Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
1996. augusztus 21., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Mezítlábas Kossuth és mogyorókeresés Kesergők Kisasszondon — A világ kincséért nem mennék el Kisasszondról. Máshol is épp olyan szegényen élnénk, mint itt, akkor meg minek költözzünk el. A környék legszebb falva ez, a szomszédokkal jól kijövünk — mondta Derdák Lászlóné. Hetvenkét éves, férjével kettesben él. Tizenháromezer forint nyugdíjból. Rákóczi utcai omladozó házukat évek óta nem tudták helyrepofozni; örülnek, ha megvan a mindennapi. — Falun az élet még mindig olcsóbb, mint a városban — mondta az asszony —, bár a drágaság ide is elért. A magamfajta szegény már alig mer bemenni a boltba. A kenyéren, tejen kívül ritkán veszünk mást. Már az is nagy dolog, hogy nem halunk éhen. Szinte soha nem mozdulunk ki a faluból, nincs más, amire költenénk. — Kétnaponta egy csomag cigarettára azért még futja — mondta a félje, Derdák László. — Igaz, az olcsóbbikból. Mezítlábas kossuthot szívok, erről nem tudok lemondani. Másra jóformán egy fillér sem jut. Üj ruhát húsz éve vettem. Nézze meg a feleségem cipőjét, már egy hónapja lyukas. Csórók vagyunk, de nyugodtan élünk. Kisasszond csendes falu. Orbán Józsefiié utcabelijével, Váczi Józsefeiével váltott néhány szót, amíg elkészül az ebéd. — Kisasszondon ritkán hallani veszekedést — mondta Orbán Józsefné. — A szomszédság összetartó, ha kell, segítünk egymásnak. Ismerőseimmel megbeszéljük a világ dolgait, itt szép csendben múlik az idő... Nyugdíjas ő is. A postás 8700 forintot hoz, kell hát hozzá a kiegészítés, ezért munkával tölti napjait. Disznót és baromfit tartanak, a kertben zöldséget termeszt. Aki élni akar, annak dolgozni kell. Ezt mondta Orsós István is. 25 éves múlt, még sincs állandó munkája. Találkozásunkkor épp egy ócska kosarat tartott, benne két szem mogyoró. — A tésztán a diót nálunk mogyoró pótolja — mondta. — Az anyámnak segítek, másképp csak üres tésztát ennénk. A közeli bokrokon még nem érett meg a mogyoró; máshol kell keresni. Nekem most ez a munkám. A környéken, sajnos, nem lehet elhelyezkedni. Néha akad alkalmi munka; olyankor egy nap több száz forintot is hazaviszek. Csak az a baj, hogy az ilyen igen ritka. Aznap mégis szerencsével járt. Míg beszélgettünk, jött egy férfi, hogy földet kéne ta- licskázni, és fizetne 700 forintot. (Harsányi) Bárdi márvány exportra Újabban Szlovákiába exportál gránit sírkövet a bárdudvar- noki Márvány Kft. Az alapanyagot Carrarából hozzák. A feldolgozás után Holicére viszik az értékes szállítmányokat. Emellett természetesen hazai piacra is dolgoznak: főként a Dunántúlon értékesítik termékeiket. A márványból gyakran készítenek asztallapot és pultrendszert. H. M. Ausztriában üdítőitalt készítenek a somogyi gyümölcsből Léalma Kiskorpádról Megélénkült a kiskorpádi állomás. A nyári pangás után újra indítanak innen tehervagonokat. Az első szállítmány alma rakodását a napokban kezdték. Hetente négy-öt vagont töltenek meg léalmával, ezt egy hazai közvetítő cég szállítja Ausztriába. Az olcsó alapanyagból üdítőitalt készítenek. Poór Csaba kiskorpádi forgalmi szolgálattevő elmondta: vasúton a környékbeli termelők áruját viszik elsősorban, az igazi szállítási csúcsra azonban néhány hetet várni kell. Évek óta szeptemberben nő számottevően a munkájuk: akkor nem ritka, hogy hetente 15-20 kocsit is megraknak. A gyümölcs mellett hetente egykét vagon rönkfát szállítanak. Ezt a Sefag Rt adja fel — Ausztriába, valamint Olasz- és Horvátországba viszik. Várhatóan hamarosan nagyobb tétel búzát és napraforgót is szállítanak Kiskorpádról vasúton a környékbeli mezőgazdasági vállalkozók. H. M. A kaposszerdahelyi fazekasnak a gránátalma és a reneszánsz tulipán a kedvence Belehabarodott a habánba Falusi Béla több mint két évtizede fazekas fotó: kovács tibor Kaposszerdahely legszebb részén él Falusi Béla fazekas. Kaposvárról költözött ki az új lakótelepre. Mint megjegyezte: ebben a környezetben könnyebben forog a fazekaskorong, bár minden fillérért meg kell dolgozni. — Én mintázni szerettem volna; Bors István szobrász- művészhez is jártam — mondta —, aztán amikor Tamás Lászlótól kaptam agyagot, mégiscsak fazekas lettem. Megismertem a cserepet, s megszerettem a habánt. Sokat tanultam a Háziipari Szövetkezetben; szinte reggeltől estig a műhelyben dolgoztunk. A fazekasmester több mint két évtizede „habarodott bele” a habánba. Hogy miért éppen ezt a színvilágot és motívum- kincset kedvelte meg? Azért, mert igazán jól csinálni nehéz. Ő viszont szereti a míves munkát. Sok a gond vele, aprólékos kidolgozást igényel, mert a hibák nyomban előtűnnek a fehér mázon. A festéknyomot nem lehet leradírozni, és ha ugyanazon a felületen kétszer végighúzza az ecsetet, már sötétebb az árnyalat. De ő — feleségével, Térjék Évával együtt — nem tágít a habántól. — Meglátszik a fáradtság a kész munkákon ? — Erre kíváncsiak voltunk mi is, és folyamatosan figyeltük; nem vettük észre. Ha az ember jókedvvel fest, az érezhető minden munkáján. — Mi van akkor, ha bal lábbal kel? — Hagyom az agyagot, és elmegyek horgászni. Amikor csupa üveg műhelyében újra a korong mellé ül, sorra születnek a szebbnél szebb tányérok, korsók, vázák, tálak, patikaedények és bokályok. A virágmotívumok közül az alul-felül leveles gránátalma és a reneszánsz tulipán a kedvence. — Azért ilyen változatos a motívumkincs, mert a habánok sokat átvettek az olaszoktól, a hollandoktól és a kínaiaktól — magyarázza Falusi Béla. — Mindenféle porcelán hatott rájuk. Aki jól csinálja, az átformálja ízlése és tudása szerint. A díszítés és a formák alapján felismerhető, kinek melyik a munkája. Másként műtárgy- másolat, élettelen lenne. A kaposszerdahelyi fazekas több helyen bemutatkozott már. Amerikában is, ahol az ATA alapítvány a legjobb magyar fazekasok alkotásait állította ki. Most a budai várban rendezett mesterségek ünnepén arattak sikert a Falusi-kerámiák. S hogy meg lehet-e élni a fazekasságból? Azt mondja: igen, bár elég nehéz kenyér, és nagy a kockázat is, hogy a mester nyakán maradnak a használati és dísztárgyak. Falusi Béla azonban szívesen kockáztat, de közben figyeli a piacot. Legutóbb az áttört falitányéroknak volt nagy keletje. Ha szakít magának egy kis szabad időt, formázni kezd. Terrakotta „házisárkánya” a nappali fő helyén van. Tudja, hogy ez csak egy kis kitérő, ami pihenteti ugyan, de ha kész a kisplasztikával, szoborral, nyomban a fazekaskorong mellé ül; ott a helye, várja az agyag. Lőrincz Sándor Kilencvenhárom kisgyereket írattak be az óvodába Tornaszobát szeretne Kaposfő A kaposfői napköziotthonos óvoda legutóbb százötvenezer forintot kapott az önkormányzattól. Ebből a pénzből vásárolnak új bútort, étkészletet. Az óvoda felújításán dolgoznak most, ezért augusztus 25-ig zárva tartanak. Három hét alatt rendbetettek minden termet, mosdót, irodát; a munkát egyik helybeli festőmázoló végezte. Erre a hétre már csak a takarítás maradt. Mihályka Józsefié óvónő elmondta: a terem rendezését munkatársaival közösen végzik el. A kaposfői óvoda dolgozói már nagyon várják a jövő heti kezdést. A 75 helyes óvodába — három csoportba — kilencvenhárom gyermek jár majd. Többségük kaposfői, de van néhány kaposújlaki és kisasz- szondi is. Ahhoz, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek számukra, új felszereléseket vásárolnak. Jókor jött az önkormányzat anyagi támogatása; a pénzt hamarosan felhasználják — tudtuk meg Szabó Jánosné Sturm Agnes óvodavezetőtől. Azt is elmondta: céljuk, hogy minden gyerek otthon érezze magát, s igyekeznek minél hangulatosabban berendezni a termeket. Gondoskodnak az óvónők továbbképzéséről is, ez a záloga a szakmai megújulásnak. Elmondta azt is: a legfontosabb tervük egy tornaszoba kialakítása. Valószínűleg a régi tüzelőtárolót építik át. A beruházás költsége csaknem egymillió forint, s a munkát jövőre kezdik el. (Harsányi) Somogyjádiak Amesfortban A hollandiai Amesfortba utaztak a somogyjádi református gyülekezet fiataljai. Az augusztus 26-ig tartó látogatásra a holland település két gyülekezete hívta meg a huszonegy jádi ifjat, akik az új református lelkész, Szigeti Miklós kíséretével tegnap keltek útra. Új jegyző dolgozik Jákóban Az utóbbi hónapokban helyettesítéssel látták el a jegyzői teendőket Jákóban. Július elsejétől azonban Witzli Ferenc lett őrködik az önkormányzat törvényessége felett. Az új jegyző korábban Böhönyén dolgozott. Elkelt a kastély Gázlópusztán Elkelt a Kapos-Agro Rt tulajdonában levő gázlópusztai kastély. Egy német állampolgár vásárolta meg, aki az épületet igyekszik megtartani eredeti funkciójában; ott szeretne élni és gazdálkodni. Támogatják Hetes alapítványát A Somssich család több tagja támogatja a hetesi iskola alapítványát, amelyet Az önfeledt gyermekmosolyért hoztak létre. Az alapítványt - amely az óvoda és az iskola szakmai programjának megvalósítására jött létre - nemcsak anyagiakkal, hanem különféle eszközökkel, alapanyagokkal is támogatják. Traktort javítanak Simonfán Nyolc szakembernek ad munkát a Sefag Rt simonfai gépműhelye a Zselici Erdészet kirendeltségén. Traktorokat, speciális gépeket javítanak itt, s emellett pótkocsik szerelését is elvégzik. Legutóbb egy Zetor Crystal vizsgálatát kezdték el, s feladatuk a megelőző javítás is. Nagybajomiak Schortensben Nagybajomiak utaznak a héten Schortensba. Az egyhetes rendezvénysorozatban német érdeklődők hallhatnak a honfoglalás 1100. évfordulójáról és a 700 éves Nagybajom történetéről. Erről a település polgármestere, Ács Attila beszél. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a nyolcnapos rendezvényen környezetvédelmi, népművészeti és gasztronómiai program is szerepel. A schortensiak megtekinthetik a megyénk nevezetességeit megörökítő fotókiállítást, valamint Győrfi András és Bene János alkotásait. A delegációval tart a Somogyi Aprók néptáncegyüttes, valamint a Happy End Band is. H. M. Aki „örökbe fogadja” a pusztulásra ítélt kőkereszteket Néprajzi park Mezőcsokonyán Gondozott park fogadja a Mezőcso- konyára látogatókat. A szem mégsem az örökzöldekkel incselkedik, inkább a felállított cséplőgép, szecskavágó, malomkő, harangláb, kútágas csábítja a tekintetet. Takács József helybéli vállalkozó néprajzi gyűjteménye ez. Büszke rá - ezt ő sem tagadja. Régen szemet vetett erre a területre, ám nem tudta megvenni. A sok szemét bán-, tóttá a szemét, és a földdarabot tizenegy éve dísznövényekkel és a múlt mező- gazdasági relikviáival népesítette be. A közelmúltban az önkormányzattól megvette a területet. S nemcsak ezt: a mellette lévő üres részt is, ahova augusztus 4-én felállíttatott és felszenteltetett egy kőkeresztet. (Nemcsak a millecentená- rium motiválta ebben, hanem egy családi tragédia is: két éve ekkor fulladt meg kisgyerekük az igali fürdőben.) — Kakpusztán az erdőben találtam összetörve — mondta, s közben megsimogatta a keresztet. — Felvetettem a nagybajomi önkormányzatnak és az egyházközségnek: szívesen elvinném és helyreállíttatnám. Megkaptam az engedélyt, és áll a kereszt. Korpuszt is készíttettem, mert azt ellopta valaki. Takács József csaknem százezer forintot költött a restaurálásra, s a talapzat elé lépcsőket épített. A feszület most eredeti szépségében áll az út mentén, ahol a középkorban a kereskedők szállították portékájukat. Amíg készültek a lépcsőfokok, a Jézus Krisztus szupersztár akkordjai csendültek föl. így köny- nyebben ment a munka. A vállalkozó azt tervezi, hogy az egész területen régi mezőgazdasági szerszámokat helyez el. Amolyan szabadtéri néprajzi gyűjteményről álmodik. Felkutatja a pusztulásra ítélt kőkereszteket is, még jó néhányat át akar telepíteni Mezőcsokonyára. S hogy miért teszi mindezt? Azért, hogy örömet szerezzen a helybelieknek és az átutazóknak. A mezőcsokonyaiak egyébként már sok régi eszközt ajándékoztak neki. ők is örülnek, hogy a mai fiatalok megismerik ezeket a szerszámokat. Mint mondta: a múltkutatást nagyapjától örökölte, aki mindent tudott. Azt is, hogy hol van a Büdösberek, a Törökhányás, a Rókaliki-dűlő, a Varga-kút, a Malomsarok, s ezeket a helyeket meg is mutatta unokájának, és mesélt Mező- csokonya múltjáról. Vajon a kései utódok közül ma hányán ismerik szülőhelyük történetét? Lőrincz Sándor Takács József a helyreállított kereszttel FOTÓ: KOVÁCS TIBOR
