Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-24 / 146. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP VILÁGTÜKÖR 1996. június 24., hétfő Berlinben pontifikáit misét a pápa. II. János Pál az egykori olimpiai stadionban több tízezer ember előtt beszélt, majd boldoggá avatott két néhai papot, akik szembeszálltak a nácikkal, és koncentrációs táborban haltak meg. fotó: feb/reuter A magyar kormányfő sajtótájékoztatója Firenzében Csatlakozásról nem volt szó A marhavész nyomán támadt politikai válság megoldásával a hétvégén lényegében simán lezajlott az Európai Unió ál­lam- és kormányfőinek szokásos félévzáró csúcstalálkozója. Az első értékelések szerint az EU-csúcs egyetlen zavaró kö­rülményét az jelentette, hogy a foglalkoztatás, a munkanélkü­liség problémáinak megoldá­sára a résztvevő állam- és kormányfők semmilyen konk­rét, pénzösszegben kifejezhető újabb megoldási javaslattal nem tudtak előállni. Közös záró sajtóértekezle­tükön ennek ellenére mind a vendéglátó olasz kormányfő, Romano Prodi, mind pedig Jacques Sanier európai bizott­sági elnök „abszolút sikernek” minősítette a másfél napos fi­renzei találkozót. Az egyes ja­vaslatok végrehajtásáról az év végi dublini csúcsnak kell majd jelentést tenni. Santer szerint több zsákut­cában veszteglő témában si­került végre továbblépni. Ilyen volt a hágai közös bűn­üldöző szervezet, az Europol létrehozása, amely hamaro­san megkezdheti működését. Az állam- és kormányfők Fi­renzében megerősítették a decemberi madridi EU-csúcs állásfoglalását arról, hogy 1997-ben még nem döntenek a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik fázisának be­vezetéséről. Bár a csúcs résztvevői ta­lálkoztak a tagságra váró tár­sult országok vezetőivel is, a tanácskozás a majdani bővítés kérdésével alig foglalkozott. A zárónyilatkozat csak két be­kezdést szentel a kérdésnek. A magyar kormányfő az olasz városban mindenesetre elégedetten nyugtázta, hogy a csatlakozási tárgyalások leg­később 1997 végén, 1998 ele­jén megkezdődhetnek. Horn Gyula a tanácskozást követő sajtótájékoztatón el­mondta: Magyarországon a nemzeti felkészülés folyamata kiegyensúlyozottan halad, a bizottsági kérdőívre adandó válaszokat Budapest legké­sőbb július végéig eljuttatja Brüsszelbe. Az RMDSZ belső parlamentje két héttel későbbre, Kolozs­várra összehívott ülésére na­polta el a döntést abban a kér­désben, indítson-e saját elnök­jelöltet, illetve ki legyen az. Frunda György szenátor neve merült fel a leggyakrabban, de ellenzői közül sokan úgy vél­ték, körülötte nem alakulna ki az RMDSZ-en belül konszen­zus, ezért Markó Béla szövet­ségi elnököt is javasolják. Radovan Karadzsics. a boszniai szerbek háborús bű­nökkel vádolt elnöke rövidesen lemond hivataláról, de meg­tartja pártelnöki tisztét. Értesü­lések szerint a boszniai szerb kormányt tíz napon belül átala­kítják, s Aleksza Buha külügy­miniszter lesz az új elnök. Kína lemondta Klaus Kinkel német külügyminiszter júliusra tervezett pekingi látogatását, mivel zokon vette, hogy a bonni parlament bíráló hangvé­telű határozatot fogadott el Ti- bettel kapcsolatban. A pekingi külügyminisztérium úgy nyi­latkozott, „a jelenlegi légkör nem alkalmas a látogatásra”. Az Európai Unió esetleg ja­vasolni fogja, hogy Butrosz Gá­lit a mostaninál rövidebb idő­szakra válasszák újra ENSZ-fő- titkárrá. Ezzel elhárulna a sze­mélyével kapcsolatos amerikai szembenállás, mivel az eddigi öt év helyett két, legfeljebb há­rom évre választanák újra. Borisz Jelcin Baltyijszkban kijelentette, hogy az Oroszor­szághoz tartozó, de területileg azzal össze nem függő kali- nyingrádi terület kétségkívül orosz föld, amelynek támoga­tásra van szüksége. Az Orosz- országi Föderáció nyugati pe­remén tartózkodó elnök egyéb­ként dicsérte a nemzetbizton­sági tanácsadóvá kinevezett Alekszandr Lebegy tábornokot. Nem támogatják a magyar ki­sebbség által szorgalmazott te­rületi és politikai autonómiát a szerbiai demokratikus ellenzéki pártok. A Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO), a Szerbiai Polgári Szövetség (GSS) és a Demokrata Párt, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kerekasztalt tartottak Újvidéken a szerbiai kisebbsé­gek helyzetéről. A szakadár baszk terrorszer­vezet, az ETA vasárnap éjféltől egyhetes tűzszünetet hirdetett. A szervezet szócsövének szá­mító Egin című baszk napilap szerint az ETA július elsejéig azért nem hajt végre merényle­teket, mert nyomást akar gya­korolni a spanyol kormányra, hogy válaszoljon a terrorszer­vezet egy éve tett tárgyalási ajánlatára. Egységes arab álláspontot alakítottak ki a közel-keleti békéről Feltételeket szabtak Izraelnek Záróközlemény kiadásával tegnap délután Kairóban véget ért az arab csúcsértekezlet. A dokumentum haladéktalan és átfogó béketárgyalásokra szólítja fel Izraelt, „a közel-keleti átfogó és igazságos béke” három feltételét fogalmazva meg. A feltételek között első helyen szerepel, hogy Izraelnek va­lamennyi elfoglalt palesztin területről ki kell vonulnia, be­leértve Jeruzsálem arabok lakta részét is. „A palesztin nép jogosult az önrendelke­zésre s arra, hogy független ál­lamot alapítson, melynek fő­városa az arabok lakta Jeru­zsálem” - mondja ki a hivata­los közlemény. A Kairóban jelen lévő 21 arab ország állam-, illetve kormányfői a záródokumen­tumban egyetértettek abban is, hogy Izraelnek vissza kell vo­nulnia a szíriai Golán-fennsík- ról, Dél-Libanonból, valamint a Bekaa-fennsíkról, a nemzet­közileg elismert határok mögé. Az arab országok a békefo­lyamatban eddig tett lépéseik visszavonásával fenyegették meg Izraelt, ha a zsidó állam nem tartja tiszteletben a ko­rábban vállalt kötelezettségek rá eső részét. A tanácskozást záró beszé­dében Hoszni Mubarak egyip­tomi államfő Izraelt a tárgya­lások komoly és feltétel nél­küli folytatására szólította fel, és burkolt formában felhívta Törökországot, hogy lépjen vissza az Izraellel kötött ka­tonai egyezménytől. Mubarak a térségben lévő minden nem arab államnak üzente, hogy ne avatkozzanak az arabok belső ügyeibe, és ne kössenek feszültséget okozó szerződé­seket. Az arab vezetők megálla­podtak, hogy jövőre Szíriában tartanak csúcsértekezletet - közölte újságírókkal Moamer el-Kadhafi líbiai vezető. Az arab csúcs záróközle­ményéről nyilatkozó David Lévi izraeli külügyminiszter vasárnap a rádióban kijelen­tette: „a kairói dokumentum egyes fejezetei első olvasásra súlyosnak tűnnek”. Száz házasságra harmincnyolc válás jut Ausztriában Könnyen mondanak nemet Tavaly száz házasságkötésre 38 válás jutott Ausztriában, míg egy évvel korábban még csupán 35. Ez 7,5 százalékos növekedés egyetlen év leforgása alatt. Fél évszázados negatív rekord dőlt meg a szomszédos or­szágban 1995-ben: mindössze 42 744 pár mondott igent az anyakönyvvezető előtt, pedig a „sógoroknál” az esküvővel 1987 óta még úgynevezett há­zasodási prémium is jár. A válókedv tavaly Salzburg tartományban volt a legna­gyobb: egy év alatt 11 száza­lékkal nőtt. Burgenlandban 8,1, Bécsben 9,2 százalékos az emelkedés, miközben a mé­lyen vallásos tiroliak körében - igaz, csak 0,8 százalékkal - csökkent. A tavaly felbontott osztrák házasságok átlagosan 8,3 évig tartottak. Különösen érdekes és szo­morú tény, hogy a tavaly el­vált osztrák házaspárok 9 szá­zaléka túljutott az ezüstlako­dalmán, a 25. házassági évfor­dulón, négy férfi és négy nő pedig az együttélés 40. esz­tendeje, az aranylakodalom után döntött úgy, hogy nem egymáshoz valók. A .váló fér­fiak átlagosan 39, a nők 36 évesek voltak, és minden har­madik-negyedik házastársnak ez volt a második házassága. Az osztrákok megegyezésre való törekvését (ez a politiká­ban is tapasztalható) bizo­nyítja, hogy 86 százalékban közös elhatározással bontot­ták fel a frigyet, a maradék esetekben általában a férfi hi­bájából. A házastársak kü­lönválásának 16 ezer kiskorú vesztese van: kétezren még nem töltötték be a három évet, 3450-en pedig még óvodás korúak. Papandreu örök búcsút intett. Hetvenhét éves korában szívelégtelenség következtében elhunyt Andreasz Papandreu volt görög miniszterelnök. A szocialista politi­kust otthonában érte a halál. fotó: feb/reuter Ügyeskedő kereskedők milliárdokat kerestek Jól fizet a magyar marha Nemcsak Magyarországon, má­sutt is vannak joghézagok. Né­metországban egészen a közel­múltig az adófizetők pénzéből mintegy húszmilliárd forintnak megfelelő összeget csapoltak le a szarvasmarha-kereskedők. Magyarországról, Cseh-, vala­mint Lengyelországból 545 ezer tenyész- és húsmarhát importál­tak német kereskedők 1993 óta. Az olyan állat darabjáért, amely az Európai Unió országaiban kétezer márkát ér, 500-800 már­kát fizettek. A Kelet-Európából származó jószágokat vámmentesen vagy szinte jelképes vám fejében le­het bevinni. Háromszáz márka külön prémium is üti az impor­tőr markát, ha azok a valamikori NDK területén maradnak. Min­dent összevetve: mintegy 1000- 1500 márka állami pénz vándo­rolt így szarvasmarhánként a ke­reskedők zsebébe. A marhákat azután négy-tíz hónapi hizlalás után „német termékként” exportálták. Bonn ezért újra fizet: minden kivitt ál­lat után 1000-1300 márka ex­portprémiumot. Az állatokat a régi-új piacnak számító Liba­nonban adták el, évente mintegy százezret, onnan pedig az ENSZ-tilalmakkal sújtott Irakba vándorolt az áru. Bagdad jól és pontosan fize­tett, így legalább négyezer márka nyereséget hoztak a kö­zel-keleti diktatúrába exportált húsmarhák a kereskedőknek. Utolsó simítások a turisták pihenőkertjében fotó: feb/reuter Az atlantaiak már az olimpia utánra gondolnak Ne vesszenek kárba a milliárdok Az atlantaiak keveslik azt a három hetet, mely alatt az olimpiai rendezvények emelik majd városuk fényét. Úgy gondolják, hogy „felújított városuk” jövőjéről gondoskodniuk kell. A játékokhoz kapcsolódva kö­zel kétmilliárd dollárral támo­gatják Atlanta fejlesztését. S mivel a pénz az üzletemberek­től származik, ők diktálják a szabályokat - háttérbe szorítva az alkalmatlannak ítélt önkor­mányzatot. A városszépítők fő célul tűz­ték ki, hogy a New York-i Soho vagy a washingtoni George­town mintájára a belső kerüle­teket színvonalas lakó- és szó­rakoztatónegyeddé varázsolják. Az amerikai gyakorlat szerint ugyanis minél tehetősebb va­laki, annál távolabb költözik a központból - így alakulnak ki a zöldövezeti peremvárosok, a maguk teljes ellátottságával, és a ,halott”, veszedelmes belvá­rosok. A tehetősebbek jószeri­vel be sem teszik a lábukat a le­pusztult, bűnözőktől hemzsegő belső kerületekbe. Ez a veszély volt mostanáig Atlanta első számú problémája is. A város vezetői persze gyakran hangoztatják, hogy a statisztikák szerint a tényleges helyzet nem olyan rossz, de az emberek inkább a saját sze­müknek hisznek. Illetve újab­ban nem hisznek a szemüknek a nagy csodálkozástól, mivel a vállalkozók, gazdasági veze­tők a saját pénzükön életre hív­ták az A Force-nak elnevezett, 55 tagot számláló védelmi ala­kulatot. Sőt, lobbyzni kezdtek a városi tanácsnál annak érde­kében, hogy hozzanak létre egy speciális bíróságot a tipi­kusan belvárosi, kisebb bűn­esetek (pl. zsebtolvajlások) ügyeire. Az azonnali ítélkezés biztosan csökkentené a bűnö­zési kedvet. Azok az atlantaiak, akik megengedhetik maguknak, hogy pénzzel is támogassák vá­rosukat, már az olimpia utáni hétköznapokra gondolnak. Úgy vélik, nem szabad hagyni, hogy kárba vesszen az a sok milliárd, amit városukra, többek között a belváros felújítására, „lakha­tóvá tételére” költöttek. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom