Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. augusztus 1., csütörtök Marcali idősek a gyógyfürdőben A csokonyavisontai gyógy­fürdőbe szervezett kirándu­lást a múlt héten a Marcali Városi Nyugdíjasklub. A kivált reumás betegek szá­mára ajánlott gyógyfürdőbe harminchárom klubtag uta­zott el busszal, önköltségi alapon. A nem túlságosan zsebbe vágó kiadások sen­kinek sem okoztak gondot. A gyógyvíz igazi felüdülést jelentett mindnyájuknak, így délután tagjaikban kel­lemes fáradsággal, jó han­gulatban érkeztek haza. Idősgondozás Siófokon Négy féle módon segíti az öregeket a siófoki gondo­zási központ. A házi segít­ségnyújtásban hat szakem­ber vesz részt. Az idősek gondozó háza napi huszon­négy órás ügyeletben várja a rászorulókat; ezt tizen­egyen veszik igénybe. Az idősek klubjában huszon- ketten -kapnak napi három­szori étkezést is a kötetlen programok mellett. 190 idős embernek biztosítanak szociális étkeztetést. Az étel adagját a központ 150 forintért vásárolja, de van, akinek a rászorultsága mi­att csak harminc forintot kell fizetnie érte, a külön- bözetet a városi önkor­mányzat téríti. Nyugdíjba vonult öreglaki háziorvos A közelmúltban szép ün­nepségen búcsúztatták dr. Wágner László öreglaki háziorvost, aki négy évti­zedes praktizálás után vo­nult nyugdíjba. Az idősek klubjában rendezett talál­kozón nemcsak a község polgármestere és az ön- kormányzat intézményei­nek vezetői, hanem az öreglaki gazdálkodók is méltatták a kiváló orvos ál­dozatos tevékenységét. A magas szintű munka elis­meréseként a népjóléti mi­niszter díszoklevelet kül­dött. Kaposváriak Nagyszakácsiban A Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetsé­gének Klubja a hét végén kirándulást szervez Nagy- szakácsiba. Két autóbusz- szal, közel százan vesznek részt a királyi szakácsok versenyén. Megtekintik a tánccsoportok bemutatóját és megízlelik a mestersza­kácsok remekeit. Hitelminősítő törzsszámok Lapunk hűséges kaposvári olvasója panasszal fordult szerkesz­tőségünkhöz. Javíthatatlanná vált mosógépe helyett szeretett volna újat vásárolni, részletre. Vitte magával az áruvásárlási hitelhez szükséges nyugdíjasszelvényt, és ekkor érte a kellemet­len meglepetés. A boltban ugyanis azt közölték, hogy ő nem vá­sárolhat részletre, mert törzsszámában a 7-es kód szerepel.- Kisiparosként dolgoztam, a nyugdíjjárulékot évtizedekig ugyanúgy fizettem, mint bár­melyik vállalati vagy közal­kalmazott, tehát a nyugdíjamra ugyanolyan jogosultságot sze­reztem befizetéseim alapján, mint bárki más, nem értem, miért minősítettek másod­rendű nyugdíjassá. Tudom, hogy többe kerül a mosógép, ha részletre veszem, de egy év alatt könnyebben kifizettem volna az árát, így összekupor- gatott megtakarított pénzünket kellett erre áldozni. Olvasónk panaszával a So­mogy Megyei Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság nyugellátási osztályát kerestük meg. Mit is jelentenek a kódszámok?- Az Országos Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság az öreg­ségi nyugdíjakon kívül több mint kétszáz jogcímen biztosít ellátást - mondta Talpas Jó- zsefné osztályvezető-helyettes.- A jogosultság jellege szerint szükséges volt valamilyen rendszert, ellátási csoportosí­tást kialakítani. Három szám­jegyű kóddal jelöljük a külön­féle ellátási formákat. Az Les­sel az öregségi, a 2-essel a rokkantsági és baleseti, a 3-as- sal a hozzátartozói, a Lessel a baleseti járadékosok törzs­száma kezdődik. Az 5-ös, 6- os, 7-es és 9-es számokkal kezdődő kódok a mezőgazda- sági, szakszövetkezeti és egyéb vegyes ellátásokat jelö­lik. Tehát ezek az úgynevezett törzsszám-vezérszámok a jo­gosultsági csoportokat jelölik és nem a hitelképességet. Az első négy csoportba tar­tozók állandó ellátmányok, az 5-9 közöttiekben vannak ideig­lenesek is. Egy példát említve: ha egy előnyugdíjas munkát vállal, részére az illetmény fo­lyósítását azonnal beszüntetik, így az esetleg elmaradt hitel- részleteket az igazgatóság nem tudja levonni. Megkerestük az OTP ka­posvári fiókját is, ahol Bíró La­jos csoportvezetőtől a követ­kezőket tudtuk meg:- Szó sincs semmiféle hitel- képtelenségről. A munkában állók esetében is munkáltatói, kereseti igazolást kérünk, és nem fizetés esetén a munkál­tató vonja le a tartozást. A nyugdíjasok hitelügyeinek el­bírálásakor is ezt az eljárást alkalmazzuk; arra kérünk iga­zolást, hogy a törlesztés elma­radása esetén a nyugdíjfolyó­sító levonja és a hitelező in­tézménynek átutalja az elma­radt részleteket. A panasz ilyenformán ma­gyarázatot nyert, mégis marad­tak némi aggályaink. Két hó­nappal ezelőtt az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1995-ös évkönyvét ismertet­tük, s abban azt olvastuk, hogy az intézet munkatársai túlter­heltek, nyolc-tíz ügyiratot is feldolgoznak óránként az el­várható három-négy helyett. Ha a nyugdíjfolyósító és a hi­telintézetek képviselői megál­lapodnának abban, hogy nyil­vánvaló esetekben nem szük­séges külön igazolás, hanem elegendő az ellátás összegét is tartalmazó nyugdíjszelvény, néhány tízezerrel kevesebb ügyet kellene intéznie az igaz­gatóságnak. A nyugdíjas sem érezné magát megbízhatatlan adósnak, másodrendű állam­polgárnak, és nem kénysze­rülne fölösleges levelezge- tésre. A cím egyébként, ame­lyen az igazolás beszerezhető a következő: Országos Nyug­díjfolyósító Igazgatóság, Bu­dapest 1820. A kérelemre fel­tétlenül írjuk rá a nyugdíjas- törzsszámot. K. Cs. A múlt emlékeit kutatva Fontos volt, hogy a tanító beszélje az egyszerű emberek nyelvét A ma nyugdíjasai számos olyan esemény emlékét hordják magukban, amit szívesen megváltoztatnának, ha erre lehe­tőség adódna. A háborúk sok család életét felforgatták, gyakran évtizedek kellettek ahhoz, hogy az eredeti történé­sekre fény derüljön. Mayer György ilyen történeti kuta­tásra használja a „ráérős” nyugdíjas éveket. Dolgozatával megyei és országos pályázatot nyert, a vaskos kötet So- mogyhárságy történetét dolgozza fel 1948-ig. — Szüleim a falu legnagyobb gazdái voltak negyven hold földdel. Mire én hazaértem a hadifogságból, őket és a testvé­remet kitelepítették. Későbbi találkozásaink során soha nem beszéltek a történtekről, az em­lékeket mélyen eltemették. Mindig izgatott, mi is történhe­tett, tíz éves kutatás eredményét állítottam össze miután nyug­díjba mentem. Akkor még zá­rolt anyag volt a kitelepítés, ez tehát egy újabb kötet témája, mely most vár megírásra. Kisebbik fiúként a tanulás lehetőségét kapta, kaposfői ta­nítóként hívták be katonának a háborúban. Később többek kö­zött ott is volt iskolaigazgató, mígnem a család lakóhelyén, Kaposmérőben nem bíztak rá ugyanilyen feladatot. Tizen­négy évig, a nyugdíjba vonulá­sig irányította a mérői iskolát. — A harmincas évek végén a tanítóképzőben közéleti gon­dolkodásra neveltek. Fontosnak tartották, hogy a tanító beszélje az egyszerű emberek nyelvét, a kérdéseikre választ adjon, hogy a lámpás szerepét betölthesse. Még mezőgazdasági óránk is volt, tájékozódtunk a falusi élet minden területéről. — Milyen volt a három évti­zeddel ezelőtti Kaposmérő? — Kicsi település, 900 lakó­val, mely mára majdnem meg­háromszorozódott. Nyolc köz­ség körzeti iskolájában hét kü­lönböző helyen folyt a tam'tás. Miután az áldatlan állapotokra minden évben felhívtam a fi­gyelmet, 1974-ben megépülhe­tett az új iskola, mely ma is szolgálja a lakókat. Jó arra em­lékezni, hogy mindegyik igaz­gatóságom alatt épült egy-egy iskola Ordacsehiben, Kaposfőn és itt is. A falu lakói szorgalma­sak, de abban az időben külön állt a két közösség, a katolikus és a református. A körzetesítés­kor kezdtek beköltözni a szom­szédos falvakból, majd Kapos­várról, slassan összeszoktak az idegenekkel. Már nem nevezik őket „gyüttmentnek”. Az új helyzethez jól alkalmazkodtak, öröm látni az összetartást a nagy rendezvényeken. Mayer György 1982-ben ment nyugdíjba. Családjában lánya folytatja a pályát ugyan­abban az iskolában. Igazából nem olyan ráérősek azok a nyugdíjas évek. A nagy kert és a holdnyi szőlő rengeteg mun­kát ad. Maga építette a boros­pincét, hasznosítva a szibériai hadifogságban szerzett kőmű­vestudást. A téli időszak a tör­téneti kutatásé, az adatok ren­dezéséé, az újabb kötetet leg­alább olyan színvonalasra sze­retné megírni, mint a pályázatot nyert elsőt. Izményi Éva Tisztességes megélhetést adott a műhely Mester apák öröksége Évtizedek nyugodt, célirányos mozdulatai fotó: királyj. Béla Prait Imre kétéves volt, ami­kor édesapja, idősb Prait Imre gumijavító műhelyt nyitott a kaposvári Fő utcában, 1930- ban. Szabómester lévén nyil­ván nem arra gondolt a céga­lapításkor, hogy egy gumis dinasztia alapjait veti meg, hanem inkább arra: egyre ke­vesebb ember rendel új ruhát, a defektes bicikli pedig min­dig több. Egy család becsüle­tes munkája nyomán, hatvan­hat év elteltével a Prait-gumi ma már fogalom a Kaposvár környéki autósok körében.- Eredetileg közgazdasági pályára készültem, iskoláimat is ennek érdekében végeztem - mondja Prait Imre, aki már nyolc éve nyugdíjas. - Aztán addig-addig jártam édesapám műhelyébe, míg ott is marad­tam. Abban az időben egy-két orvosnak, ügyvédnek, földbir­tokosnak volt csak autója, né­hány taxi poroszkált a kaposi utcákon. Nem voltunk gazda­gok, de tisztességes megélhe­tést adott a műhely. Aztán jött a háború, majd néhány köte­lező szövetkezeti év. 1954- ben lettünk édesapámmal újra önálló iparosok, akkor nyitot­tuk a kis udvari műhelyt az Ady Endre utcában. Negyven éven át dolgoztunk ott. Ezt az új vásártéri telepet két éve már a fiam építtette.- Természetes volt, hogy if­jabb Prait Imre folytatja nagy­apja, édesapja mesterségét?- Egyáltalán nem, és nem is erőltettem. Ha könnyebb, tisz­tább munkával is boldogul, hát legyen úgy. Aztán egyszer csak maga határozta el, hogy mestervizsgát tesz a gumis szakmából és társunk lesz a munkában. Nyugdíjba vonulá­som óta ő irányítja a céget.- Az unokák közül lesz-e folytatója a tisztes iparnak?- Legidősebb unokám le­ány, egyetemista, tanárnak készül. A középső, Dávid, közgazdasági szakközépisko­lába jár és él-hal a számítógé­pekért. Nyaranta, így most is, itt tesz-vesz; kerekeket cse­rélni, kocsit emelni már ő is tud. A legkisebb általános is­kolás unokám nagyon szeret a műhelyben lenni, de ő ezt még inkább csak játéknak te­kinti. Legyenek boldogok, ha felnőnek, nem bántanak meg, ha nem a gumis mesterséget folytatják.- Mivel telnek a nyugdíjas évek?- Munkával, ahogy addig is. Rendszeres napi feladatok nélkül képtelenség élni. Segí­tek a fiamnak, mint ahogy édesapám is segített nekem, amíg csak ereje engedte... Katona Csongor Ingstettenben azért más Az öregek nyugaton is segítik a fiatalokat. Az elmúlt héten Mikében járt Max Blohin 74 éves nyugdíjas. Az idős ember a németországi testvérfaluból tett látogatást a somogyi kiste­lepülésen. — Ingstettenben születtem, azóta is ott élek. Örök életem­ben földműveléssel foglalkoz­tam. Állatokat tartottunk, ga­bonát termeltünk. 1957-ig két lóval dolgoztam, sok sörárpát adtunk el a piacon. Mindig jól éltünk. Négy gyerekem van, hárman közülük a faluban él­nek. Nyugdíjas napjaim azzal telnek el, hogy ellátom a fiam állatait. Nálunk is úgy van, mint itt Magyarországon, segí­tünk a gyerekeknek amiben csak tudunk. Max Blohin bottal, de fiatalos lendülettel járt-kelt. 1100 márka a nyugdíja, s még 650 márka kiegészítést is kap, mert őrséget látott el szabadidejé­ben a helyi francia lőszerrak­tárnál. Ez szép összegnek tű­nik az itteni nyugdíjas szemé­ben, de mint mondta nem lehet az árak miatt összehasonlítást tenni. Azért azt jól látta, hogy nehezebb a magyar nyugdíjas helyzete. Ingstettenben műkö­dik egy nyugdíjas földműves szervezet is. A klubtagok befi­zetéseiből támogatják az arra rászorulókat. — Hatvanöt éves koromban mentem el nyugdíjba — mondja. Én megértem azt, amiről az apám csak álmodo­zott annak idején, én rendsze­res nyugdíjat kapok... (Németh) Az alapító tagra emlékeztek a jutái nyugdíjasklubban Egy összetartó közösség Vörös József alapítója volt a tíz éve alakult jutái hagyo­mányőrző együttesnek, nyolcvanéves korában, egy hónapja hunyt el. A falu sze­rette és tisztelte idős lakóját, ahogy ma mondják: a kultúr- csoport „lelkét”, ezért emlé­kének szentelte múlt hét szombati rendezvényét a he­lyi nyugdíjas klub. Délután templomi gyászmisét tartottak, este a művelődési házban műsoros estet, amely­nek első részében Vörös József kedvenc nótáit szólaltatták meg. Szünet után -, mert az élet azért nem áll meg - felléptek a toponári és somogyjádi vendé­gek, a Flamengó tánccsoport is bemutatót tartott. A több mint száz érdeklődő résztvevő elis­merő tapssal jutalmazta a pro­dukciókat. A szomszéd terem­ben közben svédasztalt terítet­tek, s a kiadós vacsorát az éj­szakai órákba nyúló Anna-bál- lal zárták. A műsoros est után beszél­gettünk Farkas Lászlónéval, a nyugdíjas klub vezetőjével, aki rögtön azzal kezdte, nehogy el­feledjem följegyezni Vaskó Jó­zsef jutái vállalkozó nevét, aki rendezvényeik rendszeres tá­mogatója. Munkájukról szólva elmondta, hogy legutóbb a ka­posvári tűzoltó-fesztiválon sze­repeltek, s rendszeres próbák­kal készülnek az idősek világ­napjának nagy őszi rendezvé­nyére, a marcali kulturális be­mutatóra. Augusztusi tervük­ben egy kétnapos debreceni ki­rándulás szerepel, a virágkar­nevál rendezvényeit tekintik meg, ha a helyi önkormányzat is segít elképzelésük valóra vál­tásában. Meleg szavakkal ecse­telte a klubtagok lelkesedését, mint mondta, ha egy héten nincs összejövetel, próba, már reklamálnak. Öröm ilyen klu­bot vezetni. Az est vendége volt Kovács Lajos, a Nyugdíjasok Szerveze­tei Somogy Megyei Szövetsé­gének elnöke is, aki megje­gyezte: az ilyen rendezvények erősítik meg a hitemet, hogy nem hiábavaló a nyugdíjasokért végzett munka. K. Cs. Bqjtársak az IFOR-nál Kellemes nyári hetet tud­hatnak maguk mögött a marcali Nyugdíjas Bajtársi Egyesület tagjai: a hadse­regparancsnok külön enge­délyével július 22-ikén Ta- szárra utaztak, ahol is 40 tagú különítményüket dr. Isaszegi János ezredes tájé­koztatta az IFOR-nál szol­gálatot teljesítő magyar ka­tonák feladatairól. Az ezre­des elkalauzolta az obsitos tiszteket a tábori kórházba, s megmutatta a helikopter­szerelő csarnokban folyó munkát. Élményekben, ta­pasztalatokban gazdag útju­kat rövid időre megszakítva a Szecsey-csárdában enge­délyeztek maguknak egy kis kikapcsolódást. K. G. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom