Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-22 / 195. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1996. augusztus 22., csütörtök Margarétás-túra unokákkal Pécsett és környékén tettek egynapos kirándulást unokáikkal, összesen negyvennégyen a gyékényesi Margaréta Nyugdíjasklub tagjai a napokban. Megtekintették a baranyai megyeszékhely nevezetességeit, majd a má- riagyűdi búcsúba és a siklósi várba látogattak el. A tartalmas programot levezetésképpen egy fürdőzés zárta Harkányban. Kaposváriak a virágkarneválon A kaposvári turistaegyesület - főként nyugdíjas résztvevőkkel - a Hajdúság fővárosába, Debrecenbe szervezett kirándulást a hétvégi ünnepeken. A Déri-múzeumban megcsodálták Munkácsy Mihály három bibliai tárgyú monumentális festményét. Augusztus 20-án megtekintették a hírneves virágkarnevál eseményeit és a város nevezetes történelmi emlékeit. Somogyj ádi útitervek Alig negyedéve alakult meg a Somogyjádi Nyugdíjasok Egyesülete, de máris több kirándulás tapasztalatait tudta összegezni legutóbbi ülésén a vezetőség. Részt vettek a Somogy faj szi őskohó avató ünnepségén, jártak a Parlamentben is. Mostani megbeszélésükön egy szegedi kirándulásról döntöttek, egyúttal megtekintik az ópusztaszeri történelmi emlékparkot is. Nyugdíjasok az Ezüstparton A mostmár gyógyszállóként is üzemelő 811 szobás bala- tonszéplaki Hotel Ezüstpart Szálloda és Konferencia Központ Kft. az üdülőegységben pihenni vágyó időseknek nyugdíjuktól függően, akár 50 százalékos kedvezményt is ad szolgáltatásainak áraiból. Az idelátogató vendégek 5-10 százaléka a nyugdíjas. Idős kezek műremekei A nyugdíjasok kézimunkáiból nyílt kiállítás Csoko- nyavisontán, az öregek napköziotthonában. A kiállítást a négynapos visontai ünnepségsorozat keretén belül hozták létre. A megnyitón Strasszer Lajosné alpolgármester köszöntötte az ügyes kezű időseket. Egy tartalmas könyv a nyugdíjasmozgalom hőskoráról A nyugalmas évek A címben szereplő nyugalmas szót joggal tehetnénk idézőjelbe, hiszen a megalakulástól napjainkig eltelt hat esztendő, amelynek eseményeit a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének kiadványa felidézi, a küzdelmes, izgalmas szavakkal sokkal inkább jellemezhető. A „hőskort” mutatja be a könyv, azt az időszakot, amikor az emberek kiábrándultak a régebbi típusú szervezetekből és nagy reményekkel fordultak a maguk alapította kis egyesületek felé. Az 1989-es egyesületi törvény elfogadását követően, alig fél év múlva, 1990. január 19-én már alakuló közgyűlésre hívta a kaposvári nyugdíjasokat néhány „megszállott”. Érdemes idézni az első összejövetel felszólalásaiból. Kovács Lajos: „Nem akarunk mi nyugdíjasok semmi különleges elbánást, csak azt szeretnénk, hogy tisztességgel megkapjuk a ledolgozott éveink után járó nyugdíjat... Szeretnénk megszervezni egymás támogatását... az a célunk, hogy minden nyugdíjas tartozzon valahová.” Kiss Sándor: Itt most nem nyugdíjas panasznapot tartunk, hanem nyugdíjas egyesületet akarunk alakítani. A panasznapot akkor lehet megtartani, ha lesznek választott hivatalos vezetőink és azoknak lesz általunk meghatalmazott joga, hogy illetékes helyen tárgyaljanak a mi ügyünkben.” Pécsi József: „Nincs értelme annak, hogy a negyvenéves múltat felhány- torgassuk akár a magunk részéről, akár más részéről. Nekünk most az lenne a feladatunk, hogy próbáljunk meg összefogni azért, hogy mi nyugdíjasok még életünkben tudjunk tenni valamit. Azért is, mert gyermekeink, unokáink vannak...” Ilyen alaphangú indíttatás után 156-an fogadták el az alapszabályt és választottak maguknak vezetőket, akik igazán nem tétlenkedtek. Június 20-án már megnyitották a Szent Imre utcában a nyugdíjasok boltját, a taglétszám nyár végére meghaladta az 1700 főt, októberben képviselőket jelöltek az önkormányzati választásokra és karácsonykor már ajándékcsomagokat adtak az arra leginkább rászoruló egyesületi tagoknak. Nem egészen egy év alatt óriási teljesítmény. A kötet írója és összeállítója, Szita Ferenc nyugalmazott könyvtárigazgató külön fejezetet szentel a két nyugdíjasbolt megnyitásának, jelezve ezzel, mennyire fontos - és 1990-ben országos példaként is szolgáló - tett volt ez. A boltnyitás ötödik évfordulóján Székely Sándor egyesületi elnök a következőket mondotta: „Az idős, jobbára 70 éven felüli emberek életében öt év nagy időnek számít, ugyanakkor egy ötéves bolt fiatalnak tekinthető. Az egyesület szerette volna elérni, hogy a bolttal is könnyebben elviselhetővé tegyék az idősek mindennapjait. A nyugdíjasbolt fontos része az időskorúakkal való törődésnek, s jól szolgálja a lakosságnak ezt az egyre népesebb rétegét.” A boltok növekvő népszerűségét a számadatok is jól tükrözik, míg 1991-ben hatmillió, 1995-ben már több mint 16 millió forint volt a boltok éves forgalma. A dokumentumkötet ezután beszámol a megyei szövetség megalakulásáról, majd a somogyi nyugdíjasok kívánságait kifejező 12 pontról, amelyet 1991. november 10-én megküldték a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és a népjóléti miniszternek is. E petíció minden pontja ma is vállalható, hisz a nyugdíjak érték- állóságát, az özvegyi ellátások rendezését, a szociális juttatások biztosítását követelte. A beadvánnyal kapcsolatban megbeszélésre hívták a megye akkori országgyűlési képviselőit, amely azonban nem valósulhatott meg, mert két honatya levélben, egy telefonon mentette ki magát, a többiek válasz nélkül hagyták a meghívást. A Művelődés és nemes szórakozás című fejezet a kirándulások hosszú sorát eleveníti fel - első útjuk a somogyvári bencés apátság romjaihoz vezetett -, beszámol azokról az előadásokról, amelyek a követendő időskori életvitelt, a betegségek megelőzését, a magyarság múltját, történelmét ismertették meg a résztvevőkkel, tanácsot adtak a kertműveléshez. A kiadvány utolsó fejezete ismét egy egyedülálló kezdeményezés megvalósulásáról ad számot, A segítség alapítványa címmel. Alapszabályban rögzített feladatának megfelelően 1995. március 3-án az egyesület létrehozta Segítségnyújtó Alapítványát, s az év végéig 351 ezer forint adományt gyűjtöttek össze. A rászorulók körének felkutatására óriási felmérő munkát végeztek, több mint 1100 egyesületi tagot látogattak meg, hogy életkörülményeiket megismerjék, megtudják ki szorul leginkább segítségre. Az első esztendőben a meglátogatott egyesületi tagok egyötödén tudtak valamilyen formában segíteni, ez is bizonyítja, hogy a befektetett munka nem volt hiábavaló. A kaposvári önkormányzat és a Somogy megyei közgyűlés elnökének támogatásával kiadott kötet a Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár Nyomdájának igényes munkája. K. Cs Mezőcsokonyai gazda-kesergő — A jószágnak mindig a bolondja voltam. Hosszú évek óta tartok disznókat, teheneket, mégis hamarosan felszámolom a gazdaságot. Rokkantnyugdíjas vagyok, nem tudom már az egyre dráguló tápárakat kifizetni — mondta Czekmeiszter János, aki éppen csalánt szállított lovaskocsijával. A hatvanegyéves mezőcsokonyai férfi korábban útőr volt. Amíg dolgozott, azalatt is foglalkozott állattartással. Az elmúlt negyven évben számát sem tudja, hogy mennyi sertést adott le a kombinátnak. — Az állattartás egy életforma. Egész embert kíván, nem lehet félvállról venni ezt a munkát. Nyugdíjasként is mindennap dolgozom, az unatkozás nem az én kenyerem. De sajnos az elmúlt pár évben nagyon elvették a gazdák kedvét a munkától. Irgalmatlanul megdrágult mindenféle költség, az átvételi árak pedig alig emelkedtek. Nem érdemes disznóval foglalkozni — kesereg a nyugdíjas férfi. — Én már eldöntöttem: a mostani három után még leadok tizenegy hízót, aztán felszámolom a telepet. Tavaly a teheneket adtam el, hét gyönyörű magyartarkám volt... Megmondom férfiasán: torokszorító érzés, amikor üresen tátong az istálló. Azért abban már most biztos, hogy pár hónap múlva sem üldögél egész nap. Van egy kiskertjük, segít majd a feleségének. Valamit dolgozik, mert a nyugdíj kevés. — Baromfink lesz, a zöldség és a gyümölcs is megterem a kertben. A falusi embernek ez az aranytartaléka. Vagyont nem tudtam gyűjteni, de éhen nem halunk. Több időt töltök majd az unokákkal — bök a bakon mellette ülő kisfiúra — és talán kipihenhetem magam. H. M. Évtizedek a községi könyvtárban Beleg öreg krónikása Harmincöt éve kezdte kutatni Beteg múltját Horváth Sándor. Tizenhárom év alatt feldolgozta, a község 1493-ban történt alapításától szinte napjaiig. S most, 84 évesen azt tervezi: megírja az utóbbi negyedszázad történéseit is. Beleg krónikását sok szál fűzi a településhez; itt született. A korán elárvult gyerek tanulását — a csurgói Csokonai gimnáziumban — már a rokonok segítették. Fiatalemberként távolabb került: állattenyésztési és malomellenőr, később forgalmi tiszt. Boglár, Kőröshegy, majd a háború viszontagságai következtek. A tanácsok megalakulásáig Kaposváron dolgozott, aztán fordulat következett. Elvégezte a dombóvári tanítóképzőt, s 1953-ban hazajött tanítani. A belegi kultúrotthon vezetésével is megbízták. Húsz év múlva nyugdíjba vonult, de azóta is ellátja a könyvtárosi teendőket. — A megyei levéltárban kutattam leginkább — mondta a krónikaíró —; igyekeztem Összegyűjteni minden adatot, az 1970-es évekig. Legemlékezetesebb élményem azonban a Nemzeti Múzeumban volt: ott láttam bronztálán Vespasianus császár két hadparancsát, ezeket Beleg közelében találták meg. A település mellett vezetett ugyanis a római ha- diút. Sok ókori lelet került elő itt; bronz- és ezüstpénzek garmadával, még a hatvanas években is. Horváth Sándor harminc éve a belegi könyvtár vezetője. Hetvenen iratkoztak be az idén, köztük harminc gyerek. Hetente kétszer van kölcsönzés. Ebben az évben ötvenezer forintért vásároltak új könyveket, mert az olvasók leginkább a szépirodalmat keresik. — Vége lesz egyszer ennek is, örökké nem csinálhatom. Szeretném valakinek átadni a könyvtár vezetését — mondta Horváth Sándor. — Ezt a munkát azonban csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni. Nekem meg több időm jutna a krónika írására. Németh István A sportműsorokat szereti nézni legjobban Télre készülnek Mérőben Kevés a pénz, de ételre-italra még futja — Én már a télre készülök: most éppen gallyakat szedtem az erdőben. Az embernek jót tesz, ha mindig elfoglalja magát valamivel — mondta a ka- posmérői Orsós József. Hatvannégy éves, de koránál idősebbnek látszik. Gyerekkora óta dolgozik, életében keveset pihent. Öregkorára sincs nyugta: mint mondta, a betevőért mindig keményen megdolgozott. — Sokgyerekes családba születtem, hatan voltunk testvérek — mondta. — Az iskolában csak néhány osztályt végeztem el, szakmát sem tanultam. Építkezéseken és termelőszövetkezetekben dolgoztam egész életemben. Ha volt munka, elvégeztem. Bennem mindig megbíztak, nem kellett nógatni. Szinte állandóan hívtak valahova, így sikerült megtakarítani egy kevéske pénzt. Talán ennek köszönhetem, hogy nem félek a hátralévő évektől. Rengeteg olyan ismerősöm van a környéken, akinek egy liter borra sem futja. Én nem panaszkodom: kevés pénzem van, de ételre-italra még telik. Persze csak módjával. Elárulja, hogy nehéz gyerekkora miatt most is megbecsül mindent. Ennivalóból csak annyit vesz, amennyire tényleg szüksége van. A kocsmában sem költ el sok pénzt, néha iszik meg egy- egy pohár sört. Egyetlen szórakozása a televízió. Régi fekete-fehér készüléke elé gyakran már délután leül, és egész este csak azt nézi. Legjobban a krimit kedveli, de megnézi a híradót és a sportműsorokat is. Az olimpiát pedig szinte kihagyás nélkül látta. — Ha negyven évvel fiatalabb lennék, biztos sportolnék. Sajnos az én fiatalságomból ez kimaradt. Legjobban az atlétika és az úszás tetszett. Mivel nyurga gyerek voltam, lehet, hogy belőlem is híres futó lett volna... H. M. „Nyugdíjas-bérlet” Van, akinek a nyugdíjából nem futja a drága belépőre, és a kerítésen át nézi az izgalmas focimeccset. A szögesdrót nem zavarja a fanatikus szurkolókat; szélben-esőben is buzdítják kedvenceiket fotó: török A volt ellenállók örömei és A Nemzeti Ellenállásért Emléklap adományozásáról szóló 39/1995 (IV. 7.) kormányrendelet nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetését rendeli el. E rendelet alapján a Somogy megyében élő Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség tagjai (MANESZ tagok) közel fele részesült nyugdíjpótlékban, amit a tagság levélben köszön meg a kormánynak és személyesen Horn Gyula miniszterelnöknek. A nemzeti helytállásért pótlék bevezetése sokuk életét tette elviselhetőbbé. Egyben arra kérték a kormányfőt, hogy a továbbiakban se feledkezzen meg a mára már megöregedett, megfáradt volt ellenállókról. Az elismerések mellett azonban szomorúan kell megemlíteni, hogy Somogy megyében is - és másutt is - több olyan volt ellenálló bajtárs van, aki a sokszori felhívás ellenére nem jelentkezett a MANESZ vezetőségénél és így nem tagja az ellenállók szervezetének. Somogy megyében - bár jogosultak lennének rá - többen nem kapták meg a Nemzeti Ellenállásért Emléklapot, így a nyugdíjkiegészítést sem. A MANESZ országos vezetősége ezért úgy határozott, hogy a jogosult volt ellenálló bajtársakat felveszi a tagjai soraiba és megkísérlik az Emléklap újbóli kiadatását. Ennél is nagyobb a gond az elhunyt baj társak özvegyeinek járadékmegállapításánál és esetleges folyósításánál, mert a nyugdíjkiegészítésekre csak élő személyeket lehetett felterjeszteni. így ezeknek az özvegyeknek az Emléklap bemutatásával kérni kell a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól a pótlék folyósítását. Szinte reménytelen azok helyzete, akiknek férje ugyan megkapta az erkölcsi elismerések valamelyikét, de az Emléklap kiadása előtt elhunyt. így nyugdíjpótlék a rendelet értelmében részükre nem jár. A MANESZ országos vezetősége úgy kíván segíteni, hogy bevezette a pártoló tagság lehetőségét, így az özvegyek pártoló tagságuk meggondjai szerzésével jogot szereznek érdekvédelmük biztosítására. Továbbra is lehetséges mind a tagok, mind az özvegyeik részére - haláleset, súlyos betegség, nagy anyagi kár - esetén egyszeri pénzügyi segítség igénylése. A kérelmeket a megyei vezetőségnél kell bejelenteni. A MANESZ Somogy megyei szervezete vezetősége a felsorolt gondok megoldása érdekében várja a bajtársakat és az elhunyt bajtársak özvegyeit minden hónap negyedik péntekén 10-13 óráig Kaposváron a Németh István fasor 7. szám alatt (tiszti klub). Dr. Szendi József a MANESZ Somogy megyei szervezetének elnöke
