Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-24 / 172. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. július 24., szerda Tönkretették Kaposvár piacát Évtizedek óta ilyenkor, nyár derekán a kaposvári piac roskadozott a gyümölcstől, zöldségtől, és nem tartozott a drága piacok közé. A híre már megelőzte, hogy nem sokáig lesz így. Július 9-én magam is tapasztaltam, hogy tönkretették a piacunkat. Ugyanis nem szabad a földről árulni, csak az asztalokról. Ez helyes is, csak — sajnos — ennek nem teremtették meg a feltételeit. Kevés az asztal, s ami van, azt is a viszonteladók bérlik. A fennmaradó asztalokra pedig az árusok egy tizede sem fér el. Ennek következtében a kiskerttulaj- donosoknak nincs hol árulni a portékájukat, így ki sem jönnek a piacra. Maradnak a viszonteladók az iszonyúan magas áraikkal és a kissé fonnyadt zöldségeikkel. Azt a helyet pedig, ahova asztalokat lehetett volna tenni, beépítették butikokkal. Lehet cipőt, hálóinget, edényt, italt és ki tudja mi mindent kapni, csak friss zöldséget és gyümölcsöt nem elfogadható áron. Azt hiszem, hogy egy közel 80 ezer lakosú várost nem lehet normális piac nélkül hagyni. Jó lenne, ha a város vezetői ezt mihamarabb megoldanák. Dr. Mérei Jenemé Kaposvár, Tallián Gy. u. 29. Segítséget a segélykérőnek Szennában a községi nyilvános távbeszélő állomás már hetek óta rossz. A postahivatal többszöri bejelentésére sem hajlandó a Matáv megjavítani. Csak segélykérő hívásokat lehet lebonyolítani. Engem és még sokunkat — akiknek nincs telefonja — nagyon kellemetlenül érint, hogy nem tudunk telefonálni. Én egy mozgássérült és sok egyéb bajjal küszködő ember vagyok, bármikor éjszaka is szükségem lehet a telefonra, a postán pedig csak a nyitvatartási időn belül lehet telefonálni. Miért mi kisemberek szenvedjünk mindenért? Miért csak a tehetős embereknek nyílik meg minden lehetőség? Azért, mert nekünk nincs lehetőségünk távbeszélő állomás beszerelésére, már semmihez nincs jogunk? Hiszen nem népjóléti alapon vennénk igénybe a szolgáltatást, kifizetjük a beszélgetést. Koncz Sándorné Szenna, Rákóczi u. 20. Autók bilincsben Bilincsbe ver naponta több tucat autót a rendőrhatóság tiltott helyen parkolás miatt. Túlnyomó többségben a vezetők kényszerhelyzetben követik el ezt a kihágást. Nincs más lehetőségük. Olyan eset is előfordul, amiről szólni kívánok, amikor kellő tájékoztatás és táblák hiányában — mindent mérlegelve — jóhiszeműen otthagyja a kocsiját a turista a parkolóhelyén, bemegy fürdeni a Balatonba. Szálláshelyére indulva meglepődve tapasztalja, hogy kocsija kíméletlenül röghöz van kötve. A szélvédőn magyar nyelvű utasítást talál, s a szövegből csupán a telefonszámot tudta elolvasni. Fut fűhöz fához, nincs telefonkártyája, nincs érme. Üggyel-bajjal felhívja a megadott telefonszámot, mintha Moszkvában venné fel valaki, recseg-ropog a készülék, nem boldogul, toporzékol. Ekkor felhív engem, mint régi ismerősét, természetesen segítek rajta, és elmondja a történteket. A helyszínelő rendőr nem ért németül, leveszi a kerékzárat, s a büntetés 7 000-ről 5000 forintra mérséklődik. Bár udvarias a rendőr, mosoly nem fakad arcán, a turisták védekezését nem veszi figyelembe. Néhány gondolat elhangzik, s aztán csend (színhely Siófok, Beszédes J. u. északi végén, a konténer mellett, július 18-án délután). Jogtalannak érezték a német turisták az ellenük alkalmazott intézkedést, mert ott nem volt egyértelmű a vétkességük. Azért, ha lehet, turistáinkat inkább tartsuk meg, mintsem elveszítsük őket. Egy másik esetnek a szemtanúja voltam. Egy idős német úr a siófoki Csárdással szemben valóban tiltott helyen állt meg, s talán 2 percre beugrott a boltba. Ez idő alatt tüneményes