Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08 / 133. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. jún. 8., szombat Dr. Széles Gyula nem munkanélküli diplomásokat akar képezni Piacra készülő agrármérnökök Huszonkét évvel ezelőtt Guba Sándor főigazgató hívására cserélte fel a gyakorlati munkát a katedrával dr. Széles Gyula, a Pannon Agrártudományi Egyetem intézeti igazgatója. Hogy jó csere volt, arra bizonyíték a számtalan tudományos és szakmai elismerés, valamint az, hogy tanítványai közül ma többen is a magyar agrárértelmiség vezető tagjai. Az idei pedagógusnap alkalmából egy nem várt magas állami kitüntetés is azt jelzi: jó utat választott. Göncz Árpád kimagasló tudományos és oktatónevelő munkája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta dr. Széles Gyulának. Dr. Széles Gyula fotó: lang Róbert ÚJ KÖNYVEK ESTERHÁZY PÉTER Egy kék haris A kiváló fró új regénye; sajátos hangvételű és szellemes írás - a könyvhét egyik szenzációja. (Magvető, 880 Ft) VARGA DOMOKOS Emlékek eleinkről A könyv 8-14 éves gyermekek számára foglalja össze dióhéjban - mégsem elnagyoltan - népünk történetét, színesen, a királyok, hadvezérek, hősök tetteit elevenítve föl. Örömteli, izgalmas mű, s további olvasásra ösztönöz. (Tankönyvk., 818 Ft) SIMON BÉLA Matek érettségi Az Összefoglaló feladatgyűjtemény matematikából kiadvány feladataihoz ad elméleti hátteret olyan rendszerben, ahogy az érettségi követelményei megkívánják. A valószínűségszámítás elemeire vonatkozó tételeket is tartalmazza. (Shannon, 800 Ft) ERNEST HEMINGWAY Vándorünnep Hemingway 1957 és 1960 között megszakításokkal írta ezt a kötetét. Az „elveszett” nemzedék húszas évekbeli Párizsát idézi föl a „műfajtalan műfajú” írásokban. Göncz Árpád fordította magyarra. (Fekete Sas, 500 Ft) JOSTEIN GAARDER Sofie világa A norvég történelem- és filozófiaprofesszor sajátos utakon vezetivégig az olvasót az emberi gondolkodás történetének fő állomásain. Az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere ez a mű. (Magyar Könyvklub, 990 Ft) — Nagyon meglepő és megtisztelő számomra ez a magas kitüntetés, ugyanakkor egyfajta értékelésre is késztet. Harminchat éve dolgozom a mezőgazdasági pályán, amiből 15 évet a vállalati gyakorlatban töltöttem. Ez alapozta meg tulajdonképpen a további pályámat, hiszen ez éppen arra az időszakra esett, amikor komoly fejlődés ment végbe a magyar agrárszférában. Világszínvonalú biológiai, technológiai alapok jelentek meg hazánkban, ami megteremtette annak az alapját, hogy Magyarország mezőgazdasága a világ élvonalához felzárkózzon. Jó volt ebben részt venni, mégis gondolkodás nélkül igent mondtam 22 éve, amikor Guba Sándor Kaposvárra hívott. Ez is jó döntésnek bizonyult, úgy érzem, amit elértem azt Kaposvárnak köszönhetem, annak, hogy itt mindig a szakmai munka számított, sohasem a politikai hozzáállás. Hozzájárult ehhez az is, hogy Kaposvár is és Somogy megye mindig éreztette: fontosnak tartják, magukénak érzik a főiskolát, illetve az egyetemet, így kölcsönösen építeni tudtunk és tudunk ma is egymásra. Nem is kívánkoztam soha el innen, pedig hívtak minisztériumba főosztályvezetőnek, más egyetemekre vezetőnek, magas társadalmi és politikai funkcióba. — Dolgozott kutatóként, közben oktatott, de volt főigazgató-helyettes és dékán, ami mind-mind felelősséggel és sok munkával jár. Mely időszakra emlékszik vissza a legszívesebben? — Mindig az foglalkoztat, ami éppen történik, és persze a jövő. Azért volt három olyan momentum, ami örömmel tölt el, ha visszagondolok. Az egyik fontos dátum 1986, amikor elindulhatott Kaposváron az egyetemi szintű agrármérnök- képzés. A második nagy elismerése az volt a munkámnak, amikor három éve a kaposvári kart közgazdaságtudományi doktoráltatásra alkalmasnak találták és ennek a programnak a vezetője lehettem. Tavaly óta folyik egyetemünkön a gazdasági agrármérnök-képzés. Rengeteg vita, küzdelem, lobbizás és persze sok-sok munka előzte ezt meg, de sikerült és ezt tartom most a legfontosabb sikernek, amiben nekem részem lehetett. Azért fontos ez, mert ma egy korszerű egyetemnek ugyanúgy, mint a gazdaságnak a piacra kell termelnie, mégpedig „eladható árut”. Nem vállalhatja egyetlen felsőoktatási intézmény sem, hogy munka- nélküli diplomásokat képezzen. Márpedig — sajnos — az állat- tenyésztésben komoly elhelyezkedési gondjaik vannak a frissen végzett mérnököknek. A piaci mechanizmusok, a pénzmozgások, a hitelműveletek, a biztosítások, az adóügyek viszont olyan fejlődés előtt álló ágazatok, amit talán ma még fel sem tudunk mérni. — Hogyan kapcsolódnak ezek egy agráregyetemhez? — Ä Dél-Dunántúlon olyan óriási élelmiszeripari kapacitás szerveződött, aminek magas színvonalú, minőségi nyersanyaggal, alapanyaggal való ellátása a mezőgazdaságra vár. Ezeket az elvárásokat viszont csak olyan szakemberekkel lehet teljesíteni, akik az egész termékpályát — a szántóföldtől a szupermarketig — átlátják, ismerik. — Valaki azt mondta nekem, hogy most volt hatvan éves. Nem akartam elhinni, hiszen amellett hogy külsőre is igen fiatalos, a jövőbeni tévéit ismerve még sok munka vár Önre. — Nagyon sokat köszönhetek a sportnak, annak, hogy még most is sokszor kezdem a napot teniszezéssel vagy úszással. Többek közt azt is, hogy nem érzem a hatvan évet. De a szervezési munka mellett igyekszem minél több időt a hallgatók közt tölteni: előadásokat tartok, vizsgáztatok, diplomamunkák konzulense vagyok, és ez is fiatalít. Talán az intézeti kollégáimat is ez tévesztette meg, amikor újabb öt évre megválasztottak igazgatónak. Mégpedig egyhangúan, ami legalább akkora elismerés, mint a kitüntetés. Varga Ottó Holló László volt István és Koppány is A történelem festője Holló László: A szent korona felajánlása Holló László több, mint száz önarcképet festett, mégsincs közte két hasonló. Pedig őszinte művész volt. Amit megnézett, látomássá alakította, élményeit érthető jelképekké szűkítette, s szuggesz- tív módon vetíti elénk a képein. A megértéséhez való kulcsot már sokan keresték, de titkainak feltárásához több kell a bámészkodásnál; ehhez belülről kell érezni a történelem sorsfordulóit, a forradalmak figyelmeztető kiáltásait, a gyötrődve tovafutó éveket. Nem feszített senki olyan borús égboltot a vásznakra, mint ő. — Ferkó, mesélj valamit! — szakította meg a cimbalom percegését a festő. Gyertyát gyújtott, amíg a jóbarát Móra Ferenc meghúzta borospoharát, megtörölte a száját. Aztán belefogott a legendákba. Talán így történt. Tény: a történetek képekké álltak össze. Holló László azonban nem akart igazságot tenni a szereplők között. „Én vagyok István és én vagyok Koppány is” — kommentálta festményeit. Nem egymás ellen vallanak most már a régi ellenfelek; az arcok tűnődőek a harsány színek közepette is. Könnybe lábad a néző szeme, mint ha a tűzbe nézne. Délelőttönként vette kezébe az ecsetet, amikor még ifjúságát éli a fény és a színek. Tehette; magányos volt egész életében. Párizsban Matisse festőiskolájában tanult, amikor arrafelé ügyeskedett Rodin, Renoir és Monet. Egy piacon vásárolgatott zöldséget és halat Modiglianival. De nem követte egyetlen művészeti szekértábor útját sem, emiatt ismeretlenebb maradt, mint a festményei. Művei az emberről szólnak, aki harcol, történelmet alakít, a mások történelmét is. De ha meglátott egy érdekes arcú koldust* kocsmárost, favágót, meghívta modellt ülni. Megesett sokszor, hogy vendége „ünneplőbe” öltözve jelent meg nála. Ilyenkor festette inkább önmagát. A saját arcát. Alakját nem láthattam, de képeiről úgy gondolom: erőteljes lehetett. Lépéséről, szeme villanásáról is megismerni az ilyen embert; másképp népnek, másképp közlekednek ők, mint mi, halandók. Magam mellett éreztem a siófoki Kálmán Imre múzeumban megrendezett kiállításán; ő vezette a szememet, a gondolataimat. Pedig már húsz éve egy felhő szélén ülve néz le ránk, szomorúan. Czene Attila Sikeres évadot zárt a kaposvári kamarazenekar Telt házas koncertek a zeneiskolában Nagysikerű koncerttel zárta az idei évadot a kaposvári kamarazenekar a Liszt Ferenc Zeneiskolában. A zenetanárokból, színházi muzsikusokból és lelkes amatőrökből álló társaság most három zeneiskolai növendékkel is bővült: Papp Dániel, Balogh Katalin és Farkas Gábor osztozhatott a felnőttekkel a ünneplésben. Az ő példájuk alapján a következő években rendszeresen befogadják majd a legtehetségesebb fiatalokat. — Hasznosnak tartom a növendékek szerepeltetését — mondta Drahos Béla Liszt-díjas fuvolaművész, a kamarazene- kar vezetője, az est dirigense. — Én már gyerekként a tanárom, Csupor László mellett ültem a zenekarban. Alsósként a Csiky Gergely Színház egyes előadásain az első fuvolás szerepét is betöltöttem. A gyerekek többre képesek, mint amit feltételezünk róluk. Biztosítani kell a lehetőséget, hogy kipróbálják magukat. Drahos Béla 1992-ben alkotta meg saját zenekarát, az Esterházy Miklósról elnevezett szimfonikusokat, melyben neves fővárosi zenészek játszanak, több lemezt kiadtak, főként Haydn és Beethoven művei kerültek CD-re. Gyakran dirigál külföldi hangversenytermekben, s hangszeréhez, a fuvolához sem lett hűtlen. A kaposvári kamarazenekar vezetőjeként a távolság és a sok elfoglaltság miatt nem egyszerű a programok egyeztetése. Egy évadra hat előadást terveznek, az ideiről így vallott. — Nagyon nehéz év volt, mert bár változatos programot állítottunk össze, de a szűkös anyagi lehetőségek megkötik a kezünket. Öröm számomra, hogy vannak olyan ismert művész barátaim, akik elfogadják a felkérésemet, s eljönnek, mint most Failoni Donatella. Az együttes magja kamarazenekar, a műveket ehhez az összetételhez kell választani. Sokrétű a repertoár, évekkel ezelőtt mai magyar szerzőket is bemutattunk. Az évadzáró hangverseny két ifjú tehetsége a torontói királyi zeneakadémián ösztöndíjjal tanuló Szűcs Dea és Kokas Katalin volt. Csak a nyári szünetre jöttek haza, mert újabb egy évig lehetőséget kaptak a tanulásra. Külföldi tartózkodásuk rendszeres felkészüléssel, állandó gyakorlással telik, tudatában vannak különleges helyzetüknek. Dea elmondta, hogy már azon töri a fejét, melyik nemzetközi versenyen induljon majd tanulmányai befejeztével. Kokas Ferenciül a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójától az idei évadról kértünk értékelést. — Három éve működik az együttes a jelenlegi felállásban, a város kulturális bizottságának támogatásával. Költségvetésünk évente 6-10 hangversenyre elég. A repertoár összeállításánál és a vendégművészek meghívásakor az anyagi lehetőségeink korlátozottak. A kamarazenekar szerves része a város zenei életének. A közönségben a diákoktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálható. Idén sikeres bérleti hangversenyt hirdettünk, hogy a zeneiskolásokat és szüleiket is a koncertterembe csalogassuk. Régóta együtt dolgozunk a kaposvári kórusokkal, a hagyományt folytatni szeretnénk. Mindenhol adunk hangversenyt, ahol örömmel fogadnak bennünket: zenéltünk már a színházban, a református templomban és a katolikus székesegyházban is. Szívesen eleget teszünk minden meghívásnak, úgy érzem, eredményes évet zártunk. (Izményi) A STRABAG HUNGÁRIA ÉPÍTŐ RT Kaposvári Területi Igazgatósága FELVÉTELRE KERES kaposvári vagy Kaposvár környékén lakó. útépítési gyakorlattal rendelkező MŰVEZETŐT technikusi végzettséggel. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Szántó u. 19. (21128)
