Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-04 / 104. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. máj. 4., szombat / SZÍNES HÉTVÉGE ÚJ KÖNYVEK CHRISTINE NÖSTLINGER Fel a fejjel, anyukák A szerző utánozhatatlan derű­vel ábrázolja a családi „bolon­dokházát”, amit csak egy asz- szony képes a türelmével nor­mális lélekgyógyászattá szeli- díteni. (MKK-499 Ft) A világ országai Államokat és legfontosabb ada­taikat összegező zsebkönyv; több mint 230 térképpel mutatja be, 250 oldalon, a világ orszá­gait. Igen hasznos könyv, név­mutatóval. (Topográf, 800 Ft) ADRIANA HUNTER Etikett A viselkedés jellemzi az embert, s ízlését is. A szerző Anglia ebt iskolájának tanára, a kulturált viselkedést alapvetően jellemző tudnivalókat foglalta össze. Szól a levélírástól, sok gyakorlati tudnivalóról. (Novella, 428 Ft) B. TAYLOR BRADFORD' Egy gazdag nő Négy nemzedék életének alaku­lását látjuk a trilógiában. Hőse Emma Harte cseléd egy angol főúri háznál. A fiatalúr elcsá­bítja; Emma bosszút esküszik, s rendkívüb szívóssággal végülis a világ egyik leggazdagabb asz- szony lesz. (MKK, 950 Ft) PIERS VITEBSKY A sámán Az angol antropológus húsz éve kutatja a civiüzációtól távoli törzseket. Gazdagon illusztrált könyvében a sámánizmus törté­netét, napjainkban is élő tevé­kenységét mutatja be Szibériától az Amasonas menti őserdőkig. Kulcskérdésekkel foglalkozik, mint a gyógyítás, a látomások. (Magyar Könyvklub - 850 Ft) Kitörés a határszélről Szászfalvi László: Az a legfontosabb, hogy a családok találják meg a számításaikat Szászfalvi László, Csurgó polgármestere fotó: török anett Csurgó Somogy egyik fiatal, egykor szépreményű városa, amelynek nem tett jót a határ­szélre vetettség, több intézmény, sok polgár hagyta el ebben a században. Elszigeltségébe nem nyugszik bele, a községi jegyek visszahúzó ereje ellenére keresi a kitörési pontokat. Szászfalvi László polgármes­tert erről kérdeztük. — Csurgó szép múltú kisvá­ros. Én nem ringatom magam abban az álomban, hogy ezt a múltat vissza lehet hozni — mondta Szászfalvi László pol­gármester —, de hiszem, hogy a lényegét meg lehet, és meg is kell őrizni. A lényege a szellemi kisugárzó erő, amelyet egykor a gimnázium és a környezete je­lentett. — Miként lehet egy egész­séges polgárosodás alapjait megteremteni? — A magunkkal hozott érté­kek itt vannak, de a magunkkal hozott nyomorúságok is. Az el­maradottság is, mégpedig nem­csak materiális, például infra­strukturális vonatkozásban, ha­nem a szellemiségben, hozzáál­lásban. Azt sem szabad elfelej­teni, hogy ezek mellett az egész ország állapotát is magunkon hordozzuk. Ezeket mindenkép­pen számításba kell venni, hogy egy megvalósítható jövőképet vázoljunk föl a csurgói polgárok elé. Áz infrastruktúra lakosság- megtartó erő lehet. Felmutat­ható, hogy megvalósult a tele­fonberuházás, és előrehaladott állapotban van a szeméttelep tervezése is. A szennyvízcsator­nát talán a jövő évben sikerül to­vább építeni. — A másik megtartóeró' az intézményrendszer lehet. — Csurgó ma is diákváros, nem kell szégyenkeznünk. Az intézményrendszert nyilván mi­nőségi szinten kellene fejleszte­nünk, mert csak akkor lehet eb­ben a városban szellemi erőcent­rumot kialakítani. A harmadik kitörési pont a civil szféra lehet, mert én azt gondolom, hogy nem lehet egyoldalúan szem­lélni egy közösség életét, mond­ván, majd megoldja a hivatal, majd megoldja az intézmény. — Az infrastruktúra fej­lesztése, az intézmények mi­nőségi működtetése pénzt kí­ván. Márpedig Csurgó sem áll valami jól; minden évben for­ráshiányos a város. — Átmeneti időszakban va­gyunk, amikor nagyon nehéz egy karriert, egy családi jövőt vagy akár egy élethivatást föl­építeni. Ilyenkor nem az a meg­oldás, hogy menekülünk, ha­nem az, hogy meg próbáljuk átmenteni értékeinket, és a megmaradást szolgálni. Ma vannak olyan települések, ame­lyek a saját erejükből, a saját le­hetőségeikkel számolva egysze­rűen nem tudják ellátni a tör­vény által kötelezően előírt fel­adatokat, legalábbis nem az ide­ális szinten. — Csurgó intézményekkel megvert, vagy velük megáldott város? — Én azt mondom, inkább maradjunk a másodiknál. — Az intézmények léte óri­ási tóke tudna lenni, ha el­bírna velük a város. Polgár- mester úr az intézményössze­vonás, ésszerűsítés híve volt annak idején. — Az ésszerűsítés a helyes kifejezés. Ez évben kényszerül­tünk először komolyabb beavat­kozást alkalmazni, hogy valame­lyest a költségvetési kereteken belül tudjuk tartani az intéz­ményrendszer működtetését. A kényszerítő helyzet hatására az ésszerűsítés irányába kellett utat keresni. Erre kényszerít ben­nünket a Parlament és a külső körülmények egyaránt. De itt alapvető dolgokat kell tisztázni. A közoktatás például állami fel­adat, az egy más kérdés, hogy az állam erre azt mondta, hogy nem tudja hatékonyan felvállalni, ezt a szép feladatot az önkormány­zatoknak kell elvégezni. Egy másik paragrafus szerint az ál­lamnak kellene biztosítani ehhez a megfelelő eszközöket. — Közösségi ház. Ez a vá­ros életében lassan foga­lommá válik a körülötte lezaj­lott máig ható csatározások miatt. Visszamenve az időben, ha tehetné, ismét támogatná a beruházást? — Méginkább mellette len­nék. Persze, az is lehetett volna megoldás, hogy az egyházi kár­talanításból betömködjük a költségvetés hiányait, és akkor néhány évre megoldottuk volna a működést, ülhettünk volna a babéijainkon. De akkor pár év múlva halmozottan ugyanazzal néztünk volna szembe. 1405 óta, mióta ez a város város, nem volt még saját művelődési köz­pontja, ezért azt gondolom, hogy ki kellett használnunk a történelmi lehetőséget, ami az elmúlt 50 évben nem volt, és amire én a következő 20-30 év­ben sem látok reális lehetőséget. Szeretném hozzátenni, a beru­házás továbbra is reálisan finan­szírozható, szó sincs arról, hogy erre nincsen pénz. — A ház körül kialakult vita két részre szakította a tes­tületet, és olyan helyzeteket eredményezett, amelyek hát­ráltatták, nehezítették a mun­kát. Nem volt ez túl nagy ár? — Nem szeretem a másik ol­dal kifejezést használni, de én szerintem az az oldal, amelyik ellenezte a beruházást, és bizo­nyos esetekben a leállítását java­solta, ugyanúgy a közösségi ház megépítését szeretné. Az alap­vető célt szerintem egyik oldal sem kérdőjelezi meg, főleg most nem, hogy a beruházás már el­indult. Azok az ellentétek, ame­lyekre utalt, szerintem feloldha­tók, én ezen dolgozom, amit ta­lán az is igazol, hogy sikerült költségvetést csinálni. — Optimizmusra adhat okot Csurgónak és környéké­nek az a társulása, amely nemrég térségfejlesztő köz- alapítványt hozott létre. Mi ennek a lényege? — Ez a régió természetes tér­ségként próbálja magát megha­tározni. És fölismeri azt, amit a régiek már régen fölismertek, hogy összetartozunk. Ha pedig összetartozunk, abból követke­zik hogy közösen próbálunk meg bizonyos célokat magunk elé tűzni, és ezek a célok azt szolgálják, hogy az itt élők meg­találják a számításukat, szeres­senek itt élni, itt akarjanak ma-, radni, dolgozni és jövőt építeni. — Ennek egyik alapvető feltétele a munkahelyterem­tés. Csurgón milyen tenden­ciák figyelhetők meg etéren? — Pozitívumokat lehet emlí­teni, de csak azokhoz a kemény leépülésekhez képest, amelyeket az átmeneti időszak magával hozott. Sikerült néhány vállal­kozást letelepíteni, például egy olasz óraszíjgyártó céget, ahol már több mint százan dolgoz­nak. Elindult a beruházás az In­dustrie Elektrik Kft által megvá­sárolt ingatlanon, ahol több száz munkahelyet szeretnének terem­teni. Mindezek foglalkoztatás­politikai szempontból jelentő­sek, mert ma az a legfontosabb, hogy a családok találják meg a számításukat. Ezt követően lehet beszélni arról, hogy talán egy­szer Csurgó is megtalálja a szá­mítását. Balassa Tamás Koltai, színész vidéken Április 25. óta a kaposvári Szi­várvány moziban Koltai Róbert Szamba című filmét vetítik, nagy sikerrel. A rendező-szí­nészt kérdeztük filmjéről. — Mi volt az alaptörténet? — Volt egy közös barátunk, osztálytársunk Molnár Piroská­val: Kiss István, aki 1979-ben halt meg; ő döntött úgy, hogy nem folytatja tovább. —A film a Színművészeti Fő­iskola utáni pár évről szól. Ilyen rossz az, ha valaki lekerül Pest­ről vidékre diploma után? — A filmben ők az ország egyik legrosszabb színházába ke­rültek. Miért lenne jó egy fiatal­nak olyan helyen, ahol nem tör­ténnek nagy dolgok? A film drá­mai helyzete, hogy amikor már- már alakulna valami, otthagyják az ifjú Szambát. Ebbe bele kell pusztulni. — Hogyan választotta Tisza- újvárost a forgatáshoz? — Pogány Judittal volt egy fel­lépésünk a Tiszaújvárosi Ünnepi Napokon, a polgármesteri pedig megkérdezte miért nem ott csi­náljuk. bárhol ingyen forgatha­tunk. A Balaton-parti Rómeó- próbából Tisza-parti lett, a szín­házterem is megfelelt. Szó szót követett — Tiszaluc lett a falu. — Mennyi időt vett igénybe a forgatás? — Augusztus 1-jétől szeptem­ber végéig és novemberben volt a pótnap, amikor a temetőjelentet forgattuk. Utána jött a vágás. — Mire a legbüszkébb a filmmel kapcsolatban? — Szerintem a legszebb jele­net, amikor az ifj. Szamba Ottó látja, hogy az apja még a börtön­ben is milyen szeretetet tud ger­jeszteni maga körül. És amit a kis Ottó nem volt hajlandó úttörőru­hában kimondani, azt most ki­mondja. Feloldja az apját. — Mi az, amit másképp csi­nált volna? — A Mágnás Miska rész ne­kem túl hosszú. Annyit változtat­nék, hogy a felirat az elején to­vább tartana, akkor a néző nem érezné, hogy már a filmet nézi. — Most a film előtérbe ke­rült a színházzal szemben ? — Én ugyanaz vagyok, aki voltam. Jelenleg is főállású szí­nész, vidéken, ha a Sose halunk meg után nem is hívtak Kapos­várra. Veszprémben eljátszottam Az ügynök halálát, jelenleg pedig Bereményi Géza új darabjában szerepelek. Most együtt fogunk játszani Kém Andrissal a József Attila Színházban. Dénes Vanda Katolikus Fiúk, Férfiak! A magyar egyház egyik végvárá­ból, Kaposvárról szólok hozzá­tok. A negyedik évét indítja az új dunántúli egyházmegye. Most ismét papokat toborzunk. Az ed­digi, szép számmal jelentkezőnek a hivatás örömei mellett ígértünk több munkát és több szenvedést, mint mások. Szavunkat nem kel­lett visszavonnunk. Exupéry a II. világháború ide­jén, a francia ellenállás összeom­lásakor írta: „aki egy felépített székesegyházban vállal állást, az legyőzött, aki viszont egy felépí­tendő székesegyházat hordoz szívében, az győztes”. Fiatal Barátaim, a mi egyház­megyénk felépítendő... Nálunk nincsenek kényelmes állások, nem számíthattok nagy jövede­lemre, gyors karrierre. Itt a bibliai ,jó pásztor” módjára utána kell mennünk az elveszetteknek és örülnünk kell a legkisebb ered­ménynek is. Hívlak benneteket, segítsetek egyházat építeni So­mogybán, Zalában. Hívlak Jézus áldozatos szívű, modem papjá­nak. Mire számíthattok? Először is alapos, gondos felkészülésre. Vár rátok sok-sok érdekes tanulni- való, amihez szakszerű támoga­tást kaptok. Naponta lesznek csendes, összeszedett imák, ame­lyekre bőségesen jut időtök. Le­hetőség nyílik testetek rendszeres edzésére, jellemetek fejleszté­sére, amihez segítséget nyújt a sportolási lehetőség és szigorú napirend. Amennyiben fejlődtök lélekben és gyarapodtok tudás­ban, öt év kiképzési idő után pappá szentelődtök. Van tehát időtök magatokat és egyházunkat kiismerni, mindenre felkészülni. Kérlek, június 17-ig küldjétek el, vagy legkésőbb a felvételire hozzatok magatokkal: 1. rövid életrajzot, 2. újonnan kiállított ke­resztelési és bérmálási igazolást, 3. az érettségi vizsgát bizonyító másolatot (ami utólag is rendez­hető), 4. lelkivezetőtök vagy plé­bánostok ajánló sorait. A felvételi beszélgetés és az orvosi vizsgálat június 24-én, hétfőn délelőtt 1/2 11-kor kezdődik a püspökségen. Aki ez alkalomból szállást kér, vagy valami miatt csak később tud jelentkezni, az jelezze előre: Címünk: H - 7400 Kaposvár, Zárda u. 4. Tel.: (82)312-700. Kaposvár, 1996. május 5. Szeretettel várlak benneteket Balás Béla, püspök („Beton” atya) Kaposvári módi A hét végén Székesfehérváron rendezik meg a ruhaipari iskolák nto- dellbemutatójának második fordulóját. Négy ország versenyzői közt - pódiumra lépnek a kaposvári iparművészeti szakközépiskola diákjai is Zöld Diana kollekciójával. fotó: török f

Next

/
Oldalképek
Tartalom