Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18 / 116. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. máj. 18., szombat ÚJ KÖNYVEK RAINER M. JÁNOS Nagy Imre A mártír miniszterelnök politi­kai életrajzának első kötete, s az „ismeretlen” Nagy Imréről szól: a kaposvári ifjúról, a vö­rösgárdistáról, a szovjet emig­ránsról, az agrárpolitikusról - egészen addig, amíg 1953 júli­usában először kerül a kormány élére. (1956-os intézet, 970 Ft) KALLÓS ZOLTÁN Ez az utazólevelem A hetvenes években megjelent s könyvritkasággá vált Balladák könyve - a moldvai, gyimesi, mezőségi, kalotaszegi gyűjtések 250 új lejegyzéssel bővített foly­tatása. (Akadémiai, 1110 Ft) EVELYN MARSH Őrjítő szenvedély Orvosi krimi. Egy drogelvonó intézetben játszóik, ahol a lelki- ismeretes gyógyítók mellett gát­lástalan orvosok bűncselekmé­nyekbe hajszolják a kábítósze­rélvezőket. Izgalmas szerelmes regény. (Budakönyvek, 448 Ft) PENELOPE ODY Házi füveskönyv Praktikus családi kalauz a medi­cinák alkalmazásához. Képes herbárium mutatja be a 60 legel­terjedtebb gyógynövényt. Mint­egy 90 hatékonyt szert ismerhe­tünk meg, recepteket, a pattaná­sokat eltüntető kenőcstől a fejfá­jást szüntető teáig. A képsoroza­tok szerint bárki elsajátíthatja a gyógykészítmények előállítását. (Magyar Könyvklub - 999 Ft) 47 év után elköszönt a Balaton Füszérttől Dévényi Zoltán Jó szívvel, tisztességgel Meghatottan búcsúztak a dolgozók Dévényi Zoltántól — Tudomásul kell venni: az idő nem kegyelmez. 65 éves vagyok, és bár a Balaton Fü- szért a mindenem volt, úgy éreztem, eljött- az ideje a nyugdíjba vonulásnak — mondta tegnap Dévényi Zol­tán, a Balaton Füszért vezér- igazgatója, amikor elbúcsúzott munkatársaitól. Ez a búcsú azért nem végleges, hisz to­vábbra is tagja a részvénytár­saság igazgatótanácsának, s mint utódja, Széles József mondta, a cég továbbra is számít szakértelmére, tapasz­talatára és tanácsaira. Dévényi Zoltán az utolsó, még dolgozó alapító tagja volt a füszértnek. 47 éve 1949-ben mint kereskedősegéd kezdett dolgozni. 25 évesen már fiók­vezető volt, 30 évesen pedig megbízták a somogyi és a za­lai cég összevonásával, majd az új cég vezetésével. Hogy így végigjárta a ranglétrát, az motiválta arra, hogy lehetőleg olyan munkatársak segítsék a cég irányításában, akik a ke­reskedői munkát a gyakorlat­ban is hosszú ideig művelték. Nem túlzás: a Balaton Füszért tegnapig egyet jelentett Dévé­nyi Zoltánnal. Még akkor is, ha egy jól képzett szakember- gárda ott állt mögötte és segí­tette minden terve megvalósí­tásában. Hiszen többségük ép­pen Dévényi Zoltánnak és vesszőparipájának köszönheti hogy tanulhatott, képezhette magát és előrerukkolhatott a ranglétrán. A Balaton Füszért — és erre joggal büszke a volt ve­zérigazgató — fennállása óta mindig nyereséges volt. Igaz, az 1992-es csúcs óta megje­lent hatalmas konkurencia ki­csit ezt megnyirbálta, de mint mindig ha erre volt szükség, meg tudott újulni a cég, és megtalálta azt az utat, ami a fennmaradást, mi több, a fej­lődést elősegítette. Tavaly is 8 milliárd forint árbevételt értek el, és újabb szupermarketeket, C+C raktáráruházakat adtak át, amiket gyorsan megszere­tett a vásárlóközönség. így szerénytelenség nélkül mond­hatta el búcsúzáskor Dévényi Zoltán: sikerei csúcsán, bol­dog és sikeres emberként megy nyugdíjba. így érezték ezt a dolgozók is, akik meghatottan, itt-ott ki­csit könnyezve búcsúztak el vezetőjüktől, aki azért még elmondta, hogy csak őket érte váratlanul a nyugdíjazás, ő már készült rá, és ezt meg is írta az igazgatóságnak. Széles József az új vezérigazgató a Balaton Füszért Alkotói díjá­val köszönte meg a 47 év ál­dozatos munkát. — Most már mint „kívül­álló” jártam végig az üzlete­ket, ahol eddig mindig arra fi­gyeltem, mit lehetne javítani — mondta Dévényi Zoltán. — Most észrevettem a szépségü­ket is, és bevallom, egy kicsit büszke voltam. Jogosan. Varga Ottó 1 Bolt záróra nélkül Este kilenc óra van, a kaposvári Marlboro Non-Stop üzlet előtti — reklámfényeket tükröző — járdán egy mediterrán város nyári hangulatát idézi a nyüzs­gés. Fiatalok beszélgetnek, a parkoló zsúfolásig tele, az üzlet pedig teljes „gőzzel” működik. Polcain —- mintha most nyitott volna — katonás rendben az áru. Vásárlók hosszú sora jelzi, szeretik ezt a boltot. — Másfél éve vezetem az üzletet. Este 11-től reggel 6-ig csak ablakon át szolgálunk ki; szeretnénk elkerülni az éjszakai „összetűzéseket” — mondja Morgos Zoltán üzletvezető. — Az elmúlt másfél évben több­ször betörtek a szomszédos új­ságpavilonba, a Meinl Cseme­gébe és a közeli pizzériába is. Az éjszakai ügyeletes első­sorban a betörés ellen jelent védelmet, de feladata az éj­szaka érkező áru átvétele, a polcok feltöltése, a takarítás, no meg a kiszolgálás is. — Nálunk a friss áru létkér­dés, a nap minden órájában ugyanazt a kínálatot nyújtjuk. Morgos Zoltán 35 éves, al­kalmazottainak zöme 30 év alatti, bár van 42 éves eladója is. A három műszak családos embereknek nem igazán jó. Felfogása: akkor kell adni a ve­vőnek árut, amikor keresi. — Amíg nincs családom, szívesen vállalom a két műsza­kot (a harmadikban ugyanis mindig fiúk dolgoznak) — mondja Szabó Bernadett eladó és pénztáros. — A munkabe­osztás pedig azért jó, mert egy fél napunk mindig szabad. Horváth Tibor azt mondja: — Szinte kizárólag itt vásáro­lok. Sokszor éjszaka is fölcsön­getem őket, és soha nem duz­zogtak. A választékuk igen jó. Kaposváron, a Füredi és a Sopron utca sarkon, az Éjjel­nappal élelmiszerüzlet parkoló­jában este telt ház van: a nap közben dolgozók, éjszakai mű­szakba indulók rohama meg­kezdődött. A bolt önkiszolgáló, 24 órán át várja a vásárlókat, akiket emblémájukhoz hűen „boszorkányos” gyorsasággal és ügyességgel szolgálnak ki. — Három éve nyitottunk, s bebizonyosodott: érdemes éj­szaka is dolgozni. Este 10-től reggel 6-ig az egész napi for­galmunk 25 százaléka összejön — mondja Zolnai Sándor ügy­vezető. — Sokan azt hiszik: éj­szaka elsősorban szeszesitalért jönnek, ám gyakran előfordul, hogy éjjeli vevőink tojást és lisztet vásárolnak. Éjjel csak ketten dolgoznak, de az egész üzletet videokamerák figyelik. — Az amerikaiak szállása kö­zel van. Jelent ez változást? — A tavalyi szintet tartjuk: az amerikaiak nem dobták föl különösebben a forgalmat. A „boszorkányos” éjjel-nap­pali üzlet rendszeres vásárlóinak törzsvevői kártyát ad, ez 5 száza­lék kedvezményt jelent. Számí­tógépes nyilvántartásuk van a kártyatulajdonosokról: ha a vá­sárolt összeg eléri a 100 ezer fo­rintot, egy százalékkal nő a ked­vezmény, s minden további 100 ezernél még egy százalékkal. Zolnai Sándor 32 éves, az Éj­jel-nappal üzletében dolgozók valamennyien 40 év alattiak. Sok a fiatal. Tudatosan válogatta az alkalmazottait így, hiszen a fiatalok temperamentumosab- bak, és ami lényeges: nincs csa­ládjuk, tehát jobban bírják az éj­szakai munkát. Horváth Marianna 23 éves, és egy éve dolgozik a „boszor­kányosban”. — Az éjszakai műszakban eddig nem volt semmi probléma, soha nem volt olyasmi, ami félelmet keltett volna bennem. Szeretek itt dol­gozni, mert a vásárlók zöme fiatal. A legnagyobb forgalmat péntek és szombat éjszaka bo­nyolítjuk le, amikor a fiatalok bulizni, illetve hajnalban meg­szomjazva hazafelé mennek. Vida József taxis egy átdol­gozott éjszaka után tért be a „boszorkányosba”. Mindig itt vásárol, mert az áru friss, a por­téka jó, a választék bőséges, a kiszolgálás kedves és udvarias. Mindent itt veszek, mert sze­retem ezt a boltot. Közben ko­sarába rakja a zsömlét és a tejet, a végigdolgozott éjszaka utáni délelőtti „vacsoráját”... Tamási Rita A szultáni magyar palotatiszttől az igaz barátságig Isztambul legszebb negyedében újabban fényes fémtábla látható a közokta­tásügyi minisztérium 18. századi nyomdaépületének falán. A népművelési főhatóság 1795 óta ma is itt nyomtat tankönyveket. Aki a keskeny utcácskán errefelé igyekszik felfelé a dombra, aligha mulasztja el a feltűnő tábla elol­vasását. Törökül és angolul ezen azt tudatják, hogy az oszmán világbiroda­lomban magyar ember vezette be a könyvnyomtatást. Ibráhim Müteferrikának hívták. Ere­deti neve máig ismeretlen, soha sen­kinek nem árulta, nem is árulhatta el; szigorú szabály tiltotta, hogy a magas állásba jutott volt keresztények bár­minemű kapcsolatot tartsanak fenn családjukkal, korábbi életük tanúival. Müteferrika tulajdonnévvé vált köz­név, annyit jelent, hogy sok területen különleges szolgálatot teljesítő palo­tatiszt. Török források szerint Ibráhim Ko­lozsvárott teológiát tanult. Csatlako­zott Thököly Imre felkeléséhez, Ausztria ellen harcolt a szabadságért, majd a függetlenségi harc elbukása után a Fényes Portától menedéket kért. Isztambulban áttért az iszlám hi­tére, és diplomáciai szolgálatba állt. Nevsehirli Dámád Ibráhim pasa nagy- vezír, aki kegyeibe fogadta és felka­rolta a tehetséges fiatalembert, azzal a kéréssel fordult III. Ahmed szultán­hoz, hogy a sok tudományban és kézművességben jártas Müteferrika alapíthasson nyomdát. A szultán az iszlárrt jegyében, a tudás és tudomány oszmán elismeréseképpen magáévá tette a nagyvezíri javaslatot. Ekkor még "hitvélelmeztetni" kellett Abdul­lah effendi sejhüliszlámmal, az otto- mán birodalom legfőbb muftijával. Abdullah az iszlám eszmevilág tisz­taságának legmagasabb őreként fet- vát, vagyis hivatalos vallásjogi szak- véleményt és engedélyt bocsátott ki, s ebben az igaz hit szempontjából nem emelt kifogást. Sőt, a könyvnyomta­tás meghonosítását áldásosnak nyil­vánította az iszlámra nézve. Müteferrika Fatik városrészben 1729-ben nyomtatta ki az első köny­vét, ezt 1745-ig 17 könyv kiadása kö­vette. Az egykori kolozsvári teológia­tanuló, aki némely magyar forrás sze­rint nem a Thököly-felkelésben való részvétele miatt és a maga jószántá­ból állt török oldalra, hanem egy er­délyi török betörés következtében rabként került Konstanti nápolyba és lett hitehagyott, kinyomtatott könyve­iben széles témavilágot fogott át. Megjelentetett természettudományi, különböző nyelvekkel foglalkozó, va­lamint földrajzi, történelmi és had­művészeti műveket. Törökországban a magyarokat rég­től fogva nemcsak barátnak, hanem testvérnek is tekintik, s erről a évek folyamán meggyőződhetett nagyon sok magyar látogató. Bozkurt Aran, a külügyminisztérium európai osztá­lyának helyettes főigazgatója azon­ban úgy látja, hogy a a kelet-európai rendszerváltozás előtt a kölcsönös személyi forgalomban voltak akadá­lyok, az emberek valódi közeledését mindkét oldalon hátráltatta politikai bizalmatlanság. — Magyarország most Törökor­szág Európa-politikájának egyik pil­lére — mondja. Azonos célokat köve­tünk, társadalmi berendezkedésünk alapeleme a demokrácia, illetőleg az arra való törekvés. Évszázados ér­zelmi közelségüket is azzal egyenes arányban aknázhatjuk ki, ahogy mind inkább részévé válunk az európai csa­ládnak. Éppen a magyar néphez való nagy szívbéli közelségünket akarjuk megmutatni azzal, hogy részt ve­szünk a honfoglalás 1100. évforduló­jának ünnepségein. A törökök is ke­resik gyökereiket, a kisiskolások mindig is elmélázva-álmodozva néz­ték azokat a földrajzi területeket, ahol törökök valaha megfordultak, ahon­nan a törökök jöttek, vagy ahol ma is török rokonságú népek élnek. Ma már azonban e helyek fel is ke­reshetők. Mind Arán, mind pedig Túrna Sezgin, az idegenforgalmi mi­nisztérium főigazgató-helyettese saj­nálkozik amiatt, hogy Magyarország­ról újabban jóval kevesebb turista ér­kezik. Törökországot 1991-ben még 164 ezer magyar kereste fel. Aztán meredeken csökkent a magyar turis­ták száma. 1993-ban 98 921, a rákö­vetkező évben már csak 28 213, majd 1995-ben 16 194 magyar jött. A jö­vőben szeretnének nagyobb hírverést csapni a törökországi turisztikai lehe­tőségeknek. így készülnek arra, hogy a keresztény, de a muszlim hívők is méltóképpen ünnepelhessék meg a kis-ázsiai szent helyeket felkeresve Jézus Krisztus születésének közelgő kétezredik évfordulóját. Ezért min­dent megtesznek a vallási turizmus előmozdítására. Kitűnő ismertetőket adnak ki, sajnos idegenforgalmi iro­dájuk még nincs Budapesten, csak Bécsben. A kapcsolatok szorosabbra fűzésé­ben szintén igényes programokra ké­szül a Török-Magyar Baráti Társaság, amely három esztendeje alakult. Százhúszan vannak, s taglétszámukat nem is óhajtják bővíteni. Ide csak a kapcsolatápolás területén szerzett va­lódi érdemek alapján lehet bejutni. Elnöke dr. Anil Cecen professzor, aki irodájába szerény számú, de nagy­szerű emberekből álló társaságot hí­vott össze, nagyon megtisztelve ezzel a magyarországi látogatót. Basta és Erkun professzorok tökéletes magyar­sággal mesélik el, hogy Eötvös-kol­légistaként hogyan ülték végig buda­pesti óvóhelyeken a légitámadásokat, s mikén érték meg a felszabadulást. Nagy fájdalmuk, hogy a két ország sajtója régen kölcsönösen sokkal töb­bet foglalkozott a másik nép életével. A társaság magyar házat szeretne nyitni Törökországban, s minden úton-módon szeretné elmélyíteni a Magyarországról szóló ismereteket. A tagok közül sokan tudományos munkájukkal járulnak hozzá a Ma­gyarországról és a kölcsönös törté­nelmi kapcsolatokról szóló ismeretek bővítéséhez. Ezt szolgálta az a könyv is, amely nemrégiben jelent meg a társaság kiadásában Az oszmán-ma­gyar kapcsolatok címmel dr. Hieran Yusufoglu tollából. E sorok íróját megajándékozták a könyv egy példá­nyával. Flesch István

Next

/
Oldalképek
Tartalom