Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-10 / 160. szám
1996. július 10., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Tovább pusztul a védett bárdibükki gesztenyesor A bárdibükki védett gesztenyesor pusztul. A fák lombkoronája megrokkant, a levelek, akárcsak ősszel, vörösen, rozsdabarnán fonnya- doznak. Forintos László, Bárdudvarnok polgármestere szerint a négy éve támadt fertőzés egyre erőteljesebben pusztítja a fákat, a betegség terjed, és ha nem állják útját, hamarosan kipusztulhat a gesztenyés. A fasort a növényvédő állomás munkatársai vizsgálták, s állítják: csak vegyszeres permetezéssel óvhatok meg a növények, s ezzel állhatják útját a további fertőzéseknek. A tüneteket ugyanis a magángazdák földjein is észlelték. Várkonyi Csaba, a Somogy megyei Állami Közútkezelő Kht. osztályvezető helyettese, környezetvédelmi előadó azt mondja: a kezelésükben lévő ezerhatszáz kilométeres úthálózat mellett lévő fák védelmére szerződést kötöttek a Környezetvédelmi Gmk-val, a lombrá- gók és hernyók elleni védekezésre. Egy évben nyolcszáz ezer forint áll a, rendelkezésükre, melyből közel hétszáz ezer forintot már föl is használtak. A mintegy tíz hektáron elterülő, pusztuló bárdibükki gesztenyesor védelme is a gmk feladata. Szívügyüknek tekintik a gondozását, amit egy,’ két éve készített felújítási terv folyama1 tos megvalósítása is bizonyít. Ennek nyomán több, balesetveszélyessé vált száraz fát vágtak ki, s helyükre újat ültettek. Az úgynevezett aknázó molyfertőzést azonban csak repülőgépes permetezéssel, hatszáztizenöt ezer forintért lehetne megfékezni. A közhasznú társaság pedig mindössze száz ezer forinttal tudna hozzájárulni ehhez. Pintér András a megyei természetvédelmi igazgatóság munkatársa azt mondta Várkonyi Csabának: a gesztenyesor önkormányzati védettséget élvez, ezért elsősorban nekik kellene erre pénzt biztosítani. A kör bezárult: vagy nincs pénz, vagy nincs, aki adjon. A gesztenyesor pedig közben pusztul, s a télen megint jó sok fát kell majd kivágni a gmk- n'ak. A bürokrácia viszont marad. Egy zsák gyomnövénnyel lehet nevezni Paiiagfü-kupa Mosdóson A parlagfű, — népi nevén vadkender — idén is vígan bontja az érzékenyek számára kellemetlen tüneteket okozó virágait. A pollenek (virágpor) már a nyár derekán megjelennek a levegőben, s a szél szárnyán a távoli, még nem fertőzött vidéken is megtelepednek. Az allergiás tünetek, főként a szénanátha és az asztmás rohamok kiváltójaként ismertté vált gyomnövény ugyanis fity- tyet hány az irtását előíró ön- kormányzati rendeletekre. Ezeknek — hadra fogható munkaerő híján — a tisztviselők sem tudnak érvényt szerezni. Egy-egy tiszteletre méltó egyéni akció, iskolai összefogás is csak csekély eredményre vezet. Ezt bizonyítja a Mosdósi Tüdő-és Szívkórház, felnőtt és gyermekpulmonológiai ambulanciájának évről évre megismétlődő nagy forgalma is. S bár az intézet parkjában és a környékén a dolgozók irtják a parlagfüvet, teljesen nem tudták megtisztítani tőle a környéket. Dr. Berta Gyula tüdőgyógyász és allergológus osztály- vezető főorvostól megtudtuk: a mosdósi asztmás gyermekek alapítványának ötezer forintos kiinduló támogatásával, az intézetben kezelt betegek érdekében parlagfű-kupát rendeznek július 14-én, vasárnap. A labdarúgótornával egybekötött gyűjtési akcióra, a kórház környékén szedett, egy zsák parlagfűvel lehet személyenként benevezni. A munka reggel hét órakor — a helyszínen biztosított gumikesztyű és zsák segítségével — kezdődik, majd délután 2 órakor a legtöbb parlagfüvet gyűjtő csapatnak és személynek, a legjobb góllövőnek, valamint a legjobb kapusnak és mezőnyjátékosnak adják át a díjakat. A gyűjtésben résztvevőket ingyen uszoda és szaunahasználat illeti. Az alapítvány mellett az Astra és Hoffmann la Roche gyógyszergyár, Nagyberki és Mosdós önkormányzata, valamint a kórház is támogatja a parlagfű kupát. A további támogatók jelentkezését az 11743002- 20135410. számlaszámra várják. (Várnai) A zsiráf nem népművészeti motívum, de azzá lehet tenni Szennai gyermekparadicsom FOTÓ: TÖRÖK ANETT ■ Két csigán hintáznak és a Hupikék Törpikéket használják tornaszerül a szennai óvodások. Nemrégiben vették birtokba ugyanis új játszóterüket, ahol fantáziadús, fából faragott játékok várják őket. Handó János, Szenna polgármestere elmondta: az óvoda melletti 300 négyzet- méteres telek nemrég még mocsaras árterület volt, amit az önkormányzat feltöltetett, és valóságos gyermekparadicsomot hozott létre. A játékok elkészítésére Rohrböck Jenő nagykanizsai fafaragót és segítőtársait kérték fel.-1— Bányán, a közösségi ház melletti szobrokat és játékokat készítettük, ott ismerhették meg a munkáinkat a környékbeliek — mondta a művész. — Szenna és Kadarkút polgármestere szinte azonnal jelezte, hogy településükön is szükségük volna hasonló játszótérre. Hasonlóra, mert kétszer ugyanolyan játékokat nem készítek... — A zsiráf például nem nevezhető éppen népművészeti motívumnak, de azzá lehet tenni díszítésekkel — mondta Rohrböck Jenő. — Itt, Szennában is jól megfér egymás mellett az eredeti székely haranghinta és a csiga formájú libikóka. (Jakab) Mindenki kedveli a fajátékokat Nem maradnak készülék nélkül a települések Telefon az aprófalvakba Az automatizálás folytán segélyhívó nélkül maradt apró falvak, illetve településrészek lakói jogosan vetették fel: mi lesz velük, ha éjjel orvost kell hívniuk. Panaszukkal a Matá- vot is felkeresték. Patona Győző, a Kaposvári Távközlési Centrum vezetője néhány hete mielőbbi segítséget ígért többek között a lipótfaiaknak is. Azóta döntöttek a telefon nélkül maradt falvak sorsáról: a kétszáz lelkesnél nagyobb települések nyilvános pénzbedobós vagy kártyás telefon- fülkét kapnak. Ahol viszont ennél kevesebben élnek, s az önkormányzat vállalta, hogy megbízottról gondoskodik, egy készüléket magánháznál szerelnek fel, ahova bárki, bármikor bekopogtathat. ’ A tervek szerint ebben a hónapban valamennyi kistelepülésen, illetve településrészen felszerelik a készülékeket. A Matáv szakemberei Visnyeszéplakon kezdik a munkát. (Lőrincz) Egyetemisták a nyeregben — Betekerünk még Kaposvárra, és ezzel lehajtjuk a mai adagunkat — mondta Kopácsi János Juta határában. A székesfehérvári fiatalember és három társa pár napja kerekezik Somogybán. A Balaton part után a megyeszékhelyre és környékére kíváncsiak. — A Fonyódon eltöltöttünk néhány napot, de már kezdett unalmassá válni a pihenés — mondta. — Barátaimmal együtt szeretjük a kalandot: a napozásból, pancsolásból hamar elegünk lett. A csapat tagjai egyetemisták. Év közben edzenek. A kerékpárok némelyike több mint ötvenezer forintba került. Mint mondják: nem flancból vették, hanem azért, hogy tovább ró- hassák a kilométereket. — Néhány éve megjártuk Sopront és környékét, felkerestük a Bakonyt. Somogyot eddig jóformán csak a Balaton miatt ismertük. Jó ötlet volt, hogy eljöttünk a Kaposvár környéki falvakba is. H. M. Négymillió forint a patalomi otthonnak A Népjóléti Minisztérium egyik pályázatán négymillió forintot nyert a patalomi szociális otthon. Ezt az összeget négy tetőtéri garzonlakás kialakítására fordítja az intézmény. A munkálatokat a tervek szerint az ősszel kezdik el. Cserénfa is szépítkezik A tavaly megkezdett virágosí- tási akciójukat folytatták a cse- rénfaiak is. Egynyári növényeket ültettek a főtérre, a hídkor- látokra, a harangláb, valamint a felújított három kőkereszt köré, amelyet a cserénfai búcsú napján szentelt fel Kiss József, szentbalázsi plébános Csornai Tünde gitáros-énekes csoportja közreműködésével. Készülő jelképek Kaposmérőben A kaposmérői képviselő-testület rendelete alapján készülnek a község jelképei. A zászlót már megvarrták, a díszes címer pedig Deák Varga József műhelyében készül. Ä jelképeket augusztus 19-én, a millecentená- riumi eseményeken avatják fel. Göllei arany és ezüst lakodalmasok Egy arany és hat ezüst lakodalmát ünneplő idős párt köszöntött a hét végén a göllei önkormányzat. Az évek óta hagyománnyá vált, bensőséges ünnepségen vacsorával is megvendégelték a résztvevőket. Az est kellemes beszélgetéssel, az emlékek felidézésével zárult. Cserkészek tábora Szentbalázson Meglehetősen mozgalmas az idei nyár a szentbalázsi plébánián. Ä közelmúltban meszteg- nyői gyerekek hittantáborát rendezték meg és Pannonhalmáról is érkeztek ide diákok. Jelenleg ötvennégy kis és nagy cserkész tölt itt a nyárból tíz napot. A cserkészek közül többen a kaposgyarmati erdőben táboroznak. A székelykapu nem nosztalgia, hanem szimbólum: mindig, mindenki előtt nyitva áll Takaros udvarházat álmodott Patcára Majdnem ilyen volt a hazai táj is, otthon, Marosvásárhelyen. Talán ezért érzem ilyen jól magam Pat- cán, a Zselicségben. Pájás József 1988-ban érkezett Magyarországra, elhagyva szülőföldjét, Erdélyt. Öccse már tizenöt éve Kaposváron él, náluk húzta meg magát, átvészelve azt az időt, amíg egy év múlva a családja is utána jöhetett. — Otthon után kellett néznem, hogy a feleségemnek és a gyerekeknek legyen hova hazajönniük. A sógornőm patcai, velük jártam itt először. Rögtön beleszerettem ebbe a környékbe. A közelben találtam munkahelyet is: a Szenna Pack-nál dolgozom. Valódi otthonra találtam Patcán, és most már semmi pénzért nem költöznék el, még akkor sem, ha néhá- nyan még éreztetik, hogy nem vagyok magyarországi magyar... Ide jönnek haza a gyerekeim, unokáim is Budapestről. Meséli: egy fillér sem volt a zsebében, amikor eljött házat venni, de mindenáron itt akart letelepedni. A falu legutolsó házát vette meg. Arra volt ugyanis kitéve az „Eladó” tábla. — Rengeteg volt itt a tennivaló, valamennyire lakhatóvá kellett tenni ezt a romos épületet. A belső tatarozásnak egyedül kellett nekifognom, mert a pénzem elfogyott. Az eredeti foglalkozásom villanyszerelő, de mindent én csináltam. Az ujjaim félig lefagytak: tél volt, és nem tudtam fűteni. Ma már takaros porta, meleg otthon fogadja az ide látogatót, nyoma sincs a valamikori elhanyagolt háznak. A telken patak csörgedezik, a gondosan megművelt kertben minden megterem, ami a konyhára kell. Háromezer négyszögöl terület, gyümölcsfákkal, szőlővel, veteménnyel. Van elég tennivaló a ház körül. Szerencsére Piroska, a „mindentudó” traktor segít. S mindeközben a gazda tovább szövi álmait: udvarházat tervez a mostani épület helyére, lugassal, borospincével, székelykapuval, — Nincs már adósságom, mindent törlesztettem, és most újabb terveken töröm a fejem. Két éve terveztettem meg azt a csinos kis kúriát, amelyről mindig is álmodtam. Szeretnék mielőbb nekivágni a munkának, de a pénz egy része sajnos hiányzik még. Egymillió forintra rúgna az építkezés. Ha ideje engedi, legnagyobb szenvedélyének, a fafaragásnak hódol. Csodálatos falidíszek, virágtartók, faragott oszlopok dicsérik keze munkáját. Még Japánba is vittek azokból az ősi maszkokból, amiket régebben faragott. Csupán felesége zsörtölődik néha, hogy mindenből csak egyet készít, s azt is elosztogatja. — Somogybán csak tüzet tudnak csinálni a fából, és ez elszomorít. A legkisebb fadarabnak is „küldetése” van. Oda kell figyelni rá, mert a fa megsúgja nekem, hogy mi szeretne lenni... Például székelykapu, amin most dolgozom. Ez nálam nem nosztalgia, hanem szimbólum: mindig, mindenki előtt nyitva áll. Jakab Edit Pájás József egyik trófeájával FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA
