Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-15 / 191. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. augusztus 15., csütörtök Fonyódra mentek a nagyatádiak ment tegnap a mozgáskorlátozottak nagyatádi csoportjának harmincöt tagja; Fonyódra látogattak,, és megnézték a Balaton-parti város nevezetességeit. Hajóval átmentek Badacsonyba is. Támogatójuk nem lévén a kirándulást önköltséges alapon szervezték, s maguk vitték a piknikre is az étel, italt. Új formaruha a férfiaknak Egyenruhát kap a csurgói Őszirózsa nyugdíjasklub női kórusa után a férfikar is. Először az ingeket készítik el számukra. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Napsugár szövetkezetben még ebben a hónapban megvarrják az új formaruhát. Somogydöröcskeiek Ópusztaszeren A somogydöröcskei öregek otthonának tagjai közül negyvenhetén egésznapos Ópusztaszeri autóbuszkiránduláson vettek részt a közelmúltban. Az idős, nyugdíjas emberek először Kiskőrösön felkeresték Petőfi szülőházát, majd a Nemzeti Történeti Emlékparkot, az emlékművet, a Feszty-körképet csodálták meg. Kecskeméten a cifrapalotát látták és a város egyéb nevezetességeit tekintették meg. Este Dunaföldvá- ron a Halász-csárdában vacsoráztak. Az önkormányzat negyvenezer forinttal támogatta a kirándulást. A nyugdíjbiztosító új telefonszámai Augusztus 5-től megváltoztak a Somogy Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság telefonszámai. Ezen idő után a 420-428, 415-018, 412-519 és a 427-941-es számon hívhatók. A munkáltatók egyszeri adatszolgáltatásával kapcsolatosan a 427-942-es telefonon érdeklődhetnek. Siófokon kevés a nyugdíjas fürdőző A Balaton-Parti Fenntartó és Hasznosító Kft a szezon elején a siófoki nyugdíjasoknak kedvezményes strandbérletet kínált. Az egész idényre szóló bérlet mindössze 1.500 forintba került, ennek ellenére kevesebb, mint tízen vették igénybe ezt az ötven százalékos kedvezményt. 17 ezer az átlagnyugdíj A Központi Statisztikai Hivatal két kiadványa - a KSH jelenti, és a Somogy megyei tájékoztató - alapján az elmúlt héten összeállítást közöltünk a nyugdíjasok és járadékosok népességen belüli arányáról. E két kiadványból most az életkörülmények alakulását ismertetjük. (A júliusi fél százalékos nyugdíjemelést az adatok nem tartalmazzák). Magyarországon a nyugdíjban és járadékban részesülők havi átlagos jövedelme jelenleg 18 ezer 216 forint. A nyugellátások havi összege a múlt év januárjától mintegy 29 százalékkal nőtt, miközben a fogyasztói árak körülbelül 40 százalékkal emelkedtek. A nyugdíjasok és járadékok összege a foglalkoztatottak nettó átlagkeresetének 67 százaléka. Az egy főre jutó nyugellátás összege Budapesten a legmagasabb, átlagosan 20 ezer 855 forint, a legkisebb nyugdijakat Szabolcsban kapják, ott az átlag 16 ezer 23 forint. A Somogy megyei helyzetet nyugdíjjogosultság szerint vizsgálva relatíve a legkedvezőbb helyzetben az öregségi nyugdíjasok voltak, akiknek ez év márciusban az átlagnyugdíjuk havi összege 17 ezer 803 forintot tett ki. A januári nyugdíjemelések következtében - az egy évvel korábbihoz képest - csökkent a 15 ezer forintnál kevesebb nyugdíjjal rendelkezők részaránya (59-ről 31 százalékra), viszont megnőtt a 15 ezer és 20 ezer forint, illetve 20 ezer és 25 ezer forint közötti nyugdíjban részesülőké (az előbbi sorrendben 31-ről 46 százalékra, illetve 7-ről 14 százalékra). Az átlagosnál jóval magasabb - havi 30 ezer forintnál nagyobb összegű - alapellátást az öregségi nyugdíjasok 4 százaléka kapott. A rokkantsági nyugellátásban részesülők rosszabb helyzetben vannak, mint az öregségi nyugdíjasok. 1996 márciusában a saját jogon rokkantsági nyugdíjasok havi átlagos ellátmánya 16 ezer 575 forintot tett ki, Körükben nagyobb arányt képviseltek a kisnyugdíjasok, akiknek ellátmánya nemcsak relatíve, hanem a megélhetési költségeket tekintve is alacsony. A rokkantsági nyugdíjasok 41 százalékának a nyugdíja a 15 ezer forintot sem érte el, további 43 százalékának 15 ezer és 20 ezer forint, míg 11 százalékának 20 ezer és 25 ezer forint között volt a havi átlagnyugdíja (ugyanez egy évvel azelőtt 68-, 25-, illetve 5 százalék volt(. 30 ezer forintnál magasabb összegű ellátmányban a rokkantnyugdíjasok 2 százaléka részesült. Az özvegyi ellátással rendelkezők havi átlagnyugdíja 13 ezer 123 forint, ami a minimálbér összegét sem érte el. Az e körben ellátottak 1996 márciusi átlagos nyugdíjösszege 18 százalékkal maradt el a saját jogú öregségi nyugdíj legkisebb kor- csoportos átlagától. (Viszonyításképpen itt jegyezzük meg, hogy az aktuális minimálbér havonta 14 ezer 500 forint). Az átlagnyugdíjak összegében nemenként is jelentős a különbség. A férfiak nyugdíja továbbra is magasabb, mint a nőké. Az eltérés többek között a férfiak magasabb átlagkeresetéből és a munkaviszonyban töltött éveik magasabb számából adódik. Ez év márciusban a saját jogon nyugdíjas férfiak átlagosan 18 ezer 950-, ugyanakkor a nők 16 ezer 105 forintot kaptak. A férfiak átlagnyugdíja 18 százalékkal haladta meg a nőkét, megegyezően az egy évvel korábbival. Közülük az öregségi nyugdíjas férfiak 20 ezer 038 forint, míg a nők 16 ezer 334 forint átlagnyugdíjban részesültek, így a férfiak nyugdíja 23 százalékkal meghaladta a nőkét. A rokkantsági nyugdíjasok esetében a férfiak 17 ezer 450 forintos átlagával szemben a nőké 15 ezer 532 forint, ez utóbbi 11 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál. Az 1996 márciusi adatok szerint a saját jogú nyugdíjas korcsoportok átlagos nyugdíjösszegei között - a 60 év alattiak kivételével - nem jelentősek a különbségek. Az öregségi nyugdíjasok köréből a megyei átlagot jóval meghaladó ellátmányban részesültek az 54 év alattiak (23 ezer 157 forint), míg az 55-59 éveseké (16 ezer 028 forint) lényegesen elmaradt attól. A többi korcsoport átlagnyugdíja 17 ezer 245 forint és 18 ezer 602 forint között szóródott. A rokkantsági nyugdíjasok havi ellátmánya 54 éves korig a legkevesebb, ez év márciusában 14 ezer 518 forintot tett ki. Az 55-59 év közöttiek 16 ezer 499 forint, a 60-64 évesek 17 ezer 437 forintot kaptak, az őket követő korcsoportokban már meghaladta a 18 ezer forintot a havi nyugdíjösszeg. A saját jogon nyugdíjasok több mint háromnegyede 1-980 után kezdte nyugdíjas éveit. Az öregségi nyugdíjasok közül az 1981-1985 közötti időszakban 23-, az 1986-1990 és 1991-1995 között egyaránt 26 százalék szerzett nyugdíjjogosultságot. A rokkantsági nyugdíjasok köréből - az előbbi ötéves ciklusokat tekintve - 16-, 26-, illetve 32 százalékot nyugdíjaztak. Az előzőekből jól látható, hogy míg az öregségi nyugdíjasok hányada minden ciklusban mintegy egynegyedet tett ki, addig a rokkantságiaké a vizsgált időszak alatt megkétszereződött. 1995 év során 2425 főnek állapítottak meg öregségi és 1418 főnek rokkantsági nyugdíjjogosultságot, a nyugdíjuk havi átlaga 16 ezer 900 forint, illetve 14 ezer 249 forint volt; ami 5-, illetve 14 százalékkal kevesebb a már nyugdíjban lévők átlagánál. Az újonnan nyugdíjba kerülők közül az öregségi nyugdíjasok 61 százaléka 31-40 év, míg a rokkantságiak 46 százaléka 21-30 év, 38 százaléka pedig 31-40 év közötti szolgálati időt töltött le. így az öregségi nyugdíjasok esetében átlagosan 35, a rokkantsági nyugdíjasoknál pedig 28 évet számítottak be az ellátmányuk alapjául. Jelzésértékűnek számít, hogy az utóbbi években az újonnan nyugdíjazottak átlagos nyugdíja tartósan alatta maradt a nyugdíjas-állomány átlagnyugdíjának. Ezt hivatott helyreigazítani a társadalombiztosítási törvény módosítása, miszerint változott az inflációhoz igazító, úgynevezett valorizációs kulcs, továbbá változott a nyugdíjszámítás módszere, így 1996 évben már a kereseteknek a korábbinál nagyobb része számít bele a nyugdíjba. KAPOSVÁRI EGYESÜLETI HÍREK Végre van telefon. A közelmúltban a Szent Imre utcába költözött Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete végre telefonvonalat kapott. Az egyesület ezúton értesíti tagjait, az érdeklődő nyugdíjasokat és az intézményeket, hogy mától a 320- 075-ös telefonon is elérhető az iroda. Szeptemberben Ópusztaszer. Az egyesület vezetői kérik azokat, akik a szeptember 14-i újabb ópusztaszeri kirándulásra jelentkeztek és a részvételi díjat még nem rendezték, hogy augusztus 30-ig fizessék be a szükséges összeget. Ez időpont után már nem tudják a helyet tovább fenntartani. Kirándulás az Őrségbe. Még van néhány szabad hely az augusztus 23-án őrségi kirándulásra induló autóbuszban. Jelentkezni a hét végéig (pénteken délig) lehet a Szent Imre utca 14. szám alatt, az I. emeleti irodában. Két hét kimenőt kapott az idős tanár Unokákkal a Balatonon — Az életben néha nekünk is lehet szerencsénk: egy hete nyaralunk Bélatele- pen, szinte mindennap fü- rödhettünk — mondta a székesfehérvári Tábori József, aki unokáival jött a Balaton partjára. Több évtizeden át tanított, négy éve nyugdíjas. Azóta sem pihen, a tétlenséget nem neki találták ki. Amikor csak teheti, az unokáival van. A szülőknek ezzel sokat segít, és a srácok is imádják a nagypapát. Július vége óta nyaralnak a Balatonon; az egykori tanár minden percét leköti a két kisfiú. — A kisgyerekek között jóformán semmi különbség nincs — mondta. — Az unokáim, akárcsak egykori diákjaim belevaló srácok. Az egyik nyolc, a másik tízéves. Elevenek, de mindig szót fogadnak. Ha valami rossz fát tesznek a tűzre, rögtön kijavítják a hibát. Szerencsére remekül megvagyunk hármasban; sajnos a feleségem nem lehetett itt, ő ugyanis még dolgozik. Két hét kimenőt kaptunk otthon, amit minél tartalmasabban igyekszünk eltölteni. A fiúkat minden érdekli. A fürdés mellett jut idő kirándulásra is. Elbuszoztunk már Boglárra, jártunk Siófokon is. Szinte minden évben áthajózunk Badacsonyba, ahol egy napot eltöltünk. Tervezzük, hogy elmegyünk még Keszthelyre és talán Hévízre is. Hiába, az időt minél ügyesebben kell kihasználnunk. Az egyik helybeli családnál béreltek szobát, olcsón számították. Indulás előtt jól felpakoltak mindenből: a táskában szalámi, előrecsomagolt kenyér, és konzerv is helyet kapott. Nyugdíjasok, így minden fillér kiadásra ügyelni kell. A férfi bevallja, hogy az unokái azért néha leveszik a lábáról. — A lányom indulás előtt figyelmeztetett, hogy a gyerekek ne egyenek túl sok fagyit. Hát ezt majdnem sikerült betartani. Egy nap csak egyszer veszünk, igaz, akkor legalább három gombóccal. Ja és játékokra sem költöttük el az összes pénzünket — tette hozzá nevetve. — Három kisautó, két vízipisztoly, mellett mindössze egy-egy labdát kaptak... H. M. Kaposvárról járja a vidéket, kerékpáron Egészséges, takarékos A kaposvári Takács István gyakran pattan kerékpárra. A környező falvakba teker, ahol gyakran vesz zöldsé- get-gyümölcsöt. Családjának havonta ezzel jónéhány száz forintot spórol. — Mindig szerettem bica- jozni, talán ez volt életemben az egyetlen szenvedélyem — mondta. — Nemrégiben nyugdíjaztak, így rengeteg a szabadidőm. A feleségemnek gyakran segítek, főként bevásárolni szeretek. Gyakran mondják otthon, hogy én mindenből a legjobbat veszem meg. A piacon szeretek körbenézni, szinte nincs olyan vásár, amin ne lennék ott. Sajnos, már a piac sem a régi. A zöldség, a gyümölcs, a hús árai az égbe szöktek. így jött az ötlet, hogy a közeli falvakban vásároljunk a gazdáktól. A férfi alig múlt hatvan, jól tartja magát. A bicajozás könnyen megy, eltekerne a világ végére is — állítja. Találkozásunkkor ugyan Jutában járt, de aznap még Hetesre is át akart kerekezni. — Persze a falvakban sem lényegesen olcsóbb az ennivaló, de az a pár száz forint is sokat számít. Az elmúlt pár hétben rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, köztük van már néhány barátom is. Már tudják, hogy mire van szükségem. Főként paprikát, paradicsomot, zöldséget, és tojást veszek. Amíg megegyezünk az árban elbeszélgetünk. Már ez is haszon, mivel nem otthon unatkozom. Jó, hogy eszembe jutott ez az ötlet, remélem, még jóidéig elkerekezhetek. Megtudtam azt is, hogy egészen a tél kezdetéig bica- jozik majd. A kapcsolat a környékbeli gazdákkal nem szakad meg, valószínű akkor busszal jár el néha. De szerencsére még jó messze van a tél — mondta —, jónéhány kilométert letekerhetek addig. Az orvosa is mondta, hogy egészséges amit csinál. Ha meg egészséges, és ráadásul megéri is amit csinálok, miért ne tenném — így a nyugdíjas férfi. H. M. Nyeregben, lovak közt élte az életét Idomítani csak türelemmel és cukorral lehet - mondja a tolókocsiba kényszerült lovasedző Éppen csak beszélni nem tudott az a ló, mely véletlenül majdnem a vesztét okozta Kovács Gyulának, akivel a kaposmérői családi ház árnyas fái alatt beszélgetünk. Nem haragszik rá, hiszen élete nagy részét nyeregben töltötte. Kalandos útja apja kovácsműhelyéből indult; már ötéves korában felmászott a patkolásra váró lovakra. A sorsdöntő azonban a katonaság lett; lovas alakulathoz került, mikor 1940-ben bevonult a kaposvári tüzérlaktanyába. Onnan indult a Délvidékre, majd a Donhoz. Negyven havi hadifogság után lépett be újra a műhelybe, hogy rövid ideig apja segítsége legyen. Megsárgult fényképeket mutat: rajtuk délceg katona és fényes szőrű lovak. Könnyű elképzelni, hány asszonyfej fordult meg utána kíváncsian. No, de ilyenről nem esik szó köztünk, inkább a háborút követő évekről: kecskeméti katonáskodásáról, ahol az első lovasegylet megalakításának is részese volt. A hadsereg gépesítése után Kovács Gyula visz- szajött a szülőföldjére; leszerelt, megváltozott az élete. A lovaktól azonban nem szakadt el: azokhoz értett igazán. A hatvanas években méntelepeken kamatoztatta tudását, a hetvenes években lovasedző. — A kaposvári főiskolán akkor kezdődött a lovasképzés, ott vettem részt, jó eredményekkel a díjlovaglásban is. A lovassportból mára csak a tévéközvetítések maradtak. Edzőként hosszabb időt töltöttem a dalmandi állami gazdaságban is, egészen a kényszerű pihenőig. Kedvenc lován ült Kovács Gyula, mikor az a baleset történt, 1980-ban. 59 éves volt. A teljes bénultságból a lovasember edzettsége, a makacs élni akarás mozdította ki. Ennek köszönhető, hogy a kertben beszélgethetünk, de örök társa lett a tolókocsi. Csillog a szeme, amikor a lovakról esik szó. Arról, hogy okosak, jól taníthatók, hogy veréssel nem, csak türelemmel és cukorral lehet idomítani. Azt mondja: életét mindig lóháton tudta elképzelni, de a múltidézést félbeszakítja a ma bosszúságai miatt. — Azzal, hogy kocsiba kényszerültem, saját bőrömön tapasztalom a mozgáskorlátozottak gondjait. 1986-tól évente 420 liter üzemanyagot kaptunk, s öt évre szólt a gépkocsivásárlást segítő támogatás. Azóta több változtatást megéltünk, de mind szűkíti a lehetőségeket. Ma a 60 év felettiek évi ötezer forint közlekedési támogatást kapnak. Ez egy tankolásra elég, s csak a jogosítvánnyal rendelkezőnek adnak, esetleg a házastárs jogosítványát fogadják el. Én a betegségem miatt nem kaphatok jogosítványt, a feleségemnek a kora miatt nem volt módja megtanulni vezetni. A műtétekre, at kórházba pedig el kell jutni valahogy, valamiből. Minden parlamenti közvetítést megnézek, de eddig csak egyetlen képviselő szólalt fel az ügyünkben. Motoszkál bennem a kérdés: vajon a mi érdekképviseletünk miért nem szólal fel? Ha még az sem, akkor ki törődik velünk? Izményi Éva A „limbó-kor” Pszichológusok újfajta életkort fedeztek fel az érett kor és az öregkor között: ezt „limbó-kor- nak” nevezik, ami a lelki, a szellemi és a testi állapot átmeneti helyzetére utal. A jellemzés Phyllis Moen pszichológusnőtől származik, aki a tekintélyes Cornell Egyetem professzora. Egy tudományos konferencián, Baltimore- ban ezt az időszakot „pufferzó- nának” nevezte, amely akkor kezdődik, amikor valaki kiválik a munkából, és akkor zárul le, amikor valóban megöregszik. Megfigyeléseit pontos, részletes vizsgálódásra alapozta. Csaknem 800,50 és 72 év közötti férfit és nőt figyeltek meg. A pszichológusnő így jellemezte őket: egészséges felnőttek, akik bármennyire bírnák is még a munkát, mégsem kötődnek már sehová. FEB
