Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20 / 169. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. júl. 20., szombat ÚJ KÖNYVEK, HANGLEMEZEK STEVEN DALY-N. WICE Alternatív kultúra Először jelent meg Magyaror­szágon a 90-es éveket átfogó, az egész világon meghatározó angolszász alternatív kultúra lexikona, kézikönyv Internet- címekkel. (Biográf, 980 Ft) A három tenor Eredeti felvétel Jósé Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti emlékezetes, nagy sikerű közös fellépéséről a Los Angeles-i „arénában, több tíz­ezres hallgatóság előtt. MKK- Teldec. (MC 990 Ft, CD 2490) ARTHURO C. DANTO A közhely változása A Columbia egyetem profesz- szora az analitikus filozófia egyik vezető képviselője. Könyve a modem képzőművé­szet értelmezésében kulcsfon­tosságú, s elmélete megkerül­hetetlen a mai művészetelmé­leti vitákban. (Enciklopédia) Budapest atlasz Közreadja Budapest vala­mennyi közterületének rajzát, nevét, jelöli az egyirányú ut­cákat, a névmutatóban az irá­nyítószámot. Tartalmazza 28 környékbeli településnek a tér­képét is. (Cartogr. - 1200 Ft) Európai barátaink Tartalmasán és olvasmányo­san szól Európa negyvennyolc államáról és népeiről. Sajdik Ferenc színes rajzai illusztrál­ják. Általános iskolásoknak ajánljuk. (Móra, 974 Ft) SCHÉRY GÁBOR / Evek, művek, alkotók Nagy alakú, francia formá­tumú kiadvány, mely az utóbbi 40 év magyar építőművészetét mutatja be. 382 Ybl-díjas arc­képe, 377 díjazott mű is szere­pel több mint száz fotóval il­lusztrálva. (ÉTK, 2912 Ft) MARIO VARGAS LLOSA Halál az Andokban Az író korábbi regényeiből ismert Lituma egy kis andesi faluban rejtélyes gyilkosságok ügyében nyomoz. A környé­ken a Fényes Ösvény gerillái portyáznak... (Európa, 698 Ft) SZÜGYI ZOLTÁN A Énekünk éneke Az Új Mandátum kiadóval kö­zösen megjelentetett kötet a vajdasági származású költő 1991-94 közt írt verseit tartal­mazza. (M-Szivárv., 340 Ft) KATHERINE STONE Kegyetlen emlékek A neves szerző sikerkönyvet írt Hollywoodban. Lényegé­ben saját életét, sanyarú gyer­mekkorát dolgozta fel; és múltja elől menekülve új életet kezd. (General, 798 Ft) Rock-enciklopédia Nagy-Britannia legrangosabb szakíróinak világhírű mun­kája. A legújabb, átdolgozott kiadás: a kezdetektől napjain­kig tekinti át a rockzene fejlő­dését, több mint 700 címszó­ban, és 500 fotót is közöl. (Magyar Könyvklub 2990 Ft) A sikolyok életem végéig kísértenek A sárga házat a kaposmérői téglagyár mögött sínpárok választják el a világtól. Sűrű bokrok takarják, az apró ud­vart vigyázó fenyőfák között egyetlen színfolt egy lila gyermekhinta. Az őrház szo­morú csöndjébe robbanás­ként tolakodik az átrobogó vonatok dübörgő zaja. Czil- linger Csabánét valamennyi zakatoló szerelvény, házának remegése a február 26-án — a kutasi átjáróban — történt tragédiára emlékezteti. A 33 éves asszony két kiskorú gyermekével havonta — a helyi polgármesteri hivataltól neve­lési segélyként kapott — négy­ezer forintból „gazdálkodik”. Amikor kopogtam az ajtaján, a két kislánynak főzött ünnepi ebédet: palacsinta került az asz­talra. — Tetszik kérni? — nyúj­totta felém a 12 éves Renáta a tányért a szegényesen berende­zett nyári konyha viaszkosvá- szon térítőjén. Az apró konyhá­ból egy három négyzetméteres szoba nyílik, alig fogadja be az ágyat és a vaskályhát. Ez volt a 17 éves fiú birodalma, aki most édesapjánál, Budapesten dol­gozik. Azt, hogy mire elég a négyezer forint, nem tudni. Ta­lán még kenyérre sem. A tragé­dia óta azonban ismerősök, volt kollégák és barátok segítik az asszonyt, nélkülük még nehe­zebb lenne... Amíg Czillingemé a család­járól beszélt, egyre inkább erő­södött bennem a felismerés: ez az asszony született vesztes. Két apától négy gyermeket szült, ők — így fogalmazott — életének fénysugarai. — Ha nem lennének, talán már én sem élnék — kesergett. A végzetes februári nap óta munkanélküli, a MÁV azonnal elbocsátotta. Az előzetesben töltött három hónapja alatt két kislánya a kaposvári MÁV ne­velőotthonban élt. Május 28-a, a szabadlábra helyezése óta Czillinger Csabáné: hogyan történhetett ez? fotó: lang Róbert nem tud elhelyezkedni. Leg­utóbb egy faipari cégnél jelent­kezett, ám a főnök — főként az idegállapotára hivatkozva — nem alkalmazta, hiszen veszé­lyes gépekkel kellett volna dol­goznia. A harminc négyzetméteres ház legszebb helyiségében, a szobában beszélgetünk. A mennyezetről csupasz villany- körte fénye világít, az asztalon művirágok, a falon pedig egy „Most segíts meg Mária, Óh ir­galmas Szűzanya” feliratú — keretezett — falvédő. Ezek sze­rény díszei a szobának. A meg­döbbentő nyomorúság szinte elfojtotta a szavakat. A család félelmetes szegénységét a Prí­magáztól, a két kislánynak ka­pott 100-100 ezer forintos tá­mogatás Sem enyhíti, mivel az összeget fenntartásos betét­könyvek őrzik, majd egyszer a gyerekek beiskolázását könnyí­tik. — Vallásos? — mutatok a fal védőre. — Igen, a fogdában töltött három hónap alatt sokat olvas­tam a Bibliát, de úgy érzem, az Isten nem igazán szeret engem. Tizenhat évesen szültem a fia­mat, s ettől a pillanattól az éle­tem lassacskán tönkre ment. Elváltam, meghalt az édesapám és a bátyám, szinte semmi jó nem történt velem. Amikor egy kicsit jobb lett volna, akkor tör­tént ez a tragédia. Naponta át­élem, nem tudok szabadulni a látványtól, a sikolyok életem végéig kísértenek majd. Ho­gyan történhetett ez? Hogyan éljük ezt túl? Mi lesz a gyereke­immel, ha hosszabb ideig nem leszek majd velük? — A kérdé­sek feltörtek. Az asszony az ar­cát kezébe temetve zokog. Renáta könnyes szemmel át­ölelte az emlékképek okozta fájdalomtól szabadulni képte­len édesanyja nyakát és halkan, alig érthetően suttogja: — Ne sírj anyu, kérlek! Na­gyon szeretlek. Ám ez még inkább felszaba­dította a bánatot, s az asszony meggyötört, könnyek baráz­dálta arcát takargatva szabad­kozott: — Soha nem sírok a gyere­keim előtt, nem akarok nekik ezzel fájdalmat okozni. Szep­temberben lesz « tárgyalás, az­tán...? Mindig együtt voltunk a gyerekeimmel, fogalmam nincs, hogyan élem túl, ha hosszabb időre be kell mennem. Nem tu­dom sikerül-e, ha igen, akkor csak a gyerekeim miatt. Az elő­zetes letartóztatás három hó­napja alatt hetente egyszer, fél­órára láthattam őket. Majdnem belehaltam. A leengedett redőnyök sem állták útját az átdübörgő vonat zajának, a padló beleremegett, amint a hosszú szerelvény elhú­zott alig két méterre a háztól. Az asszony, mintha önmagának zsolozsmázná a szavakat: — Sokáig minden vonatnál keresztet vetettem, hálát adva az Úrnak, hogy most nem történt semmi baj... Tamási Rita JAMES JONES Rohanva jöttek. Már ez a két szó is olyan, hogy azonnal föl­kelti az olvasó érdeklődését. Kik azok, akik rohanva jöttek? Hova rohantak? És miért? James Jonesnek ez a regé­nye csaknem negyven éves ké­séssel jutott el hozzánk, pedig a huszadik századi amerikai irodalom egyik legmarkánsabb egyéniségének legjobb művei közé tartozik. James Jones a „Most és mindörökké”-nek köszönheti világhírét. Ez a hatalmas ívű második világháborús regény nálunk is több kiadást megért, osztatlan sikert aratva. A „Rohanva jöttek” nem há­borús regény a szó köznapi ér­telmében. A háború borzalmai­ról közvetlenül csak a Proló­gusban és az Epilógusban ol­vashatunk. A Prológusban Dave Hirsch, a regény fősze­replője harcol az ardenneki üt­közetben a rohanva jövő néme­tekkel. A második világháború utolsó nagy német offenzivája volt ez. „A halál ötven órája.” Alig pár év elteltével pedig (tu­lajdonképpen ezt az időszakot fogja át a regény) az Epilógus­ban már a koreai hadszíntéren vagyunk. És itt már az Észak Rohanva jöttek Koreát segítő kínai katonák ül­dözik az amerikaiakat. Jönnek rohanva... Vége a második világhábo­rúnak. Dave Hirsch is leszerel és 36 évesen hazaérkezik szü­lővárosába, az Illinois állambeli Parkmanbe. Parkmanbe, amit csaknem húsz évvel ezelőtt egy súlyos botrányokozásért volt kénytelen elhagyni... Hazaér­kezik, de nem találja a helyét. Számára a békeévek is egy fel­fokozott életritmust, állandó rohanást jelentenek. Rohan a múltja elől, rohan az emlékek elől. És kapkodva igyekszik megkapaszkodni valamiben, mint a fuldokló. Akinek szá­mára a felszín nemcsak a leve­gőt, hanem a fényt és a meg­nyugvást is jelenti... Jones mi­liőteremtő ereje páratlan. Alig pár oldal után már otthon érez­zük magunkat Parkmanben, ebben a jellegzetes amerikai kisvárosban. És bár az író ren­geteg szereplőt mozgat, biztos kézzel bonyolítja a cselek­ményt, súlypontra állítva min­dig a meghatározó alakokat és cselekedeteiket. Bár Jones nem mondja ki, Dave alakjában önéletrajzi elemeket is érzünk. Hiszen Hirsch maga is író. Legalább is az volt és most megint az sze­remé lenni... Egyelőre azonban mással kénytelen foglalkozni. Bátyja, Frank tanácsára befek­teti tőkéjét egy közös taxiválla­latba. Ám Dave hamar megunja a sok idejét lekötő vállalatirá­nyítást. Frank minden dühön­gése ellenére öccse számára egyre fontosabb az ivás és a szerencsejáték. A szerencsejá­ték, amely barátjával, Barna Dinnerttel együtt a legfőbb ke­reseti forrásul. Barna Dinnert. A kókler, a szélhámos, a csa­lód, a szerencsejátékos. A re­gény egyik legplasztikusabban megrajzolt figurája. Akinek mégis van egy fontos dolog az életében: a család. A család, amelytől bár külön él, de gyak­ran látogatja meg őket egy-egy hajnalba nyúló pókerparti után, duzzadó pénztárcával... Dave is mindenáron családot szeretne. Ám Gwen French-t, a városka ismert irodalomtanár­nőjét egyszerre vonzza és ta­szítja is a férfit. Vonzza írói te­hetsége, ugyanakkor taszítja iszákossága és rendszertelen életmódja... Dave Gwen biztatására (és aktív segítségével) újra írni kezd. És megszületik a nagy mű, egy szatirikus, vitriolos homorú regény a második vi­lágháború egyik epizódjáról. Dave és Gwen irodalmi fej­tegetéseiben Jones arra is mó­dot talál, hogy bemutassa az ol­vasónak a huszadik századi amerikai irodalom legfonto­sabb áramlatait... Tehetsége folytán Dave is fontos személy lehetne ebben az áramlatban, rendszertelen életmódja miatt azonban még­sem érhet révbe... Végérvénye­sen szakít Gwennel és egy meggondolatlan házasságba menekülése már előrevetíti a rövidesen bekövetkező tragé­diát... A „Rohanva jöttek” a negyvenes évek végének Ame­rikájáról nyújt át egy jellegzetes körképet. Dave és társai is úgy keresik helyüket, mint az első világháború után Hemingway- ék „elveszett nemzedéke”... James Jones sokkal kemé­nyebb, sokkal realisztikusabb annál, hogy regénye végén a másoknál annyira megszokott, szinte kötelező happy end-et válassza. Üzenete egyértelmű: minden kor meghozza újra és újra a maga elveszett nemzedé­két... Dr. Sipos Csaba Feltárták az Árpád-kori épület alapjait Boglár ősi temploma Dr. Jankovich-Bésán Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intéze­tének munkatársa a napok­ban megtalálta azt az Árpád­kori templomot, amelyre egy 1938-as félbemaradt ásatás alkalmával bukkantak a ba- latonboglári Temető-dom­bon. Már 1221-es dokumentum is említi a plébániatemplomot, amelyet Szent György tisztele­tére szenteltek, és a török idő­kig háborítatlanul állt.- Az 1938-ban leírt helyen találtuk meg a domb délkeleti lejtőjén a templom igen csekély maradványait, az utolsó pilla­natban - mondta a régész. - Szerencsére bozótos fedte, mert a legkisebb beavatkozásra örökre eltűnt volna. Öt méter a külső szélessége, szentélye egyenes zárású. Alapfalait mészhabarcsba rakott kövek­ből, közvetlenül a mésztufából álló szilárd altalajra helyezték. Szentélye, mint az Árpád-kori templomok mindegyikének, ke­let felé néz. A török utáni idők­ben szinte teljesen lebontották, s maradványait kibányászták. Csak restaurálni lehet az eredeti alaprajzot. Gazdasági épületet húztak rá a múlt században, en­nek a romjai tévesztették meg az 1938-as ásatás vezetőit. Mindössze egy Árpád-kori pénzérmét és maroknyi csere­pet, vaseszközt talált a régész. A korábbi feltárás leletanyaga gazdagabb volt, de dr. Janko­vich-Bésán Dénes nem tud a hollétéről. Annak idején Dar- nay Béla jött ki a keszthelyi múzeumtól, és egy 7-szer 11 méteres épület alapjait tárta fel, amit Varga Béla plébános kert­jében találtak gyümölcsfaülte­téskor. A budapesti főhatósá­gok a Balatoni Kurír 1938. au­gusztus 3-i számában Mada- rassy László cikkét olvasva fi­gyeltek föl erre és kértek jelen­tést a lengyeltóti szolgabírótól. Az egyoldalas beszámolóból tudjuk, hogy IV. Béla és Róbert Károly pénzeit, vaseszközöket, réz karikagyűrűt és edényeket is felszínre hoztak. Most hiteles régészeti ada­tok igazolják a templom léte­zését. Leletek sora bizonyítja, hogy a középkori Boglár a Várhegy és a Temető-domb közötti völgyben terült el. Itt vezetett az út Kislak és Sző- lősgyörök felé. G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom