Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-30 / 202. szám

1996. augusztus 30., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Sikertelen pályázat, módosították az útprogramot Emelik az óraszámot A pedagógusok kötelező óra­számának emeléséről és illet­ményeik ezzel arányos növelé­séről döntött legutóbb a barcsi képviselő-testület. Szeptember 1-jétől tehát a barcsi általános iskolák felső tagozatain tanító pedagógusok kötelező óra­száma a heti 20 óra. Ez az óraszám-növekedés 11 százalékos béremelést is je­lent számukra. A Deák Ferenc általános iskolában 24 peda­gógust, az Arany iskolában 19, a Vikár Béla Zeneiskolában 11, a Széchényi gimnázium­ban 33, az 525. számú szak­munkásképző intézetben pedig 11 pedagógust érint a kötelező óraszámemelés. Ezzel párhu­zamosan arról is döntés szüle­tett, hogy a szakmunkásképző intézetben dolgozó oktatók óraszáma 28 óráról 25 órára csökken. Az ülésen Feigli Ferenc pol­gármester arról tájékoztatta a testületet, hogy eredményte­lennek nyilvánították azt a ver­senytárgyalást, amelyet az ez évre tervezett út- és járdaépíté­sek illetve felújítások kivitele­zésére írtak ki, mivel a pályá­zók között egy sem akadt, aki­nek az ajánlata megegyezett volna a tervezettekkel. A testü­let most a program módosítása mellett döntött. A terveknek csak egy része valósul meg az idén, a Felszabadulás utcai be­ruházás a jövő évre halasztódik. N. L. Újabb határnyitás a ferdinandovaci vásárra Szomszédoló vízváriak Az augusztus húszadikai határ­nyitás után tegnap újfent meg­nyitották a határt Vízvárnál. Most azonban nem a horvát te­lepülések lakói szálltak kompra, hogy a magyar falu vendégei legyenek, hanem for­dítva: a vízváriakat hívták. Ferdinandovacon megren­dezték a hagyományos mező- gazdasági kiállítást és állatvá­sárt, s erre invitálták a Dráva- parti, szomszédos falu lakossá­gát. Mint Farkas József vízvári polgármester elmondta: harma­dik alkalommal került sor erre a nagyszabású kiállításra a horvát testvértelepülésükön, s Vízvár a hagyományokhoz híven az idén is szép számú résztvevővel képviseltette magát. Kora reggel óta folyamato­san érkeztek a bemutatóra a környék gazdái állataikkal, hi­szen már akkor megkezdődött a kiállításra szánt állatok felmé­rése. Rengeteg marhát tereltek össze, nem csoda, hogy egész délelőtt tartott a legszebb pél­dányok elővezetése, zsűrizése. Nem volt tét nélküli a dolog, hiszen a kiállítás vásárral volt egybekötve. Résztvevői nem, csupán lel­kes közönsége lehettek a ren­dezvénynek a magyar állattar­tók, hiszen saját marháikat nem vihették ki, vásárolni pedig nem lett volna célszerű. Mert odaát — mint a vízváriak mondták — iszonyatos ára van a szarvasmarhának. A mezőgazdasági kiállítás és állatvásár részeként mezőgaz­dasági gépeikkel is bemutat­koztak a horvátok. N. L. Különleges egy hét - esti meseszolgálattal Szeretettábor kicsiknek Harminchárom barcsi gyer­meknek szerveztek úgyneve­zett szeretettábort a hitoktatóik és Horváth József esperes-plé­bános. Az egy hetes táboro­záshoz az andocsi egyházkö­zség segítette őket, s a gyere­kek nyaralását támogatták az andocsi és a barcsi hívők is. — A helybeliek olyannyira szí­vükön viselték az ellátásunkat, hogy egyszer nagy adag főtt kukoricával, másszor szalon­nával leptek meg bennünket — mondta Nagy Emília és Katona Istvánná, a két hitoktató. El­mondták: több mint kétszer annyi gyerek jelentkezett a tá­borba, mint amennyinek helyet tudtak adni. Nem voltak meg­határozó szempontjaik a tábor résztvevőinek válogatásánál. Különleges volt ez az egy hét — mondta a tizenkét éves Dalmatin Pálma és Dália — Nem a különböző programok miatt, hanem azért, mert ez alatt a rövid idő alatt igazi közösség jött létre. Sikerült felfedezni az egymásban rej­lő értékeket. Sokat énekeltünk és nevettünk, sose unatkoz­tunk. Persze programokban sem volt hiány. Nagy sikere volt az esti me­seszolgálatnak, amelyet köz­kívánatra vezettek be a neve­lők, valamint a horgászver­senynek, amelyen fahalak ga­rantálták a biztos fogást. Nagy László Megnyílt a barcsi vásár Barcs hosszú távú tervei és e kezdeményezése is teljesen egybevág a kormány szándékával, külgazdasági célkitűzé­seivel — hangoztatta Gilyán György, az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium helyettes államtitkára tegnap az első barcsi nemzetközi vásár megnyitóján. Magyarország a környező ál­lamokkal stabil, kiegyensú­lyozott kereskedelmi kapcso­latok kialakítására törekszik, aminek jogi, diplomáciai alap­jait valamint az ehhez szüksé­ges infrastruktúrát a kormány igyekszik megteremteni. Leg­nagyobbrészt létrehoztuk már azokat az államközi szerződé­seket, amelyek a vállalkozók jogbiztonságát szolgálják. Az utóbbi két év során a környező országokkal kétszeresére nőtt a kereskedelmünk forgalma. A délszláv térség államai — köztük Horvátország is — fontos gazdasági partnereink. A horvát minisztériumokkal közösen azon dolgozunk, hogy Magyarország, a magyar vállalkozók minél szélesebb körben vehessenek részt a horvát újjáépítésben — mondta a helyettes államtitkár, aki ezért különösen jónak tar­totta a barcsi vásár időzítését, hiszen — mint mondta — az expó révén megnőnek a régió esélyei az újjáépítésben való részvételre. — Horvátország legalább annyira fontosnak tartja a két ország gazdasági kapcsolatai­nak fejlesztését, mint a ma­gyar fél, és lényegesnek e tér­ség fejlesztését is — mondta Ivan Skoro horvát miniszterhe­lyettes, —, Ezért 2005-re egy autópálya létrehozását tervez­zük, amely a térséget össze­köti a horvát tengerparttal, le­hetővé téve ezzel, hogy Ma­gyarországról 3-4 órás utazás­sal elérhessék a tengert. Ez a terv összhangban van a bar­csiak területfejlesztő elképze­léseivel, s hatalmas lökést ad­hat a térség fejlődésének. A megnyitón átadták a vá­sárdíjakat is, melyeket a a bar­csi Dráva Parkett Kft, a Ne­mesvámosi Flórián és társa kft, a barcsi Kálmán és Kál­mán kft, a barcsi Seres gép­ipari és kereskedelmi kft kép­viselői, valamint a verőcei Dosen elektromechanika cég és a gradinai GAJ D. D. cég vezetői vehettek át. N. L. Szigetvári művészek kiállítása Az első barcsi nemzetközi kiállítás és vásár kísérő rendezvényeként szigetvári képzőművészek kiállítása nyűt tegnap a barcsi Dráva múzeum­ban. A tárlatot Halász Miklós alpolgármester nyitotta meg, és a szigetvári zeneiskola tanulói is közreműködtek. A kiállítást szeptember közepéig láthatja a közönség fotó: lang Róbert A régi menedékesek többsége itt próbál megtelepülni Munkavállalók Horvátországból Eddig évenként mindössze 8-10 külföldi vállalt munkát Barcson. Most két hónap alatt kértek ennyi engedélyt — főként horvátok — a bar­csi munkaügyi kirendeltsé­gen — tudtuk meg Derna- necz Józsefné barcsi kiren­deltségvezetőtől. — Még mindig rendkívül cse­kély ez a szám; szó sincs arról, hogy elvennék a helyet a dol­gozni akaró magyarok elől — mondta Dernanecz Józsefné. — Már csak azért sem, mert a munkáltatók főként a kereske­delemben, a nyelvtudásukért alkalmaznak horvátokat, s arra is van példa, hogy nyelvtanár­ként foglalkoztatják néhányu- kat. Mindez következménye a horvát bevásárlóturizmusnak. S jellemző az is, ha a Barcson beruházó külföldi vállalkozók is inkább hazájukbelit alkal­maznak. A munkavállalási engedélyt természetesen nem kaphatja meg mindenki — tudtuk meg a kirendeltségvezetőtől. — Figyelembe vesszük a helybeliek érdekeit is. Szere­tett volna például Barcsra jönni egy húsztagú horvát épí­tőipari brigád, de nem enged­tük, jól tudva, hogy az építő­iparban dolgozó helybeliek­nek is kevés a megrendelés. A munkavállalási engedé­lyért folyamodók zöme termé­szetesen a hazánkban élő me­nekültek közül kerül ki. Olya­nok, akik négy-öt év óta itt él­nek már, és úgy döntöttek, hogy hosszabb ideig marad­nak, netán végleg nálunk tele­pednek le. N. L. Gyógyszertámogatásra félmillió forint Félmillió forintot kapott Csurgó erre a félévre a lakosság eseti gyógyszerkiadásainak támogatá­sára. Eddig húszán vették igény­be a segélyt a nyugdíjminimum körüli jövedelemmel rendelke­zők közül. Az 1000 és 3500 fo­rint körüli támogatással a keret­nek csak tíz százaléka merült ki. Két fotókiállítás nyílt a gimnáziumban Két fotókiállítás is nyílt egymás­sal párhuzamosan a barcsi Szé­chényi gimnáziumban. Az ipari vásár kísérő rendezvényeként az egyik tárlat a Drávát és környe­zetét mutatja be, a másik pedig Verőce történetét fényképeken. Segítség a berzencei tanévkezdéshez Négyszáz diáknak csaknem egymillió 400 ezer forint támo­gatást adott a berzencei önkor­mányzat az iskolakezdéshez: az alsósoknak háromezer forintot, a felsősök négyezer, a középisko­lások ötezer forintot kaptak. A képviselő-testület határozott a pedagógusok óraszám-emelésé­ről is: ez februártól lép életbe. Tovább fogy a lakosság Somogyudvarhelyen Évről évre csökken Somogyud- varhely lakóinak száma. Az utóbbi évtizedben csak 6-8 cse­csemő születik évente, s az el­hunyt lakosok száma ennek épp a háromszorosa. Egy esztendő alatt csak két házat építettek föl itt, s öt-hat fiatal pár áll az anya­könyvvezető elé. Közülük sem marad mindegyik Udvarhelyen. Gyékényesnek használ a Kotró forgalma A gyékényesi kavicsbánya-tó, a Kotró környékét a szokásosnál hűvösebb nyár sem néptelení- tette el; az itteni négy bolt, há­rom étterem és a kemping nagy forgalmat bonyolított le. A büfé­sor bérleti díjából, helyi adók­ból az önkormányzat is növelte a bevételeit. A Kotrónál már 25 külföldi, beilleszkedni szándé­kozó polgár is vásárolt ingatlant. Háromszoros jubileum - az esperesplébános krónikája Radványi Antal hűsége Különösen jeles év 1996 a csurgói Jézus Szíve templom esperes-plébánosa számára. Dolgozik, mint eddig is: hűség­gel, szerényen. Most töltötte be 80. életévét, de fontosabbnak tartja temploma évfordulóját, s az új harang elkészültét, amely szeptembertől majd mindannyiunkért szól. A plébániát 1949-ben szervez­ték, s Radványi Antal 45 éve szolgálja ezt a gyülekezetét. „A történelmi világosságok csak az írott emlékekkel kezdődnek” - ez a templom história domusá- nak mottója. A vaskos kötet minden betűje az ő keze írása. 1927-ben ajánlotta fel Csurgó képviselő-testülete a területet, hogy ott a katolikusok templo­mot építhessenek. Megvalósí­tója Longauer Imre hittanár; az országos gyűjtésből jó egy év­tized múltán épült föl Csurgó- Újváros temploma. Az Udvarhelyről 1951-ben érkezett Radványi Antal a leg­lehetetlenebb időkben kezdte el a munkát. Két emberre, Albert József járásbírósági elnökre és a legendás hírű kántorra, Ká­roly Jánosra mindig számítha­tott. A németek 1944-ben elvit­ték a középső harangot, s a templomépítés iratait is eléget­ték. Ezért is kezdte írni a króni­kát. A világra tekintő embert minden érdekelte. Olvashatjuk, mikor gyulladt ki a villany az Eötvös utcában, az óvodaépí­tést fényképek örökítik meg. Az esperes ma is kerékpárral jár, igaz, másfél éve már újjal. Amikor elkészült a tavalyi számadás, javaslattal állt elő: az elhurcolt két és fél mázsás ha­rang helyett újat kellene ön­tetni. Püspöke, képviselő-testü­lete örömmel fogadta javasla­tát. S azóta elkészült az egy­házmegye első harangja. Még nincs a helyén, de Csurgói Máté Lajos grafikusművész em­léklapja mutatja a jövőnek szánt, bronzba öntött üzenetet: „Szent László király, az újon­nan alapított kaposvári egy­házmegye védőszentje tisztele­tére a csurgói Jézus Szíve temp­lom 60 éves fennállásának és a honfoglalás 1100. évfordulójá­Radványi Antal esperes-plé­bános FOTÓ: TÁBORSZKIISTVÁNNÉ nak emlékére, a hívek adakozá­sából készítette Gombos Mik­lós őrbottyáni harangöntő mes­ter 1996. évben.” Horváth József A bolhói horgász A bolhói horgász tegnap is ott ült a Dráva-parton. Reg­gel négykor kelt, fogta a két botot és öt órakor már in­dult a tőzegrész felé.- A horgászok úgy tartják, hogy éjszaka, illetve esős időben lehet leginkább halat fogni - mondta a 64 éves, bolhói Banicz János. - Az éj­szakát nem szoktam megvárni, este körülbelül kilenc óráig maradok a parton. Legtöbb­ször a tőzegrészen horgászom, esetleg Babócsánál, az erzsé­beti szakaszon. Az idén már megakasztottam, majd kiemel­tem egy 14 kilós arriúrt is. Ezenkívül volt még egy hat és fél kilós pontyom is... Emlékezetes horgászkalan­dokat sorol. Van a faluban két hölgy is, aki horgászik. Múlt­kor az egyiknek horgára akadt egy termetes ponty; szólt is rögtön: ,jöjjön, János bácsi”. Szívesen segítettem a száko­lásban. Szép példány volt, ki­derült, hogy tizenegy kilós. Örültem a nagy fogásnak. Banicz Jánosék több évig éltek Dunaújvárosban, akkor a Dunán pecázott. Tizenhat éve jár le rendszeresen a Dráva holtágaira. Mint mondta: a bolhói és a babó- csai rész is kedvelt helye a horgászoknak.- Kukoricával és búzával etetem a halakat. Nem a raga­dozókra, hanem csak békés ha­lakra: kárászra, pontyra csali­zom a horgot — mondta. — Általában naponta megfogom az öt kilót. (Gamos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom