Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-28 / 123. szám

1996. május 28., kedd SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Erősítette kereskedelmi helyzetét a tahi áfész Társulás, rugalmasan Szívszorító sorsok - Egyre több anya és gyermek kér segítséget Biztos menedék Nágocson Közös ebéd az otthonban a gyermekekkel fotó: kőhalmi Terített asztal, körülötte asszo­nyok kicsi gyerekekkel. Min­denütt nyugalom és béke. Min­denütt, talán csak a szívekben nem... Nem szólnak, de sze­mük elmondhatatlan kínokról, tragikus sorsokról árulkodik — szenvedésről, ami végül ide sodorta őket. Szívszorító, aho­gyan magukhoz vonják egyet­len kincsüket, azt puha, kicsi, erőt adó életet — a gyermekü­ket. Nágocson másfél éve adták át a Dunántúli Református Egyházkerület Árvácska anya­gyermek otthonát, amely az or­szág egyetlen egyházi kezelés­ben levő menedékotthona. Nemcsak az anyák, hanem a megfogant életek védelmére hozták létre a reménytelen helyzetben levő, otthontalan anyák és gyermekeik számára. Tavaly több mint hatvanan kér­tek menedéket itt, de közülük csak tizenegyen teljesítették a feltételeket. — Az egyház segítségével, normatív támogatásból és adományokból tartjuk fenn — mondta Nagy Csabáné refor­mátus lelkész, az otthon igaz­gatója. — Igyekszünk nyu­godt, otthonos körülményeket teremteni: adományként sző­nyeget, porcelán- és üvegárut, edényeket kaptunk. Az itt la­kókat két szakképzett gondo­zónő segíti, és hetente több­ször védőnő vizsgálja meg a gyerekeket. Közös étkezések, beszélgetések... Valóban ott­honos ez a hely, a családot mégsem pótolhatja. Akik hoz­zánk menekülnek, krízishely­zetben levő anyák, s másképp nem vállalhatnák gyermekük világra hozatalát. Legtöbbjük zárkózott, nehezen beszél a gondjairól. Jelenleg hat édesanya él gyermekével az otthonban. Tizennyolc-tizenkilenc éve­sek, némelyikük szinte még gyermek, és már a saját gyer­mekéről kell gondoskodnia. Kovács Aliz 19 éves, a kislá­nya, Laura tízhónapos. — Ragaszkodtam a kislá­nyomhoz — mondja. — Ami­kor megszületett, mégis ott kel­lett hagynom a kórházban, mert nem vihettem haza: szégyellték a szüleim. Aztán elszöktem otthonról, elmentem a kislá­nyomért. Először a peremartoni csecsemőotthonba kerültünk, azután ide. A szüléimét azóta sem láttam. Pedig jómódúak, tudnának segíteni. De most már nem is mennék haza. Csak az iskolát szeretném befejezni. Élelmiszeripariba jártam, talán még nem késő... Ä tizenkét hely — úgy tűnik — nagyon kevés: szükség lenne az épület bővítésére, újabb helyiségek kialakítására. A beruházás azonban 40-50 millió forintba kerülne, s ezt nehéz előteremteni. Svájci és magyar egyházi segítségre is számítanak, s talán hamarosan újabb tizenhárom otthontalan anyának tudnak menedéket adni Nágocson. Jakab Edit Harmincezer kiscsirkét már fölneveltek a bérelt istállóban Ácsai kényszervállalkozók Sikeresen tevékenykedik a tabi áfész; 346,2 millió forint az előző gazdasági év bevétele. Ez 2,4 százalékkal több, mint egy éve, s így adózás előtti eredménye 1,8 millió forint. A szövetkezet vagyona nőtt ez idő alatt - tudtuk meg Vendl József főkönyvelőtől. Munká­jukra kedvezően hatott, hogy beléptek a Dália üzletláncba; folytatták a törzsvásárlási ak­ciót, és kedvezőbb beszerzé­sekre volt lehetőségük.- A különféle szigorító in­tézkedések és a konkurencia megjelenése kedvezőtlenül ha­tott az üzletre - mondta a fő­könyvelő. - Ennek ellenére be­vételeink csaknem 95 százalé­kát a bolti kiskereskedelem hozta, és ez 326 millió forintot tett ki. Ez két százalékkal meg­A kapolyi Haladás mezőgazda- sági szövetkezet műanyagüze­mében most varró- és jelzőcím­kéket készítenek. Ez egy dolgo­zónak ad állandó munkát; évente így is több millió darab címkét állít elő. Régebben kül­Igazi horgászparadicsom a gerézdpusztai halastó. Kör­nyékbeli horgászok járnak oda, és ritkán mennek haza üres szákkal. — Három éve horgászom itt, de ritkán csalódtam eddig — mondta a törökkoppányi Nagy Lajos. ■— Bőven van ponty, amur, csuka és kárász. Most ugyan pontytilalom van, de, öt kárászt akasztottam. Munka- nélküli vagyok, bőven jut idő horgászásra. Van úgy, hogy csak néhány órára jövök ide, és teljesen kikapcsolódom. haladja az előző évit, de 1,1 százalékkal elmarad a tervtől. A tabi két ABC belépése a Dália üzletláncba javította a színvonalat. Kedvezőnek ítél­ték a vezetők azt is, hogy kap­csolódtak a Coop lánchoz. Be­téti társaság működteti a ruhá­zati és a cipőrészleget; egyik üzletüket átalakították mező- gazdasági áruk forgalmazására, az Otthon áruházban pedig be­mutatótermet hoztak létre.- A társaságokban levő va­gyonrészek jól működtek, hi­szen valamennyi eredményes évet zárt. így értük el, hogy szövetkezetünk adózás előtti eredménye 1,8 millió forintot hozott - mondta Vendl József. Hozzátette azt is, hogy az áfész tevékenysége megfelelt a kül­döttgyűlés által meghatározott követelményeknek. (Krutek) földre is szállítottak, néhány éve azonban már csak hazai cégek­nek dolgoznak. Négy vállalattól kapnak rendszeresen megrende­lést, egyebek között Kaposvár­ról és Nagykanizsáról, illetve egy ágyneműgyártó vállalattól. Legnagyobb fogásáról me­sél; tavaly egy hétkilós amúrt sikerült kiemelnie. Az idén sem panaszkodhat: legalább tucat­nyi kétkilós pontyot akasztott meg. Felszerelését nagy becs­ben tartja, hat botja van. Már nagyon váija, hogy lejárjon a ponty tilalom. — Nemcsak kifogni szere­tem a halat - mondta -, hanem a belőle készített étkeket is. A pontyból lehet készíteni a leg­jobb halászlét, a kárászt pedig megsütjük. Ebben a tóban a ha­lak nem zsírosak, nagyon finom az ízük. (Harsányi) A csirkékből épphogy csak megélünk. Sok munkát ad­nak, és bennünk van az ál­landó félelem a betegségtől. Ha felütné a fejét itt egy csirkevész, több hónapi munkánk menne veszendőbe — mondta Magyar Jószefné. A magyaratádi család Somo- gyacsán csirkeneveléssel fog­lalkozik. Egy éve bérlik a kör­nyékbeli szövetkezettől az is­tállót, amit azóta „belaktak”. — Ha nehezen is, de sikerült elsajátítani a szakma fortélyait — mondta Magyar József. — A csirkék rendkívül érzéke­nyek, széltől-hidegtől egyaránt óvni kell őket. Legutóbb nyolcezret neveltünk hét hétig. Kora hajnaltól késő estig állan­dóan velük foglalkoztunk. Szinte már nincs olyan perc, hogy ne a csirkékre gondol­nánk. Korábban libákat nevel­tünk, de az rossz üzlet volt. Egy éve vettük az első szállítmány csirkét. Szerencsénk volt, idő­ben eladtuk őket, tisztessége­sen fizettek érte, megvettük a következő szállítmányt. Eddig harmincezer csirkét neveltünk. — Az állattartáshoz szeren­cse is kell, nemcsak szakisme­ret — mondta Magyar Jó­zsefié. — Amikor átvettük az első tételnyi csirkét, kicsit meg­ijedtem. Nagy a kockázat, kicsi a haszon. Manapság nem lehet meggazdagodni a csirke neve­lésből: a költségek elviszik a bevétel nagy részét. Ami meg­marad, jóformán elmegy a megélhetésre. Drága a bérleti díj, a táp mázsája is négyezer forint. A hús kilójáért alig ka­punk 140 forintot, pedig leg­alább 160 forint kellene ahhoz, hogy tisztességes hasznunk maradjon. A fűtésre is rengete­get költünk. Van egy remek olajkazánunk, de nem használ­juk, olyan drága az olaj; he­lyette fával fűtjük az istállót. De nem panaszkodom, fontos, hogy van munkánk. Sok min­dennel próbálkoztunk, a csir­kékkel talán szerencsénk lesz. Kényszervállalkozók vagyunk, de megszerettük ezt a munkát. Huszonéves fia is szívesen dolgozik itt. Lakatos a szak­mája, de környéken — mint mondta — nehéz elhelyez­kedni. így nem maradt más vá­lasztása, mint a családi vállal­kozás. Felesége a kisgyerekkel otthon van; a gyes csak 12 ezer forint. Azzal, hogy segít apjá- nak-anyjának, megél a két csa­lád. Harsányi Miklós Tengődi kisdiákok kiránduláson Holnap kora reggel Budapestre indulnak a tengődi általános is­kola diákjai. A 44 tanuló először a Nemzeti Múzeumot keresi föl, de meglátogatják a mezőgazda- sági és a közlekedési múzeumot is. A szülők ezer forintot fizettek a kirándulásért, s a diákönkor­mányzat is kétezer forinttal já­rult hozzá utazási költségeikhez. Nyolcvannyolcezerért egynyári virág Kétszáz négyzetméteren ültetett egynyári virágokat a tabi gazda­sági műszaki ellátószervezet az utcákra és a parkokba, illetve a nyolc felújított virágtartókba. A 2300 tő virág, a kilenc fajta növény 88 ezer forintba került. Búzát termelnek 750 hektáron A tabi Béke mezőgazdasági szövetkezet 3300 hektár szántón gazdálkodik. Ebből a legna­gyobb terület a búzáé: 750 hek­tár. Kukoricát 700 hektáron ve­tettek, napraforgót több mint 440, árpát pedig 333 hektáron. Öt falu vidám gyermeknapja A Somi Ifjúsági ^Tomaegylet bábonymegyeri, ságvári, nyitni és nagyberényi gyermekeket is meghívott a tegnap megtartott gyermeknapra. Ä mintegy nyolcvan résztvevő lepénye­vésben és zsákbanfutásban is összemérhette erejét, a leg­ügyesebbek jutalma csokoládé és palacsinta volt. Tizenhétféle állást kínálnak Tabon Több állást is kínálnak most a megyei munkaügyi központ tabi kirendeltségén a munkanélküli­eknek. Cukrászt, karbantartót, eladót, pultost, állatgondozót, kereskedelmi és biztosítási üz­letkötőt, anyagellátási csoport- vezetőt keresnek, illetve villa­mosmérnököt, művezetőt,varró­nőt, felszolgálót, konyhalányt, vámügyintézőt, C kategóriás gépkocsivezetőt, ácsot, épület- asztalost és motorfűrész-kezelőt. Jelzőcímkék Kapolyból Horgász a gerézdi tónál Nagy Lajos kárászt fogott a tóban fotó: kőhalmi Szilvia „Nem töprengtem a gondokon; mindig megoldottam őket” A derű orvossága 71 évesen is maga kapálja a kertjét fotó: kőhalmi Szilvia Törpi-lakban gyermeknap Bohócnak öltözött óvónők vár­ták a kicsiket Tabon a gyerekna­pon. Mesével, játékkal töltötték az egész délelőttöt az óvodások. Az iskolások tánccal, a zeneis­kola tabi rézfúvósai pedig zené­vel szórakoztatták őket. Színre léptek a kis óvodások is: ejtő­ernyős tornával és aerobikkal örvendeztették meg a szüleiket. Hetven épe alapította Tabon az óvodát a Szociális Missziós Társulat. Az évfordulóról kiállí­tás nyitásával emlékeztek meg; sok régi fotó mutatja be ünnep­napjaikat. A napközi otthonos óvodába 180 kisgyerek jár; 1300 négyzetméteren kilenc csoport­ban foglalkoznak velük. A hét­végi ünnepre hetek óta készül­tek, s ez is bizonyította: egy ren­dezvénynek milyen nagy sze­repe van a gyerekek életében. Életemben még egy percet sem unatkoztam, nem volt rá időm: mindig azon törtem a fejemet, hogy hogyan lehetne egy kicsit többet adni a gye­rekeimnek, egy kicsivel könnyebbé tenni az életünket — mondta özvegy Baranyai Istvánné Somogydöröcskén. Hetvenegy évesen is sugárzik belőle a derű és az életöröm. Mindennap hajnalban kel, es­tig dolgozik. Nevetve mondta: ennek nincs semmi titka, egy­szerűen nem ért rá, hogy a gondokon töprengjen — csak arra, hogy megoldja azokat. — Korán megözvegyültem, valamiből fel kellett nevelnem a gyerekeimet. Nem volt más választásom: mindent meg­próbáltam, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Nem volt pénzünk fagylaltra, megtanul­tam f&gylaltot főzni, hogy az én gyerekeim is ehessenek. Aztán olyan jól sikerült, hogy a falubeliek is hozzánk jöttek fagylaltozni. Meséli: harminc éve leszá­zalékolták, de még ma is megműveli a földjét.'A négy­száz négyszögöles kertben és a fóliasátorban mindig van ten­nivaló. A salátából, a papriká­ból, paradicsomból, uborkából el is ad, ezzel egészíti ki ala­csony nyugdíját. Tizenegyezer forintból nem lehetne meg­élni... Hajnalban és estefelé a kertben dolgozik, „pihenés­képpen” meg jóféle házi leves­tésztát készít. — Valamikor szereztem egy nyújtó- és szeletelőgépet, és elkezdtem tésztát csinálni. Egyre többen jöttek, hogy vá­sároljanak belőle. Még Né­metországba is viszik. Volt, amikor négy kilót is meggyúr­tam egy nap; most már másfél­két kilónál többre nem futja az erőmből. Kilencven baromfit nevel, hogy mindig legyen a háznál friss tojás. A pirospaprikát is maga termeszti és őrli. Szin­te soha, egy percre sem áll meg. Mondja: a családja irán­ti szeretet ad erőt mindehhez. — Hogy nézne ki, hogy a gyerekeimnek kelljen enniva­lót hozni, ha meglátogatnak? Itt minden van. Amíg bírom, igyekszem segíteni nekik. A lányom, a fiam, öt unokám és a dédunokám jelenti az örömöt az életemben. Jakab Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom