Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27 / 175. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. július 27., szombat Orfeusz alászáll Graham Hawkes angol mérnök sajtókonferencián jelentette be: Orfeuszként alá- szállva megpróbálja megfejteni a legmélyebb tengermeder, a 11521 méteres Marina- árok titkát. A kutatók eddig is tudták, hogy a Csendes- óceán nyugati részén van „a legmélyebb kút”, de, hogy ott mi is található, azt a technika csodálatos vívmányainak korában is sűrű homály fedi. A mérnök büszkén számolt be arról, milyen nagy ugrást tett csapata a korábbi tengeralattjáró-típus, az egymillió dollárt felemésztő Deep Flight I. óta. Az a változat ezer méterre volt képes lemerülni, a mostani több mint tízszer olyan mélyre. Igaz, tízmillió dollárba került. Festeit képek üvegen Különleges technikát alkalmaz képei készítésénél a kaposvári Rybin Hajnalka: üvegre fest, mégpedig hátulról. Fordított nála a sorrend, a hagyományosan utolsó vonásokat viszi fel először az üveglapra, s azt követi a többi réteg visszafelé haladva. Magyarországon nincs gyakorlata e sajátos technikának, ám annál kedveltebb a szomszédos Ausztriában. A három gyerekes fiatalasszony ott élt családjával hét évig, s tanfolyamon sajátította el a fogásokat. Legutóbb 34 fajta gyógynövényt festett meg, a Zselicben található „zöld orvosságok” pontos mását. — Az üvegfestést nem lehet azzal a gondolattal kezdeni, hogy majd valami kialakul időközben — mondta Rybin Hajnalka. — Itt nincs korrigálási lehetőség, nem lehet törölni vagy átfesteni. Akkor fogok ecsetet, ha már minden lépést megterveztem, magam előtt látom a kész képet, s a leginkább láthatótól haladok vissza, a háttér felé. Speciális festéket használok, amire lakk kerül. Elég hosszadalmas munka, mert minden réteget meg kell szántani, csak azután jöhet a következő. A három gyerek megszokta, hogy a lakásban mindenütt ki- sebb-nagyobb üvegtáblák sorakoznak. Ha a mama dolgozik, csak óvatosan közlekednek. Munkájának híre szájról-szájra teljed, az elégedett megrendelő hozza a következőt. — Mindig szerettem rajzolni, bár a pályaválasztáskor másfelé sodródtam. Később grafikusként képeztem magam, gyakran készítek grafikákat is, de csupán a magam kedvére. Az üvegre vitt témákat is vagy lerajzolom előre vagy lefényképezem. Nagyon szeretek fákat festeni, a természet közel áll hozzám, s ehhez a technikához is megfelelő. Az osztrákok általában 20x20-as méretben készítik a képeket, én csináltam már egészen nagyokat is megrendelésre. A méretet nem lehet a végtelenségig növelni, a karom Rybin Hajnalka sajátos üvegképet készít fotó: kőhalmi Szilvia hossza a meghatározó. Bízom benne, hogy lassan nálunk is divatba jön a lakások díszítéséhez a szép keretbe foglalt festett üveg. Izgalommal várom az augusztusi üvegszimpoziont, mert akkor egy önálló kiállításra kapok lehetőséget. (Izményi) A galamb az ablakpárkányon tipegett, körmei koppantak a fémkereten. A madár színe emlékeztetett a város szürkeségére, a porral teli kocsi vágta ország- útszélre, és a kavargó őszi fellegekre. Pedig, most nyár és rekkenő hőség van, s a magas gesztenyefák lombjai felett a nap ragyog. Mögötte minden fehér. A falak, a kórházi ágyat borító lepedő és édesanyja, kinek szeme hunyva, csak öntudatlan, sípoló légzése vegyült az életet megtartani rendelt gép zümmögésébe, melynek fémes szürkesége, mint a lépegető madár szárnyszíne. Ézsiás tudta, hogy a halál jöhet akármr képben. Csak a régi rajzolatok mutatták a lepellel borított kaszást, lehet az akár olajág nélküli galamb, ha az Úr úgy akarja. S most, itt tipeg, fejét félre fordítva gombszemével pislog be az ablakon. Vajon mikor és, hogy juthat be a résnyi bukón. De talán, még ő itt áll, s kezét kitárja, lehet tán percekig groteszk halálijesztő. A nyár este a tágas verandán vacsora után volt a legédesebb. Amikor apa rágyújtott egy szivarra, halkan beszélve borát kortyolgatta, s nagymamáék bólogattak. Szemére lassan hullott a por Alomfickó zsákjából, csak ő látta bő köpönyegében — mint a nagy juhar alatti denevérek —, elrepült felette, s kacsintva hívta, a meseországi túloldalra. Fejét anya ölébe hajtotta. Lábát felhúzva a fonatos székben magát el- vackolta. Még hallotta a nagy bogár percegését, s félszemmel látta amint a damasztra az asztalszélre telepedve agancsát csattogtatta. De a lágy simítás arcán, megnyugtatta. Érezte anyja könnyű kezét homlokán, és lassan egészen betakarta... A nővér bejött. Arcán nem volt mosoly, lépte határozott. Állított a fémállványon lógó palackon, melyből lassan szivárgott az infúzió. S a kar, melyen már nem volt egy ép darab, kék-zöld s vörös foltok a tűszúrások nyoma, mint kiFekete nyár in memóriám száradt patakmeder homokja. A kézfej püffedt, s a gyűrűs ujjon vékony arany karika, mint egy talizmán, mélyen beárkolódva... A nagyszobában a Bösen- dorfer zongorán állt középütt egy euzin váza. Két oldalán Dante és Liszt fehér mellszobra, s ő nem tudta, az értékes zsolnai szolgálja-e a szobrokat, vagy azok jelzik a másikat. De nem mert megmukkanni, nehogy elküldjék aludni. Belekuporodott az öblös fotelba a szoba sarkában az olvasólámpa alatt, onnan mindent jól lehetett látni, különösen anyja ujjait. A kottát apja lapozta, miközben a futamok, a csodálatos dallamok zengve töltötték be a szobát, s szálltak ki a tárt ablakon a csillagos estében, fel a homályos hold udvarát ölelve. S a fehér kecses ujjak, az egyik a vékony gyűrűvel övezve, mint fürge angyalkák szaladgáltak fel s alá a csontbillentyűk lakkján ahogy visszatükrözték a csillár szivárvány varázsát. S amint átfogtak egy akkordot, mint megtört hullám, fehér és fekete billentyű egymáson ágált. Úgy érezte, megáll az idő, s mindig így lesz. — A láz sajnos, nagyon makacs — mondta a nővér, miközben a párnát megigazította. Aztán ránézett, látta arcán, hogy ő is tudja. így hát egy tört mozdulat maradt a sajnálkozás, miközben fordult, s indult tovább. Bedagadt torka, nyelni alig tudott, égett az arca és mindig csak aludt volna, enni semmit, a ronda kanalasorvosságot különösen. Érezte, hogy a matrac az ágy szélénél megmozdul. Kinyitotta szemét. Anya ült ott és mosolygott, s abban minden benne volt. A biztatás, hogy majd elmúlik, csak legyen jó fiú. De azért ő egy pillanatra látta szemében az aggódást, miközben torkára tekerte a priznicet, kissé magához ölelte, s hallotta szívverését, mint kalapál. A nedves, hideg ruhától összerázkódott. Cserepes ajkát harapta, csak annyit tudott mondani; — Anya... — Hát búcsúzni kell, anya — szaladt ki Ézsiásból félhangosan. — Nem nyitasz többet ajtót a csengetésre, amikor nagy ritkán feljuthatok. Nem mosolyogsz rám többet, és nem mondod azt, fiam... Kinek mondhatom el ezután titkaimat, és kinek dicsekedjek, ó mondd, mind ez igaz... Fekete nyár, nem bont új virágokat. A résnyire nyitott ajtón látta, hogy egy kocsit tolnak, mely furcsán fedett. Koporsó teteje megzörrent, amint a fehérruhás egy vánszorgó embert hirtelen mozdulattal kikerült. Fűzfák között hóval fedett úttalan mezőn siklott a szán. A lovak trappolása huppant a magas takaróban és táltos prüsszögésük, mint gejzírek oszlopai törtek elő őrlikaikból. Ä szán aljába tett meleg tégla már kihűlt, s neki fáztak lábujjai, millió tűvel mintha szurkálnák, szorítanák. Elől a kocsis széles háta imbolygott, és néha pattant ostora. Ő apja s anyja közt, térdükön vastag pokróc. Szemébe könny szökött, és érezte, mint gördül le arcán sós ízt hagyva szája szegletében. — Mi baj fiam, — anyja kérdésére bevallotta, a lába. S akkor ő, cipőjét kifűzte s levette róla a kalodát. S puha, meleg ölébe vonva dör- zsölgette. Erezte, mint enyhül a fájdalom, járja át melegség és derül ki újra a világ, s lombos farkú róka szalad a rekety- tyésen át. Anyja mosolya megcsillantotta a jégszirupba mártott fűz ágakat. A táj felett, egy kiterjesztett szárnyú színes madár kerengett. A folyosón feloltották a villanyt. Az armatúrák fénye hidegen villant, mint a hold ezüstje a fémeken. Sietős léptek, valahol egy csengő szólt... S a karácsonyok, a Jézust váró izgalom, és azóta sem érzett áhítat, ami csak ifjú szívnek birtoka, melyet még nem érintett a valóság kosza. Mire eljött az este, és hiába leste az ablak előtti angyalszárnyat már nem láthatta, hisz a fény elfogyott, az ajtón anya jött. Karján a tiszta ruha, ing, nadrág, glancolt cipő. Ő kiszáradó torokkal mosdott, és igyekezettel vizezte rakoncátlan haját, hogy engedjen a fésűnek. Közben anya titokzatos arccal nézegetett kifelé, hogy hátha mégiscsak megjön akit annyira várt, hisz a nagyszobában már minden készen áll. S miután kezét összetéve fohászkodott, megszólalt a csengő. Ugyan az a hang, ami minden évben egyszer, és szaladtak anyával a nagyszobába. A feltáruló ajtó mögött ott szikrázott a csodálatos fa. Nevetett anyja, és ő nem bírt szólni csak állt és szívta magába az angyalhaj, fenyő, habcsók és égő gyertya illatát, s hallgatta a csillagszórók szer- cegését... s után az ölelés. A puha karok úgy fogadták s aztán egy pillanatra szorították, hogy annak páija nem volt soha, s a suttogás; — Ugye megmondtam, hisz te jó fiú voltál... Valóban így van ez anyám? Jó fiad voltam egy életen át, hisz annyi mindent nem mondtam el, s tettem meg. Uram Isten, hogy vezeklem le. Csak csápolok itt az ablak előtt, riasztom ezt a halálgalambot... vagy tán a békét hozza, neked az örök megnyugvást. S én maradok most már a régiek közül egyedül. Most hagynak magamra. Kőpáma szívem alatt... A mint megfordult Ézsiás, az alkonyuló szobában a gép monitorának fényét látta. Rajta egyenes vonalat, mely nem mozdult az impulzus alatt, s monoton már hangja. Az ablakpárkány üres, s a fák felett az alkonyi bíborban egy galamb repült. Körötte minden sötétre vált, feketült. Ujkéry Csaba Á művészetből nem lehet megélni A hivatalnok zongorista A gazdagok földjén Európa szívében fekszik, területe 1,95 km2, lakosainak száma harmincezer, ráadásul a világ egyik leggazdagabb országa. Monacóról van szó. Honnan ered ez a jólét? — tehetnénk fel a kérdést. A válasz csupán egy szó: a turizmusból. Az állam területe teljesen be van építve, a városrészeket csak a gyomtól, szeméttől mentes parkok választják el egymástól. Az utcaseprők mellett jórészt a várostervezőknek köszönhető mindaz ami a Mona- cóba látogató külföldit fogadja. Leginkább szemet gyönyörködtető a látvány a tenger felől: házak a hegygerincre épültek, lépcsőzetesen. Mindez kopár épületegyüttes lenne, ha a parkok nem hódították volna meg a háztetőket is. Az ember akkor döbben rá amikor már kellően lenyűgözte a sok látnivaló, hogy a három igazi nevezetességet meg se pillantotta: ez pedig a hercegi palota, a — talán leghíresebb — kaszinó, és az óceánográfiai múzeum. A hercegi palota díszes, mégsem csicsás épület, uralkodóhoz illő. A bejáratnál fehér egyenruhás díszőrség áll. A déli őrségváltást itt is emlékezetes színjáték. A két strá- zsáló az őrség zenekarának kíséretében vonul el. Folytatva a városi sétát láthatjuk a turisták számára is nyitott Ferrari-szervízt. A legismertebb helyi nevezetesség mégis csak a kaszinó. Ez az a hely, ahol szerencse, nyakkendő, és vastag pénztárca nélkül nem sokra megy az ember. Gombás Bálint A kaposvári kamarazenekar évadzáró hangversenyének sztárvendége Failoni Donatella zongoraművész volt, aki már többször játszott a megyeszékhely zeneszerető közönsége előtt. Közvetlenségével, elegáns játékával gyorsan megnyerte hallgatóit. Ä Failoni név a század első harmada óta jól ismert a zenei világban, édesapja népszerű karmester volt Olaszországban, majd később a Magyar Állami Operaházban is. Failoni Donatella olasz iskolai tanulmányait követően a magyar zeneművészeti konzervatóriumba járt. Hosszú ideig a Filharmónia szólistájaként lépett fel a külföldi koncerttermekben. — Ma is a Nemzeti Filharmóniánál dolgozom: a külügyi osztályt vezetem. Édesanyám hosszú évekig végezte ezt a munkát, tulajdonképpen őt váltottam fel. — Hogyan lehet összeegyeztetni a menedzseri munkát a művészettel? — Nyolctól kettőig köti le az időmet a hivatal, de fenntartottam a koncertezés jogát is. Gyakran kelek fél hatkor, hogy reggel még gyakorolhassak. Ä zongorázás is olyan mint a sport: edzésben kell tartani az ujjakat. Ábrahám hegyi nyaralónkban is éppen ezért van zongora, s hétvégeken a fűnyírás mellett a gyakorlás is helyet kap. — Férje Oszíer Sándor, a Nemzeti Színház művésze is kipróbált egy másik pályát, méghozzá gyártulajdonosként... — Ma már csak részvényeivel van jelen abban a vállalkozásban, mert nem lehetett egyeztetni a színházi megbízatásokkal. Persze akad helyette sok más. Ma a művészet anyagilag mélyponton van. A sarki maszek zöldséges sokkal többet keres, mint a Nemzeti Színház művésze. Eltolódtak az értékek, a szellemiek hátrányba kerültek. Ha meg akarjuk tartani azt a szintet, amit hosszú évek munkájával megteremtettünk, akkor mást is kell vállalni. Sajnos csak a művészetből nem lehet megélni. — A neves karmester és híTöbbezer kilométeres, a Baj- kál-tó vidékéről Kínába vezető földgázvezeték hivatott arra, hogy új lendületet adjon Moszkva és Peking lecsökkent gazdasági kapcsolatainak. A gázvezeték tanulmány- tervei a következő 2 évben készülnek el. rés balerina lányának természetes volt, hogy a művészpályát választja? — Igen, sőt az is, hogy színész lett a férjem, mert mindig nagyon vonzott ez a mesterség, de a zenei kötődés erősebb volt. A lányunk mindkettővel próbálkozott. Remekül zongorázik, de úgy találta, túl sokat kell gyakorolni, s két éve becsukta a zongorafedőt. Az iskolában megnyert minden szavalóversenyt, ám pillanatnyilag a képzőművészet mellett ragadt meg, a festészet köti le. — A koncertteremben azonnal le lehet mérni a sikert, a közönség tapsa jelzi a fogadtatást. Ön azonban gyakran vállal filmzenét is, ahol háttérben marad a zongorista. — Érdekel a színészet, ezért szívesen vállaltam filmes megbízásokat. Dolgoztam több Málnay filmben, zenéltem Bárdy György műsorában. A leghíresebb játékfilmem a Re- idl ezredes, melyben a kocsmai jeleneteket kivéve mindenhol én zongoráztam. Még a kuplerájban is. Nehéz feladatot kaptam, mikor a kicsi Reidl helyett rosszul kellett eljátszanom egy Schumann darabot. Szabó István ott állt mellettem és egyfolytában mókázott, hogy el tudjam rontani. Izgalmas munka a play back, ilyenkor a színésznővel előbb felveszik a mozgást, s nekem utólag kell kitalálni hozzá a zenét. — Milyen volt a közös munka a kaposvári kamarazenekarral? Csupán egy délutáni főpróbára volt idő a nagysikerű esti koncert előtt. — Fellépés előtt egy-kél nappal már szeretek a helyszínre menni, tehát ritka az ilyen gyors munka. Erre a műre azonban elég volt egy próba is, sokszor játszottam ezt a darabot. Egyeztettük az elképzeléseinket Drahos Béla karmesterrel, aki előzőleg próbált az együttessel. Külön öröm, hogy vele együtt dolgozhattam, mert hosszú ismeretségünk alatt eddig nem volt rá módom. A kaposvári zenészek fegyelmezettek, felkészültek, élveztem velük az együttműködést. Izményi Éva Évente több milliárd tonna gáz vásárlásáról van szó az óriási készletekből. Kína a gáznak* legalább egyharmadát saját céljaira használná fel, a többi gázt a térség más országaiba —, elsősorban Japánba és Dél-Koreába — adná tovább. Gázvezeték indul a Bajkáltól
