Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-26 / 148. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. június 26., szerda A könyvárusítás kenyérkérdés Ötvennyolc éves rokkant- nyugdíjas vagyok. Tizenkét ezer forint nyugdíjamból élünk hárman két fiammal. Számunkra a minimális létfeltételek sincsenek meg, de ez senkit nem érdekel. 1987 óta régi könyveket árusítottam a piacon, de a közelmúltban a kaposvári városgondokság ezt megtiltotta. A három árus közül egyedül csak nekem. Szerintem a piac mindenkié, de a tilalomnak olyan kitétele volt, hogy hiába fordulok akár a polgármesterhez, úgysem engedik meg. Ez nem üzletszerű kereskedelmi tevékenység, hiszen a saját könyveimet adom el, mert kell kenyérre az ára. Rokonaim sem tudnak pénzzel segíteni, könyveket viszont kapok ajándékba még idegenektől is helyhiány miatt vagy mert elköltöznek, és sajnálják kidobni. Szerintem ez a tevékenység hasznos, mert a kultúrát terjesztjük és hozzáférhetővé tesszük a kötelező olvasmányokat az iskolások számára, valamint a boltban már nem kapható könyveket. Vajon miért éppen annak tiltják meg a könyvárusítást, aki a legjobban rá van utalva? Kollár Gvuláné rokkantnyugdíjas Kaposvár, Kertész u. 58. A kérés teljesült A Somogyi Hírlap május 30-i számában Elspórolt atádi vonatok címmel megjelent írásra az alábbi tájékoztatást adom. Helyt adva a bírálatnak, az önkormányzattal egyeztetve javaslatot tettünk a menetrend módosítására. A kifogásolt 38935. számú vonat július tizennegyedikétől naponta közlekedik, helyette a Somogyszobról 17 órakor induló vonat csak munkanapokon jár majd. A módosítás a Hivatalos Menetrendhez júliusban kiadandó 1. számú pótlékban jelenik meg. Jobbító szándékú észrevételüket köszönjük. Sárdi Gyula üzletigazgató MÁV RT, Pécs Az érem másik oldala Nagy György igali levélíró Búzaár sérelem címmel megjelent írásával kapcsolatban kívánok véleményt nyilvánítani. Egyetértek Nagy Györggyel abban, hogy a megemelkedett termelési költségek fedezetét és a tisztes jövedelmet a hazai búzapiaccal is el kell ismertetni. A közvetlen termelői érdek a minél magasabb ár elérése lenne? (Világpiaci vagy akár annál magasabb is?) Két fontos tényező figyelembevétele mértéktartásra kell, hogy intsen bennünket! 1. / Feltételezem, hogy a szövetkezetekben saját termőföldjük nem lévén, a föld bérleti díja a búza piaci árához kötött, tehát „amit megnyer a vámon, elveszti a réven". 2. / A búza árának a hisztérikus emelkedése kihat a liszt, a kenyér árára és nyilván a takarmánygabonák árára is. Ez pedig az állattenyésztési költségek dinamikus emelkedését vonja maga után. Az agrár tárcának a piaci árak és ezáltal a termelés biztonságának a stabilizációjára kell törekednie. Ezek alapvető feltételei a jövedelmező gazdálkodásnak. Az élő sertés árának a változása folytán szinte kiszámíthatatlan a hizlalásba állításkor, hogy mire a sertés elkészül, milyen áron kerül értékesítésre és milyen jövedelemre lehet számítani. Vajon kellően érettek-e a piac szereplői a szükséges mértéktartásra, a szerződési fegyelem betartására? Felismerik-e egymásra utaltságukat, avagy a pillanatnyi érdekeiktől vezérelve kihasználják a másik kiszolgáltatott helyzetét? A piaci árak hisztérikus változásának következményeit jól példázza az elmúlt évek burgonya- vagy sertés árának és a termelés volumenének változása és a termelők busás haszna, majd mérhetetlenül nagy veszteségei. Az indokolatlanul magas ár a következő termelési ciklusban a túltermelésre ösztönöz, amely később a piac összeomlását és az árak zuhanását vonja maga után — ez pedig a termelők tönkremenetelét jelenti. Az agrár tárca adós a kiszámítható jövedelmezőséget eredményező szabályozó rendszerrel. Ha továbbra is a vad-kapitalista szabályok diktálják az árakat, és a termelést, az agrár tárca fő feladata a piaci zavarok utólagos enyhítése lesz. Ez állandósítaná a kézi vezérlést és szűkös anyagi javaink pocsékolását jelentené! Véleményem szerint a búza- , a hús- és a tejtermelési kvóta és az ehhez kapcsolt jövedelemtartalmú garantált ár jelenthet biztonságot. Ezt kell elérni, erre kell törekedni az érdekvédelmi szervezetnek és a kormányzatnak is az 1997. évi szabályozás kidolgozásánál. Még akkor is, ha lesznek, akik a tervgazdaságra való visszatérés részét látják ebben. Megjegyzem: a Lajtától nyugatra ezt sikeresen alkalmazzák! Francz Rezső országgyűlési képviselő Mindennapi bosszúságok A Gyermeknapi bosszúságok címen közzétett írásomra Paksi Lajos önkormányzati képviselő válaszára szeretnék reagálni, előtte azonban őszinte és nagy tisztelettel megköszönöm a Somogyi Hírlap szerkesztőinek, hogy szó szerint megjelentették levelemet. Ezáltal, teljes bizonyítást nyert előttem a sajtó- és szólásszabadság. Paksi Lajos önkormányzati képviselő diplomatikusan reagál írásomra. A szépséghiba mindössze az, hogy az erkölcsi felelősséget nem lehet a vásártér üzemeltetőire egy könnyed mozdulattal áthárítani, mivel az a tény, hogy a vásárteret ilyen ember(ek) üzemeltethetik, az egyértelműen az ön- kormányzat gyengeségét, érdekeltségét bizonyítja. Tehát közvetve vállalnia kell a városban történő események miatti felelősséget. A napi bevásárlásaink során sajnos, nem fordulhatunk vissza az üzlet — piactér — kapujából, amikor naponta tapasztaljuk, hogy az előző naphoz viszonyítva is mindennek felment az ára. A napi megélhetés egy három tagú családban közel ezer forintba kerül. Tudom, ez nem önkormányzati döntés miatt van, de az igen, hogy egy 37 négyzetméteres lakás bérleti díja az 1990. évinek több mint 15-szöröse, és rezsi költsége havi 16 ezer forint fölött van, illetve lenne, ha fizetni tudnánk. Az is az önkormányzat áldásos tevékenységének tudható be, hogy a fentiek miatt évekkel ezelőtt megírt fellebbezésünket meg sem válaszolták, miközben a kilakoltatás lehetőségét csillogtatják. Nedves, vizes lakásért — fölöttünk három emeletre lakó középiskolásokkal, szakmunkástanulókkal, akiktől éjfélig aludni sem lehet — természetesnek találja a tisztelt önkormányzat, hogy tizenötezer forintot meghaladó összeget fizessünk havi átlagban. Hol van az erkölcsi felelősség a lakosság iránt? A közterületeket súlyos összegekért kiadják, s aztán csodálkoznak, hogy belépődíjat szednek a gyermeknapon, sőt mossák kezeiket. Nemcsak a gyermeknapból nem szabad üzletet csinálni, hanem az em: berek mindennapjaiból sem, mert kiábrándult, csalódott emberekkel nem lehet sem jelent, sem jövőt építeni. Szatmári Gábor Kaposvár, Szántó u. 11/6. A környezetért tenni kell Hálás köszönet, hogy a körülbelül két és fél hónapja írt észrevételt — amely a Búzavirág utca 32-35. számú lépcsőházak szemeteskukái körül kialakult szemétdombról szólt — közölték. Azóta nagy javulás észlelhető, azonban még mindig gond, hogy a három szemeteskuka közül az egyik teteje teljesén le van húzva, így a szél a papírszemetet az egész környéken elteríti. A kuka azért zárható, hogy onnan a szemét ne tudjon kihullani. Egy magas, barna fiatalembernek nagyon imponál — ő a „tettes” —, hogy a szemetet pár méterről hajigálja a kukába, ugyanakkor a többi lakónak sem szúr szemet, hogy zárni kell a tetőt, így könnyebb beledobni a szemetet. Mindenki közömbösen elmegy az eset mellett. Sokunk igénye a szép, tiszta környezet, de amíg ilyen reni- tenskedők vannak, nem lesz rend, ha csak nem bírságol az illetékes szerv. Wáry Éva Kaposvár, Búzavirág utca Igali hidegzuhany A Somogyi Hírlap június 5-i számában olvastam Az igali fürdő komfortja című írást. Mivel évek óta az igali fürdőbe járunk gyógyítgatni beteg végtagjainkat, ezt tettük most is a hét vége felé. Amikor a parkolóba értünk, már ott kezdődött a meglepetés. Ugyanis hosszú évek óta délután már nem kellett parkolási díjat fizetni. Mi negyed 4-kor értünk oda, de a hölgy határozottan kérte a 150 forint parkolási díjat, amit nagyon rosszallóan fogadtunk, mivel körülbelül két órát tartózkodtunk ott. A pénztárhoz érve újabb meglepetés ért. A 120 forintos nyugdíjas belépőjegy már 180 forintra emelkedett. Kérdeztük, hogy két órányi időre is ennyi? Kedvezmény fél napra nincs? „Sajnos, ez a főnökség döntése, sajnáljuk!” — volt a válasz. Megjegyezni kívánom, hogy nagyobb és világhírű fürdők, mint például Harkány, ha valaki 3 órán belül elhagyja a fürdőt, az automata a befizetett összegből visz- szaad bizonyos összeget, és 3 óra után a nyugdíjas belépő is olcsóbb. Természetesen a fürdőben is volt meglepetés. A medencének még a környékén sem láttunk fürdőmestert, így nyugodtan kávéztak, fagyiztak a vízben, amit a „kedves külföldiek” is alaposan kitárgyaltak. Ha ez így megy, nem valószínű, hogy a fürdőt üzemeltető Napfény kft ügyvezető igazgatójának az elképzelése valóra válik, hogyan vonzzon Igalba több magyar fürdőzöt, ha jobb „praktikát” nem tud kitalálni, mint a 180 forintos nyugdíjas belépőt még fél napra is, és hozzá a 150 forintos parkolási díjat. így majd meg kell elégednie azzal a külföldi réteggel, akik ezt meg tudják fizetni. Horváth Lászlóné nyugdíjas Kaposvár, 48-as ifjúság útja 40. Válaszol a „zsebmetsző bogiári vendéglátó” Somogyi születésem és balatoni munkám, valamint itt-tar- tózkodásom óta nem mindig olvastam a Somogyi Hírlapot és nincsenek sajtó kapcsolataim sem, mint amelyekkel Eugen Majerszky úr több ízben dicsekedett. Sajnálatosnak tartom, hogy 1996-ban, még ha a Vélemények rovatban is, megjelenhet az „elkövető” személy megnevezése nélkül az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató bogiári személyek közösségét sértő és hitelét rontó jelzővel ellátott olvasói levél. Ez ellen tiltakozom! A „zseb- metszést” az AWE Bt követte el, mely társaság nem bogiári székhelyű. Illés Jánosnak hívnak, az AWE Bt alapító tagja vagyok, 48 éves, 28 év vendéglátói gyakorlattal, felsőfokú vendéglátóipari végzettséggel, és öt év európai vendégmunkával a hátam mögött. Eugen Majerszky úrral én állapodtam meg írásban. Idézet a megállapodásból (amelynek írásos eredeti példányai jogi képviselőmnél vannak). „Szeretnénk magyaros ételeket enni házilag csinált tésztákkal, kérem szerezzen be legalább olyan jó fehér bort, mint a Karcsié volt. Házi tiszta, vegyes vagy alma vagy körte pálinkát. Az italt külön fizetjük. Magyaros ételek: újházi és egri húsleves, or- jaleves, gulyásleves marhahúsból, csirkepörkölt, rántott csirke, rántott hal, töltött káposzta, székelygulyás, babgulyás füstölt csülökkel tejfelesen, házi túróscsusza, palacsinta, liba- vagy kacsasült, szalontüdő zsemlegombóccal. Espresso kávé reggel és este.” „Az árakat a kollegákkal előre közöltem svájci frankban: szállás személyenként és naponta 15 svájci frank, reggeü, ebéd, vacsora személyenként naponta kb. 15 frank. Természetesen az árakat Ön szabja meg, én csak információs tájékoztatást adtam.” A fent felsorolt italokon kívül négyféle üdítő és ásványvíz is rendelkezésükre állt tetszés szerinti mennyiségben és a nap 24 órájában. Tehát nálunk az általa megjelölt ösz- szegért teljes ellátást és 15 svájci frankért bármilyen ösz- szetételű és mennyiségű italt lehetett fogyasztani. Kérem, ítéljék meg Önök, hogy zseb- metszés-e ilyen áron a fenti szolgáltatás. Az általam tanult vendéglátói etikett tiltja, hogy volt vendégeim viselkedéséről véleményt nyilvánítsak. Helyette álljon itt a levélíró két svájci horgász kollégájának hazaérkezésük után küldött köszönő képeslapja, melynek fénymásolatát mellékelem (a szerkesztőségben megtekinthető - a szerk.). Illés János az AWE Bt képviselője Hétköznapi mese a rosszindulatról A Somogyi Hírlap június 12-i számában megjelent, a Meseszálló menüje című levélre szeretnék ez úton reagálni. A Barta Péter által elmondottaknak legjobb esetben is csak a 30 százaléka fedi a valóságot, a többi egy jól működő vállalkozás szándékos lejáratása. Nem hiszem, hogy egy olyan ember hivatott megítélni bármely étterem munkájának a minőségét, aki az étlap elolvasása után megkérdezi: „Mit tartalmaz a Borjú bécsi?" Sokkal inkább annak a több száz kaposvári és Somogy megyei eddig nálunk járt, rendezvényeinken részt vett vendégnek az értékítéletére bízom, akiknek vendégkönyvi bejegyzései ékes bizonyítékul szolgálnak az itt folyó munka milyenségéről. Szemben azzal a ténnyel, hogy a Meseszálló megnyitása óta — másfél év alatt — Barta úr irigységből táplálkozó, rosszindulatú bejegyzése az egyetlen a vásárlók könyvébe (nem panaszkönyv). Ezzel részemről lezártnak tekintem az ügyet, s végződjön minden úgy, mint a mesében: Aki nem hiszi, járjon utána. Kálmán Attila a Meseszálló tulajdonosa Osztrák tulajdonban levő, budapesti telephelyű, vidéki irodákkal rendelkező KÜHN KFT felvételt hirdet TERÜLETI ÜZLETKÖTŐK részére földmunkagépek értékesítésére. Feltételek: rátermettség, megbízhatóság, eredményorientáltság, kiterjedt szakmai kapcsolatrendszer, jogosítvány, saját gékocsi, Előny: alapfokú angol nyelvismeret, földmunkagépes ismeret. Fényképes önéletrajzát 1 héten belül kérjük az alábbi címre küldje KUHN KFT., 1239 Budapest, Ócsai út 5. Telefon: 286-0284, 286-0278 (22674) Tisztelt Előfizetőnk! Szeretnénk, ha nemcsak olvasója, hanem ajánlója is lenne a Somogyi Hírlapnak. Ezért kérjük, hogy szervezzen ismerősei, barátai körében új előfizetőt lapunknak. Azok között a jelenlegi előfizetők között, akik új megrendelőt szerveznek a Somogyi Hírlapnak, a Balaton Fűszert Kereskedelmi Részvénytársaság vásárlási utalványait sorsoljuk ki, amelyet a cég bármelyik áruházában be lehet váltani. A nyertes előfizetők névsorát lapunk szombati számában közöljük. A sorsolás előtt kézbesítőnk az új megrendelőt személyesen felkeresi, és ajándékkal is kedveskedik. Kérjük előfizetőinket, hogy ha szerveznek új előfizetőt, akkor az itt látható megrendelőlapot kitöltve küldjék vissza. A borítékra nem kell bélyeget ragasztani, a postai díjat kiadónk a levél érkezése után kifizeti.--------------------------------------------------------------------------------1 Megrendelőlevél a SOMOGYI HÍRLAP előfizetésére 1996. Előfizetési időszak: ..-tol Előfizetés díja: I I egy hónap 625 Ft I I két hónap 1250 Ft Beszervező előfizető: Név........ Lakcím:. Beszervezett előfizető: Név ......... L akcím:.. A jelenlegi előfizetőink között, akik új előfizetőket szerveznek, e megrendelőlevél beküldésével, a BALATON FÜSZCAT KCA<SK<D<LMI ACSZVCNVTÁASASÁG által felajánlott vásárlási utalványokat sorsoljunk ki. i
