Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. jún. 22., szombat Földvár jegyzője az angol miniszterelnök szobájában járt Több hatalmat a polgároknak Dr. Kiss Pál földvári jegy ző a Bajor Gizi közösségi ház előtt Volinja: a madár se jár, csak a tudósító Volinja — a név gyakorlatilag ismeretlen a magyar újságolvasó előtt. Egy település a horvát-bosnyák határon, az Una folyónál. Vasúti híd kötötte össze itt yalamikor a két országot, ám tavaly augusztusban, ' amikor a horvátok megindították a Vihar nevű hadműveletet, a visszavonuló szerbek felrobbantották. Azóta használhatatlan, igaz, sokáig nem is volt igény arra, hogy egymáshoz átjárjanak, majd talán most, de ki tudja. Mindenesetre Volinja neve bevonul a sikertörténetbe, méghozzá az Okucaniban, IFOR kötelékben állomásozó magyar műszaki alakulat történetébe. A ki tudja hányadik ponton híd felállítására vállalkoztak a magyar katonák. Ötvennyolcán dolgoznak itt a Hírépítő Részvénytársasággal, ahogy ők nevezik, társvállalkozásban. A hídépí- tősök a műszaki alakulattól bérelik a golyóálló mellényt, és veszik az ivóvizet. A mellény biztonságképpen van náluk, még szerencsére nem kellett használniuk. Azért is különleges megtiszteltetés, hogy mi kaptuk a megbízást, mert az IFÖR-on belül csak az olaszoknak van vasútépítő ezre- dük, mégis ezúttal a magyarokban bíztak, hogy megteremtik az első vasúti összeköttetést Horvátország és Bosznia között, mégpedig a Zágráb-Sisak-Volinja-Tuzla útvonalon. Május 25-én érkezett a magyarok első csoportja, hogy átvizsgálja a területet. Két puskagránáton és egy robbanóanyag-tartályon kívül semmit nem találtak, viszont kezükbe nyomtak egy térképet, ahogy hivatalosan nevezik, egy törzskönyvet az aknák elhelyezkedéséről. Teljes volt a bizonytalanság, hiszen a dokumentumok rengeteg aknáról tanúskodtak, a valóságban azonban semmi sem volt. Hosszas utánjárással derült ki, hogy az aknákat időközben felszedték. A szerelési munkával nem sok gondjuk akadt, azzal sem, hogy folyamatosan közlekedjenek kis motorcsónakjukkal a határfolyón. A riadalmat a terepen lévő rengeteg kígyó és vipera okózta. Hamarosan sikerült beszerezni a megfelelő szérumot, de közben a kígyók is megunták a folytonos nyüzsgést és odébb álltak. A katonák a biztonság kedvéért most is hálózsákban vagy bakancsban alszanak. Június végére tervezik, hogy elkészülnek a volinjai híd helyreállításával, a forgalom a jövő hónap közepén megindulhat. Ez azonban már politikai döntés függvénye. Végül egy magyarázat, hogyan kerültem oda, ahol a madár se, de még az újságíró sem járt. Keleti György honvédelmi miniszter a hónap közepén Okucaniban felkereste a magyar műszaki alakulatot, és onnan helikopteren ment el Volinjába, majd motorcsónakon a bosnyák oldalra az ott dolgozókhoz. A helikopteren volt még egyetlen üres hely a katonai vezetők mellett. Forró Evelyn Soproni ünnepi hetek ÚJ KÖNYVEK ERDÉLYI E.-NOBEL I. Induljunk tehát A határainkon túl élő írók két tucat esszéjét közli, és interjúkat 12 alkotóval. A felvidéki, erdélyi, vajdasági, nyugat-európai, illetve a tengerentúli magyar irodalomról ad képet. (Tárogató, 390 Ft) R. GRAVES-R. PATAI Héber mítoszok A híres Claudius-regények írója ezúttal a Biblia Genezis könyvének történeteit elemzi - úgy, hogy a kevésbé hozzáértők számára is érdekes, olvasmányos. (Szűkíts, 790 Ft) BOHUMIL HRABAL A városka Ismert szereplők, ismert jelenetek köszönnek vissza a kisregényben; ezt a cseh irodalom ismerői Hrabal 70-es évekbeli legjobb művei közé sorolják. (Európa, 598 Ft) TANDORI DEZSŐ Evidencia-történetek A kiváló költő műveiből a könyvhétre megjelent kitűnő válogatás ez a prózai írásokat összegyűjtő kötet, 40 illusztrációval. (Magvető, 1200 Ft) DR. PETRIK FERENC Az ön ügyvédje Jogi elsősegély; azt összegezi, mihez van jogunk, hol keressünk orvoslást gondjainkra. Ki jogosult intézkedni ügyünkben? Erre s ehhez hasonló kérdésekre ad választ. (Magyar Könyvklub, 999 Ft) Dr. Kiss Pál, Balatonföldvár jegyzője két héten át tanulmányozhatta az angol köz- igazgatást. A Miniszterelnöki Hivatal és más főhatóságok hat szakemberével együtt utazott, egyetlen vidékiként. — Az angol állampolgárnak joga van tudni, hogy mi történik, ha panaszos bejelentést tesz — mondta dr. Kiss Pál. — Kezdve attól, hogy hányadik csengetésig kell felvenni a hivatalban a kagylót, hány másodpercen belül kell kapcsolni az illetékes ügyintézőt. S annak másnap már kötelessége visszajelezni, hogy milyen intézkedést indított el, és mikor számíthat az ügyfél az eredményre. Éppígy joga az állampolgárnak például megtudni, hogy az úttest kátyúit hány órán belül szüntetik meg. Teljesen természetes náluk, hogy megfogalmazták: hány naponként kell a közterületet seperni és kaszálni. Probléma esetén közölni kell a panaszossal a képviselő otthoni telefonszámát, akit akármikor felhívhat. — Gondok talán nincsenek is Anglia közigazgatásával? — De vannak. Igen nagy felháborodást keltett például, hogy a szemétszállítók a kerítésbe épített kukatartók ajtaját egy alkalommal nem csukták vissza... — Milyen jelei vannak még arrafelé a demokráciának? — Ha meghirdetnek egy falugyűlést vagy városi fórumot, oda ingyenes tömegközlekedést szerveznek. Természetesen ingyenes gyermek megőrzést is biztosítanak erre az időre. Sokat foglalkoznak a fiatalokkal; minden nagykorúvá vált kap ajándékba egy magnókazettát, amelyen kedvenc zeneszámai mellett megtalálja a jogaira és kötelezettségeire vonatkozó tájékoztatást. Még az iskolások körében is végeznek közvéleménykutatást. — Szilárd az önkormányzatok rendszere? — Százezernyi lakos él egy- egy önkormányzat területén. Az átszervezések mögött az a felismerés áll, hogy igazából csak a város környéki, összevont önkormányzatoknak van jövője, életképessége. — Mennyire tisztelik a hagyományokat? — A testületi ülésekre a polgármester és a jegyző parókát vesz föl. De ennél fontosabbnak tartják a komoly munkát. Alapelveik: a minőség növelése, a választás lehetősége, a normák ismerete és az értékteremtés. Tudják: az állampolgár egyben adófizető is, és a közszolgáltatások értéket kell adjanak a pénzéért. — Jogaikat foglalja össze az állampolgári charták intézménye? — John Major miniszterelnök szavait idézem: „A polgárok kezébe több hatalmat kell adni. Meggyőződésünk, hogy az embereknek joguk van az informáltsághoz és a döntéshozatalhoz. Közszolgáltatásaink között igen sok tehetség, energia, figyelem és elkötelezettség húzódik meg, a cél ezek felszabadítása, így olyan szolgáltatásokat nyerünk, amelyekben a polgárnak bizalma lehet, a köz alkalmazottai pedig büszkék lehetnek ezekre.” — Beszéltek talán az angol min isztereln ökkel? — Sajnos, nem, de az idézet pontos. Jártunk az angol miniszterelnök kabinetirodájában; igaz, nem a főkapun engedtek be bennünket, ahol a kormányfőket szokás, hanem a hátsó bejáraton, de ez egy cseppet sem zavart bennünket. — Az említett állampolgári charta egyfajta szerződés az állam és polgárai között, az ön- kormányzat és a választópolgár között a közszolgáltatások normáiról. Az elnevezésnek van-e köze a Magna Chartához? — Valószínű, hogy nem véletlenül választották az elnevezést; oda vezetik vissza eredetét. Nincs szégyenkeznivalónk a régebbi korokkal kapcsolatban: az 1215-ben kibocsátott angol Magna Chartát hét évvel később, már 1222- ben követte a magyar Aranybulla. Jó lenne, ha most is csak ennyivel volnánk lemaradva. Czene Attila Tegnap kezdődött és július 14-ig tart a Soproni Ünnepi Hetek. A háromhetes programsorozat gerincét a koncertek és az operabemutatók alkotják. A fertőrákosi barlangszínház lenyűgöző környezetében viszi színre a Budapesti Kamaraopera és a Capella Savaria zenekar Monteverdi: Poppea megkoronázása című operáját június huszonnyol- cadikán, olasz nyelven. Ugyanott kerül sor július tizenkettedikén Mozart: Varázsfuvola című operájának német nyelvű előadására a Magyar Állami Operaház együttesének fellépésével. Játszik, koreografál, dobol és premierajándékot gyűjt Verekszik a színházért Aki Kaposváron fel tud nőni, az bármelyik színházban megállja a helyét. Ilyen rendezői igényekkel kevés helyen lehet találkozni az országban. Ezt tartja Lugosi György, a Csiky Gergely Színház színésze, aki tizenkét éve szegődött a kaposvári teátrumhoz. Ascher Tamás a Hamletben próbálta ki először, de a stúdióban is játszott. Mohácsi ráosztotta a Bánk bán Ottóját. Meglehetősen harcosra sikeredett az előadás: sok volt a vívás és a színpadi verekedés. Pintér Tamás „vértezte” fel az alapokkal, s a darabban már Lugosi tanította be a vívást, verekedést. A Tom Jones-ban pedig Gazdag Gyula bízta rá ezt a feladatot. Azt hinnénk: Lugosi György szeret bunyózni, ezért vállalja szívesen a színpadi hadd el hadd betanítását., Ő viszont — mint megjegyzi — még soha nem került ilyen helyzetbe. A 12 évad remek karakter- színésszé érlelte. A Mester és Margarita Azzazellójától, a Hegedűs rabbiján, s a Kaukázusi krétakör hájas hercegén és A kávéház Ridolfóján át A Csárdáskirálynó' Miska pincéréig hosszú volt az út. Szerepek sora talált rá; szinte minden produkcióban játszott. Legutóbb a Mohácsi rendezte Tom Pain Őrmesterének bőrébe bújt. Azt mondja: minden a színházhoz köti. Kevés idő jut a magánéletre, de ez így jó. Amikor Kaposvárra került, s volt egy szabad délutánja, Skodájával már utazott is vissza Pestre. Akkoriban minden pénze benzinre ment. Ahogy viszont egyre inkább befogták, megszokott itt. Ha van egy szünnapja, már nem utazik fel a fővárosba. Olvas, sétál a főutcán, beül egy kávézóba, s a barátokkal a színházról diskurál. Vagy azon meditál, milyen táncbetétet készít a darabhoz. Lugosi György ugyanis néha felkérik koreografáláshoz, s ha kell, zenél is. Szeret táncolni. A rock and roll és a szalontáncok a kedvencei. Tanult dobolni, dzsesszbalettre és néptáncra is járt. Kisebb miniatűröket elvállal ugyan, de egy nagyoperett már nem neki való „falat” lenne. A Néró táncbetéte viszont örömteli feladat volt. Mint minden szerep, amit eljátszhatott, s amiért premierajándékot kapott. Babarczy László egyszer egy márkás whiskyvel, Jordán Tamás egy parkerkészlettel, Gothár Péter pedig — a Dió- törő-szerepre utalva — egy Ausztriából hozatott, másnaposság elleni gyógyszerrel lepte meg. A ,.romlandó” ajándékok elfogytak, a kisebb-nagyobb mókás tárgyak és könyvek a polcon sorakoznak. A nevetésre ingerlő sztorik az emlékezetben őrződtek meg. Nevetve mesélt a Mester és Margarita egyik előadásáról. Garas Dezső' egy koponyából vért ivott, fejét olyan erősen biccentette bele a paradicsomlébe, hogy az orra is belelógott. A komikus helyzet működésbe hozta a színpadon lévők nevetőizmait, és Éugosinak is hátat kellett fordítania a közönségnek. Lőrincz Sándor Kell még egy kis smink FOTÓ: TÖRÖK ANETT
