Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. július 10., szerda Szolgálati lakások alulnézetben „Önkormányzati tolerancia a tények tükrében” címmel Ka­posvár Megyei Jogú Városi Polgármesteri Hivatala nevében 1996. július 3-án megjelent aljegyzői tájékoztatást szeretném a tények tükrében megvilágítani, személyes érintettségem miatt. A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat kikérése alapján - áthe­lyezéssel - kerültem 1988. au­gusztus 15-én Hódmezővásár­helyről Kaposvár, Szántó u. 11/6. szám alatti vállalati szolgá­lati lakásba, mint a vállalat szo­ciálpolitikai munkatársa. A vállalat vezetői egy másfél szobás lakást biztosítottak ré­szemre, határozatlan időre - egy élet plusz két nap - megjelölés­sel, egyébként soha nem költöz­tem volna ide 400 kilométerre a szülővárosomtól 46 évesen. A Bázis DÉV felszámolással 1994. január 31-én megszűnt. Fenti időpontig a felszámolást végző Mecsek Holding Kft Pécs, Almos u. 3. szám részére fizettük a lakbért, és ezen időpontig egyetlen fillér lakbér hátralékom nem volt. Ez tény és ezt az 1994. október 26-án kelt önkormány­zati levél is bizonyítja, amit a tá­jékoztatást adó írt alá, így az 1992 év megjelölés csúnya csúsztatás részéről. Ugyanebben a levélben szólított fel az 1994. február 01-tői 1995. január 31-ig terjedő időre 34 ezer 188 forint lakbér hátralékom egyösszegű befizetésére 1994. november 15- ig. Előzőleg 1994. szeptember 13-án futárpostái kézbesítéssel felszólítást kaptam a polgármes­teri hivataltól Kéri Lajos igaz­gató aláírásával, miszerint: 1992. június 13-án a SÁÉV-vel kötött bérleti szerződésem lejárt, 1994. október 15-ig a bérleményemet kiürítve, beköltözhető állapotban adjam át a polgármesteri hivatal műszaki igazgatóságának, mivel az önkormányzati közgyűlés a 291/1994.(VIII. 23.) sz. határo­zatával a SAEV lakások kiüríté­sét határozta el. Ebben a levélben lakbér hátralékra utalás nem volt. Az is tény, hogy én a SÁÉV munkáltatóval soha nem kötöt­tem lakásbérleti szerződést, épp­úgy, mint Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatával sem. A Bázis DÉV megszűnése nekem fel nem róható, így a vele kötött bérleti szerződést a meg­szűnése nem érintheti vélemé­nyem szerint, amit egyébként 1994. február 15-én a Mecsek Holding Kft írásban megerősí­tett. Fenti okmányt 1995. május 24-én a polgármesteri hivatal szociális igazgatási irodájának ügyintézője „ez csak egy papír” jelzővel illette, azzal a további megjegyzéssel: felejtsem el, hogy ezt a lakást a Bázis DÉV munkáltatómtól szolgálati lakás­ként kaptam, mert az már a múlté. Tény az, hogy az önkormány­zat a Szántó u. 11. sz. alatti laká­sokat miután kisajátította első és legfontosabb feladatának a bent lakók bérleti jogviszonyának megsemmisítését tartotta, majd egyoldalúan - a lakások megte­kintése nélkül - a korábbi lakbé­rek csillagászati összegekre való megemelését. A mérhetetlen lakbér emelé­sének jogszerűségét a bent lakók jogcím nélküli lakókká nyilvání­tásával törvényesítette. Az 1994 februártól megemelt lakbérekről a lakókat többszöri emelés után 1994. október 26-án kelt levél­ben értesítette és 12 havi lakbért egy összegben 1994. november 15-ig követelte megfizetni. Saj­nos, a bentlakók toleranciától függetlenül ezt képtelenek voltak teljesíteni. így kezdődött az én lakbér hátralékom is, amit több­szöri fellebbezéssel, jogcím nél­küli lakó minősítésem visszavo­násával próbáltam enyhíteni. Bi­zonyíthatóan két fellebbezést küldtem az önkormányzatnak, egyet az alpolgármester úrnak és egyet az akkor még működő Köztársasági Megbízott Kapos­vári Területi Hivatala törvényes­ségi ellenőrzési osztályának. Vá­laszt csak az akkori alpolgármes­tertől kaptam. Szomorú és bosszantó tény, hogy ez a bizonyos ominózus la­kás, 37 négyzetméteres, nem szellőztethető WC-vel, egybeé­pített fürdőszobával és nem szel­lőztethető főzőfülkével, olyan nedves falakkal, hogy a szek­rényben megpenészesednek a ruhák, a mennyezetről és oldalfa­lakról potyog a tapéta és a vako­lat. A legszomorúbb, hogy amennyiben minden állami, ön- kormányzati és szolgáltatói kö­vetelésnek eleget tennénk, ha­vonta egy hétig tudnánk enni adni egy szem gyermekünknek. El kellett dönteni tehát: hogy enni vagy nem enni, de ugyebár lakbért, rezsit mindenképpen fi­zetni kell... Pedig hétszerződéses fegyel­met nem sérthettem, mert bérleti szerződést az önkormányzattal nem kötöttem. A lakosság igaz­ságérzetét legalább annyira is­merem, mint a tájékoztatást adó aljegyző úr, és létminimumon élve is tisztelem. Szatmári Gábor Kaposvár Szántó u. 11/6. Mesés egyiptomi út helyett bicikli Mostanában nagyon sok szó esik újságukban a kaposvári székhelyű Somogy Megyei Sütő és Édesipari Részvény- társaságról. A napokban a kenyér árának emelése miatt a vezérigazgató még a televí­zióban is szerepelt. Az elmúlt időben két nagy rek­lám akciót tartottak, melyek kö­zül az egyiken én is részt vettem. Az 1995. november 1-23. közötti nyereményakció során szeren­csésen bejutottam a sorsolás má­sodik fordulójába 65 társammal együtt, amelynek nagyon örül­tem. A sorsolási szabályzat sze­rint a 32 elsőként kihúzott részt­vevő 20ÍX) forintos vásárlási utal­ványt nyer, a következő 10 sze­mély gyümölcscentriftigát, to­vábbi 10 személy walkmant, és a megmaradt 14 db boríték közül 10 személy mountain bike kerék­párt illetőleg mikrohullámú sütőt nyer. A 63. 64. és 65. kihúzott sze­mély egyiptomi utazáson vehet részt és végül a 66. szerencsés személy nyeri a főnyereményt, a Suzuki gépkocsit. A sorsolási bizottság tagjaként neves személyek jelentek meg, aztán megkezdődött a sorsolás. A nevem 63-nak húzták ki az urná­ból, és nagy örömmel töltött el, hogy egy mountain bike kerék­párt nyertem. A főnyeremény kisorsolása előtt rövid intermezzo történt, ugyanis a sorsolási bizottság megállapította, hogy rosszul sor­soltak, mivel az első 32 nyere­ményre 33 nevet húztak ki és így 1 egyiptomi utazás nem került ki­sorsolásra. Ezután a bizottság - előttem ismeretlen okból - úgy döntött, hogy a 2000 forintos vásárlási utalványok nyerteseinek a nevét ismételten urnába tette és közü­lük sorsolta ki a két személyes egyiptomi utazás nyerteseit. Örömöm ürömmé vált., A sorso­lási szabályzat szerint ugyanis nekem kellett volna megnyernem az egyiptomi utazást. Beszélni szerettem volna a Sü- tév vezérigazgatójával, azonban ez meghiúsult. Ügyvédemen ke­resztül próbáltam igazamat meg­keresni, melynek során több leve­let írtunk a Sütévnek, jogi képvi­selőjüknek, azonban érdemben nem reagáltak, illetőleg csak saját hibájukat .kozmetikázták”. Levelükben azt írták, hogy a bizottság két lehetőség között vá­laszhatott volna: 1. Az összes nyereményt visz- szakéri és a sorsolást újrakezdi. Megnyugtattak, hogy „ebben az esetben, nyerhettem volna kerék­pár helyett vásárlási utalványt is. 2. A másik lehetőség, hogy a 5. kategóriájú díjak nyerteseinek nevét teszi vissza az urnába és ezek közül sorsolja ki az egyip­tomi utat. Véleményük szerint ez volt az a lehetőség, amely „az adott hely­zetben elvárható volt, és a legki­sebb érdekréselemmel sem járt.” A fentiek miatti reklamáció­mat nem ismerték el. Időközben elolvastam a nye­reményakció hivatalos szabályza­tát és a sorsolásról készített jegy­zőkönyv másolatát. A Sütév nye­reményjáték szabályzatának 8. oldalán a Sütév Rt garanciát vál­lal arra nézve, hogy a szabályzat­ban meghatározottak alapján és módon jár el minden kérdésben. Mit tehetek most? Higgyem el, hogy semmiféle érdeksérelem nem történt? Szerintem a 33. kisorsolt sze­mélynek a vásárlási utalvány he­lyett walkmant, az 53. személy­nek mikrohullámú sütőt kellett volna nyernie és nekem a 63. ki- sorsoltnak egy kétszemélyes egyiptomi utazást. Véleményem szerint a Sütév Rt nem teljesítette a sorsolási szabályzat 1.8. pont­jában foglalt garanciát. Lapjuk hasábján kérem az ille­tékes Vincze Károly vezérigaz­gató urat, hogy válaszoljon, mit tegyek Induljak-e el mountain) bike- on férjemmel együtt Egyip­tomba, vagy ők teljesítik-e a sor­solási szabályzatban vállalt ga­ranciális kötelezettségüket, eset­leg forduljak bírósághoz? Mati Ferencné Kaposvár Idegesítő kábeltévé-számlaügyek A Kossuth Lajos utca 16. és a Bajcsy Zsilinszky utca 5. sz. alatt lakók a Kaposvári Ön- kormányzati Vagyonkezelő és Szolgáltató Részvénytársaság­gal kötött szerződés alapján 1994. májustól egy összegben fizetik az antenna-díjat. En­nek azóta eleget is tettünk. Ám a Kaposkábel Kft a szóbeli reklamációk dacára - üzemelte­tési díj címén - a lakóknak kü- lön-külön több ízben kiküldte a 200 forintos antenna-díj szám­lát. 1996. július 3-án ismét négy ilyen számla érkezett (postaládába bedobva), amely­nek számlázási időszaka: 04 hó, számla kelte: 96. 04. 04., fize­tési határidő: 96. 04. 30., holott 1996. július 2-án egy összegben a Kaposkábel Kft Szántó Imre u. 5. szám alatt a közös képvi­selő 6000 forintot befizetett. Felháborító, hogy többszöri személyes reklamáció ellenére minden ok nélkül zaklatnak bennünket. Előfordult, hogy ilyen számlát az egyik lakó (Gábor Róbert) be is fizetett, amit csak nagy huzavona után kapott vissza. Kérdezem: az igen tisztelt kft-nél ezzel foglalkozók a mi bosszantásunkra kapják talán fizetésüket? Arról nem is szólva, hogy a társasház közös képviselőjét is lejáratják. Ez el­len a leghatározottabban tilta­kozom, és követelem, hogy a nyilvánosság előtt — Somogyi Hírlapon keresztül — kérjenek bocsánatot a lakóktól, az őket ért felesleges zaklatásért, ami a kft-nek nyilván többletköltsé­get is jelentett. Nem tudom el­fogadni Gombás Géza úr ma­gyarázatát, mely szerint az átál­lás miatt fordulnak elő ilyen esetek. Mit csináltak akkor két év alatt? Hozzáértők végzik-e feladatukat, s felelőséggel? Remélem rendet teremtenek végre portájukon, és nem kell a jövőben hasonló panasszal állni és az érdekelt illetékesek is le­vonják a tanulságot. Káplár Józsefné közös képviselő Bosszantó málna Pár cikket olvastam már az idei málna árakról. Elég szomorú, nincs megfizetve a szedés díja sem, főleg 2 ki­lométeres sáros gödrökön a lecipelés. Még szomorúbb a kereskedők kapzsisága. Ha odamegyek, hol drágább,, a másik kinéz, meg is mondja, nem veszi át, vi­gyem oda, hova eddig. Árat nem közölnek. Mutatom neki, itt van egy kilogramm cukor, rá van írva, mennyi az ára, nem a pénztárnál tudom meg, van-e rá pénzem. Fél 12-kor és 2 órakor még azt mondják gurulóba veszik. Vár az ember, száraz legyen, szépen sorba rakja. Hiába dolgozik, erre a következő nap, vagy aznap este átveszik lébe 65-75 forintért. Ha ép­pen megtudja az ember mennyiért, ki ad többet. Ki­írva nincs, titok. Ahol többet adnak, oda viszem, szabadon választok. Szeretném tudni, mennyi­ért adják el, szabad-e ilyen hasznot annak levenni, aki nem dolgozik érte, és a terme­lőből bolondot, hülyét tenni, árat utólag vagy este közölni, és a szedési módot is. Jó lenne, ha valaki erre is felfigyelne, ne az legyen mil­liomos, aki nem dolgozik érte. Mind rokkantak vagyunk, kocsink nincs, hegyben nem is lehetne közlekedni. Agy­vérzéses, agyműtétes, moz­gáskorlátozott testvérem nem tud szaladgálni, hogyan szedje, örülök, ha menni tud. Számítottam arra, hogy ösz- szeszedem leányomnak a 200 000 forintos tandíjának leg­alább a felét, vagy a drága gyógyszerek árát, de ebből semmi sem lesz. Más is ilyen hangulatban van, csak nem mer szólni, én is mindkét helyen azt kaptam, hogy nagyszájú. Hol voltak télen az üzletkötők? Elnézést az éjszakai kap­kodott sorokért, de jó lenne az elkeseredett, kisemmizett emberekre is figyelne valaki, ne a kereskedő szedje le a tej­fölt. Horváth Józsefné Gyékényes A kenyér áfája az inflációt! — de! — miért Együnk, — hogy adózhas­sunk!? Ma reggel az egész Zamárdi szidta a Hornot, a kormányt, a kommunistá­kat, de főleg a boltosokat! Tegnap csütörtök estétől az összes hírekből halljuk, hogy a miniszterelnök utasította az ipari-kereskedelmi, és a föld­ügyi minisztereket, vizsgálják ki, intézkedjenek, miért akar­ják^.) emelni a kenyér árát 15 százalékkal? Akarják? — 15 százalék­kal? — nem! — nem akaiják! — Zamárdiban már hétfőtől 86 forintért adják az addig 65- 66 forintos „sima” kenyeret! — Ez 30 százalékos áreme­lés! (66 + 19,80). Emlegetik az ígért 3,60-as kenyeret. (Szitkozódásokkal fűsze­rezve!) Tudomásul kell venni kell fizetni a „mindennapiért” áfát? — Ennyire szegény az államkassza? Önkénytelenül felvetődik a kérdés: kinek van joga mente­síteni, eltörölni a gyártót (péküzemek), a forgalmazót (boltok), az áfa fizetése alól? — Azaz „0”-kulcsos kategó­riába! Akár megyei, de in­kább kormányszinten! Ha már kormányszint: ma­ximálják! a kilós félbarna ke­nyér árát! Akinek nem ízlik, vegyen kukoricásat, krumpli­sat, vagy amit legutóbb lát­tam: szotyolásat\ (A kenyér héja nem látszott a naprafor­góbéltől!) Adják annyiért, amit — akinek az kell — meg tud fizetni! Gál Mózes Zamárdi, Kőhegy Politikai belemagyarázás nélkül a makacs tények A Somogyi Hírlap július 3-i számában megjelent, Vas­villás birtokvédő című írá­somra reagáló FKgP körzeti titkár soraihoz lenne né­hány gondolatom. Az általam leírt eset, erősza­kos fellépése nem állítólagos, mint ahogyan ő céloz rá, ha­nem nagyon is tényszerű. Ugyanis időközben a bíróság a „vasvillás birtokvédőt” sú­lyos testi sértésért elítélte. Sajnálom, hogy az újság­ban a kisgazdapárt szó nagy­betűvel szedve jelent meg. Én ugyanis kicsivel írtam, mivel nem tudtam pontosan (s nem is akartam lejegyezni) melyik kisgazda csoportosulásnak a tagja az említett személy. Egyébként hivatalos intéz­ménynév nem szerepelt a cikkben. E megjegyzésemmel egyáltalán nem szándékoztam politizálni, csupán az illető jellemvonására kívántam rá­világítani ezt a köpönyegfor­gató magatartást említve. Va­lamint arra, hogy ilyen ember irányít egy falut, befolyásol embereket. Talán, ha a tisztelt titkár úr nem csak politikusi, hanem pedagógusi szemével is olvassa írásomat, megér­tette volna a lényegét. Kisgéczi Károlyné Csurgó Semmelweis u. 3. Kárpótlási jegyért — TITÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. június 28-tól augusztus 1­A jegyzés során 10 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 1 db 10 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélheti • 'l£ (Túljegyzés esetén előbb lezárható) a 'W ÁLLAMI Mm J PRIVATIZÁCIÓS ÉS ifi WM VAGYONKEZELŐ RT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom