Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. szeptember 12., csütörtök Választmányi ülés holnap A Nyugdíjasok Szervezete­inek Somogy Megyei Szö­vetsége szeptember 13-án, holnap tartja választmányi ülését. A legutóbbi ülés óta történteket és a feladatokat Kovács Lajos elnök ismer­teti. Megvitatják az alapsza­bály módosítását is. A ta­nácskozásra az MSZOSZ Kossuth utcai székházában, az I. emelet 62. teremben kerül sor. Névnapok és termékbemutató Szeptember 2-án az Ilona, Mária és Rozália nevű höl­gyeket ünnepelték meg az Öreglaki Nyugdíjas Egyesü­let tagjai. A jó hangulatú összejövetel tánccal, nótá- zással fejeződött be. Két nap múlva egy szombathelyi cég termékbemutatóra hívta az öreglaki időseket, a gáláns vállalkozó vacsorával ven­dégelte meg a nyugdíjaso­kat. Népdal és nóta­verseny A kaposvári Együd Árpád Művelődési Központ az idén is megrendezi a nép­dal- és nótaéneklési verse­nyét. Szeptember 17-ig vár­ják a népdalokat, nótázást kedvelők jelentkezését le­vélben a művelődési ház Kaposvár, Csokonai utca 1. címén, vagy a 319-722-es telefonon. Bővebb felvilá­gosítás is itt kapható. A ver­senyt szeptember 22-én tart­ják a Hotel Kapos éttermé­ben. Közkívánatra Ópusztaszer A Kaposvári Nyugdíjasok Egyesülete szeptember 14- én - a tagok kérésére - újabb kirándulócsoportot visz Ópusztaszerre. Ä két autóbuszban néhány hely még szabad, ezért korláto­zott számban jelentkezést elfogadnak. Érdeklődni a Szent Imre utcai irodában, vagy a 320-075-ös telefon­számon lehet. Az autóbu­szok reggel 6-kor indulnak a szokott helyről, a Németh István fasorból. Kirándulás Szegedre A kaposvári helyőrségi klub nyugdíjasai az elmúlt hét végén Szegedre utaztak. A város nevezetességeinek megtekintése után az ópusz­taszeri emlékparkot is meg­látogatták. Sugárzó Őszi Napfény Bencsikné Kass Anikó gyógytornász irányításával fellazulnak a rozsdás Ízületek Az enyhe télre emlékeztető hideg idő sem tudta elrontani a ba- latonfenyvesi Őszi Napfény-tábor lakóinak jó hangulatát. Ti­zennégy éve minden ősszel lehetőséget teremt a megye vezetése - előbb a tanács, most az önkormányzat hogy turnusonként száz nyugdíjas pihenjen, szórakozzon itt. Horváthné Pintér Pi­roska táborvezető és hét önkéntes segítőtársa gondoskodik a programokról, arról, hogy az idős emberek semmiben ne szen­vedjenek hiányt.- Idén is ismert közéleti embe­reket sikerült megnyernünk, hogy felkeressék táborunkat. Eljött hozzánk Suchman Tamás ipari és kereskedelmi miniszter, Balás Béla megyéspüspök, dr. Lövey László országgyűlési képviselő - mondja örömmel a táborvezető -. Választ, magya­rázatot adtak az időseket napja­inkban foglalkoztató kérdé­sekre, jelenlétük megerősítette, hogy a nyugdíjasok nem fölös­leges, eltartott, leírt tagjai tár­sadalmunknak.- Ki fizeti a táborozás költ­ségeit?- A szükséges pénz felét a megyei önkormányzat, a Vö­röskereszt, a megyei nyugdíjas szövetség és más támogatók ad­ják össze, a másik felét annak a településnek az önkormányzata fizeti - idén ez személyenként 3500 forint -, aki idős polgárát a táborba küldi. Tavasszal min­den polgármester értesítést kap erről a lehetőségről, de elég ke­vesen élnek vele. A több mint kétszáz somogyi településből most mindössze negyven tábo- roztatja itt nyugdíjasait. — Ebből a kevés pénzből nem könnyű ellátni, élelmezni, szó­rakoztatni a táborban lévői em­bereket.- Segítőtársaimmal évek óta fizetés nélkül - olykor szabad­ságunk terhére - vállaljuk ezt a feladatot. Doktornőnk, Csor­dásáé dr. Csaba Margit, gyé­kényest vállalkozó háziorvos maga gondoskodik helyettesíté­séről, a szükséges gyógyszereket is ő vásárolja meg. Ä szeretet, az idősek iránti tisztelet hozott ide minket. A pénz szabta keretek között új ismereteket, hasznos tudnivalókat nyújtó, szórakoz­tató programot igyekszünk ösz- szeállítani, így orvosi tanácso­kat, a gyógyszerek hatását és mellékhatását ismertető elő­adást, baleset- és bűnmegelőzési útbaigazítást, az időseket érintő- eltartási szerződés, életjáradék- jogismertetést hallhatnak a tá­borlakók. Játékos vetélkedőket, ki mit tud?-ot, ügyességi verse­nyeket rendezünk - a rendszere­sen visszajáró vendégeink műs­orszámokkal készülnek is erre -, ezeknek a vetélkedőknek termé­szetesen csak nyertesei vannak. Vendégünk volt a kaposvári Déryné vándorszíntársulat, két nótaénekes, badacsonyi kirándu­lásunkat sajnos az időjárás most megakadályozta. Készítünk bá­bokat, bohócot, boszorkányt, a nagymamák szívesen viszik ba- latonfenyvesi emlékként az uno­káknak. A rossz idő ellenére kel­lemesen telnek itt a napok. A strandolást helyettesíti egy kis kötetlen terefere, az idős embe­rek történeteinek meghallgatása. A napsütést pedig az a melegség és szeretet, amit az Őszi Nap­fény-tábor lakóitól kapunk. K. Cs. Nyugdíjasok találkozója Andocson Példás az andocsi nyugdíjas­klub együttműködése más klubokkal. Legutóbb a Boda- kos büfében rendeztek találko­zót a balatonlellei és a toponári klub tagjaival. Több mint szá­zan voltak... Bodakos Ferencné klubelnök tájékoztatta a jelenlévőket éle­tükről, terveikről. A rendsze­res klubfoglalkozások mellett — mondta — készülünk az idősek napjának megünneplé­sére, majd az október 19-én Marcaliban megrendezendő Ki mit tud?-ra. Itt az asszonykó­rusunk lép majd föl, de szín­padi jelenetet is betanultunk. A klub negyedévenként kö­szönti a névnapjukat ünneplő tagokat, és gyakran hívnak rendezvényeikre vendégeket is. Legutóbb az atádi cérna­gyár, a kaposvári pamutfonó és a szintén kaposvári tüske­vári nyugdíjasklub volt a ven­dégük. Mostani vendégeik, a lelk­iek és toponáriak felkeresték a helyi műemlék templomot is, amelynek történetét Szabó Imre esperes ismertette. Ezután az házigazdák mellett a toponá­riak is, a lelkiek is rövid mű­sorral kedveskedtek egymás­nak. A késő estig tartó rendez­vény hangulatát emelte Csonka István szintetizátoros játéka, melyre a megjelentek — fe­ledve a láb- és derékfájdalma­kat — táncra perdültek, énekel­tek... (Krutek) Oregotthonok vállalkozásban Somogybán nyolc szociális intézményt tart fenn a me­gyei önkormányzat, emel­lett néhány település önál­lóan is alapított időseket el­látó otthont. Az igények jó­val meghaladják a meglévő lehetőségeket, általában hó­napokig kell várni a felsza­baduló helyekre, de nem ritka az éves sorban állás sem. Előfordul, hogy a je­lentkező meg sem érheti a vágyott beköltözést. Egy 1989-ben hozott jogsza­bály engedélyezte a bentlaká­sos, folyamatos ellátást bizto­sító szociális magánvállalkozá­sok létrejöttét. Az eltelt időben azonban egyetlen kérelem sem érkezett a Somogy megyei Közigazgatási Hivatalhoz, tud­tuk meg Kovács Gézáné főta­nácsostól, aki az engedélyeket kiadja. — Most van folyamatban egy intézmény alapítása, bízom benne, hogy meg is valósul. Az igények nagy száma miatt szükség lenne több otthonra, ám engedélyt csak a megfelelő feltételek teljesülésével adha­tunk ki. A jogszabályi elvárá­sok a kiszolgáltatott helyzetben lévő idősek biztonságát szol­gálják, a rendelet a minimális elvárásokat szabja meg. Ezek megvalósulásakor maximális állami támogatást kap a vállal­kozó. Ha nincs engedély, nincs állami támogatós sem. Ha nincs állami támogatás, akkor biztosíték sincs a hosszú távú működésre, ezáltal a gondozási feladatok ellátására. Mivel a napi piaci hatások erősen érinti őket, így bármikor meg is szűnhetnek. Ezt a rászorulók­nak is tudniuk kell. Bár a hivatalt nem ostromol­ják kérelmekkel, azért a me­gyében vannak próbálkozások. A hosszú várakozást elunok megtalálják a magánszolgálta­tókat, egyéni megállapodáso­kat kötnek. A napi gondosko­dásra szoruló időseket nem ér­dekli, hogy az őt ápoló rendel­kezik-e hatósági pecséttel, csak tisztességes ellátásra tart igényt. A szakembertől azt kérdeztük, milyen feltételei vannak a magán gondozóház létesítésének? — A hatósági engedélyek beszerzése — építési, köz­egészségügyi, tűzvédelmi — alapvető követelmény. Költ­ségvetési tervet is kérünk, mert csak ez bizonyíthatja, hogyan képzeli el a vállalkozó a műkö­dést. Nem elég a tárgyi alapo­kat megteremteni, tervezni is tudni kell. Emberi életek lesz­nek a gondjára bízva, mégpe­dig sokszor elhagyatott, maga­tehetetlen, kiszolgáltatott idős embereké. A legfontosabb fel­tétel, mely nélkül nem adunk engedélyt, az szakmai. Jogsza­bály úja elő, hogy szakirányú felsőfokú végzettségű vezető kell az intézmény irányításá­hoz. Tudom, ez a legnehezebb, mert kevés a szakember. A gondozottnak nem elég ágyat és meleg ételt adni, tartalmassá kell tenni a napjait, biztosítani a foglalkoztatását, az orvosi el­látást, a három műszakos gon­dozást, a diétás étkeztetést, a programokat. Ehhez szakmai tervre van szükség, amit csak képzett, hozzáértő ember való­síthat meg. Sajnálom, ha ez el­riasztja a vállalkozókat, pedig mi szeretnénk minél több en­gedélyt kiadni, ami a feltételek javulását jelentené. — Mindez komoly anyagi tőkét is feltételez... — Minden évben jelennek meg pályázatok, melyeket a Népjóléti Minisztérium ír ki a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények létrehozására, illetve a meglé­vők tárgyi feltételeinek javítá­sára. A nyertes pályázatokat ötven százalékos önerős tőke mellett ötven százalékos vissza nem térítendő állami támoga­tással segítik. A pályázatokról a hivatalunk minden informá­ciót megad. — Mennyi az állami támo­gatás? — Évente egy ember után 202 ezer forintot juttat az ál­lam a bentlakásos otthonnak. Nagy nyereséget nem lehet ebből termelni, de tisztessé­ges ellátást nyújtani igen, aminek biztosítéka a rendsze­res ellenőrzésünk. A jó szak­ember a szolgáltatási színvo­nal növelésére törekszik, s nem arra, hogy hasznot húz­zon mások szorult helyzeté­ből. A szigorú jogszabályi felté­teleknek nehezen felel meg az, aki saját otthonába fogad be rászoruló öregeket, hisz a családi ház nem szociális ren­deltetéssel épült, ezért nem is kémek engedélyt. A Köz- igazgatási Hivatal érthetően ellenőrzése alá kívánja vonni a működő intézményeket, hogy biztonságos és folyama­tos legyen az ellátás. Ä ma­gányt, az elhagyatottságot ne­hezen viselő idős emberek azonban csak egy segítő kézre várnak, mely azonnal kinyú­lik feléjük, s nem kell rá hó­napokat, éveket várni. Izményi Éva Alapításának 10. évfordulójára készül a füredi klub A hagyományok felélesztésére, őrzésére alakult 1986-ban Kaposfüreden az a csoport, amelyet csak „Füredi Asszony­kórus” néven szoktunk emlegetni. Ke­vesen tudják, hogy a nyugdíjasokat ösz- szefogó együttesnek néptánccsoportja, színjátszóköre is tevékenykedik, gyakori fellépéseik nézőközönségének nagy örömére. Munkájukhoz a helyi művelő­dési ház biztosítja a feltételeket. Lelkes irányítójuk, Horváth Gábomé, a műve­lődési ház vezetője számolt be minden­napjaikról.- Közösségi életünk nemcsak pró­bákból és fellépésekből áll. Kirándulá­sokat szervezünk az ország legszebb tá­jaira, előadásokat hallgatunk meg az időseket foglalkoztató kérdésekről. Együttműködésükre, segítőkészségükre mindig számítani lehet, szép példája volt ennek, amikor a boszniai menekültek számára gyűjtöttünk adományokat, ru­haneműt. Istápolják egymást is, beteg társaikat meglátogatják, a tagok közül senki sem marad támasz nélkül. Szor­galmas olvasói könyvtárunknak. Az is­kolával, egyházzal jó a kapcsolatunk, ünnepségeiken, rendezvényeiken min­dig részt veszünk. A környező települé­sek nyugdíjas klubjainak, egyesületek tagjaival gyakran összejövünk, Juta, Öreglak, Látrány, Kaposváron a Sziget­vári utcai és az Édosz-klub időseivel ta­lálkozunk rendszeresen. Jelenleg negy­venhármán vagyunk, szerencsére a ta­gok száma inkább gyarapszik, mint fogy. Még Kaposvárról is járnak hoz­zánk. Együttesünk most a marcali kultu­rális bemutatóra készül nagy szorga­lommal, és megalakulásunk tízéves év­fordulóját is emlékezetessé szeretnénk tenni egy ünnepi rendezvénnyel, vala­mikor az év végén. K. Cs. Az Alpok-Adria vásáron sikerrel szerepelt az együttes Vetélkedő volt Nagyatádon Nyár elején a tolnai megye- székhelyen vetélkedett a szekszárdi, pécsi és nagy­atádi nyugdíjasok csapata. Szeptember 9-én Atádon ke­rült sor a revansra. A pécsi válogatottat ugyan nélkü­lözni kellett, de ez nem befo­lyásolta a felforrósodott ver­senyhangulatot. A Hervai Anna által összeállított ügyességi - illetve ügyetlen- ségi - feladatok teljesítése olykor tapsra, olykor neve­tésre ingerelte a szép számú közönséget. Hogy a vetélke­dőt ki nyerte, azt ma már senki se tudná megmondani. A fonalgyár és a konzerv­gyár felajánlott ajándékainak és a közös élménynek a vé­gén mindenki örült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom