Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. aug. 17., szombat SZIRMAY ENDRE Memento - Európa Európának - mi, önmagunkkal együtt a közös Európa-sorsot adtuk Az egytestvér-szellem hagyománya sistergő örvényt kavart alattunk évszázadokon át; vállalásunk, hitünk táplálta a varázst amit lobogva fölgyújtott a vér akár sólymok suhogtak a légben akár tört szárnyú denevér; az együttélés hazát épített velünk és bennünk Európában - ezer új csodát jövendó't formált gesztusainkkal a Duna partján - s a hegyeken odaát s egy évezred sápadt csillag-útján vágyainkkal most is föllobog a fény reményeket tornyoz minden mementónak a pillogó tűzzel terhes televény; Európa szellem-varázslatával mindnyájunk otthona; ahogy a tiétek - úgy a miénk. ÚJ KÖNYVEKET AJÁNLUNK NEMES NAGY ÁGNES Erkölcs és rémület Kötetben még meg nem jelent írások, levelek, interjúk. Telje­sebb képet ad a kiváló költő­nőről. (Nap Kiadó, 895 Ft) STIRLING JÁNOS Reneszánsz kertek A magyar művelődéstörténet­ben elsőnek dolgozza fel a há­rom részre szakadt ország kert­kultúráját. Melléklete: Lippay János Virágos kert (1664) című munkáj a. (Enciklopédia) ERDÉLYI E.-NOBEL IVÁN Otthonról haza Határainkon túli magyar írók 24 esszéjét közli és 12 erdélyi, felvidéki, vajdasági, nyugat­európai és tengerentúli alkotó­val készült interjút. A sorozat 4. kötete. (Tárogató, 390 Ft) ANGYALOSI GERGELY A költő hét bordája Angyalosi az értekező pró­za középnemzedékének jelen­tős képviselője, 30 tanulmánya válogatás. (Latin B. 835 Ft) Nem barbár betörő, hanem tudatos nép volt Árpádé Késői honfoglalás Somogybán Somogy megyébe a honfoglalás után öt évvel vonult be Árpád népe. Miért késlekedtek? Hogyan éltek? Ezekre a kérdésekre is válaszolt dr. Magyar Kálmán somogyi régész, a Magyar Nemzeti Történeti Társaság elnöke. — A dörzsölt, sikervágyó ré­gész manapság milyen té­mákkal foglalkozik a legszí­vesebben? 1956 például kö­zel esik, az ősemberek vi­szont túl régen éltek. — A múzeumban dolgo­zók számára nincs ideális téma, mert nagyon nehéz anyagi körülmények között dolgozunk. Amikor még egyetemista voltam, az ős­kort és a római kort volt jó kutatni, mert ezekkel a té­mákkal európaiságunkat tud­tuk hitelesíteni. Az eredmé­nyekkel el lehetett utazni akár egy angliai konferenci­ára is. A magyar középkor kutatása például azonban tel­jesen háttérbe szorult. Ezt szemléletbeli tragédiának tar­tom. — A millennium mennyire segít? — Segít. De gátol is. A hi­vatalos anyagi támogatásért ugyanis mindig meghatároz­zák, hogy mit kutassunk. A kettős honfoglalás igazolá­sára például nem adnak egyetlen fillért sem. Pedig sok tudós vallja azt, hogy az avarkori népesség egy része, a székelyek már magyarul beszéltek. 568-ban érkezett a Kárpát-medencébe az első hullámuk. — Somogyba is? — Az a csodálatos, hogy megyénkben kilencven avar lelőhelyre bukkantunk, de a honfoglalásbeli sírok száma szinte minimális. — Mi ennek az oka? — Ez is bizonyíték arra, hogy a honfoglaló Árpádék azért nem telepedtek meg itt, mert már lakott volt a terület. És nem zavarták el őket, mert az övéik voltak. — Létezik-e ennek kézzel­fogható bizonyítéka? — A vörs-papkerti leletek arról mesélnek, hogy a 700- as évek végétől az 1000-es évek végéig együtt élt a késő avar lakosság a honfoglaló lakossággal. — Hogyan telhetett egy napjuk? — Az avarok már letele­pült földművesek voltak, de azért katonanemzetnek szá­mítottak. Lovas temetkezé­seik bizonyítják ezt. Félno­mád államszervezetük volt, gazdag, előkelő réteggel. Az Dr. Magyar Kálmán régész arisztokráciájuk leginkább Zamárdi-Rétiföldön élt. Méghozzá fényűző módon; bizánci, aranyból és ezüstből készült luxuscikkekkel is el voltak látva. — Többet kellett dolgozniuk az ennivalóért, mint nekünk? — Az biztos, hogy na­gyobb volt a halandóság. A betegségek, a rossz higiéniai viszonyok miatt hu­szonöt-harminc éves korukig éltek akkoriban az emberek. — De nem biztos, hogy elé­gedetlenebbek, boldogtala­nabbak voltak. — Persze, hogy nem. — Arpádék végül is mikor foglalták el katonailag So­mogy megyét? — 896-ban szálták meg az ország Dunántúl keletre eső részét. Pannóniába csak öt évvel később, 900-ban érkez­tek. Ennek oka az volt, hogy Arnulf bajor király abban az évben halt meg. Vele szerző­dést kötöttek őseink, hogy nem háborúznak egymással. A magyarok Itáliában voltak hadjáraton, hazafelé tartva vették hírét, hogy a bajor ki­rály meghalt. Úgy gondoltak, hogy ezzel a szerződés érvé­nyét veszítette; Somogyot ekkor foglalták el. Katonailag és közigazgatásilag megszer­vezték a területen élőket. Ár­pád zsenialitása volt egyéb­ként, hogy felismerte; az egész Kárpát-medencét meg kell szerezni, mert így véd­hető jól a népesség. — Kutatják-e vajon a hon­foglalást az ünnepek elmúltá­val is? — Remélem. A szisztema­tikus kutatás sokat hozhat a konyhára. Magunknak és a szomszédos népeknek is meg kell mutatnunk, hogy milye­nek voltunk; nem barbár betö­rők, hanem, tudatos, szövet­ségben ide került nép. Czene Attila KÁR MKMANIA S&IERŐL! A FORRADALMI ÜDÍTŐITAL-ÚJDONSÁG MÁR MAGYARORSZÁGON IS KAPHATÓ! A legenda szerint az egész egy vélet­len balesettel kezdődött jónéhány év­vel ezelőtt Németországban, amikor egy kisváros sörfőzdéjében a sörmes­ter véletlenül belelökte lánya limoná­déját a sörfőző üstbe. Utána nyúlt és szerencsére még időben elkapta. Betette a jégszekrénybe, hogy ne le­gyen többet útban. A nyári kánikulában a biciklizéstől kiszáradt torokkal megérkező leány első útja a jégszekrényhez vezetett, felkapta limonádéját és egy hatalma­sat húzott belőle. Fantasztikus ízt ér­zett a szájában! Apja nem tudta, de már némi sör is került a limonádés üvegbe az előbb, mivel mégsem sike­rült időben elkapnia azt. A lány csak nézett, majd ivott még egyet, fél perc alatt nyomtalanul eltűnt az ízletes nedű. Még nem tudta ekkor, hogy egy új világhódító ital születésének lett tanúja. Korábban nem volt sörivó, a limonádét sem szerette mindig, néha túl édesnek találta. Mivel felismerte a két íz keveredését, kérte apját, hogy készítse neki ilyen italt máskor is. Különösen biciklizés után szerette inni, amikor száraz torkának jobb volt egy korty ebből az új italból, mint akármi más, amit valaha is kóstolt. RADLER-nek (bicajos) kezdte hívni és hamar elterjesztette barátnői, ro­konai közt is. Es ahogy teltek az évek a RADLER egyre népszerűbb lett min­denfelé, mára egy világszerte ismert és közkedvelt itallá vált. Eddig a legenda, talán igaz, talán nem. Az viszont tény, hogy a RADLER, amelyet egy könnyű sörből és. egy kitűnő limonádéból kevernek, diadal­masan hódította meg Németországot, majd egy sor nagy italkultúrájú or­szágot. Elsősorban a fiatalos, spor­tos lányok és fiúk kedvelik, akik sze­retnek új, szokatlan ízeket kipróbálni és egy olyan italra van szükségük, amelynek alacsony az alkohol- és energiatartalma, nem túl édes és valóban frissítő. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a RADLER-t, I amely most már Magyar- országon is kapható. Ingyenes termékkóstolók o ,\ , \ megyeszerte r 1-jlJ tik PÉCSI SÖRFŐZDE Hitt' A molnárasszony játékai Törékeny molnárasszony ügyeli az őrlőt fotó: kovács Azt hiszem sikerült megfej­teni a hófehér, puhán ömlő liszt titkát. Az igazi liszt attól olyan csodálatos, hogy benne van a molnár lelke. Ha ráadá­sul fiatalasszony a molnár, még bársonyosabb a lelke s a kenyérnek való. Kása Zoltánná törékeny asz- szony a Dél-dunántúli Gabona­ipari Részvénytársaság fiatal molnára. Simogató ahogy meg­vizsgálja a lisztet fogadó zsá­kocskákat. Azt mondja, ettől szitálják szép tisztára a lisztet. És a muzsika! A malom zenéje megnyugtató. A molnárok hal­lása úgy kiélesedik, hogy azon­nal megérzik a bajt. Jancsik Fe­renc üzemvezető, a fiatalasz- szony szakmai pártfogója éjjel, a malomé, akár a szférák ze­néje: hatalmas ventillátorok mozgatják a levegőt. Ahhoz persze idő kell, hogy a molnár szépnek találja ezt a hangot. Kósáné, imár kilenc éve ölti magára a nadrágos munkaruhát. Sildes sapkájában, kamaszfiú­nak nézem a kétgyermekes csa­ládanyát. Az ország harmadik legnagyobb malmában mind­össze három tüsténkedik. Egy üzemlátogatáson szerette meg a hatalmas lisztgyár hangulatát. Aztán egy idősebb molnár ke­rült családjukba és a mindössze 14 évesen e szakma mellett döntött. A székesfehérvári Szent István Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Szakközépis­kolában 12 lány társával matu­rált. Kiváló tanárok erősítették meg benne a hitet: molnárnak született. — A középiskolai nyári gya­korlatokat már Kaposváron töl­töttem, úgy gondoltam itt válla­lok munkát. Szitaőr lettem: napi nyolc órában az őrlőben vizsgálom a gépeket; a szitákat, daragépeket tartom karban, hogy szépen dolgozzanak. Fi­gyelem a szétválasztott anya­got,- hogy ne legyen benne szemcsés korpa. Ez egy csodá­latos játék — mutat a mindent átszövő csőrendszerre, amely összeköti a négy emeletet és oda-vissza jelzi, ha gond van. — Mikor idekerültem egyedül voltam fiatal lány. Sók idős, ta­pasztalt ember vett körül, s ez nagyon jó volt. Most, hogy visszajöttem a szülési szabad­ságról, ismét fiatalok vesznek körül. Nekik talán könnyebb megmondani, mit csinálnak rosszul. — ínséges időben az a jó, ha a molnár a hentessel köt házas­ságot... — A műszakos villanysze­relő lett a párom — válaszol nevetve. — Mindketten három műszakban dolgozunk, de föl­váltva. A óvodás korú gyerme­keinkre a nagyszülők közösen vigyáznak. Már megszoktuk ezt a rendet, átállt a szervezetünk. Mikor találkozunk a párom­mal? Ha bejön megkeres, gyor­san megbeszéljük a dolgokat. Otthon, sokszor éjszaka is szót váltunk. — Jót tesz ez a házasságnak? — Semmi gond. Hét éve élünk együtt. A karbantartások alatt akár egy hónapig is együtt lehetünk. Azt mondja: jobban leeres mint egy varrónő, ám nyara­lásra nem futja. A molnárasszony csak ka­posvári lisztet vásárol. S, ha a családi asztalra friss kenyér ke­rül, a gyerekek felkiáltanak: Anya, ugye ezt te őrölted^ Várnai Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom