Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. július 6., szombat Dr. Beró Pál: a diákjaim gyógyítanak engem is Egyetemet épít Siófokon Dr. Beró Pál, a siófoki kórház 51 éves belgyógyász főorvosa címzetes egyetemi tanári címet kapott. Másfél éve Siófokra a Pécsi Orvostudományi Egyetem 1. számú Belgyógyászati Klinikájáról érkezett. — A siófoki kórház klinika nagyságrendű, 106 ágyas belgyógyászatot kínált fel nekem a korábbi két osztály összevonásával. Nagy kihívás volt számomra, hogy klinikai minőséget teremthetek egy ilyen kis városban. Úgy gondolom: nem kell ahhoz egyetemen dolgozni, hogy maradandót alkothassak. Itt naponta meg kell küzdeni a betegek bizalmáért. — Talált partnereket a munkájához? — Lelkes fiatal orvosok dolgoznak itt, akik szívesen beálltak az általam diktált kemény iramba. Végtelenül kellemesen csalódtam bennük. Egyre jobban felnőnek a feladatokhoz és már most vannak olyan szakmai területek, ahol országosan is az elsők közé kerültünk. Emiatt egyre több gyógyszerkutatási megbízást kapunk hazai és külföldi gyártóktól. — Ezek szerint jók az orvosok. Jó a kórház is? — Ha rossz volna, mi sem tudnánk csillogni. Remekül felszerelt, műszerezett az intézmény; a vezetés jól gazdálkodott a betegek érdekében. Lehet és érdemes így fejleszteni. — Nem hiányzik az egyetemi munka, a rendszeres oktatás? — Az egyetemen jogom van tanfolyamokat hirdetni, a kórházban gyakorló orvosokat tanítani. A gyógyítás azonban nagyon sok időmet vesz el. Tudom: Siófokon sokkal kisebb a lehetőségem, hogy tanári képességeimet kibontakoztathassam és orvosok generációit neveljem föl. Havonta azonban egy-két alkalommal magam köré gyűjtöm a kórház betegfelvevő területén dolgozó házi orvosokat és továbbképzést tartok nekik a legmodernebb diagnosztikai, kezelési eljárásokról és a leghatékonyabb gyógyszerekről. Ezen a beszélgetésen kórházi szakorvosok is gyakran vesznek részt, aztán a beszélgetés fehér asztal mellett folytatódik. A korábbi szakadékot úgy érzem, sikerült eltüntetni a körzeti és kórházi orvosok között; nem bürokratikus, hanem baráti út segíti már a betegelhelyezést. — Mintha egyetemet építene maga körül. — Nem csak az irodám négy fala között kell lépést tartani az orvostudomány fejlődésével. Modem szinten akarom tartani a körülöttem dolgozó orvosokat. Mindenkit megpróbálok úgy menedzselni, ahogy a tehetsége engedi, nekem ez jelenti most a boldogságot. Nehéz egy kisvárosból kitömi, de az idő nekünk dolgozik. Rövid idő alatt sikerült már innen orvost eljuttatnom világkonferenciára is. Egyébként a tanítók vérét a szüleimtől örököltem; édesapám alapította például a siófoki Perczel Mór Gimnáziumot. — A továbbképzésből a betegek profitálnak a leginkább. — Persze. Bizalmi kérdés, hogy a beteget hozzánk küldik a háziorvosok és hogy a betegek maguk is hozzánk akarnak jönni. A tapasztalataink szerint egyre inkább meg vannak elégedve a munkánk színvonalával. Egyébként amíg Pécsen dolgoztam, sok siófoki beteg járt oda. Most a pécsiek járnak Siófokra. — Az orvostudományok kandidátusaként, számtalan nemzetközi társaság tagja is. Hová helyezi e rangok között az egyetemi magántanári címet? — Hááát, biztosan fontosabb nekem, mint az, hogy például a New York-i Tudományos Akadémia tagja vagyok. Huszonhat év alapkutatói és klinikai munka illetve magyar-angol nyelvű orvosoktatás van mögötte. — Kivel osztozkodna az oklevélen, ha kellene? — Ha a családom nem áll mellettem, nem futhattam volna be karriert. Megértenek, segítenek. A feleségem és a két lányom is ezt a hivatást választotta. — Ritkán látja őket. — Nem könnyű az életem. A családom Pécsen maradt, én egy bérlakásban élek Siófokon. Hétfőn hajnalban ideutazom, pénteken este vissza. A zsebemben mindig ott a személyi hívó; ha baj van, azonnal Siófokra indulok. — Előfordult, hogy nem ismert fel azonnal egy betegséget? — Minden nap gyötrődöm. Éjszakákat töprengek, hogy mi lehet egy-egy beteg baja, s hogyan lehetne őt a leggyorsabban meggyógyítani. Nem tudok mindig azonnal egészséget elővarázsolni a cilinderemből. A buta ember dönt a legkönnyebben, mert az csak egy utat lát. Az én jelmondatom a következő: Bármit cselekszel, azt becsülettel tedd, és tekintsd a végét! Ez viszont embert emésztő élet. — Mi kell ahhoz, hogy valaki magas színvonalú orvosi tudást szerezhessen? — Függ a mesterétől; attól, hogy hol nő fel, milyen a vele szemben támasztott igény, elvárás. Függ attól is, hogy mennyi van a fejében, és szorgalmas-e. És a lelkiismeretétől: hogyan oktat leendő orvosokat, miképp próbálja a legmodernebb tudást átadni, amit először, a lehető legkorábban neki kell megszereznie. — Mikor volt utoljára beteg? — Nem is tudom... Talán 26 évvel ezelőtt, azt hiszem, akkor néhány napig lázas voltam. Nincs egészségügyi problémám. De a fiatal orvosokra azért is figyelek: ha megbetegszem, ők fognak majd meggyógyítani... Czene Attila Tiltott balatoni motorcsónakok?! A Balatoni Szövetség csendes vitorlásokat szeretne a tavon A balatoni motorcsónakok ügye időről-időre hullámokat ver. Képviselői interpelláció nyomán volt motorzúgástól hangos a hazai sajtó az elmúlt hetekben. A Balatoni Szövetség is újfent állást foglalt: csendes vitorlásokat szeretne a tavon. Hogy mégis mennyi motoros vízijármű közlekedik a Balatonon, arról mindenki mást mond: 167 és 400 között mozognak a számok. A legpontosabb adatai Madarász Zoltán századosnak a balatoni vízirendészet parancsnokának vannak: ma 182 motorcsónak van üzemeltetési engedélye a Balatonon, vagyis két karitatív szervezet 65, a halászat és a vízügy 50 hajót működtethet, a többi a sportegyesületeké. Ezen túl mintegy 3500 vitorláson van belső égésű segédmotor. Az általános tiltás ellenére szép számmal motoroznak a tavon. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yahct Egylet igen okosan igyekezett a polgármesterekre hatni. Természetesen Európából indított. Vagyis ha Európa a régiók kontinense és a magyar parlament területfejlesztési törvényt is alkotott, akkor a Balaton régiónak nem kellene kizárólag a jogszabályi keretekre támaszkodni, azokat meg lehetne tölteni régiós tartalommal. Példának okáért a motoros vízijárművek engedélyezésében: átlátható szabályozással és környezetvédelmi előírásokkal. A yacht egylet a vízisport és az idegenforgalom fellendítésére hivatkozik, amikor a régiót a támogatására ösztönzi. S a települések hasonló célkitűzéseit ismerve igyekszik partnereket keresni a polgármesterekben. A polgármesterek: nem! Dr. Balázs Árpád a Balatoni Szövetség elnöke elképzelhetetlennek tartja, hogy a Balatonon tömegesen elteijedjenek a motoros vízijárművek. Az itteni fürdőkultúra nem teszi lehetővé. A magyar tenger korántsem olyan mély, mint a vízisportok fellegváraiként sokat emlegetett bo- deni tavak. Aki látott már motorcsónakkal elütött fürdőzőt, az sohasem felejti el a szörnyű következményeket. A balatoni polgármestereket közül sajnos sokan osztoznak ilyen élményekben. Ám nem ez az oka, hogy a szövetség zánkai közgyűlésén ismét nemet mondtak a motorcsónakok engedélyezésére. Egyébként az elmúlt hetekben ezt tette a fürdőegyesületek szövetsége és Veszprém Megye Közgyűlése is. Úgy fogalmaztak, hogy a kikötők állapota, és a parti szervizhálózat hiánya sem teszi lehetővé az engedékenységet. A mainál jóval szigorúbb szabályozásokat várnak. A mostani központi tiltás teljes kudarca uralkodik a tavon, s ebben egyetért a rendőrség, a yacht egylet, és az önkormányzat. Azt viszont csak találgatják a polgármesterek, hogyan jutnak engedélyhez oly sokan? Néhány helyen látni a hirdetéseket, hogy 5,5 millióért már engedéllyel együtt lehet kishajóhoz jutni. Hol szolgál a tavon annyi karitatív szervezet, polgárőr? Az különösen zavarja őket, hogy a kormányüdülők környékén is szép számmal találni kikötött motorcsónakot. Madarász Zoltán százados fogalmazta meg: mindenki elbeszél a lényeg mellett. El kellene dönteni végre, hogy mi a cél. Amennyiben a természet és a környezet védelme, akkor semmiféle kiskapun keresztül ne lehessen engedélyhez jutni. Csak az az 50 motorcsónak közlekedhessen a vizen, amelyek léte a vízzel, hallal, turistákkal való teendőkben nélkülözhetetlen. Most ha valaki a szomszédjával karitatív vagy sport egyesületet alapít, a cégbíróság bejegyezi és engedélyt kap a hajózási felügyelettől, mert nem lehet elutasítani a kérelmet. Az 1993-ban kelt KHVM rendelet ugyan szigorúan tilt, de kilenc pontban sorolja a kivételeket... Nincs visszatartó erő — Én' annak örülnék, ha nem lennének kivételezett személyek és szervezetek - mondta Ha engedik a motorcsónak használatát a Balatonon, akkor azt állampolgári jogon lehessen megszerezni. A jogszabályok azonban szigorú ellenőrzéseket és szankciókat tegyenek lehetővé. Most szinte ellenőrizhetetlen a motorcsónakok mozgása. Aki megszegi a szabályokat 2000 forint helyszíni bírságot fizet. Ez a jármű egy órányi üzemanyag költsége. Szabálysértési eljárás során kiszabha-' tunk legfeljebb 10 ezer forintot. Nevetséges összegek. Ezért is fordul elő, hogy a 3500 vitorlás tulajdonos gyakran fel sem húzza a vitorlát, vígan közlekedik a motorral. Az „életmentők” meg a tó másik végébe járnak menteni. Nem tilos a vízen tárolni a motorokat. S a kikötők tulajdonosai, akik átlagosan 200 ezret kasszíroznak egy kikötőhelyért, nem igazán ellenőrzik hogyan futnak ki a hajók. Tetten érni a huncutkodókat vagy bizonyítani a szabálytalanságot szinte lehetetlen. A Balatoni Szövetség is a kikötői hatóságok jelenlétét hiányolja. Csakhogy ezt az intézményt meg kellene honosítani Magyarországon. Dr. Balázs Árpád azt is hangsúlyozta, hogy a vízirendőrség egyedül nem képes rendet tenni a tavon ilyen jogszabályi dzsungelben, ráadásul hiányos technikai fel- készültséggel és létszámmal. A parancsnok ezt megerősíti: „Életmentők” — Felelőtlenség lenne azt mondani, hogy a vízirendészet egyedül képes elvállalni a balatoni életmentés felelősségét. 18 hajónkkal erre képtelenek lennénk. Ha kizárólag állami feladat marad, akkor a szolgálatot kell erősíteni. A karitatív tevékenység is megfoghatatlan, mert nincs megszabva: hol, mikor mennyi ideig segítik a munkánkat. Van kikötő ahol 14 életmentő hajó horgonyoz, sok helyen egy sincs. Ha az önkormányzatok áldoznának pénzt erre a célra, elképzelhetőnek tartanám a német példát: ott fiatalok segítenek az életmentésben. 10-12 fiatalembert alkalmassá tudnánk tenni erre a munkára. Állandó rádió-összeköttetés lenne közöttünk és a mentőhajó megadott koordinátákon belül közlekedne. Szerintem ez a jövő útja. A környezetvédelmi tárca további szigorításokat szorgalmaz, miközben nem tervezi a motorcsónakok használatának engedélyezését. Lehet, hogy ez a szigorúság önmagában kevés. Elképzelhető, hogy a mégiscsak a régiónak kellene kézbe venni a dolgokat és átfogó koncepciót alkotni a balatoni vízijárművek közlekedéséről valamennyi érdekelttel közösen. Sokféle érdek él itt a tónál, de közös a cél: az elégedett vendég. (Czene-Gáldonyi) A szerelem fogy a legjobban A nyár az olvasás időszaka is. Kaposváron nincs sok könyvesbolt, de az utcai árusok erőteljesen figyelik a vásárlói igényeket. Ennek eredménye, hogy választékuk leginkább a vérbő ponyvaregényekből, és könnybő szerelmes történetekből áll. Pedig egy ilyen könyv ha valamivel nagyobb mint egy írólap már 5-800 forintba is kerülhet. Kivételt persze ez alól is van: vaskos szakácskönyvek, és a ezer színű mesekönyvek. Ezek nagyobbak és még drágábbak. Ennek ellenére még mindig ezeket keresik a legjobban. Az elárusítóstandok leghátsó soraiban szerényen bújnak meg a lexikonok, szótárak, és egyéb összefoglaló művek. Ezek borsos 5000 forint körüli áruk és az időjárás szeszélyei miatt nylonba zárattak. Ebben a sorban megfér egymás mellett az Emberiség krónikája, és A lopakodó című repülőgépes könyv is. Keresettségük sajnos szinte azonos. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy igazi irodalomra vágyik, érdemes benézni egy könyvesboltba. Már csak azért is, mert mostanában sok üzletben árengedményt adnak a könyvekre. Éz lehet 10, de lehet 90 százalék is, a könyvek időszerűségétől, és témájától függően. Aki valami igazán speciálisat keres valószínű, hogy meg is találja. Ha mégsem, egyes üzletekben a vásárló kérésére pár nap alatt beszerzik. Választékban tehát nincs hiány, ám az eladók szerint mégis egyre kevesebb könyv fogy. Szerintük az okot nem a tartalomban kell keresni, hanem az emberek pénztárcáiban. (Barkóczy) Dr. Beró Pál