gyorsasággal már-már megkezdték az elszállítást, mire a tulajdonos megérkezett. Kifizetve a büntetést távozott, lelkében jóllehet háborogva nem a bírság, hanem az intolerancia miatt. Több évtizedes pedagógiai, lelkipásztori munka van mögöttem. Körzetemben a tél hidegében s a nyár hevében találkozom rendőrökkel. Tisztelem, becsülöm őket, olykor még együtt is kellett dolgoznom velük. Nagyon drukkolok azért, hogy igényes és a törvényesség mellett emberséges legyen a rendőri munka. Tegyük kívánatossá magunkat, hogy örömmel jöjjenek hozzánk a turisták, és ne keserű szájízzel távozzanak, s a mélységek mélységéig legyen igaz: „mi szolgálunk és védünk”. Szatmári A. Lajos református lelkipásztor Ádánd Nehezen gyűlnek a fillérek a gyermeküdültetésre A Somogyi Hírlap többször is beszámolt sikeres gyermek- üdültetési akciókról. Sajnos, ez a levél azonban a gondokról szól. Sok embernek vannak borús napjai, amíg a rászoruló gyerekek egy kis de- rűhöz jutnak. Fogadnának-e Kaposváron egy erdélyi gyerekcsoportot? A Szent Adalbert Misszió Alapítvány kárpátaljai gyermekakcióját anyagi okokból le kellett állítani ősz végéig. Pedig Kaposváron augusztus 13-án már együtt voltak a fogadó családok a 45 gyerekre, a Nagyboldogasszony plébánián fogadta a jelentkezőket Laczkó Gyula káplán. Most itt járt Erdélyből Farkas Imre Sándor atya, a várado- laszi katolikus egyházközség lelkésze. Elmondta, hogy náluk Nagyváradon sok nagycsaládban élő gyerek van, akinek egyetlen vágya, hogy eljusson egyszer Magyarországra. Ha a Kaposváron augusztus 13-án jelentkezettek vállalnák, hogy augusztus 15-től ezeket az erdélyi szegény sorsú gyerekeket vendégül látják, akkor át tudnánk hozni a csoportot. Takács Pál atya, a Frankfurti Magyar Egyházközség plébánosa most küldött alapítványunknak 500 márkát. Ebből ugyan legfeljebb a buszköltség harmada telik ki. De hátha mások is küldenek pénzt. Aki anyagilag támogatni tudja az akciót, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el adományát: Magyar Hitelbank Rt 10200878- 31514279-70690000. A negyvenöt általános iskoláson kívül a két erdélyi kísérő tanárt is el kellene helyezni, nélkülük nem engedik ki a gyerekeket. Laczkó Gyula káplán úrnak levelet írtam, de úgy jött vissza, hogy ismeretlen helyen tartózkodik. Hátha valaki Kaposváron a Nagy boldogasszony egyházközségben a kezébe tudná venni az ügyet... Atányi László tanár 1119 Budapest, Etele út 23. Tel.: 2033-201 Kiszolgáltatottság és szolgáltatás Aki valaha is építkezett, tanúsíthatja, hogy egy ilyen egyéni vagy családi vállalás mennyi gonddal, utánajárással, szervező munkával, de mindenekelőtt sok pénzzel is jár. így természetszerű, hogy a kiadott és igen drága építési anyagokért jót és felhasználhatót szeretnénk vásárolni. Hasonlóképpen voltam ezzel én is, amikor elmentem a kaposvári tüskevári Varienter telepre fűrészárut venni. Kiválogattam a nekem tetsző és felhasználható termékeket, amikor is a tulajdonos visszarakatta a kiválogatott árut, mondván: itt nem válogathat senki, azt viheti el, amit kap! Nem hiszem, hogy ez a szolgáltatási stílus a mai piacgazdaságban elfogadható és megengedhető lenne. Mintha ittfelejtették volna náluk a régi szocializmust... Az átépítési munkáinkat viszont csak-csak folytatnom kell, ezért új üzlet után néztem, s lám, meg is találtam a korrekt vásárlói-kereskedői kapcsolatot alkalmazó telepet, ugyancsak itt, a megyeszékhelyen, a Füredi úti Hideg Team üzletében és személyében. Talán furcsa is, de nem köszönöm meg neki, mert szerintem ez lenne a normális, a természetes. Inkább kívánom, hogy minden ügyfele, vásárlója ugyanezt tapasztalja, s ezzel adjon példát arra: miként, milyen szellemiséggel kell kereskedni, azaz a kényt, a kiszolgáltatottságot miként váltja, válthatja fel a „kedves vásárló” szolgálata, kiszolgálása. Lempel Jánosné Kaposvár, Berzsenyi u. 12. Ki a bűnös? Aki a halálbüntetés visszaállításáért kiált, vagy aki harminc ártatlan halálra ítélt életét menti? Avagy van-e erkölcsi alapja harminc magyar sorsát számon kérni annak, aki nem tud hárommillió magyarral elszámolni? Divat lett manapság „felelős” politikusok által — megtévedt tömegek hangulatát kihasználva — halálbüntetésért kiáltani. Megfeledkeznek eme illusztris személyek arról, hogy van Magyarországon törvényes halálbüntetés, csak épp az ártatlanok — meg sem születettek — számára „a magzati élet védelme” nevében. E jótékony törvény jegyében minden magzat potenciális halálra ítélt, főleg, ha „nem megfelelő élethelyzetbe” kívánna megszületni. Magyarországon tehát — és az életkörülmények romlásával mindinkább — egyetlen magzat sem lehet nyugodt afelől, hogy hagyják élve megszületni, tehát állampolgárrá válni, mert polgári törvénykönyvünk szerint jogképes személyt szabad életétől megfosztani állami segédlettel. Halálbüntetésért kiáltó politikusaink tehát nyílt kapukat döngetnek. Mit érdemelnek viszont az életmentők Magyarországon? Természetesen szigorú (5-10 évig terjedő fegyház-) büntetést „családi állás megváltoztatása” címén. Ez vár arra, aki menteni próbál harminc potenciálisan halálra ítéltet (újsághír: harmincra is tehető azoknak a magyar terhes nőknek a száma, akik örökbefogadási céllal külföldön szülték meg gyermeküket, és akik ellen most gőzerővel nyomoznak). A nyílt utcán lövöldöző maffiózók persze szabadlábon szaladgálnak, a kisemberek pénzét elsikkasztó csalók szökésétől sem kell tartani, nyugodtan szabadlábon védekezhetnek. Kedves, halálbüntetésre szavazni kívánó politikusok! Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy „családi állásuk” csak azoknak van, akiknek van családjuk; és családon csak a gyermeket vállaló, felnevelni is tudó — egyszóval élethelyzetben lévő —, szülőkkel rendelkező közösséget lehet érteni. Ezen az sem segít, ha „lelencházainkat” karitatív vagy állami alapon — 10-12 fős, egy nevelőszülővel rendelkező mesterséges közösségekké daraboljuk a modem, „családias” nevelés jegyében. Mi a helyzet a magyarokkal? Felelős politikus nyilatkozta (külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának vitájában): tulajdonképpen nem is tudni pontosan, hány magyar állampolgár él külföldön, hiszen aki eltávozott — tulajdonképpen már az első világháború óta —, nem veszti el automatikusan állampolgárságát, és akinek egyik szülője magyar, az magyar állampolgárnak születik. Hát igen! Már a költő idejében „kitántorgott Amerikába hárommillió emberünk”, azóta meg mennyi! A kérdés csak az tehát, hogy hogyan kérheti számon az az állam harminc — otthon potenciálisan halálra ítélt — polgárát, aki nem tud hárommillió — meg ki tudja még mennyi — polgárával elszámolni?! Dr. Pojtner László Kaposvár Menetrend a többségért A Somogyi Hírlap június 19-i számában Változó menetrend című cikkben foglaltakra az alábbi tájékoztatást adom: A 8850 számú vonat hivatásforgalmat bonyolít le Fonyód úticéllal. A vonathoz Somogyvár, Öreglak, Lengyeltóti állomásokon 6 darab Volánbusz csatlakozik, bejáró dolgozókat, tanulókat és csak kisebb számú (egyéni) utasokat szállítva a vonathoz. A hivatásforgalom kiszolgálása elsődleges feladatunk, a buszokhoz való igazodást nem adhatjuk fel, mivel napi százötven-kétszáz ember sorsáról van szó. A 869 számú vonat menetrendje — az egyvágányú pálya szűk keresztmetszete miatt — szintén kötött. Táska, Buzsák, Lengyeltóti térségéből munkanapokon a 731, munkaszünetes napokon a 741/721 sz. Volán járatok Balatonbogláron csatlakoznak a 869 sz. vonathoz 8 perc várakozással. Véleményünk szerint a kialakított menetrend — a technikai lehetőségeket figyelembe véve — a többség érdekeit képviseli, helyesen. Sárdi Gyula üzletigazgató Idegeskedés nélkül a kábeltévé-számlákról A Somogyi Hírlap július 10-i számában Idegesítő kábeltévé-számlaügyek címmel jelent meg Káplár Józsefné közös képviselő levele. Erre érkezett a következő válasz. Köszönjük Káplár Józsefné közös képviselőnek, hogy nyilvánosan is tisztázhatunk néhány kérdést a Kaposkábel Kft eljárásáról. Való igaz: sokszor és sokan idegeskedünk mostanában, ha számlát kapunk, s külön köszönjük, hogy a Kossuth utca 16.-Bajcsy u. 5. közös társasház rendben eleget tett a kábeltévé szolgáltatás díja szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének. Az 1996. március 31-ig a vagyonkezelő rt részeként működő antennaüzemmel az 1994. áprilisában megalakult társasházi közösség szerződött a szolgáltatás igénybevételére. E szerződést az idén április 1- től kft-ként működő kábeltelevíziós szolgáltató (a Kaposkábel) folyamatosnak tekintette, szolgáltatást nyújtott, s ezért havi 3000 forintot kapott a társasházi közösségtől. Ez így volt rendjén. Ezt az együttműködési folyamatot mindig is végigkísérte egy szokványos technikai folyamat: a számla kibocsátása. A szolgáltatót törvény kötelezi arra, hogy áfás szolgáltatás során — ha kéri valaki, ha nem — számlát bocsásson ki. Mi is ezt tettük, tesszük, és máshová, mint a címzett postaládájába, nem tudjuk eljuttatni. A Kaposkábel Kft újonnan szerveződött, önálló jogi személyiségű társaság. A cég arculata, számviteli, pénzügyi, számlázási rendje kialakítása a tervbe vettnél több időt vett igénybe. Törekvésünk az volt, hogy olyan eljárást alakítsunk ki, amely partnereinknek egyre kevesebb bosszúságot okoz, így jött létre a több befizetési helyet feltüntető számlacsekk formátum. A közüzemi szolgáltatókhoz hasonlóan egyszerre kapja meg a fogyasztó a számlát és annak részeként a pénzbefizetés alapjául szolgáló (előre minden rovatában kitöltött, s ezért tévesztést kizáró) csekket. Meggyőződésünk, hogy ez a fogyasztónak is egyszerűbb és könnyebb eljárás. Nem volt szándékunk a közös képviselő lejáratása. Ellenkezőleg: a közös képviselőket kiemelten fontos partnereinknek tartjuk, mert tudjuk, hogy nehéz és fontos munkát vállaltak, és azt döntő többségük lelkiismeretesen ellátja. Tisztelt Káplár Józsefné! — Ön áprilisban valóban befizette az egy hónapra esedékes díjat. — Július 2-án valóban befizette az azt megelőző két hónapra megállapított üzemeltetési díjat. — Ön tőlünk késéssel kapta meg a számlákat, így nem is várhattuk, hogy minden hónapban fizessen. De hát mi jutottunk a nyújtott szolgáltatás . ellenértékéhez később! — Amennyiben a számla és csekk megküldését zaklatásnak nevezzük, ezt kénytelenek vagyunk felvállalni. — Higgye el: hozzáértő szakemberek dolgoznak a kis létszámú társaságnál: hivatásuknak és kötelezettségüknek tekintik, hogy kulturált, célszerű és szakszerű szolgáltatást nyújtsanak szerződött partnereinknek. Egy dologban nagyon igaza van: tényleg zaklattuk néhány lakótársát, például Gábor Róbertét. Észrevétele alapján megállapítottuk, hogy hét család közül egynek volt jogos külön számla küldése a HBO szolgáltatás igénybevétele miatt. A többiek (s az említett egy család is) korábban a vagyonkezelő rt-től, most a Kaposkábel kft-től 200 forintos havi számlát kaptak az antenna szolgáltatás igénylése miatt. Valóban kétszeres számlázás történt, bár ennek alapján az érintettek — jogosan — nem fizettek. Köszönjük a közös képviselő észrevételeit. Segített nyilvánosan is tisztázni a helyzetet. Dr. Orosz László a Kaposkábel Kft ügyvezetője
