Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-25 / 173. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. július 25., csütörtök A humor fegyverével is a magány ellen Családban, mégis egyedül Balatonendrédi segély a vényre Balatonendréden négyszáz nyugdíjas él. Az önkormányzat megkülönböztetett figyelemmel kíséri sorsukat, lehetőségeihez képest próbál segíteni rajtuk. Az idén 73 ezer forintot a fordítanak a gyógyszerkiadások ellen- tételezésére. Ezer felett tombolajegy A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete két boltjában augusztus 1-től december 13-ig tartó nyereményakciót indít. Ez idő alatt minden ezer forint fölötti összegért vásárló tombolajegyet kap. Minden hónapban tizenötöt kisorsolnak, nyereményük 500 forintos vásárlási utalvány. Havonta egy szelvény a decemberi nyertesek közé kerül, itt már kettő és ötezer forint közötti értékű aján- dékcsdmag jut a szerencsés nyertesnek. Türelmesen várakoznak Közel harminc név van a várakozók listáján a pata- lomi szociális otthonban, ahol mind a 130 férőhely foglalt. A beköltözni vágyók közt a férfiak vannak többségben. A megye egész területéről keresik az időseket befogadó intézményt, a legrégebben jelentkezett nyugdíjas tavaly adta be a kérelmét. Autóval érkezik a friss ebéd 454 idős ember szociális étkeztetését oldja meg a kaposvári Gondozási Központ két konyhája. A nyári szezonban sem csökkent az igénylők száma, mindig vannak újabb jelentkezők. Csak házi gondozást negyvenegyen kémek, míg gondozást és ebédet hatvan- hárman. Közel kétszáz rászorulónak gépkocsin szállítják az ebédet, tizenháromnak gondozónő viszi a lakásra. Bécsi és őrségi kirándulás Holnap reggel indul Sopron és Bécs látványosságainak megtekintésére a Kaposvári Egyesület kirándulócsoportja. Augusztus 23-án és 24-én az őrségbe terveznek látogatást, Szentgotthárd és Körmend nevezetességeit tekintik meg. Ez utóbbi útra korlátozott számban még lehet jelentkezni. Sokféle helyzetben törhet az emberre a magány, de leginkább az idős korhoz kötődik. Kezdődhet a nyugdíjjal, a társ elvesztésével, a család elköltözésével, ám nem kell hozzá feltétlenül egyedül maradni. Lehet magányos a családi közösségben élő is, ha soha nem kap figyelmet, s a nyüzsgő lakótelepen szo- morkodó, ha érdektelenség veszi körül. A magány ellen csak az tud védekezni, aki nem fél közel engedni magához az embereket. Zoltán László és felesége huszonnégy éve él a lakótelepen, mely azóta alaposan megváltozott körülöttük. Ki gondolná, hogy ezekben a vékonyfalú lakásokban olyan könnyen megtelepszik a magány? — Faluról költöztünk be annak idején, mikor a gyerekek középiskolások lettek. A főiskola után mindkettő más városba ment férjhez, csak a nagy ünnepeken látjuk őket. Egyre többet idézzük fel a falusi környezetet, a barátságos szomszédokat, ahol soha nem zártuk kulcsra az ajtót. Itt csak ketten vagyunk, a lépcsőház egész nap csendes, egy-két öreg lakó tartózkodik itthon. Az évek során kicserélődtek a szomszédok, van, akinek még a nevét sem tudjuk. Csak bevásárolni mozdulok ki, a feleségem évek óta még ezt sem teheti a betegsége miatt. — Elhárítják a szomszédok a barátságos közeledést? — Hát én igazából nem is A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Somogy megyei Szervezete július 12-én tartotta Kaposváron éves találkozóját, amelyre a megye minden részéből közel százan érkeztek. A vezetőség beszámolóját dr. Szénái József a szervezet elnöke tartotta. Megelégedéssel számolt be arról, hogy Somogybán mind a szervezet tagjai, mind a szervezeten kívüliek, az elhunytak hozzátartozó - több mint ötszázan - rendben megkapták a törvény szerint őket megillető nyugdíjkiegészítést, valamint a kárpótlási jegyeket, illetve az életjáradékot. Sajnos a kárpótlásból a volt nyugati hadifoglyok kimaradtak. Szól arról is, hogy a tagság részére a vezetőség igen sok segítséget nyújtott az igénylőlapok kitöltésében, a jogos rekpróbálkozom. Mindenki rohan, tavasztól őszig este későn jönnek meg a telekről, úgy gondolom, van elég gondjuk, nem kíváncsiak az öregekre. Akkor irigykedem igazán, ha nagyszülőt és unokát látok együtt, mert a mi mindennapjainkból ez teljesen hiányzik. — Nem próbált a nyugdíjas klubban társaságot keresni? — A feleségem a lakásba kényszerül, én pedig csavarogjak? Sajnos a kényszerű összezártságban állandóan zsörtölődünk, egymásra vagyunk utalva, mégis gyakran megsértjük a másikat. Pedig közel a hetvenhez aligha változunk meg. A házaspárokon eluralkodó magány nem ritkaság manapság. Az évtizedek alatt nemcsak összekovácsolódnak, hanem időnként ki is égnek a kapcsolatok. Persze vannak olyan személyiségek, akik védettek a magánnyal szemben. Máté Lajosné hetvennyolc évesen is nyitott, érdeklődő asszony. — Örök életemben egyedül éltem, de soha nem voltam magányos. Két hónapos házasság után indult a férjem a frontra, ahonnan soha nem láttam viszont. Hosszú évekig reménykedtem, nem hagytam magamra telepedni a szomorúságot. A barátnőimmel ma is összejárunk, a vidámság tart bennünket életben. Tudja, az öregség sok humoros dolgot tartogat. Nálunk tilos panaszkodni, jókat derülünk egymás feledékenységén, suta mozgálamációk intézésében. Hiányosságként említette, hogy a járandóságok megkapása után megcsappant a tagok aktivitása. Pedig ahhoz, hogy az országos szövetség ki tudja harcolni a juttatásokat, az éves kormány- támogatásokat, minél nagyobb tagságra volna szükség. Az elnök hangsúlyozta, hogy a vezetőség a feladatokat társadalmi munkában, egyetlen forint díjazás nélkül végezte. A tagság a beszámolót egyhangúlag elfogadta. Az elnök bejelentette, hogy szükségessé vált az időközi választás megtartása, mivel a vezetőségből ketten - a titkár és a gazdasági felelős - időközben elhunyt. Dr. Szendi József - megköszönve a tagság három és fél éves bizalmát - bejelentette, hogy nem kíván tovább sán, rigolyáin, de még a kevéske nyugdíjon is. Ez utóbbi aztán igazán nevetséges — mesélte mindezt mosolyogva, miután kiszámolta, hogy a lakásrezsi befizetése után hatezer forintból él meg. Az ő szabályai szerint panaszkodni tilos, mert az sem segít a bajon. Hogy a szürke hályog elhatalmasodott a szemén, hogy a köszvénytől girbe-gurbák az ujjai, hogy itt-ott fáj? Nem számít. Kedves rigmusokon töri a fejét, amivel a barátnőjét felköszöntheti a névnapján. Horváth Tiborné az idősek otthonát választotta a család helyett. — Sokan nem értik, miért hagytam ott a fiamékat, hiszen soha nem volt közöttünk veszekedés. Nem bírtam tovább, családban éltem, s egyre nyomasztott a magány. Egész nap magam voltam. Este a három gyerek, a háztartás foglalta le a menyemet, a fiam pedig ment pénzt keresni. A köszönésen kívül szinte nem váltottunk szót. Ha kérdeztem válaszoltak, de másutt járt a gondolatuk, s viszont soha nem érdeklődtek. A férjem tíz éve halt meg, Isten nyugosztalja, tőle sem kaptam kedvességet, magának való ember volt. Most, az idegen emberek között több melegséget érzek, mint otthon. A család nem bocsátja meg a választásomat, azt mondták, szégyenbe hoztam őket. Egész életemben mások érdekét tartottam fontosnak, ez volt az első önző tettem. Izményi Éva elnök maradni. Indokaiban más fontos elfoglaltságai szerepeltek. Ezután javaslatára a tagság nyílt szavazással megválasztotta a szervezet elnökének Nemesházi Miklóst, helyettesének id. Galambos Lajost, titkárnak dr. Tóth Jenó't és gazdasági felelősnek dr. Bors Istvánt. Az új vezetőség ígérte az eddigi eredményes munka folytatását, a ma még meglévő hiányosságok felszámolását és minden hónap második péntekén a fogadóórák folyamatos megtartását. A bajtársi találkozó végén Cseh József, az országos szövetség elnöke megköszönte a régi vezetőség lelkiismeretes és igen eredményes munkáját és jókívánságait fejezte ki az újonnan megválasztott tisztségviselőknek. Tanácskozott a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Új vezetőséget választottak Márta asszony rétese A muskátli meghálálja a gondozást fotó: kőhalmi Takaros, muskátlis háza van a lipótfai faluvégen Fehérvári Józsefnének. A bárdudvamoki térséghez tartozó kis falut jórészt idősek lakják, az itt élők bánatára egyre fogy a lakosság. Ezért is örül vendéglátónk, hogy az ő szomszédjában kisgyermekes, fiatal család él, így gyakran hallhat önfeledt nevetést, játékos zsivajt. Kilenc éve maradt magára, de nyitott ember, aki nem gubó- zik be, szívesen diskurál mindenkivel. — Valamikor tizenegyen éltünk ebben a hetven éve épült házban, akkor természetes volt, hogy több generáció békésen megfért egymással. Most egyedül vagyok, ám szerencsére a fiam gyakran látogat a családjával. Bár nyáron, dologidőben nélkülöznöm kell ezt az örömöt, hiszen a napi munkája mellett az aratás várja a földjén. A kertben termelt zöldségből a konyhára való mellett a pénteki kaposvári piacra is jut. Onnan hazafelé a háztartáshoz szükséges áruval telik a szatyor. A szerény nyugdíjat egészíti ki a piacolás és az állattartás, ez utóbbival most jelentős kár érte. Fertőzött baromfiállományt kapott, s eddig huszonhárom szárnyas pusztult el, ami nemcsak anyagilag, lelkileg is megrázta a gazdaasszonyt. Márta asszony soha nem gondolta volna, hogy egyszer még messzire viszik a hírét. Most is csodálkozik, amikor rétesének sikeréről hall. — Hiszen csak egyszerű paraszti étel, nincsen abban semmi különös! Bárki meg tudja csinálni — mondja ő. Mert a keze nyomán könnyen nyúló, lehelet vékony tészta simul az abroszra, ami a sütőben ropogós burokká pirul a szaftos töltelék körül. Sok mai háziasszony azért adja fel a próbálkozást, mert hol túl keményre, hol túl lágyra sikerült a tészta, ami aztán ragad és szakad, de nyúlni nem hajlandó. A szomszédos település faluházából gyakran felkérik, süssön a vendégeknek igazi parasztrétest. Szívesen megteszi, pedig ő maga nem is kedveli túlságosan ezt a finomságot, mint ahogy a főzést sem. A nehezebb kerti munkát nagyobb örömmel csinálja, míg a sajgó derék megálljt nem parancsol. (Izményi) Pályázat a világnapra Az október 1-jén tartandó idősek világnapja megyei rendezvényei sorában a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy megyei Szövetsége és a Kaposfüredi Nyugdíjasok Egyesülete amatőr képző- és iparművészeti pályázatot hirdet a megye minden idős korú alkotójának. A pályázat célja az amatőr alkotómunka eredményeinek bemutatása. Különböző technikai eljárásokkal készült alkotások küldhetők be: grafika, festmény, plasztika, textil, fotó, stb. A pályamunkák mérete a 70x100 centimétert nem haladhatja meg, egy alkotó három művel pályázhat. A munkák hátlapján az alábbi adatok feltüntetését kérik: a pályázó neve, életkora, lakcíme, és a nyugdíjas egyesület vagy klub neve, ahol tevékenykedik. A beküldési határidő 1996. szeptember 20. Cím: Együd Árpád Városi Művelődési Központ, Kaposvár, Csokonai utca 1. A pályázatra beküldött műveket szakmai bíráló bizottság értékeli és dönt azok kiállíthatóságáról. A kiállítás ünnepélyes megnyitója 1996. október 1-jén, délután 3 órakor az Együd Árpád Művelődési Központban lesz. Kézimunkák kiállítása a barcsi szociális központban Az alkotásvágy idős korban is megmaradt Nagy szeretettel dicsérték egymás munkáit a kiállító idős alkotók A barcsi nyugdíjasok kézimunkáiból nyílt kiállítás a városi szociális központban. A kiállított térítők is azt igazolják, hogy ügyes kezük van az itteni időseknek. Munkáik nagy műgonddal készültek, mint ahogy azt kiállításmegnyitójában Rózsás Márton, a barcsi Dráva Múzeum munkatársa is elismerte. — Igényes kivitelezésük mellett azonban még lényegesebb a kiállításon bemutatott munkák érzelmi értéke — mondta Rózsás Márton. — Hiszen elkészítésükben az idősek örömüket lelik, és a kész térítőkkel családjuknak, környezetüknek is örömet szereznek. A kiállítás legfőbb értéke pedig a múzeum munkatársa szerint az a törekvés, hogy a résztvevők idős korban is valami értéket hozzanak létre; megmaradt bennük az évek múltával is az alkotás vágya. Balázsné dr. Vástyán Krisztina barcsi aljegyző pedig az idősekből áradó munkakedvet, lelkesedést méltatta. Mint mondta: visszatérő vendége a szociális központnak, és mindig örömmel jön az idősek közé. Emellett azonban mindig némi irigységet is érez; irigyli az öregek fiatalosságát, azt, hogy ennyi tartalékuk, lendületük van még. Azoknak az időseknek pedig, akiknek munkái helyet kaptak a kiállításon, ajándékot — egy szép fénykép- albumot — adott át a szociális központ vezetője, Haga Ferencné. N. L. Szegényen, szerényen Több mint öt ven nyugdíjasa van a mindössze 74 lakosú Nemeskisfaludnak. Az idős emberek enyhén szólva is igen szerény, szegényes körülmények között élnek. A szünidő idején számíthatnak viszont reájuk az unokák. Akik az ország különböző részeiről rendre érkeznek is, és a „nagyiknál” eltöltenek néhány kellemes hetet. A szerény ellátást enyhíti a szép környezet, amely „kalandos” játszadozásra rengeteg lehetőséget nyújt a gyerekeknek. A nyugdíjas nagyszülők pedig - akik évente csak egyszer részesülhetnek némi önkormányzati támogatásban - szíves, szerető vendéglátók - az utolsó fillérükig.
