Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-28 / 200. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. augusztus 28., szerda Egyedül a rengetegben tudom. Mindenesetre ha hiszik, ha nem, egyikőjükkel sem találkoztam Atlantában. Igaz, a küldöttség több tagja saját költségén magával vitte, mert vihette feleségét, férjét, gyermekét. Utólag bántam is, hogy én nem éltem a lehetőséggel. Az is lehet, hogy a kérdező eltévesztette a várost és Atlanta helyett Kecskemétet akart írni, ahol a legkisebb lányom ezévben a diákolimpia győztese lett. Olimpia, olimpia? Nos, ha így lenne, akkor minden korábbi feltételezésemért elnézést kérek és a válaszom az, hogy a család Őt elkísért tagjai saját zsebből utaztak és voltak Kecskeméten. Mi több, a kis bajnok költségeit sem fizettettük ki senkivel. Természetesen megígértem, ha mondjuk 2004-ben, a ki tudja még hol rendezendő XXVIII. Nyári Olimpián állami költségen, akár versenyzőként is részt venne valamelyik családtagom, akkor erről időben és örömmel tájékoztatom majd a kérdezőt a sajtón keresztül. Kedves Anonymus! Még nem késő! Ön is elkezdheti a kőkemény munkát, s akkor az is lehet, hogy kedves családjával együtt állami pénzen utazhat már a következő olimpiára. Bár a sportban a becsületes játék az egyetlen út... Dr. Gyenesei István az atlantai „tudósító” mint ahogy a tréningnek is az edzés a megfelelője. A turf lóverseny is lehetne, a relatív viszonylagos, mint ahogy Mari néni sem pucolja, hanem megtisztítja a zöldséget. Elegáns toalettben jelent meg — elegáns ruhában, öltözékben. A kft beinvesztálta nyereségét — újból befektette, az export nőtt — a kivitel nőtt, az import csökkent — a behozatal csökkent. Az ünnepségekkel kapcsolatosan más alternatívát dolgoztak ki. Milyen változatokat, lehetőségeket? — kérdem én. És még sorolhatnám tovább. Kétségtelen, hogy betörtek nyelvünkbe olyan idegen kifejezések, amiknek nincs a magyar nyelvben pontos megfelelője, de ahol van, azokat kell használnunk! Közel tíz év távlatában sem tudom elfelejteni Sütő András gyászbeszédét, amit Illyés Gyula koporsójánál mondott. Ez nem gyászbeszéd volt, hanem a magyar nyelv minden szépségének ragyogtatása. ő — saját bevallása szerint — a Toldiból tanult magyarul. Újságírók, riporterek, pedagógusok, lépjetek be a nyelvvédők képzeletbeli táborába! Mert ugye „nyelvében él a nemzet” és mi élni akarunk! Dr. Király Istvánná nyugdíjas tanár Kitörési esély Nagyszakácsinak A Somogyi Hírlap augusztus 5-i számában Királyi szakácsok viadala címmel jelent meg tudósítás. írásunkra több vitázó levél érkezett. Ezeket ismertetjük alább rövidítve, de a mondanivalóját nem csonkítva. Megjegyezzük azonban, hogy ha a tükör nem a legszebb képet mutatja, azért még nem a tükör a hibás. Tisztelt főszerkesztő Úr! „Kritika a kritikára” gondolattal kívánom szerény és jogos véleményemet Önnek továbbítani. Ezt én olyan módon kívánom megtenni, ahogy egy ide illő mondás engem feljogosít: „Nem tudok tojást tojni, de megmondom, ha a tojás büdös!” Hát kedves Főszerkesztő Úr..„ ez az írás is csak afféle palozsnya tojásnak sikerült!... Én ismerem ennek a falunak a lakosságát, mert én innen származom. Én itt voltam ennek a „Királyi Szakácsok Versenye” majdnem-megszü- letésénél. A második rendezvény óta szerény anyagi tehetségemhez mérten lelkes támogatója lettem. Itt a falu „ami túlnyomónak mondható” - része alaposan kivette munkában, lelkesedésben, törődésben és nem utolsó sorban pénzadományban a részét. Büszkék arra amit tettek és amit elértek. Az a sok ezer látogató és az a számos emlékkönyvbe leírás a falumúzeumban bizonyítja, hogy megérte a fáradozást, a sok „társadalmi munka” és a törődés. Ahogy Béres Júlia kezdeményezője ennek a rendezvénynek négy évvel ezelőtt! - a mostani megnyitón mondta „megszületett egy gyermek Nagyszakácsiban és ma immáron négy éves...” Ennek a rendezvénynek sok látogatója volt ebben az évben. Ez bizonyítja, hogy van létjogosultsága és van jövője. Én nem csak hiszem, de tudom is, hogy ennek lesz folytatása és ez Nagyszakácsinak a tradíciója marad. Krénusz József a Nagyszakácsi „Királyi Szakácsok Versenye” szponzora * * * Tisztelt Szerkesztőség! A gyönyörűen megrendezett ünnepségről csak a legszebbet és a legjobbat lehetett volna írni. Ha valakinek olyan borsos volt az a 200 forintos belépő, ezért a szép, színvonalas sorért, annak legjobb lesz, ha jövőre felszerelnek egy perselyt, amibe a régi pénzt is bele lehet dobni. Én ebben a faluban születettem, 62 éves asszony vagyok, itt csak dicséret illeti azokat, akik bármely módon hozzájárultak ahhoz, hogy már négy éven keresztül ez a szép rendezvény létrejöjjön. Szabó Sándorné Nagyszakácsi Tisztelt Uram! Szemlélődőként én is részt vettem a kétnapos esemény szombati rendezvényein. Számomra hatalmas élményt jelentett a verseny, amelyhez foghatóan még nem volt részem. Úgy gondolom, sok érdekes dolgot tapasztaltam, megtudtam a szakácsoktól és a képzőművészektől. A kézművesudvarban is lenyűgözőnek találtam az alkotásokat. Az a tény, hogy némely ősi mesterséget élőben, egy bemutató formájában, a XX. században látja egy magamfajta diák, csodálattal töltött el. őszintén szólva, nem ragadtam le a pénznél, mint az újságíró. Cikkében nagyon meghatározó, szinte kiabálnak az árak a sorok közül, nem is beszélve a kis bekeretezett részről. Véleményem szerint egy ilyen fantasztikus rendezvényért a belépődíj egyáltalán nem volt drága, főleg amit kapott érte az ember: egésznapos élményt, zenével, tánccal, mulatságokkal. A hatezer látogató inkább osztja az én nézetem, miszerint a verseny magas színvonalon, magas minőséggel volt megrendezve, amihez hozzájárult a falu vendégszeretete. A jókedv pedig általános volt (nem kellett a fellépő művészeknek annyira igyekezni). Tóth Diána főiskolai hallgató * * * 1996. augusztus 2-3-án negyedik alkalommal rendeztük meg a „Királyi Szakácsok Nyomdokán” rendezvényt. Kitörési lehetőségét e kis falunak, Nagyszakácsinak immár senki nem vitatja, még ha évente csak egyszer kerül is megrendezésre. Egy elöregedett, 640 lelkes társadalmi lag - gazdaságilag hátrányos kis településről van szó, bizony rászorulna a külön bevételre. Még sem tette. 200 forint belépőért egy olyan gasztronómiai kuriózum részese volt az idelátogató, amelyet „Európa szerte nem lehet látni”, ezzel a véleménnyel ajándékozott meg bennünket egy szakértelemmel rendelkező német úr vagy Unger Károly a Cukrászok és Szakácsok Szövetségének elnöke, aki Nagyszakácsit a Gasztronómia fővárosának nevezte megnyitó beszédében. (Aki itt volt a megnyitón ezt hallhatta.) Dr. Erdei János, a Magyar Turisztikai Szolgálat vezérigazgatója, aki egyben rendezvényünk főtámogatója is, személyesen gratulált e jól sikerült napon rendezőinknek. A rendezésről csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy akik ezen a 2 napon dolgoztak nem szakemberek, hanem lelkes amatőrök voltak, akik munkájukkal Nagyszakácsiért dolgoztak. Végre van egy kis település, aki megtalálta történelmi múltját. Azt az esetleges hibáiért nem támadni, hanem segíteni kellene, hiszen ez a kis település megpróbál életben maradni a jövőjéért. Az újságíró, ha végig nézte volna e napot és műsorát, nemcsak azt vette volna észre, hogy a Defekt Duó egy órát késett, amit most javítunk 20 percre, indokoltan késtek. Arra is rájött volna, hogy Somogysámsonnak nem volt udvara, szintén indokoltan, és ha vette volna a fáradságot és nem a bor árát és nem mindössze azt az egy vendéget látta volna, aki ültéből lefordult valahonnan, akkor észrevehette volna, hogy a „Királyi Szakácsok földje” egyre szebb lesz, a műsor gazdagabb. írt volna a szomszédos községek népi udvarairól, amelyek még soha sem voltak ilyen szépek, eredetiek, korhűek. Talán ha a kocsmán túl lévő múzeumba is ellátogatott volna, az itt levő vendégkönyvbe megnézi a jegyzéseket, lehet, hogy nemcsak a saját véleményét írja, hanem azokét a vendégekét, akiknek a nagy része messziről érkezett és nagyon meg voltak elégedve a rendezvény színvonalával, s jól érezték magukat. Észrevehette volna, hogy hány támogató után kellett talpalni. A Gyermelyi Tészta és a Knorr támogatásával tudtuk megvendégelni tisztelt meghívottainkat, sok-sok kis támogatót kellett összeszedni, hogy ne ráfizetés legyen. Mindezek után azt mondhatjuk, hogy Nagyszakácsi rászorulna a külön bevételre, mert nem rendezhettünk egy ingyenes rendezvényt, még nem, mert úgy néz ki még sem voltak elég rámenősek a jegyszedőink, ugyanis mindenki imádja a potyázást és akkor már semmi nem tűnik show nélkülinek. Dr. Német Imre jegyző Kövér István polgármester Marosiné Béres Júlia Hagyományőrző Egyesület elnöke így is lehet Napjainkban az egészségügy kapcsán szinte mást sem hallani, mint siránkozást, az ellátás minőségét szidalmazó véleményeket. Bevallom, magam sem voltam mindig jó véleménnyel a kórházakban tapasztalható állapotokról. Ezért tartom fontosnak — már csak a lelkiismeretem megnyugtatása érdekében is — megosztani az olvasókkal egy kellemes tapasztalatomat. Csaknem két éve súlyos betegségben szenvedek, és ez idő alatt minden túlzás nélkül bejártam a fél ország egészség- ügyi intézményeit. Szeretetteljes, odaadó és önzetlen gondoskodásban a Kaposi Mór Megyei Kórház III. számú belgyógyászati osztályán volt részem a közelmúltban, amiért őszinte köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni az osztály vezetőjének, orvosainak és ápolónőinek egyaránt. Hasonlóan rengeteget tett értem a háziorvosom, dr. Cseke Borbála is. Köszönöm. E hasábokon tudatom, lehet így is dolgozni, és dolgoznak így is környezetünkben. Bíróné Fogarasi Ágota Kaposvár, Ungvár u. 6. Ismét jeles Vagy hat évvel ezelőtt ugyanezen újságban megírtam, milyen első osztályú, udvarias kezelést kaptunk Siófokon a kórházban, amikor négyéves fiam betörte orrát-biciklizés közben. Azóta múlik az idő, a fiaim is nőnek. Most a nagyobbik, a 14 éves szorult ismételten elsősegélyre, mert fűrésszel elvágta ujját. Neveljük a munkára, most éppen azt a feladatot kapta, hogy egy kidőlt oszlopból fűrészeljen le pár gurigát — mondván, jó lesz ez télen. Derekasan birkózott is vele, de a végén ismételten Siófokon, a kórház sebészetén kötöttünk ki. Itt ugyanazt az udvarias, elsőosztályú segítséget kaptuk, mint amire hat évvel ezelőtt emlékeztünk. Volt itt tetanusz, sebvarrás stb., és a fiatal orvos meg csapata mindezt egy negyed órán belül, profi módon végezte. Köszönet érte. Mindez augusztus 19-én a kora délutáni órákban történt. Dániában, ahol több évet töltöttünk, hozzászoktunk a magas színvonalú orvosi ellátáshoz, és öröm mondani, hogy a mienk, amit itt tapasztaltam, nem marad el tőle. Európába, az Unió felé tartunk... Dr. Győry László Balatonboglár Járda- és kilincskoptatási adó Nem, kérem ez nem sajtóhiba. Igaz történet. Ezt a fizetési formát számomra találták ki egy lakóközösségben, ahol egy 14 négyzetméteres helyiséget béreltem (telefonos a jóvoltomból), amelyet megvettem és mint üzletet működtettem és szeretném továbbra is, mivel a lányom egyetemre megy, és a taníttatás most már nem ingyenes. Egy három lépcsőházas tömblakásnak körülbelül a felét már megvették a bérlők (én is), és a közös költség megszavazásánál kerültem a középpontba. A közös költség hat-, majd háromszorosát kilincs- és járdakoptatási plusz díjként akarják tőlem, mivel az enyém az üzlet, és naponta kb. 10-15 vevő tér be hozzám. Hogy ki és miért találták ki és akarják a közösséggel is elfogadtatni — holott a másik két lépcsőháznak szerintem semmi köze az itteni kilincsekhez —, ennek előzménye a következő. A lakóközösségben lakik egy levelező joghallgató és egy ügyvéd szülei, ők minden törvényt megmozgatva szerették volna elveteti tőlem a helyiséget. Az ügyvéd törvényt tisztelve kérte a bérleti jogviszony megszüntetését saját javára, és bejelentette vételi szándékát a telefonos bérleményre. Mivel nem járt eredménnyel, a lakók nevében kérte... A bérlemény a tulajdonom lett, és gondoltam, végre dolgozhatok. Tudniillik 13 feljelentés ment ellenem, ezért januártól bezártam az üzletet. No de hogy valakik bosszúvágya miatt ilyen abszurd díjakat: kilincs- és járdakoptatás? Ha csak azt hitetik el a lakókkal, hogy üzlet, fizessen többet, talán rendben is van, De ezt a díjat a személyem elleni hadjáratnak tekintem. Apropó, kilincskoptatás. Számoljunk! 4 emelet, 14 lakás, lakásonként 2 személy, huszonnégy naponta kétszer biztos lejön, az negyveny- nyolc, a gyerekeket nem számolva és azt sem, hogy a tisztelt anyuka kb. ötször lejön és úgy csapja be az ajtót, hogy ha így folytatja, fél év múlva cserélhetjük. Nos, 48 kilincs az én 10-15-emmel szemben. Ön- kormányzatok, intézmények is figyelhetnek. Mennyi kilincs, mennyi járda egy intézményben! Csak oda kell figyelni a szegény ember fifi- kájára. Megmondja ő, milyen adót nem fizet még. Én nem vagyok törvényt tudó állampolgár, de egy kérdésem lenne a tisztelt jogász társadalomhoz: ha csak ötven forintot dobnak össze fejenként, megvehetnék a helyiséget. Ennek lehet, hogy nem lenne jogi alapja, de hát csak megtalálnák a megvétel módját mondjuk jelképes irodának. Kíváncsi lennék: vajon önöktől is kérnék a koptatási díjat? A név, cím és a telefonszám a szerkesztőségben Egy nulla helyen boldogan avagy Sáripuszta, a lovasok paradicsoma Csodálatos hetet töltöttünk egy kies pusztán. E puszta, ugyan az Óperen- cián innen van, de minden képzeleten túl. Az ÁB-AEGON Biztosító Részvénytársaság jóvoltából tölthettünk itt egy csodás hetet. Az ötven lelket számláló Külsősáripuszta Lajoskomá- romtól délre, Fejér és Tolna megye határán fekszik. A több mint százötven lováról híres település kitűnő nyaralást biztosít a lovagolni vágyó gyerekeknek, akiknek öt ló (Felhő, Amazon, Erőt, Tretykó, Pirulós) állt rendelkezésükre, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek. Öt lovász és három nevelő segített abban, hogy jól érezzük magunkat és a tábor végéig hajunk szála se görbüljön. A hét úgy elröppent, mint egy szép álom... talán az is volt? Álom... Mindenkinek ajánljuk, ha teheti, töltsön el pár napot Sáripusztán, ezen a festői szépségű helyen. Busszal vagy vonattal azonban ne próbálkozzanak. Nekünk is csak ennyit mondtak: „Nulla helyre nem indítunk járatot!” Antal Judit Jéger Katalin Alternatíva és koncepció A Somogyi Hírlap augusztus 22-i, csütörtöki számában közölte a dr. Kolber Istvánnak feltett kérdések és válaszok harmadik részét. Közte volt egy, ami inkább nekem szólt, de az is könnyen lehet, a kérdezőnek nem az volt a célja, hogy választ kapjon. ,A Gyenesei család állami pénzen utazott Atlantába?” kérdés válasz nélkül is maradt. Ejnye, ejnye, kinek, vagy kiknek állhatott érdekében az elnököt ilyen kérdéssel macerálni. Mivel nincs rosszabb a tudatlanság sötétjénél, ezért úgy gondoltam, ne gyötrődjön kételyek között senki és a tájékoztatás őszinte szándékával naivul felhívtam a megadott telefonszámot. Láss csodát, egy kedves női hang gépiesen közölte velem „a hívott számon előfizető nem kapcsolható”. Na tessék, a kis kíváncsi, aki a névtelenséget is választhatta volna, egy nem létező telefonszámmal akarta a hitelességét alátámasztani. Nem elég, hogy a kérdés téves állítást közöl, még a telefonszám is hamis. Ez több mint sok, ez egy fénykép. Miután nem mondhattam el senkinek, kénytelen vagyok elmondani mindenkinek, hogy az ohmpia idején a családom minden tagja saját pénzén Kaposváron tartózkodott. Legalábbis én így Pécsi Blanka, Lőrincze Lajos, akik egész életüket a szép magyar beszéd szolgálatába állították, megfordulnának a sírjukban, ha a mai újságírók és riportalanyok szavait hallanák, írásaikat olvasnák. A rengeteg idegen kifejezés elcsúfítja nyelvünket Nem érünk rá a -ban, -ben-t kimondani, csak a -ba, -be-re van időnk: a szobába ült, a rádióba hallottam, a tv-be közvetítették, az újságba olvastam stb. A rádió, televízió és a sajtó, valamint a pedagógusok hazafias kötelessége nyelvünk tisztaságának szépségének megőrzése. „Nincs más alternatíva” — és ha azt mondanám más változat? A falu polgármesterének koncepciója a kastély „áruba bocsájtása”. Mije van a Janinak? — kérdezi András bácsi. Hát elgondolása. A sok idegen kifejezést használó ember túl műveltnek akar feltűnni és éppen az ellenkező véleményt szüli. Az egyszerű polgár azt mondja: beszéljen magyarul! A műveltebb réteg véleménye: még anyanyelvét sem ismeri eléggé. Miért hozta X. Y. társát kellemetlen szituációba? És ha kellemetlen helyzetet mondott volna? A sikeres business-sikeres ülhet,
