Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-17 / 115. szám

1996. május 17., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kastélyosdombón segítik a magukra hagyott gazdákat Tejcsamokot épít a falu Ha már a vállalkozók nem jönnek ki a falvakba, sőt az itt lévők is kivonulnak, az önkormányzatnak kell segí­tenie valahogy a magukra hagyott gazdákat. Persze egyetlen önkormányzatnak sincs elég pénze; de mint a kastélyosdombói példa mu­tatja, néha egy kis jószán­dék is elég. Vállalkozói szemléletű ön- kormányzat a kastélyosdom­bói. A a faluban a tejcsamokot és a darálót üzemelteti. Lege­lőjük van, amit csekély pénzért a helybeli gazdák használhat­nak. Mindez nem került igazán sokba, mégis jelentős segítség a falubelieknek. *— A tejcsamok a szövetke­zet tulajdonában van. Meg­szüntették volna már régen, ha az önkormányzat nem vállalja el az üzemeltetését. A Bara- nyatej a fölvásárló, és ez a kis falu évente átlagosan tízezer li­ter tejet ad le — mondja Nagy M. László polgármester. — Hasonló a helyzet a darálóval; a legelőnk pedig kárpótlási föld volt, amit megvásárolt az önkormányzat. A helybeli gazdák jelképes összegért bé­relhetik. Ezenkívül már a második tenyészállatot vásárolja az önkormányzat, hogy ezzel is az állattartó gazdákat segítse. — Mindezen nem keresünk semmit, de segítjük a térség­ben élőknek. Az önkormány­zat haszna az, hogy nem kell segélyt fizetni azoknak, akik így munkálkodva megállnak a saját lábukon. Persze ennek ellenére nálunk is, mint min­denütt, óriási tétele a költség- vetésnek a segélyezés, hiszen a faluban igen sok a munka- nélküli. A két kezemen meg tudnám számolni, kinek van munkahelye a faluban. Éppen ezért itt nincs helyi adó. A polgármester úgy véli, hogy a munkanélkülieket megadóztatni nem érdemes. Tisztességtelennek tartaná, hogy amit kifizetnének se­gélyként, azt a másik kezével visszavegye az önkormány­zat. Azért sem érdemes helyi adóra gondolni, mert hiányzik az erős vállalkozói réteg; aki van, épphogy megél. A közeljövőben nagy beru­házásba kezd az önkormány­zat: saját tejcsarnokot és dará­lót szeretne létesíteni. Ezt épí­tik meg hamarosan. Nagy László A barcsi gimnazista lányok és az országos döntő Vétlenül is vesztesek Minden évben döntősök vol­tak, és az idén minden eddi­ginél több esélyük volt a győzelemre. Ugyanakkor ez volt az utolsó lehetőségük is, mert jövőre már túlkorosak lesznek a középiskolások mezőnyében. Hét ezüst, két arany és egy bronzérem jelzi a barcsi gim­názium tomászlányainak ed­digi sikersorozatát. Az idei verseny is jól alakult, az or­szágos döntőig most is sze­rencsésen eljutottak. Legna­gyobb elkeseredésükre azon­ban mégsem vehettek részt ezen: a csapat két tagjának éppen a versennyel egyidőben volt a felvételi alkalmassági vizsgája a pécsi orvostudo­mányi egyetem gyógytornász szakán. Tuboly Hajnalka és Pálffi Katalin, valamint az edzőjük, Kovács Istvánná el­mondta: mindent megmozgat­tak; megpróbáltak más idő­pontot kérni a felvételire, erre azonban nem adott lehetősé­get az egyetem. — Akkor bánkódtunk csak igazán, amikor lezajlott a döntő, és megtudtuk, hogy az a debreceni csapat végzett az első helyen, amelyet eddig mindig megelőztünk — ke­sergett a pedagógus. Kovács Istvánná kiskoruk óta foglalkozik a lányokkal. — Meg is látszik az ered­ménye — büszkélkedik. — Az iskola legformásabb diák­jai, és jó tanulók is. Tuboly Hajnalka kitűnő, és ezt egy kicsit a tornának is köszön­heti, hiszen önfegyelemre ne­velte. Meg kellett tanulnia jól beosztani az idejét az edzések miatt, és a szellemi fáradtsá­got legjobban fizikai munká­val lehet kipihenni. A két lány alkalmasnak bi­zonyult a gyógytomászi pá­lyára. Ez legalább vigasztaló. Tuboly Hajnalka elmondta, azért választották ezt a pályát, hogy kapcsolatban maradhas­sanak a tornával. — Szükség is van ránk — mondta. — Sok helyütt keres­nek gyógytornászt, mert hi­ányszakma. Úgy látjuk mind­ketten, hogy biztos megélhe­tést ad majd, és ez nagyon fon­tos. N. L. Kitűnő eredménnyel végeztek a vízgazdálkodók versenyén Szerencsés barcsi diákok Maretics Zoltán és Somorjai Márk, akik már főiskolások A barcsi Dráva Völgye közép­iskola diákjai kitűnő ered­ménnyel végeztek a nemrég megrendezett országos szak­mai versenyen. Somorjai Ákos a második, Maretics Zoltán pedig a negyedik, s ez­zel felvételt nyertek a szak­irányú főiskolára. Mindkettő a középiskola te- lepülés-vízgazdálkodó szaká­nak végzőse. Teljesítményük értékét a „civi­lek” szemében csak növeli, hogy többünknek már annak behatárolása is komoly fejtörést okoz: mi a dolga egy település- vízgazdálkodónak. — Ezen néha nekünk is gon­dolkodnunk kell — mondta mosolyogva a két fiatalember, aztán mégiscsak beavattak: a település-vízgazdálkodónak a vízellátás és a csatornázás, va­lamint mindennek a működte­tése a feladata. Beletartozik az ivóvíz- és szennyvíztisztítás, s tulajdonképpen minden, amíg a víz a folyótól a településig jut. Elmondták, mielőtt ide je­lentkeztek, ők sem sokat tudtak minderről. — Én az erős angol nyelvi képzés miatt jöttem ide — mondta Somorjai Ákos. — Az vonzott, hogy itt több órá­ban tanulhatok angol nyelvet, és nemcsak társalgási angolt, hanem a szakmai nyelvet is. Mint mondta, mindenképpen a nyelvtanulásban látja a bol­dogulása útját. Jól is halad ezen az úton: már középfokú nyelv­vizsgája van angolból. Nem marad a szakmájában: Tatabá­nyára, a modem üzleti tudomá­nyok főiskolájára szeretne be­jutni, mivel ott magas óraszám­ban tanulhatna nyelveket. — Szívesen maradnék a FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ szakmámban, de jelenleg saj­nos nem látok benne nagy jövőt — mondta. Maretics Zoltán sem különö­sen optimista, mikor a szakma kerül szóba, mégsem hagyja el ezt a pályát. — A víz szeretete meghatározó nekem, hiszen szinte a Dráván nőttem föl — mondta, mikor erről kérdeztem. A versenyről az volt a véle­ményük, hogy a legnehezebb az iskolai „selejtező” volt. — Sok az osztályunkban a jó képességű, felkészült diák. Sze­rencse is kellett, hogy épp mi jussunk tovább — mondta Zol­tán. — A további fordulókon végig az volt az érzésem, hogy messze felkészültebbek va­gyunk a legtöbb versenyzőnél. Ez itt a reklám helye, de ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy mennyire színvonalas az oktatás Barcson. N. L. Nyolcvanmillió forintos befektetés a növénytermesztésben Hattyúk a kukoricaföldön Aranyat érő májusi eső he­lyett Csurgó vidékén inkább az a szólás: „Esőt, rongyos szűrt nem kell kérni.” Tavaly sem kellett, most még ke­vésbé. Az ország legcsapadé­kosabb szögletében a májusi eső mennyisége meghaladta már a sokévi átlagot. Tanulságos lapozgatni a tíz éve elhunyt Medgyasszay Béla és a nemrég nyugdíjba vonult Hor­váth Lajos gimnáziumi tanárok időjárásról sok évtizeden át ké­szített följegyzéseit. A csapa­dék az 1950/60-as évek 1000 milliméter fölötti értékeit so­káig meg sem közelítette, ta­valy azonban már nem sok volt a htja. Menetrendszerűen, másna- ponta jön az égi áldás. Vajon áldás-e? A mélyebb részen, a Gyékényes felőli oldalon nagy víztükrök csillognak, de még a magasabb fekvésű somogycsi- csói határban is - a kukoricave­tésre szánt földön - öt békésen úszkáló hattyút számoltak meg a traktorosok. Buncsák Sándor, a Zrínyi mezőgazdasági szö­vetkezet elnöke ha nem is aranyban, tisztes bevételben reménykedik. A műtrágya, a növényvédő szer, az üzem­anyag igen drága, s a vetőmag is. A háromezer hektáron 80 millió forintot kell befektetni a növénytermesztésbe.- Abban reménykedünk, majd a termésben visszatérül. Az őszi vetéskor száraz volt a föld, nehezen kelt ki a gabona, de mind szépen áttelelt - mondta az elnök. - A kései ki­tavaszodás ellenére elvetettük a kukorica 90 százalékát is. Bár öregek a gépeink, folya­matosan tudunk dolgozni ve­lük. A termel vények ára is magasabb most, ez tart életben bennünket. Az alsó talajrétegekben őr­zött csapadék a nyári száraz­ság esetére is biztató tartalék. Horváth József Drezdai kórusban csurgói diákok is Hat csurgói diák utazott Drezdába a keresztény fiata­lok fesztiváljára: a Csokonai református gimnázium tanu­lói, akik a német nyelv tanu­lásában a legjobb eredményt érték el. A találkozó 28 és fél ezer résztvevője közül válo­gatott 1700 tagú kórusban a csurgóiak is énekelnek hol­nap - a zenei rendezvényen. Lezajlott az épület műszaki átadása Lezajlott Csurgón a hatlaká­sos ház műszaki átadása, így napokon belül kezdődhet a költözködés. A Nyárády ut­cai épület átadása sokat eny­hít a város szolgálati lakás­gondjain. Ide költözik az új körzeti s gyermekorvos is. Barcsi küldöttség a testvérvárosban Barcsi küldöttség utazott Fe- igli Ferenc polgármester ve­zetésével Sinsheimbe. Barcs testvérvárosa a szociális ellá­tásban s környezetvédelem­ben végzett munkájáért, kap­csolataiért kapott kitüntetést az Európa-tanácstól. Az al­kalomra rendezett ünnepség­re hívták meg a barcsiakat. Vastapsot érdemelt a rock-musical Iváncsits Tamás Damaszkusz című rockmusicaljét mutat­ták be a csurgói Eötvös iskola aulájában a pécsi hittudomá­nyi főiskola hallgatói. A Ka­nizsáról indult szerző műveit a fiatalok jól ismerik; ezúttal is Iváncsits énekelte a fősze­repet. 300 résztvevő vastap­sa köszönte meg az előadást. Lakócsai olajképek a kirendeltségen Fucskár József lakócsai ama­tőr festő munkáit mutatják be a barcsi munkaügyi kiren­deltségen, ahol rendszeresek az ilyen kiállítások. Fucskár József jórészt tájképeket mu­tat be, a következő hó elejéig. Segít Babócsán 26 családnak Huszonhat cigánycsalád foghat mezőgazdasági tevékenységbe Babócsán, hogy javítsa megél­hetését. Az induláshoz szüksé­ges anyagi fedezetet a helyi et­nikai szervezet segíti. Az Auto­nómia alapítványnál pályáztak ezzel a programmal, és pénzt is nyertek - tudtuk meg Orosházi Istvántól, a Babócsai Etnikai és Nemzetiségi Szervezet elnöké­től. - Tavaly 13 családnak tud­tunk lehetőséget teremteni, hogy megtermelje a burgonyát, zöld­ségfélét. Az idén kétszeresére nőtt az igénylők száma. A pá­lyázaton nyert 200 ezer forint és a 100 ezer forint hitel elég lesz a vetőmagokra. A cigányszerve­zet azokat a családokat támo­gatja, amelyek maguk is igye­keznek, dolgoznak azért, hogy sorsuk jobb legyen. (Németh) Országos muzsikustalálkozón a szentgyörgyi iskolások Citera mézeskalácsból Sikerrel léptek föl a citera- zenekarok országos találko­zóján a homokszentgyör- gyiek. Azért is emlékezetes, mert ez volt az első föllépé­sük, hiszen a zenekar alig két hónapja alakult. Nemrég hozta létre a helybeli nagy- családosok egyesülete. — Először léptek színpadra a gyerekeink, és mindjárt a fővá­rosban, nagy közönség előtt. Ennek ellenére népzenei mű­soruk a zsűri véleménye sze­rint is színvonalas volt — mondta Tóth Györgyné, a ze­nekart alapító egyesület veze­tője. — A rendezvény nagysá­gát jelzi, hogy 47 fellépő zene­kar volt. A homokszentgyörgyi diákok az elismerés mellé egy mézeskalács citerát is kaptak. A nagycsaládosok egyesüle­tének támogatásával most 10- 15 alsó tagozatos diák ismer­kedik a citerával. Az egyesület igyekszik segíteni, de elegendő pénz híján egyelőre csak öt ci­terát tudtunk nekik vásárolni. Az egyesület támogatásával már jóval régebb óta működik a faluban pávakör is. Ezen az országos találkozón a pávakör is sikerrel mutatkozott be. Az iskolában pedig néptánckor működik. Mindebből látszik, hogy igencsak eleven a ha­gyományőrzés a faluban. Nagy László A homokszentgyörgyi citerazenekar, amely megalakulása után szép sikert ért el

Next

/
Oldalképek
Tartalom