Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10 / 187. szám

20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. augusztus 10., szombat Újjászületik, művészetté nemesül egy ősi mesterség Papírt merítenek Lipótfán Szlaukó László is tanulja a technikát fotó: kovácstibor A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság felhí­vására hazai és külföldi alko­tók utaztak Lipótfára, hogy egy ősi mesterséggel, a pa­pírmerítéssel ismerkedjenek. A művészeket a kíváncsiság hajtotta az ódon kúriába, hi­szen grafikus, festő, kerami­kus és szobrász egyaránt van közöttük. Többségük ezen a héten próbálkozott először a papírmerítéssel. Steinhübel Zoltán keramikus- művész Aradról érkezett. Az ottani Kölcsey Társaságtól hal­lott e lehetőségről. Kaposvárt még nem ismeri, de Lipótfát és a környéket már megszerette. Szívesen visszajönne máskor is, hiszen a tervek szerint a Zselic szívében rendszeresek lesznek majd az alkotótáborok. Az előző nap mentett munkáit nézi. Még nem száradt meg a papírpép, s így, nedvesen nem fejthető le a zsákról. —• Egy kicsit zsákbamacska játék is ez a munka — mondta Jancsikityné Lieber Erzsébet, aki férjével, Jancsikity József­fel vezeti a művésztelepet. Ok az ötletgazdák is. — Amikor a különböző növényi részeket elhelyezzük, nemigen lehet megjósolni, hogy milyen lesz a kép, hogy tűnnek elő a részle­tek. Mint ahogy azt sem, hogy milyen színárnyalatok bújnak majd elő. Míg beérünk a „mentőte­rembe”, a mesterség története elevenedik meg. Lieber Erzsé­bettől megtudom: a hatvanas években Amerikában kezdtek el a foglalkozni a papírpéppel, és abból műalkotásokat létre­hozni. Néhány év múlva Ma­gyarországon is kísérleteztek ezzel az alapanyaggal. S most Lipótfán újra a papíré a fősze­rep. A növényi rostokat valami­lyen kötőanyaggal keverik össze, és ezt árasztják el víz­zel. Miközben összekuszálód- nak a rostok, lapot képeznek, és a művészek az alkalmas pil­lanatban — mint a halászok — kiemelik mentőszitájukat. In­nen papírgyári filcre vagy zsákra kerül száradni a műal­kotás. — Ebből a pépből sok min­dent lehet csinálni — mondta Jancsikity József. — Én telje­sen kimegyek vele a térbe; körplasztikát építek fel. Azért hasznos az együttlét, mert bármelyik képzőművész át­hozhatja speciális szakmai ta­pasztalatait erre az anyagra. A szolnoki papírgyár, a ka­posvári tejüzem és a megyei önkormányzat is támogatta a Lipótfán folyó munkát. Kurdi Péter, a megyei közgyűlés al- elnöke kíváncsian figyelte az alkotókat. — Nekem üzenet-értékű az itt folyó munka — mondta. — A papírtól általában csak azt várja el az ember, hogy telje­sen sima, jellegtelen legyen, ne zavarja meg a ráírtak olvas­hatóságát. Ez pedig leszűkíti a kommunikációt. Valamikor komoly tudománya volt annak, hogy ki, milyen papírra, s mit írt. Talán az itt dolgozó művé­szek most ihletet kapnak, és munkáikkal erre is felhívják a figyelmet. Bátai Sándor kaposvári gra­fikust régóta foglalkoztatja a plasztikus, relief-szerű alkotá­sok. Szereti a papírt is. Egy öl- nyi félkész munkát vesz elő; teával festett, réteges papírból készített ikon-sorozatát itt akarja befejezni. A lipótfai papírmentők az itt készült művekből Kaposvá­ron, Szolnokon és Budapesten szeretnének kiállítást rendezni, és egy kiadványt is szerkesz­tenek, amely arról ad majd számot: újjászületik és művé­szetté nemesül egy ősi mester­ség. Lőrincz Sándor Kapcsolatépítő látogatás a bázison Amerikai helikopterbe is beszálltak a kaposújlakiak. A falu­nak több mint száz lakosa látogatott a múlt héten az IFOR- bázisra. John Nawoichyk főhadnagy és két tolmács fogadta őket, s rögtön közvetlenné vált a hangulat. A látogatók megismerkedtek a katonák túlélési felszerelé­sével, még a repeszálló mel­lényt és a rohamsisakot is fel­próbálhatták. Mintegy ráadás volt, hogy megkóstolhatták a túlélő-ételeket. Nagy sikere volt az Apache helikopternek, amely porvi­hart kavarva épp akkor szállt fel. Bekukkanthattak a kato­nák körleteibe, és a műhe­lyekbe is.- Február óta dolgozom ezen a bázison - mondta Híd­végi Dániel tolmács -, s nem munkának, hanem hobbinak tekintem a tolmácsolást. Ugyanúgy élek itt, mint a ka­tonák, kötelező az amerikai egyenruha. A társam Du- dinszky Zoltán már december óta dolgozik itt, a falunapon is ő közvetített az amerikaiak és a magyarok között. Cseh Jánosné nyugdíjas így számolt be a látottakról:- Érdekes volt a bemutató. Szívesen megnéztem volna a templomukat is, mivel a val­lással kapcsolatos dolgok na­gyon érdekelnek. Bár ezt nem tekinthettem meg, érdekes élményekkel térek haza. Úgy vélem, egyáltalán nincs ká­rára a falunak, hogy itt van­nak.- Az amerikaiak nagyon barátságosak, szíves fogadta­tásban volt részünk - mondta Kovács Ferenc. A szorgal­mukról pedig igazán példát vehetünk. Különben is: törté­nelmi kapcsolataink példaér­tékűek. Engem elbűvölt a technikai felszereltségük. Az ország számára előnyös, ne­künk pedig biztonságot jelent, hogy itt vannak. Méhészné Kovács Margit így fogalmazta meg élmé­nyeit:- Legjobban a katonák szürke szabadidőruhája tet­szett, látszik, hogy kényelmes viselet. Meglepett az is, hogy milyen sok sportolási lehető­ségük van. Az étkezőben pe­dig rengeteg könyv, játékau­tomata és egy hatalmas kép­ernyőjű televízió állt a szóra­kozni vágyók rendelkezésére. Szántó János kaposújlaki polgármester:- A falunak kedvező, hogy ide települtek az amerikaiak. Most szélesítik az utat a Dó­zsa utcától a reptérig, aztán a buszmegálló környékét is rendbe teszik, és felújítják az út megvilágítását. A látogatás is hasznos volt: jobban meg­ismerjük egymást. Balogh Gabriella Péterdi A. János a Magyar Szárnyakról A történet igazáért Frontszolgálat közben Harkovban, 1943 júniusában Kaposváron, családjának itthon élő tagjainál járt nemrég a nor- walki Péterdi A. János, aki az idei évig tíz esztendőn át szer­kesztette az Egyesült Államok­ban megjelenő Magyar Szár­nyak című repülős folyóiratot. A töbfú között erről kérdeztük. — Az 1956-os szabadság- harc után nyugatra emigrált volt magyar királyi honvéd re­pülős katonák közül sokan ta­láltak otthonra a kanadai Onta­rio tartományban. Domonkos János, aki a híres Puma század repülőgép-szerelője volt, a kö­zeli Oshawában telepedett le, és hamarosan egy kis múzeum ki­építéséhez kezdett. Nemsokára az egész észak-amerikai konti­nensről sereglettek ide az egy­kori hajózok és hozzátartozóik. A hetvenes években alakult meg a Magyar Aeromúzeum, amely 1977-ben adott ki elő­ször egy kis füzetet, háborús dokumentumokkal. — És ebből alakult ki ké­sőbb a Magyar Szárnyak. — Igen, amivel az volt a cé­lunk, hogy a magyar repülés történeti okmányait, tárgyait egy idegen megszállástól füg­getlen Magyarországra eljuttas­suk. Ez 1992-ben megvalósult: az anyag ma a Hadtörténeti Múzeumban látható. Ezzel egyesületünk befejezte műkö­dését, csupán a Magyar Szár­nyakat szerkesztettük tovább a múlt évig. Ezt a munkát idén honi szerkesztőgárda vette át. — A múzeumi tárlat milyen anyagokat tartalmaz? — A kiállítás felöleli a ma­gyar repülés történetét az I. vi­lágháború előtti időszakról egé­szen a II. világháború végéig. Érzékelteti, hogy a kis és sze­gényesen felszerelt honvéd lé­gierő milyen hatalmas áldoza­tot hozva harcolt — nem terü­letszerzési céllal — a kommu­nista diktatúra ideológiája és a Szovjetunió ellen, sajnos siker­telenül. Erről a hősi áldozatvál­lalásról nem lehetett beszélni a kommunista terror alatt, ezért volt a Magyar Szárnyak egyik fő célja, hogy a túlélők elbeszé­lése alapján az eseményeket hi­telesen fölidézze, hogy a tilalmi rendelkezések történelemhami­sító hatását ellensúlyozza. — A folyóirat terjedelme ké­sőbb jócskán megnövekedett. — Az 1980-as 9. szám már kétszeres nagyságban, dr. vitéz Ormay József művészeti vezető és vitéz Nagy Kornél lektor szerkesztésében jelent meg. E két bajtársunk volt a lelke a Magyar Szárnyaknak 1985-ig, amikor is engem kértek föl a szerkesztésre. Tekintettel járat­lanságomra, vonakodva bár, de elfogadtam a felkérést. Az el­múlt 10 év alatt a terjedelem háromszorosára nőtt. — Még az IFOR-kiildetés eló'tt taszári kapcsolatai is kia­lakultak. — így igaz, Máté Attila szá­zados, a taszári „Boszorkány” század pilótája keresett meg, s adatokat kért tőlem a volt ma­gyar királyi 1. honvéd önálló távolfelderítő osztály gépállo­mányáról. Szenvedélyes mo- dellépítő ugyanis, és szüksége volt a kért adatokra. Amikor két éve Magyarországon jártam, meghívására meglátogattam őket. A repülőtérre dr. Toperc- zer István, a kaposvári kórház orvosa vitt ki, aki szintén lelkes repülő. Jólesett látni, hogy az egykori híres Boszorkány szá­zad nevét felvevő alakulat azt a szellemet követi, amelyet még névadójuk határozott meg. Balassa Tamás Most akár 500 000 forintot is nyerhet a Szalon sör kupakjaival! A kupakokban a francia kártya figuráit találhatja. Rakjon ki belőlük egy pókert (azonos figura - mind a négy színben) és máris nyert! Ha kijött a PÓKER, tegye a négy kupakot, valamint az üzletekben kapható nye­reményszelvényt egy borítékba és küldje el szeptember 30-ig címünkre. Nyere­ményéről postán értesítjük. PÉCSI SÖRFŐZDE RT., Pécs, 7601 Postafiók: 125. ÁSZ PÓKER: fSf) [T) t} (T) 500 000 forint KIRÁLY PÓKER: hjjjt) T) ufj íí£j 25 000 forint A tét 500 000 forint A tárgynyeremények ÁFA-t tartalmaznak, a penznyeremények személyi jövedelemadó kötelesek. DÁMA PÓKER: BUBI PÓKER: 10-ES PÓKER: 9-ES PÓKER: * * 3ama• • Dama/ • Dáma• Dama .. ■ - (. BShB'ém 9 As 1 0 0 0 0 forint »üb. Báj,, 1 rekesz Szalon sör *>* 1 Szalon Póker póló TI (T 1 Szalon Póker sörös korsó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom