Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-18 / 218. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. szeptember 18., szerda Kaposvár melegsége Ez év nyarán két nap híján két hetet töltöttünk az Önök városában, Kaposváron. Bár egy váratlan és igen kellemet­len betegség megváltoztatta nyaralásunk menetét, mégis rengeteg pozitív élménnyel és kellemes, szívmelengető em­lékkel tértünk haza. Nagyon találó az a kifejezés, hogy Somogyország, mert va­lóban mintha egy másik or­szágba, teljesen más mentalitású emberek közé kerültünk volna, csak épp’ itt is magyarul beszél­nek. Persze ezek látszatra nem nagy dolgok, hanem olyan „apró” emberi pillanatok, gesz­tusok, amelyek mégis szebbé, jobbá teszik az életünket. Hadd soroljak fel most néhány példát a teljesség igénye nélkül. Itt — végre — visszaköszön­nek az embernek az üzletben, mosolyognak, készségesek. Egy vasárnap bementünk egy kis üz­letbe — valahol a Tallián Gyula és a Fő utca sarkánál — egy-két dolgot venni, s közben felesé­gem rádöbbent, hogy nincs őrölt pirospaprikánk. A boltban vi­szont éppen elfogyott. Az eladó — egy idősebb úr — látva gon­dunkat, megkérdezte: „Most, ma kell a főzéshez?” „Igen, arra kellene” — válaszoltuk. „Tud­ják mit, adok én maguknak a sa­játomból egy főzésre valót” — s már ment is hátra. Kaposváron volt nemrég a Lovastoma Világbajnokság. Leparkoltunk, mentünk a bejá­rat felé. A buszmegállóban egy hölgy áldogállt várakozón. Egy­szer csak elnézést kérve odalé­pett hozzánk, s azt mondta: van néhány tiszteletjegye, s ha meg­engedjük, szívesen bevisz min­ket. Mire bent körülnéztünk, már el is tűnt a forgatagban. A tanítóképző főiskola kollégiu­mában laktunk. Itt mindenki na­gyon szívélyes, jó vendéglátó. Aztán beütött a krach. Mindhá­rom gyermekünk ételmérgezés­sel bekerült a kórházba. Két nap múlva mentünk volna haza, de erről szó sem lehetett. S erre mi történik? Másnap reggel odajön hozzánk a gondnoknő, hogy az igazgatóval megbeszélte, s ha nem sértenek meg (ők minket!), addig maradhatunk, ameddig csak kell, s természetesen fizetni sem kell érte. Jobbulást kíván­nak a gyerekeknek. No és a kórház!... A doktornő és a nővérek körbe ugrálták a gyerekeket. Mindent megtettek értük, s nemcsak a fizikai gyó­gyulásukért, hanem a lelki fel­oldódásukért is, hogy felderítsék őket. Ez a VÁROS egy emberi me­legséget hordozó csoda ebben a mai rohanó, elidegenedő XX, századvégi világunkban. Kö­szönjük! Sándor József és családja Budapest, Ferenc krt. 23. III/2. Varászló óvodája Napjainkban, amikor lép- ten-nyomon arról szólnak a hírek, hogy iskolákat, óvo­dákat szüntetnek meg, úgy gondolom, öröm hallani ar­ról, hogy egy 230 lelkes kis­község óvodát létesít. Varászló azon kistelepülések közé tartozik, ahol a lakosság közel fele nyugdíjas. Örvende­tes viszont az a tény, hogy az ifjúság jelentős része itthon alapított családot és a gyer­mekszaporulat megnőtt az el­múlt 5 év során. Két éve fogalmazódott meg a képviselő-testületi tagok és a polgármester fejében, jó volna óvodát létesíteni. Sok szülőt megnyugtatna, ha gyermekét nem kellene utaztatni Nemes- dédre vagy Vésére már 3 éves korában. A gondolatot tett követte, ez év tavaszán. A község műve­lődési házának hátsó része lett. Azt átalakítva és a csoport- szobával, a melegítőkonyhá­val, a kazánházzal megtoldva felépült az új óvoda. A berendezési tárgyakat, já­tékokat, konyhai eszközöket Székesfehérvárról kaptuk. Ez­úton is köszönetét mondunk Cser Bélánénak, aki a székes- fehérvári önkormányzat hu­mán szolgáltató intézetében dolgozik és megyénk szülötte. Ő sietett segítségünkre. A hivatal Schuller Ferenc- nét, a székesfehérvári Manci János óvoda vezetőjét bízta meg, hogy állítson össze szá­munkra egy teherautónyi —, 100 ezer forint értékű — a vá­ros számára nélkülözhető óvodai berendezést. Nagy segítséget jelentett a vései termelőszövetkezettől kapott szőnyegek, és az étel- szállító edények, melyeket kölcsön kaptuk a kezdéshez, ígéretet kaptunk Hagyánek Lászlótól, a böhönyei Lénia Kft igazgatójától, hogy az óvodánknak ajándékoz egy kétszemélyes lengőhintát. Természetesen a községben dolgozó közhasznú munkások és a gyermekek szülei is segít­ségünkre voltak, hogy szep­tember 2-án fogadni tudtuk a gyermekeket új intézmé­nyünkben. Köszönetét mondok Gresa Gyula polgármesternek, aki fáradságot nem ismerve igaz­gatta a munkálatokat. Külön köszönjük nagylelkű ajándé­kát, azt a két szőnyeget, ami a csoportszobát szépíti. Ä varászlói óvoda létrejöt­tének rövid története is jó példa arra, hogy az emberek­ben él még a segítő szándék, az önzetlenség, az összefogás képessége, ha jó ügyet szol­gálhatnak vele. Bácsai Margit óvónő a természetes előny POROTHERM® N+F POROTHERM® béléstest rendszer POROTHERM"'25N+F POROTHERM'30 N+F POROTHERM* 38 N+F POROTHERM'10 N+F POROTHERM' N+F koszorútégla POROTHERM® födémgerenda POROTHERM® áthidaló A POROTHERM* N+F nem csak egy kitűnő tégla, hanem Európa-szerte ismert házépítési rendszer. ELŐNYEI: • 28%-kal kevesebb fűtési energiát használ, így egy életen át pénzt takarít meg, • 38%-kal lerövidül az építés ideje, • 57%-kai kevesebb a habarcs felhasználása, • ingyen kapja az építési rendszer előnyeit. A mai világban nagy súlyt fektetnek arra, hogy a leendő épületek kitűnő hőszigetelő képességgel rendelkezzenek, kellemes, egészséges lakóklímát biztosítsanak. A nyugat­európai technológiával készült POROTHERM N+F építési rendszer összes eleme természetes alapanyagból, az építésben több ezer éve használatos égetett kerá­miából készült. Formai kialakítása, illeszthetősége precíz építést biztosít. A POROTHERM'* rendszer lakóklímája ideális, alapanyaga természetbarát. Rendszervásárlás esetén házhoz szállítás. Forduljon a helyi építőanyag kereskedőjéhez! nilik WIENERBERGER Téglaipari Rt. 1113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 HA ÖN CÍMÜNKRE ELKÜLDI HÁZÁNAK TERVEIT, INGYENE­SEN KISZÁMÍTJUK A SZÜKSÉ­GES POROTHERM® TERMÉKEK MENNYISÉGÉT. r “■m•——-------------»«§ I Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt. I Név: ............................... I | 18. ! Cím: □□□□ magánvásárló i Wienerberger Téglaipari Rt. 11113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. I Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 i tervező kivitelező Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni! Tanítóképzés egyetemen? A Somogyi Hírlap szeptem­ber 7-én megjelent száma je­lentős figyelmet szentel a je­len és a jövő tanítóinak. Jól teszi! A maiak megérdemlik, a jövőbeliek — reméljük — még inkább. A tanítóképzés gondjairól, perspektíváiról az illetékes: a főigazgató mondja el gondola­tait. Mondanivalóján egyfajta reménykedő aggódás vonul vé­gig. Miért aggódik? A képzés iránt támasztott növekvő elvá­rások miatt, melyeknek az okta­tók — esetleg — nem tudnak megfelelni. Hiszen „... el lehet venni a tanszékektől a szigorla­tok, az államvizsgáztatás, az in­tézménytől a diplomakiadás jo­gát.” Aggódik, mert az oktatói kar egy része nem ért vele egyet a Janus Pannonius Tudomány- egyetemhez történő integráló­dás ügyében, pedig mind szak­mai, mind gazdasági szempon­tok ezt indokolják. A főigaz­gató érvrendszere — állás­pontja alátámasztására — igen gazdag, és azzal — minden bi­zonnyal — az érintettek több­sége egyetért, a felelősség szá­mára pedig — bizonyára — megnyugtató; ezt várják! Mégis, ez az érvrendszer hiá­nyos! A meghatározó pontot téveszti szem elől, a lényeget nem tartalmazza. Ez a legfonto­sabb pedig, hogy a tanítókép­zésnek a múltban, a jelenben és a jövőben is a kisiskolások számára kell jó szakembereket képezni. Vagyis a döntő érv az kell legyen, hogy az egyetem­hez kötött képzés — adottságai magasabb elméleti színvonal, igényesebb kutatási, tudomá­nyos lehetőségek, szélesebb lá­tókör és kapcsolatok nemzet­közi téren is, stb. — a főiskolá­nál is jobban biztosíthatja a kis­iskolások tanítóigényét. Ez az igény pedig: olyan egyszerű, ám megszállott tanítók kibocsá­tása, akik tisztában vannak az­zal, hogy az l^f. osztályban el­sősorban írni, olvasni, számolni kell megtanítani a nebulókat, írni szépen és helyesen, olvasni értőn és érthetően, összeadni, kivonni, szorozni, osztani fej­ben és írásban. Akik azon mun- kálódnak, hogy a rájuk bízottak szokás- és magatartásrendsze­rében a jó, a szép, az igaz do­mináljon, hogy természetes ér­deklődésük ne lankadjon, sőt erősödjön kíváncsiságuk, hogy növekedjen éleslátásuk, mun­kaszeretetük, fizikai és szellemi munkára való készségük és ké­pességük, akik megtanítják a kicsiket tanulni. Mindezt sok­sok gyakorlással (nem hókusz­pókuszokkal). Ne kelljen végre az 5. osztályban, esetleg a kö­zépiskolában alapismereteket pótolni. Amikor a főigazgató érveit ezzel a régi-új, el nem avuló gondolattal egészítem ki, ma­gam is szükségesnek tartom azt a vissza nem fordítható, mond­hatnám természetes folyamatot, amelyben a véletlenül tanítókká lett elődeink követői előbb kö­zép-, majd felsőfokon, főisko­lán szerezték meg képesítésü­ket és eljő az idő, amikor ez egyetemen történik. A közép­fokú tanítóképzésnek el nem évülő érdeme, hogy néptanító­kat képezett és úgy tette ezt, hogy a tanító a kisiskolásokat indította el, (tanította-nevelte) - szüleivel együtt - azon az úton, melyen belőlük értelmes, érté­kes polgárok lehettek. A tanítóképzés egyetemhez kapcsolása akkor lenne megbo­csáthatatlan, ha (mint ez a főis­kolai képzés beindulása után veszélyként kísértett) elfelejte­nék a tanítóképzés alapképletét: a tanító a kisiskolásokat tanítja- neveli, erre kell felkészíteni. Tanítói oklevél csak annak jár, aki bizonyságot tesz erre való alkalmasságáról. - Lehet ezt fő­iskolán munkálni? - Igen. Egyetemen? - Még inkább! Érfalvy Ferenc „kéthetes” néptanító Kiszolgáltatottság ^Több mint tíz éve van telefo­nunk. Körülbelül két hete a Matáv telefonszerelői az alattunk és a felettünk levő lakásban telefont szereltek, melynek „eredményeként” azóta süket a telefonunk. Ez idő alatt legalább hétszer je­lentettem a 03-nak a hibát, s egyszer személyesen is jártam az ügyfélszolgálati irodában. Minden alkalommal azt ígérték, hogy rövidesen kijönnek a tele­fonszerelők. Azóta valaki ál­landóan otthon tartózkodik és várja a szerelőket, de hiába. Eddig úgy gondoltam, hogy a Matáv szolgáltat. Én az ellen­kezőjét tapasztalom, és egyre inkább kiszolgáltatottnak ér­zem magam. Rozslay Géza Kaposvár, 48-as ifjúság útja 58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom