Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. máj. 25., szombat ÚJ KÖNYVEK KALKUTTAI TERÉZ Az egyszerű ösvény A könyv maga is egyszerű; felépítése követi a mottójául szolgáló verset. Teréz anya bölcs tanácsai, a Szeretet missziója nővéreinek vissza­emlékezései, és gyönyörű imák. (Szt. Gellért, 419 Ft) LÁSZLÓ GYULA Honfoglaló magyarok A híres régészprofesszor az 1100 éve a Kárpát-medencé­ben megjelent elődeink életét tárja elénk. Könyvét ásatási leletek, műalkotás-fotók il­lusztrálják. (Corvina, 2800) SALMAN RUSHDIE Kelet, Nyugat Rushdie elbeszéléskötetében a Kelet és Nyugat világát vizsgálja; történelmüket, ko­mikus és tragikus félreértése­iket, melyek elválasztják s összekötik. (Európa, 550 Ft) SZABÓ L.-FÜZESI ZS. Kicsi vagyok én A nagy költő híres, ismert gyermekverseit teszi közzé, köztük a Lóci óriás lesz-t, a népszerű grafikus illusztrá­cióival, az óvodások örö­mére. (General P., 780 Ft) WALT DISNEY Aladdin A rajzfilm meséje sok zené­vel. A hagyományos mese­kazettától az különbözteti meg, hogy az Aladdin Oscar- díjas dalai is hallhatók a ka­zettán. A mesét kiváló mű­vészek mondják, s az eredeti párbeszédeket adja, sok ze­nével. (MC 57203 - 790 Ft) Cseresznyés rétes Gaudeamus-szal a maribori ebéden A Balatonról szólt a pápa Két magyar főpásztorral Balás Béla kaposvári megyéspüs­pök is részt vett II. János Pál pápa szlovéniai látogatásán. Mariborban hatvan egyházi méltóság ebédelt együtt a pá­pával. A kaposvári megyéspüspököt az ünnepi ebéd „szer­tartásáról” kérdeztük. — A két és fél órás pápai mise után — ebben mi is közremű­ködtünk, s a második olvas­mány és az egyik egyetemes könyörgés magyarul hangzott el — visszavittek bennünket a maribori püspöki székházba — meséli Balás Béla. Egy u alakú asztalsornál foglaltunk helyet. Engem két magyar származású püspök közé ültet­tek. Tőlem jobbra Joakim Her- but skopjei püspök, balra pedig Jozef Smej maribori segédpüs­pök foglalt helyet. Amikor megjelent a Szentatya, min­denkivel kezet fogott; hozzám érve megkérdezte: honnan jöt­tem. Mondtam, hogy egy új, a kaposvári egyházmegye püs­pöke vagyok. „Á, Balaton!” — csillant fel a szeme, majd to­vább ment. — Mi került az ünnepi asz­talra? — Minden tányér mellett elegáns kártyán olvashattuk az étel- és italkínálatot. Négyféle bor közül választhattunk, az ebéd ötfogásos volt. Mielőtt hozzáfogtunk volna az evés­hez, II. János Pál latinul mon­dott asztali áldást. Minden ételből keveset hoztak, de na­gyon dekoratívan tálalták. Fe­hér, tejfölös levest, sült bá­rányhúst, májszeleteket szol­gáltak fel az elegáns pincérek. Szinte szertartásos fegyelem­mel, egyszerre tették asztalra a tálakat, s kínálták az italt. — Mit ivott a pápa ? — Teát, és kétujjnyi fehér bort. Az ételsort cseresznyés rétes zárta, de ezt már nem várta meg a Szentatya, mert pihenni indult. Amikor kifelé menet elhaladt mellettem, magyarul köszönt el. „Dicsér­tessék a Jézus Krisztust" — mondta, és becsukódott mö­götte az ajtó. Ettől kezdve egy kicsit oldottabb lett a hangu­lat. Az egyik horvát püspök belekezdett az ismert ballagó énekbe, a Gaudeamus igi- turba, s mi mindannyian be­kapcsolódtunk a közös ének­lésbe. Lőrincz Sándor Szinetár Dóra akaratos gyerek volt A színésznő Rómeója Szüleim azt mondták: próbál­jam meg mindig csak azt és addig csinálni, ameddig jól­esik. Szerencsés vagyok, mert olyan környezetben nevelked­tem, hogy ez megadatott. Zongorázni is tanultam, de három év után abbahagytam. Lusta voltam, utáltam gyako­rolni. Szinetár Dóra mondta ezt, amikor Kulka János koncertjé­nek vendégeként érkezett Ka­posvárra. Szülei révén sokat volt színházban, s nemcsak a nézőtéren, hanem a kulisszák mögül is tanúja lehetett: ho­gyan születnek az előadások. Tizenegy évesen játszotta a Rock Színházban a kis Coset- tet a Nyomorultak című musi­calben. Gyerekkorában megtanulta: honnan kell