Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-03 / 181. szám

20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. augusztus 3., szombat Vendégváró falusi turizmus Somogybán tisztes haszonnal vagy buktatókkal Lasszó és délibáb Néhány éve a kényszer vagy a környék kínálta lehetőség, s nem a gyors meggazdagodás vágya hajtotta azokat, akik fa­lusi vendégfogadásra adták fejüket Somogybán. Akkoriban még bábáskodtak is az „első fecskék” körül, és mozgalomról beszéltek a szakemberek. A kezdeti hév azonban a kellő ki­tartás, a helybeliek irigysége, vagy éppen a rosszul megvá­lasztott környezet és az apadó kereslet miatt sok esetben alábbhagyott. Mégis vannak családok, akik a falusi turiz­musból élnek és a jövőben is tisztes hasznot remélnek belőle. Nem kergetnek délibábot — tudják: meg kell dolgozniuk minden fillérért —, keresik a vendég kedvét, és visszavárják. A szennai Miszlang Jánosné meglelte a falusi vendéglátás sikerének titkát fotó: kovács Tibor Kelemen Marianna 1989-ben Libickozmán próbálkozott a vendégek fogadásával. Taka­ros portájának képe megjelent a központi katalógusban, s jöt­tek is hozzá néhányan. Aztán később, amikor a vendégek ér­deklődtek a libickozmai lehe­tőségekről, a központban azt közölték: nem érdemes le­menni, nincs ott semmi... Teniszpartik Libickozmán A fiatalasszony néhány házzal odébb, élő, lótenyésztő barát­nőjével, Takács Lászlónéval tervezgette: sokaknak megmu­tatják majd e vidéket. Néhány évig — ha nem is rendszeresen — de érkeztek hozzájuk ven­dégek. A falufelmérő hallga­tók is nála kaptak szállást. A kezdeti idegenkedés után már a helybéliek hozták a fiatalok­nak a gyümölcsöt, a süte­ményt. — Ez már emlék — legyint keserűen a ház asszonya, aki csak a hétvégeket tölti a kiste­lepülésen. — Belefáradtam. Ezt a munkát csak folyamato­san lehet csinálni és férfikéz is kell hozzá. Én meg egyedül vagyok. Hét év múltán sok ja­vítanivaló akad. Egy időben felajánlottam az ittenieknek: segítsenek takarítani, ágyne­műt mosni. Jöttek is egy dara­big, aztán nem vállalták. Meg­elégedtek a munkanélküli se­gélyükkel. Kelemen Marianna a ház melletti területen teniszpályát épített — gondolván: ez is csábító lehet. Valóban az, de már csak a barátoknak. Ők ruccannak le időnként egy jó (tenisz)partira. Ilyenkor tele a ház, s nagy az öröme a házi­asszonynak, aki végleg búcsút mondott a falusi turizmusnak. Lótenyésztő barátnője már Ha­lásztelken hódol szenvedélyé­nek. Nem repül a sült galamb A kaposvári Sovány László egy Kadarkút melletti tanyasi házba szeretett bele. Hat éve újította fel, és régóta arra vár, hogy a vendégek egymásnak adják a kilincset. Két szobát alakított ki, ahol egyszerre ha­tan alhatnak. Még télen is, hi­szen cserépkályhát is építettek. — Lehet, hogy én vagyok egy kicsit kényelmes, és azért nem jönnek a vendégek, mert várom a sült galambot — véli. — Ausztriába, Belgiumba, Németországba is elküldtem a fényképeket, de nem sok ha­tása volt. Talán hasznát ven­nénk a helyi koordinációnak; akkor biztos, hogy gyakrabban nyitnák rám az ajtót. A gyere­kek is kedvelik ezt a vidéket. A vadászoknak pedig igazi pa­radicsom. Lovagolni, kocsi- kázni lehet, és még egy kis tó is van a közelben. A vendég még sem jön. Lehet, hogy lasszóval kell fogni? Nyeregben a gazda Tóth György ék Várdán építik paradicsomukat. Sem a me­gyei, sem pedig az országos szervezetnek nem tagjai; ma­guk szervezik vendégeiket. Szerencsére minden évben egyre többen jönnek. A hol­landok, a németek és az oszt­rákok után most magyar család tölt náluk néhány napot. — Sokat kell talpalni a ven­dégért és minden a kapcsola­ton múlik — tartja a házi­gazda. — Az utazási irodák ál­talában azt hirdetik, hogy mi­lyen olcsó a görög tengerpart, s menjünk Krétára. Azt, hogy idehaza, kellemes környezet­ben, olcsón is lehet nyaralni — no, nem a Balaton-parton — nem népszerűsíti senki. Tóthék kényszerből vágtak bele a vállalkozásba. A férj könnyen utcára kerülhetett volna, s ezt megelőzendő kipo­fozta a parasztházat, majd megvette a szomszédos telket, ahova csökölyi mintára húzott fel egy épületet. Közben pedig lóállományát is gyarapította. Mint mondta: szerinte csak a vendéglátásból nem lehet megélni; legfeljebb ha kiegé­szítik valamivel. Tóth György bérlovaglással is foglalkozik. Van olyan nap, amikor szinte le se száll a nyeregből. — Sok pénzt elvisz a saját prospektus — panaszolja —, de másként nem megy a híre Várdának. Legfeljebb, ha Szász Endrét meglátogatják a barátai. Több országban való­ban segítik a falusi vendéglá­tással foglalkozókat. Nekünk annyi a kedvezmény, hogy 300 ezer forintig, illetve 10 ágyig adómentesek vagyunk. S hogy milyen a jó vendég­látó? — Aki rendet, tisztaságot tart, tisztességes árakkal dol­gozik, s aki nem tesz különb­séget külföldi és magyar kö­zött. Sokan ugyanis az idegent vendégnek, a magyart pedig baleknak tekintik. Ebédre gánica kakaspörkölttel Ilyen finom kalácsot még nem ettem — írta Miszlang Jánosné vendégkönyvébe Gaál Dénes. A szennai fiatalasszony ugyan csak hat vendéget tud elhe­lyezni muskátlis házában, de volt már, amikor 160 személy­nek sütött pogácsát, lángállót. A fél világ felfedezte a skan­zen közelében lévő portát; nem csoda, hogy több helybeli a szemére vetette: nem falusi, hanem Miszlang turizmus van Szennában. A mindig mosolygós asz- szony azonban ezzel nem tö­rődik. Azt tartja: mindegyik gazdának ott a lehetőség. Ő nem tehet róla, hogy a többiek idegenkednek a vendégfoga­dástól. Örömmel főz, mos takarít másra, s ölti magára az ősi vi­seletét, teszi fejére a menyecs­kének való, díszes kontyot. — Semmi pénzért nem ül­nék már irodában — mondja. — Nehezebb ez a munka, de én mégis ezt választottam. Eb­ből is meg lehet élni; jóllehet nem busásan. S ha nem Szen­nán lenne a házunk, akkor is bátran belevágtam volna. Általában németül beszél a vendégekkel, bár nehéz elma­gyarázni, hogy gánica lesz az ebéd kakaspörkölttel, vacso­rára meg töltött paprikát készít és rétest süt. Ám amikor az asztalra kerül az étek, min­denki megnyalja a tíz ujját. Lőrincz Sándor A bogiári múltkutató örökül hagyott kincse Horváth Aladár balatonboglári helytörténész a városának aján­dékozza azt a dokumentumgyűj­teményt, amelyet a nyáron állí­tottak ki a Lengyel-Magyar Ba­rátság Házában. Ahogy végaka­ratában írta: attól függetlenül döntött így, hogy a város veze­tése szerény munkáját talán so­sem ismerte el. „Nyilván azért, mert úgynevezett jöttment va­gyok, s néha felkavartam az ál­lóvizet.” A kiállítást távolmaradásuk­kal tüntették ki a város képvise­lői. A lengyel nagykövetnek vi­szont tetszett, hiszen az egykori boglárcsikovok őrzött iratait ta­lálta itt, akik annak idején éppen ebben a házban tanulhattak: Eu­rópa egyetlen lengyel gimnázi­umában. Habsburg Ottó meleg hangú levélben mentette ki ma­gát: Párizsban vett részt akkor egy biztonsági konferencián. Régi levelezőtársának küldte jókívánságait, ahogy tette újévi üdvözletében. Bizakodva, hogy közös érték a jelent és jövőt összekötő helytörténet kuta­tása. Horváth Aladár Lellén a lim­lomként kirakott holmik között talált egy régi, nedves újságot. Azt hitték, guberál. Hazavitte, megszárítgatta, és éppen ott nyílt ki, ahol egy 1926-os leve­let közöltek: a 14 esztendős Habsburg Ottó és édesanyja írta Apponyi grófnak születésnap­jára. így kezdődött kettejük le­velezése. Göncz Árpád köztár­sasági elnök sosem mulasztja el, hogy reagáljon újabb felfe­dezéseire. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- keresztjével tünetette ki Hor­váth Aladárt az 1956-ban el­szenvedett zaklatások miatt. Azok is tisztelik, akik nem ér­tenek egyet vele. Kosáry Do­mokos, a Tudományos Ákadé- mia elnökeként úgy vélte, Ali bácsi téved Bakay Lajos pro­fesszor emlékiratainak megíté­lésében. A kockás füzetbe írt sorokból azt olvasta ki, hogy Teleki Pál miniszterelnök nem követhetett el öngyilkosságot. A professzor vizsgálta meg először a tragédia helyszínén, és papírra vetette megdöbbentő élményeit. A bogiári helytörténész ezért tö­retlenül bízik abban, hogy egy­szer tudományosan is megvizs­gálják az általa talált iratot. Sokan sokfelé hálásak neki: a Vöröskereszt leendő múzeumát gyarapítja majd az I. világhábo­rús kórház Lellén talált doku­mentuma. Az újságíró mártírok általa megtalált emlékművénél évtizede leróhatják kegyeletüket a szakma képviselői. Voltak öt­letei, amelyek máig nem találtak követőkre. Évtizede felvetette, hogy lehetne Bogláron egy ENSZ-emlékhely. A nemzetek szervezetének elnöki titkársága örömmel üdvözölte, itthon elve­tették. A filléres alapítvány ter­vét sem tudta megvalósítani a rászoruló gyerekek támogatását javasolva. Ám felbecsülhetet­len értékek birtokosa. Ezeket most a gyerekeknek, a kutatók­nak ajánlotta fel ajándékként. Gáldonyi Magdolna A Magyar Tánc Világfesztiválja Gyulán Éjszaka is ropják a várban Hét hazai és hat külföldi együt­tes négyszáz táncosának a rész­vételével kerül sor Gyulán A Magyar Tánc Világfesztiválja nyolcnapos rendezvénysoroza­tára, amely augusztus 6-án kez­dődik és 13-án gálaesttel feje­ződik be. A programok a gyulai Vártó melletti Kisszínpadon lesznek, a bemutatók esténként hat órától fél kilencig tartanak. A Várszínházban ezt követően játszott Kodály-mű, a Háry Já­nos után minden alkalommal éjszaka tizenegy órától táncház lesz a Vár előtt. A gyulai ma­gyar néptánctalálkozó művé­szeti vezetője Novák Ferenc. A Magyarok Világszövet­sége, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Nem­zeti Kulturális Alap támogatá­sával rendezendő gyulai feszti­válon tizenhárom táncegyüttes mutatkozik be. A kanadai ma­gyarságot a Búzavirág Tánc- együttes, az angolokat a Duna Leány Tánccsoport, az erdélyi­eket a Csíkszeredái Hargita Együttes, a fölvidékieket pedig a nagyidaiak Hosvai Selymes Péter Néptáncegyüttese képvi­seli. Japánból a magyar táncok­kal ismerkedő tokiói Kalota­szegi Táncegyüttes jön el, a Hollandiából érkező Phoenix Együttes pedig a találkozó egyetlen olyan résztvevője, amely nem a magyar néptán­chagyományból ment. A haza­iak közül föllép Gyulán a szar­vasi Tessedik Táncegyüttes, a méhkeréki Nyisztor György Hagyományőrző Együttes, az eleki Román Hagyományőrző Táncegyüttes, a szintén eleki Turla György Hagyományőrző Táncegyüttes, a gyulai Körös és Cimbora, valamint a Békéscsa­bai Nemzetiségi Együttes. Mézes hetek után Hajmáson A méhek lenyűgöző tánca Sok méhésznek okozott kisebb - nagyobb veszteséget az idei ta­vasz, a tél után hosszan elhú­zódó hűvös idő. Hiába volt a bő­séges akácvirágzás, az időjárás nem kedvezett a méhek gyűjtő­munkájának. A hárs méz meny- nyisége is elmaradt a remélttől. A hajmási Tóth András László méhészete is csak közepes eredménnyel zárta a szezont. Nagyboconádi típusú kaptárai a háza mögötti fasor árnyékában húzódnak hosszú sorban. Mesz- sziről hallható a gyűjtőútra in­duló méhek halk zsongása, ami — mivel e sorok írója is mé- hészkedik, jól tudja — muzsika a méhész fülének. Tótz András Lászlónak felesége is segít, s négy gyermekük sem fél már az apró, szúró jószágoktól. Bár ott­honuk csak földesúton közelít­hető meg, ez a méhészkedés szempontjából inkább előnyös hiszen a méhész munkája így nem zavar másokat.- Az idén kevés méz „ter­mett”, mi is csak 16 mázsát pör­gethettünk a 120 családtól. Égy- ségesen, 350 forintért vették át kilóját - mondta Tóth András László.- Milyen feladatot ad ezekben a napokban a méhes?- Most éppen a Varroa atka ellen védekezem, először próbá­lom ki a Bayvarol nevű szert. Ez utóbbiból 800 forintnyit kell számolni egy családra. A tetrá- nos kezelést is elkezdem a köl­tésrothadás megelőzésére. Aki már minden mézet kipörgetett, annak etetnie is kell.- Úgy mondják, a méhészet­ből meggazdagodni lehet, de megélni nem. Mi a véleménye erről?- Bár a méz eladásakor sok pénzt kapunk egyszerre, meg­gazdagodni mégsem tudunk. Az évközbeni ráfordítás, főleg az elhagyhatatlan gyógyszerek el­viszik a hasznot. Az időjárásnak is ki vagyunk szolgáltatva, hi­szen a méhek főhordása csak né­hány hétig tart. Persze vannak jó mézelő é vek, de legfeljebb öt­évente egy.- Említette, hogy hétéves kora óta tart méheket, miért szereti őket?- Lenyűgöz, hogy milyen okosak. Ha egyikük méhlegelőt fedez föl hazatérve „táncot lejt”, amiből a többiek megtudják, me­lyik irányban és milyen messze találják azt. Sőt azt is megmu­tatja, milyen nektárt talált ott.- Lesz-e követője a méhész­kedésben?- Nem tudom. Úgy látom, gyermekeimet nem érdeklik annyira ezek a kis rovarok, mint annak idején engem. Eleinte csaknem lelkibeteg lettem, ha elpusztult egy család, őbennük egyelőre nem látok ilyen elhiva­tottságot, bár a legidősebb már sokat tud segíteni. Rajna Ferenc Tóth András László méhészete családi vállalkozás FOTÓ: király I

Next

/
Oldalképek
Tartalom