Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-31 / 126. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1996. május 31., péntek Nyugdíjaskórus fellépése Gradinán A barcsi nyugdíjaskórus utazott tegnap a horvátországi Gradi- nára, ahol a horvát közönség előtt mutatkozik be. A dráva- parti város idősei és a horvát település kórusa között jó kapcsolat alakult ki. Legutóbb a horvát dalosok jártak Barcson. Millecentenárium Gyékényesen A tavalyi falunap után az ideit még gondosabb előkészületekkel szervezik Gyékényesen. A község szombaton a millecentenárium jegyében ünnepel. Az augusztus végi időpontot azért hozták előre, hogy az ünnepi programokon a diákság is részt vehessen. Az eseménysorozat vetélkedővel kezdődik, témája a honfoglalás lesz. Ügyfélfogadás ismét a csurgói őrsön A több hónapos átalakítási munkák befejeztével a csurgói rendőrőrsön, a Petőfi téri épületben ismét megkezdődött a mindennapos ügyfélfogadás. A tetőtér tervezett beépítésével a rendőri állomány munkafeltételei és a lakossági ügyintézés színvonala is javulhat. Phare-program a jövőképről Széles körű felmérés kezdődött a Phare Demokrácia Program keretében Az ifjúkor válsága és jövőképe Csurgó és térségében címmel. A 12-25 év közötti korosztály számára szerkesztett kérdőív szociális metszetet ad a térségről: a fiatalok reális terveire alapozva ez egy minden eddiginél megalapozottabb kistérségi fejlesztés háttere lehet. Barcsi emlékülésen a vakok szervezete Millecentenáriumi emlékülést tart ma a vakok és gyengénlá- tók dél-somogyi szervezete Barcson. Az emlékülésen föllép a szociális központ nyugdíjasainak énekkara, majd előadást hallgatnak meg az összegyűltek a honfoglalás koráról. A következetes tanár és sikeres tanítványai Jól bánnak a nyelvvel Kis-Kollár Éva, Fodorné Strausz Irma, Szujó Zsófia Akárhogyan is nézzük, ez sikersorozat. Bár az eredményeket a diákok érték el, mégis nagyrészt a pedagógus sikersorozata. 1988-ban kezdődött, amikor a Nyelvünkben élünk kommunikációs versenyen országos harmadik lett a barcsi Deák Ferenc általános iskola diákja, aztán 1992-ben egy másik már országos első. Az idén újra országos döntőbe került egy barcsi diák: a hetedikes Kis-Kollár Éva az országos versenyen 10. lett. Ő és az osztálytárs, Szujó Zsófia osztoztak a megyei első és második helyen is. Valamennyien Fodorné Strausz Irma tanítványai. — Az iskolai eredmények nemcsak egyetlen tanár érdemei — mondja. — Szinte az egész tantestület kell hozzá, hiszen a tanítás csapatmunka. Ha a tanító jól alapozott, a testnevelő belenevelte a diákokba a küzdenitudást, ha mindenki jól dolgozik, akkor jönnek az eredmények. Ha mindez jól működik, nem is csak egy területen, hanem szinte valamennyi tárgyból eredményesek lesznek a tanítványaink. Nálunk, a Deákban sem csak egyoldalúan nyelvtanból, irodalomból vagy matematikából jók az eredményeink, hanem az országos döntőkig jutnak a diákok a biológiai, fizikai vagy nyelvi versenyeken is. Alapfeltétele a minőségi munkának a létbiztonság is: szerencsére Barcson létbiztonságban élnek a pedagógusok. — A „Nyelvünkben élünk” nem nyelvtani verseny volt — magyarázza Kis-Kollár Éva. — Nem nyelvtani ismeretekre volt szükség, hanem arra, hogyan kommunikáljunk, hogyan kell emberekkel bánni. A reklámszövegírástól a kérvénybenyújtásig és a közmondások értelmezéséig sokféle feladatot adtak... — Arra is kíváncsi volt a zsűri, hogy a versenyzők hol élnének szívesen, természetesen megfelelő indoklással — mondja Zsófia. — Mindez arra FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ szolgál, hogy kiderüljön, a versenyzők miként tudnak bánni a nyelvvel... Mi az Északi-középhegységet és az esőerdőket választottuk. Az előbbit kirándulásokon, az utóbbit könyvekből ismertük meg. — Csak halkan mondom, hogy a tanárnő ne hallja: nagyon jól fölkészített bennünket. A többieket látva már éreztem, hogy győzni fogok — súgta Éva. — Játékosan készültünk, rengeteg szituációs gyakorlattal — mondta a tanárnő. — Nem az az elsődleges célom, hogy a gyerekek szeretetét elnyeljem. Tudom, hogy hova akarom eljuttatni őket, és ebben következetes vagyok. Mindkét kislány a nyelvtanulásban látja a boldogulása útját. Németül, angolul tanulnak. Azonban — mint mondták — bármi lesz is a munkájuk, bárhová kerülnek, mindenütt emberekkel kell bánniuk. És ennek gyakorlására nagyon jó volt ez a verseny. Nagy László Női mellény Heresznyéről Angliába Csaknem ezer darab női mellény varrását kezdték meg a heresznyei varrodában, s várhatóan két hét alatt végeznek vele. A készárut Angliába szállítják. — Évek óta elsősorban exportmunkát vállalunk — mondta Radios László, a kaposvári ruhagyár heresznyei telepének munkatársa. — Az idén már ezer téli férfikabátot készítettünk; ezeket az USA- ba vitték. Összeállítottunk egy nagyobb tétel blézer- és kö- tényruha-szállítmányt is az EU országai számára. A kis varroda az idén több mint tízmillió forint értékű ruhát állít elő. Harminchármán, dolgoznak itt. Munka van folyamatosan; s akár tíz új munkást is tudnának még foglalkoztatni. Ennek egyetlen akadálya van: kevés a jelentkező. A telepvezető szerint sok varrónő inkább Barcson dolgozik. A heresznyei telepen a dolgozókat teljesítményük alapján fizetik. Van aki nyolcezer forintot visz haza hónap végén, a gyakorlottabbak azonban 15 ezret is megkeresnek. H. M. Megannyi feladat; gázhálózat-építéstől utak kátyúzásáig Csurgó közmunkásai A közmunkabrigádot az ideiglenesen munkanélkülivé váltaknak hozták létre Csurgón is. Pár év alatt „törzsgárdává” csiszolódott a mai 35 fős mag. Füsi Lajos hatodik éve irányítja a megszűnt ga- mesztól az önkormányzathoz került közmunkás-csoportot. Hamar bizonyítottak; sosem fizetett rájuk a város. Kezdetben a bérük hetven százalékát biztosította a központi költségvetés, a maradék harmincat kellett csak helyben hozzáadni. Rájuk hárul a korábban megszűnt költségvetési üzem megannyi feladata, a park- és temetőfenntartás, az összes bérlakás kisebb javítása, de ott vannak a szociális gondozásban is. Járdát, utat építettek Alsókban, Felső-Csurgón, részt vettek a gázhálózat kiépítésében. A jelenlegi csapat nagy része szakmunkás: gépkocsivezető, kőműves, festő. Itt is cserélődtek az emberek, legalább kétszázan megfordultak, de akik maradtak, munkahelynek tekintik. Igaz, a város is szerény lehetőségeihez mérten anyagilag is megbecsüli őket. Négy ember — ha kellett — éjjel-nappal tolta a havat. Folyamatosan nem dolgozhattak eddig sem, de ha lejárt a szerződésük, volt hogy besegítettek, mert vissza akartak jönni. A napokban kikerülnek a közterekre az egyedi tervezésű virágosládák; most festik őket. Egy hete folyamatosan ká- tyúzzák az elhanyagolt városi utakat. Jól bánnak a hideg aszfalttal. Noha az önkormányzat is elégedett a munkájukkal, Füsi Lajos gondterheltebb, mint valaha. Egy áprilisi rendelet szerint akinek meglesz az egyéves munkaviszonya, meg kell válni tőle. A munkaügyi központ kiközvetíti, és csak akkor lehet visszamenni, ha járadékra jogosult. Rövid időn belül tehát csaknem mindenkitől meg kell válnia. Az értékes gépek mellé új emberek kerülnek. Horváth József A határmentiség előnyeit is élvezni szeretné Vízvár Kimozdulni a holtpontról Ha valaki a horvátországi Gyurgyeváctól el akar jutni — mondjuk — Nagyatádra, annak száznál több kilométert kell autóznia, mivel Berzencének vagy Barcsnak kerülve tudja csak megközelíteni a célját. Farkas József vízvári polgármester szerint ez az út a töredékére, alig tízegynéhány kilométerre is lerövidíthető lenne. És ehhez csupán a meglévő utak befejezését, illetve rendbehozását kellene elérni. Mindez összekötve egy vízvári állandó határátkelőhely létrehozásával, nyilvánvalóan térségfejlesztő hatású lenne. — A Dráva mindkét oldalán egy széles háromszögben élők számára hasznos lenne ez a beruházás — mondja a polgármester. — A Dráva túloldalán, Ferdinandovac, Gyurgyevac térségében élőknek azért, mert jóval olcsóbbá válna a közlekedés, az itteni településeknek pedig azért, mert kimozdítaná a falvakat a holtpontról. Bekapcsolódhatnánk a turizmusba, munkahelyek teremtődnének. — A beruházás a költségei viszonylag nem lennének nagyok, azonban a falvaknak ennyi sincs — mondja Farkas József. — A magunk erejéből nem tudjuk megvalósítani, ezért most támogatásért pályázunk. A tét nagy. A határmenti- ségnek eddig csak a hátrányait érezhették a Dráva-parti települések, most már szeretnénk végre élvezni az előnyeit is. N. L. Traktort vesznek Babócsán A babócsai szövetkezet huszonöt millió forintért vásárol gépeket. Öt éve ez az első jelentős beruházás a mezőgazdasági cégnél. Toldi János, a szövetkezet elnöke elmondta: régóta esedékes a műszaki fejlesztés. A mostani gépvásárlási program során három nagyteljesítményű traktort, két talajművelő berendezést, valamint a szárítóhoz szükséges tisztítógépet szerzik be. A vásárlást elősegíti az eredményes tavalyi gazdálkodás: akkor ugyanis 23 millió forintos nyereséget könyvelhettek el. A beruházáshoz hitelt is igénybe vesznek, a gépeket előreláthatóan júliusban vásárolják meg. Az elnök elmondta azt is: a fejlesztést várhatóan a jövő tavasszal is tovább folytatják. Két kombájnt, és vetőgépet kívánnak beszerezni. (Harsányi) Az új poroltó már nem káros a számítógépekre Veszélyes üzem Csokonyavisontán Mi robbanhat fel egy tűzoltókészülék-javító üzemben? Mert a csokonyavisontai Piro Komplex kft-nél az első, ami a látogató szemébe ötlik: a nagy betűkkel kiírt „robbanásveszély”. Bármi is robbanjon, itt kéznél van minden a gyors oltáshoz. — Nagyon kicsi az esélye egy robbanásnak, inkább csak elővigyázatosságból tettük ki a feliratot — mondta Gulyás Árpád, az üzem vezetője. — Egyébként robbanásveszélyt jelentenek a festékek, amivel újrafestjük a készülékeket, és ami leginkább meglepő: a tűzoltópor és levegő is robbanásveszélyes bizonyos koncentrátumban. A készülékbe kerülő porok többfélék. Nemrégiben már olyan port is kitaláltak, ami nem károsítja a számítógépeket, bár ugyanúgy kvarchomokból készül, mint az eddigi. Hogy a tűzvédelmi eszközök fejlődnek, az jó. Az viszont már kevésbé, hogy igencsak megdrágultak a készülékek. Némelyiknek az ára eléri a húszezer forintot is. — Azért szomorú ez, mert akad olyan gazda, aki — mivel nem tudja kifizetni — inkább elhagyja az egész tűzvédelmet. Hiába kötelező a tűzoltókészülékek újratöltése ötévenként, nem mindenki veszi figyelembe. A megoldás az lenne, ha megfizethető árat szabnának az ilyen életmentő eszközöknek. A téesz melléküzemágaként indult tízegynéhány éve Csokonyavisontán a tűzoltókészülék-javító üzem, aztán maguk urai lettek az itt dolgozók. Megvásárolták az üzem épületét, berendezését, a szállításhoz szükséges autókat, s most saját vállalkozásban javítják a tűzoltókészülékeket. — Az induláskor mindany- nyiunknak nagy összegű kölcsönt kellett fölvennie. Most végre eljutottunk már odáig, hogy ezeket kifizettük, és valóban a mienk a vállalkozás — mondta Gulyás Árpád. — Választott főnök vagyok, mert mind a nyolc dolgozó egyaránt résztulajdonosa a cégnek. Sokáig a környék egyetlen ilyen üzemeként igen jó dolguk volt. Baranyától Közép- Somogyig mindenhonnét őket hívták, ha tölteni kellett a poroltókat. Ma már van konkurencia, de nagy baj azért nincs — mondta az üzemvezető. — Nem is a vetélytár- sakkal van a baj, hanem az egyre nagyobb adókkal. Ugyanannyit dolgozunk, mint korábban, de egyre kevesebb marad a haszonból. Látja, ez az igazi veszély, nem az, amit a festékek jelentenek. Nagy László A nagyméretű tűzoltópalackokat tovább szállítják Pécsre