bemenni a szín­padra, mi a takarás, s mikor gerjed be a mikrofonja. Ké­sőbb Gavroche volt a Nyomo­rultakban, eljátszotta a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijét, az Anna Kareninában Kittyt és két éve megkapta a Mis Saigon címszerepét. Szolnokon a West Side Storyban, a Vízkeresztben bűvölte közönségét, az Ope­rett Színházban pedig a Mu­zsika hangjában és a Valahol Európában című musicalben. Közben megjelent két nagylemeze. Az első platinalemez lett. — Nem gondoltam, hogy ekkora népszerű­séggel jár a két lemez — jegyezte meg. Vá­lasztanom kellett. A színház mellett döntöt­tem. Ezért nincs most új lemezem. — Nem mutogattak ujjal az osztálytársai? — Nagyszájú, akara­tos gyerek voltam az általános iskolában, nem szerettem én sem a többieket. A gimnázi­umba —f ahol magán­tanuló voltam — mű­vészeti pályára készü­lők jártak, így velük sokkal jobban megér­tettem magam. — Kulkával milyen együtt játszani-énekelni? — Óriási élmény. Az Ope­rett Színházban ismertem meg közelebbről. Megkért: legyek a koncert vendége. Az ÉSP zenekar remek dzsessz zenét játszik, ezért mondtam igent. Velük átélhetem: része vagyok a zenekarnak. — Egyszer azt nyilatkozta: nagyon szeretné eljátszani Jú­liát. Milyen az ideális Ró­meó? — Nagyon félnék ettől a szereptől, mert a Shakespeare- történet nekem egy szent do­log, és igaz sztori. Magánem­berként soha nem szerettem volna magamnak Rómeót, hi­szen tragikus vég vár rá. Az én Rómeóm kedves, aranyos em­ber, s már rátaláltam. Lőcsei Jenő balett táncos a férjem, aki egyébként Seregi rendezésé­ben eltáncolta már Rómeót. Lőrincz Sándor A hősökre emlékezve „A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden év május utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ün­nepnapot - mint a „hősök emlékünnepét” - a magyar nemzet mindenkor a hősi ha­lottak emlékének szenteli.” A magyar országgyűlés 1924 májusában alkotta meg a fenti törvényt. Előzménye 1871-ig nyúlik vissza. Már akkor tör­vényben rögzítették, hogy a nemzetnek a hősi halottai iránti háláját megfelelő for­mában fejezzék ki, és emlé­küket meg kell örökíteni. Az I. világháború véres évei, Galíciában, illetve a szerb és az olasz fronton hő­siesen harcoló magyar kato­nák emlékének megörökítésé­ről az országgyűlés 1917-ben alkotott törvényt. „Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelessé­güket, a nemzet osztatlan há­lás elismerésére váltak érde­mesekké. őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.” A vere­ség, majd a trianoni trauma nem tette lehetővé a törvény végrehajtását. Az 1920-as évek elején azonban minden jelentősebb település emlék­művet emelt hősi halottainak. 1924 után május utolsó va­sárnapja valóságos népünne­péllyé vált. Ezen illett részt venni mindenkinek. Az 1930- as évekre Kaposváron is kia­lakult az ünnep rituáléja. A római katolikus, a református és az evangélikus templom­ban 9 órakor istentiszteleteket tartottak, majd megemléke­zést a hősök temetőjében, 1932-től a színházkertben az emlékmű előtt. A polgármes­ter falragaszokon hívta fel a város hazafias közönségét, hogy ezen jelenjenek meg. 1932-ben Boldizsár József kanonok a Jézus Szíve Egy­házközség plébánosa akciót indított, hogy a pécsi és a to- ponári út találkozásánál épült templomot ezentúl a Hősök templomának nevezik, és az elesett somogyiak nevét vés­sék márványtáblára. Javasla­tát támogatta Kaposvár haza­fias lakossága. A Somogyi Újság írta 1932. szeptember 4-én: „A Hősök temploma a háború vérzivatarában elesett hazájukat szerető hősök em­lékét hirdeti azoknak adózik”. A templom falán márványtáb­lákat helyeztek el, hogy meg­örökítsék az elesett katonák nevét. Pénzhiány miatt azon­ban csak egy tábla készült el. A következő években a temp­lomtól indították a „hősi sta­fétát”, s a Fő utcán át a Kos­suth szobrot megkerülve ért célba a vasútállomás előtt. 1942 májusában a belügy­miniszter a II. világháború hősi halottai emlékének meg­örökítésére adott ki körrende­letét. „Az 1938. év óta folyó hadműveletekben új hősök áldozták fel életüket... Drága emléküket ugyanaz a hálás kegyelet övezi, mint az elmúlt világháború hőseinek emlé­két, nevüknek pedig ott a he­lye az I. világháború hőseinek az emlékműveken megörökí­tett nevei között”. A törvény ma is érvényes, lehetőséget teremtve arra, hogy tisztelegjünk halottaink emléke előtt. A XX. század­ban kétmillió halottunkkal nem tudunk elszámolni... Em­lékük ápolása erősítheti azt a reményt, hogy messze, ide­genben nyugvó katonáink sír­jára is kerül egy-egy szál vi­rág. Mert valamennyi katona — akár győztes, akár legyő­zött volt — hite szerint a ha­záját védte. A halott ellenség­nek megbocsátás, a meghalt katonának örök háborítatlan­ság jár. Az elmúlt években a társa­dalmi szervezetek kezdemé­nyezésére többször is tartot­tak megemlékezést. Kaposvá­ron a hősök temetőjének sír­jait katonák és néhány lelkes kaposvári lakos gondozza. A katonásan sorakozó sírkeresz­tek, s rajtuk a név emlékeztet­nek a hajdanvolt katonákra, az egykori ellenfelekre. A há­borút idézik: az értelmetlen halált, a pusztulást. Amíg nem tudunk halotta- inkkal elszámolni, amíg a há­borúkban elesettek végtisz­tességet nem kapnak, a túl­élők között sem lehet igazi béke. A nemzet önbecsülésé­nek, nemzettudatának fokmé­rője: hogyan őrzi katonahősei emlékét. S az átalakuló Euró­pában a katonasíroknak már a megbékélés útjelzőinek kell lenniük. Puskás Béla Határon túli gyerekek a magyar „meseországban” Kárpátaljáról Földvárra „Laci bácsi, vigyen el engem Magyarba!”— kérlelték a gye­rekek számtalanszor Atányi László budapesti tanárt, érdélyi gyermekotthonban tett látoga­tásai során. A gyermekekben ott Magyarország mindig is a meseország, tündérkert képze­tét keltette. így indult — négy éve — a határon túli magyar gyerekek üdültetési akciója. Sok család jelentkezett, hogy szívesen látna vendégül gyere­keket. 1992 tavaszán érkezett meg az első csoport, s azóta kéthetenként folyamatosan jönnek. 1993 februárjában Kárpátaljáról is bekapcsolód­tak az akcióba. Főleg a szín­magyar, Beregszászi járásból érkeznek nehéz sorsú gyere­kek, akiket — felekezetre való tekintet nélkül — a helyi plé­bánosok választanak. Jelenleg 46 kárpátaljai kisgyermeket lát vendégül Balatonföldvár; va­lamennyien a helyi általános iskolában tanulnak még két hétig. A diákokat egy-egy falu fogadja, s mióta sikerült a kül­földi oktatási szervekkel is megállapodni, a nebulók tanév közben is utazhatnak, azzal a feltétellel, hogy itt is járnak is­kolába. A szervezést a Szent Albert Misszió Alapítvány vállalta. Számlaszámúk a Magyar Hi­telbanknál 10200878 31514279-70690000. Minden adományt köszönettel fogad­nak. Schwartz Orsolya A honfoglalás emlékei A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a kaposvári Ipar- művészeti Szakközépiskola kö­zös képző- és iparművészeti pá­lyázatának anyagából nyílt kiál­lítás tegnap a MTESZ székház­ban. A pályázat nyerteseinek is ez alkalomból adták át a díja­kat. A képzőművészeti kategó­ria fődíját a székelyudvarhelyi képzőművészeti szakközépis­kola, az iparművészeti és kéz­műves kategóriáét a miskolci Gábor Áron Műszaki Szakkö­zépiskola nyerte. Első díjat ka­pott a kaposvári Tóth Zoltán, a nagykanizsai Béres Tamás, Ka- lamár Anita, Nagy Anita és Németh Tímea. Különdíjban ré­szesült Kerti Károly kaposvári, Kovács Márk kecskeméti és Bé­res Kinga budapesti diák. Egy nemzetközi pályázaton 100 ezer forintot nyertek a kaposvári Madár utcai általá­nos iskola rajzszakkörösei. A diákok részt vettek a városszépítők versenyén is, ahol egy 1. és 3. helyezést értek el, de a Tiszta, virágos Kaposvárért versenyen is kaptak díjat fotó: török Dóra már megtalálta Rómeóját

Next

/
Oldalképek
Tartalom