Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11 / 110. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP AZ OLVASÓ KÉRDEZ 1996. május 11., szombat Ma Babarczy László Kossuth-díjas, a Csiky Gergely Színház igazgatója válaszol a SOMOGYI HÍRLAP olvasóinak tegnap feltett kérdéseire Nem a magas fizetés vonzza a színészeket Kaposvárra Babarczy László, a Csiky Gergely Színház igazgatója A színház hétköznapjairól és terveiről kérdezték a Somogyi Hírlap olvasói Babarczy László Kossuth-díjast, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatóját. Telefonon feltett kérdéseikre itt következnek a válaszok. (Név nélkül) — Mi lesz az ön júniusi és májusi programja? — Meglehetősen sűrű még a májusi-júniusi programom is, annak ellenére, hogy ez már nyugodtabb időszaknak számít az életemben. A legfontosabb a színház jövő évi műsorának az előkészítése. Körülbelül már tudjuk,hogy mit fogunk játszani, most próbáljuk a színészek várható terhelését kitalálni. A színház készül egy belgrádi és budapesti vendégjátékra, ezzel kapcsolatban nagyon sok előkészíteni való van. Ezenkívül a rendező osztályom a Színművészeti Főiskolán vizsgájára készül, őket segítem munka közben. Van egy nagyon megtisztelő megbízatásom is, mert folyik a felsőoktatási intézmények akreditációs felülvizsgálata az országban és én tagja vagyok a Zeneakadémiát látogató akreditációs bizottságnak. Ez sajnos elég sok munkát ad ebben az időszakban. Kezdenek befutni az 56-os drámapályázat első darabjai, ezeket is olvasgatom. Június második felében, ha mindennek, amit itt felsoroltam vége lesz, valószínű elmegyek a Dunára evezni. Friesz Károlyné, Zamárdi — Mi a titka, hogy megérzi, mi kell a kultúrszomjas embereknek, hiszen olyan darabokat tűz műsorra, amelyek vonzák, és olyan kiváló színészekkel játszatja el, akik hívják a kultúrára éhes embereket? Ezek az emberek még akkor is elmennek az önök előadására, ha nehéz körülmények között tudják megvásárolni a jegyeket. Nem véletlen az, hogy önöket országos és nemzetközi hírnév övezi. Tudom, hogy sikerük óriási, remélem, hogy kudarcuk jóval kevesebb. A jövőben is szeretnék sok jót hallani önökről, és szeretném sokáig látni az előadásaiba. Remélem, és nagyon szeretném, ha kicsi unokám is kultúraszerető emberré válna és megismerné az önök színházát és előadásaikat. Mindezekhez kívánok nagyon jó egészséget és sok-sok kitartást. — Köszönöm jóindulatú véleményét a színház munkájáról és az én munkámról. Mi továbbra is szeretnénk azt csinálni, amit eddig, de nyilvánvaló, hogy a körülmények változnak. A színháznak és nekem is állandóan meg kell újulni. Igyekszünk. Én nem tudom, hogy még meddig fogom bírni. Pintér Lajosné, Magyaratád — A társulatot elhagyó színészek közül kit sajnál a leginkább, és miért? —• Nagyon nehéz rangsorolni, hiszen színházunk minden jelentős volt tagjával személyesen igen jó viszonyban voltam, és a többségükkel vagyok ma is. Ha mégis muszáj válaszolnom, akkor Pogány Jutkát említeném az első helyen, ha nem tudnám, hogy jövőre is dolgozik majd a színházban, tehát egyáltalán nem hagyott el bennünket. Nehogy azt higgyék; hogy ki akarok térni a válasz elől: nekem a Csákányi Eszter hiáriyzik a legjobban. Ebből is látható, hogy egy jó színházban mindig a színésznők a legfontosabbak. Medek Szilvia, Juta — A színház költségvetéséhez hozzájárul-e az állam, a város, illetve a megye, s ha igen, mennyivel? Vannak-e filléres gondjai a színháznak? — A színház költségvetése már sokszor elhangzott különböző nyilvános fórumokon. A költségvetés döntő részét az állam adja, két részben. Egyrészt fedezi a színház működésének alapköltségeit — ez körülbelül 80 millió forint —, és ebben az évben 63 fillérrel kiegészíti az önkormányzati támogatás minden forintját. Tehát az ön- kormányzatok, főként a városi, kisebb mértékben a megyei, a teljes költségvetés valamivel több mint egyharmadát adják. Pálos Krisztina, Kaposvár (telefon: 422-791) — Amióta itt lakom Kaposváron, figyelemmel kísértem a Csiky Gergely Színház alakulását és a színészgárdában történő változásokat. Mivel köztudott, hogy Babarczy László mindig is nagyon fontos szerepet szánt a fiatal, pályakezdő művészeknek, arra szeretnék választ kapni: vajon miben látja az ő fejlődésüket, mennyiben erősödtek, változtak, alakultak, és így milyen jövőt jelentenek a kaposvári Csiky Gergely Színház további életében? — Talán nem lehet észrevenni, de a fiatalok beépítése a színház munkájába évtizedek óta folyamatos. Ezt a tényt néhány nagyra nőtt sztár, távozása időnként elhomályosítja. Ebben az évben is három új fiatal művészt fogunk szerződtetni a Színművészeti Főiskoláról. Természetesen én mindenkiben, akinek feladatot adok a színházban, nagyon bízom. De a színház törzsgárdája csak hosszú folyamat eredményeképpen alakulhat újjá. Nyilvánvaló, hogy a most pályakezdő tagjaink közül is né- hányan lemorzsolódnak, mások remélhetőleg ugyanakkora vagy még nagyobb sztárok lesznek, mint elődeik. Természetesen minden nemzedék új ízeket, színeket hoz a munkába. Őszintén remélem, hogy van még bennem annyi frissesség, hogy ezeket észreve- gyem és megfelelő módon be tudjam őket építeni abba, amit úgy nevezünk, hogy a kaposvári színház stílusa. Varga Róbert, Kaposvár (telefon: 317-801) — A szakmai munkájáért országosan is elismert színház jövőjét hogyan látja a jelenlegi gazdasági helyzetben ? — Amíg az önkormányzat támogatja a színházat, addig nem félek a jövőtől. Farkas Ibolya, Csombárd — A színház tervez-e olyan előadásokat angol vagy német nyelven, amelyek iránt az IFOR-csapatok is érdeklődnek. Ezt esetleg egy szervezett színházlátogatás keretében is megnézhetnék? — Nem tart a kaposvári színház ilyen előadásokat. Nem tartott az orosz hadseregnek sem, a magyarnak sem, így aztán az amerikainak sem. Tudomásom szerint az amerikaiak közül civilben sokan érdeklődnek a színház programja iránt és látogatják is az előadásokat, de ez nem szervezetten történik. Műsorunkon van egy igen nevezetes amerikai musical, a Kiss me Kate, amit mi Csókolj meg, Katám címmel játszunk, aki akarja az amerikaiak közül, megnézheti. Jakodáné Jendrek Zsuzsanna, Kaposvár — Milyen szempontok alapján egyeztetik a műsortervben a kasszasikert hozó könnyű műfajokat, és az igényesebb műhelymunkát igénylő színpadi alkotások arányát, amely kevesebb nézőt vonz? — A kérdésben egy téves állítás van. Színházba eleve azok a nézők járnak, akik a kultúra iránt igényesebbek. Nagy hibát követ el az a színigazgató, aki népszerűségre törekedvén olyan műsortervet állít össze, amely olyan ízlésű embereket céloz meg, akik amúgy sem járnak színházba. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy műfajtól függetlenül a jó előadások több nézőt vonzanak, a gyengék pedig kevesebbet. Ebben a szezonban a legnagyobb közönségsikere Az öreg hölgy látogatása című színdarabnak volt, ami egyáltalán nem a könnyű műfaj kedvelőinek készült. De az igaz, hogy néha a színház műsora, éppen az értékek megvédésének igyekezete miatt, szigorúbbra és nehezebbre sikerült a kívánatosnál. Az elmúlt két évben például kevesebb vígjátékot játszottunk, mint szoktunk, a következő szezonban ezen változtatunk. (Telefon: 320-309) — Tervezi-e olyan színészek szerződtetését, akiknek már a nevére is bemegy a közönség a színházba? Én a humort hiányolom a mostani előadásokból. Úgy érzem, hogy az elmúlt években egyre kevesebb alkalommal hallatszott a nézőtéren önfeledt nevetés, pedig szerintem a kaposvári színházra jellemző volt az, hogy a legvéresebb tragédiákban is voltak olyan jelenetek, amelyben a nézők „dőltek” a nevetéstől. A következő évadban lesznek olyan darabok, amelyeken jókat lehet kacagni? — A humorral kapcsolatos kérdésfeltevésre már az előzőekben válaszoltam. A kérdés másik részére azt mondanám, hogy a kaposvári színház nem sztárok színháza. Ha vannak is sztárjaink — késégtelen, hogy vannak —, ezek egy intenzív kollektíva eredményeképpen váltak kiemelkedő színészekké. Mi nem szeretünk neveket hívni a kaposvári színházba, habár — főleg régi tagjaink közül — sok jó színész szerepel a műsorban. Őszintén remélem, hogy az elkövetkező években megint jókat lehet majd kacagni a kaposvári színház nézőterén. (Telefon: 311-676) — Koltai Róbert nemrég a Somogyi Hírlapban nyilatkozta: vidéki színész maradt. Miért nem játszik Kaposváron? Miért szerződött Veszprémbe? Hívták vissza Kaposvárra? — Koltai Róbert rendkívül elfoglalt ember, és én attól tartok, hogy a kaposvári színház már nem tudja teljesíteni az ő elvárásait. így pillanatnyilag nincs szó arról, hogy újból Kaposváron játsszon. Kovács Piroska, Kaposvár — Ha egy cég vagy vállalkozó veszteséges, akkor mindenki számára természetes, hogy tönkremegy. Ha viszont egy színház nem tudja fenntartani önmagát, állami támogatásért folyamodik, illetve az államtól kér segítséget a fennmaradáshoz. Önnek mi a véleménye erről? — Egy színház nem cég. Néhány — a tízmilliós nagyságrendet megközelítő metropolis — kivételével sehol a világon nincs olyan színház, amely üzleti szempontból nyereséges lenne. A színházakban a magasan kvalifikált élőmunka aránya igen nagy. Tehát ha a színházat, mint gazdasági képződményt vizsgáljuk, akkor pontosan olyan korszerűtlen, mint egy szülőotthon, egy iskola, egy kórház vagy egy temetkezési vállalat. Ugyanakkor a legkülönbözőbb társadalmak is kétezer éve folyamatosan úgy döntenek, hogy szükségük van színházra. Ezért a színházakat — amióta világ a világ — a legkülönbözőbb módokon finanszírozzák. Színházat egyébként bármennyi pénzből lehet csinálni, végülis nem kell hozzá más, mint egy vagy két ember és néhány szál deszka. A kérdés az, hogy akik színházat látni kívánnak, azok milyen elvárásokkal közelednek a színházhoz. Tehát, hogy kell-e, hogy sztárok legyenek benne, kellenek-e nagy személyzetű színdarabok, kell-e látványosság, kell-e zene? Az ezekre kérdésekre adott választól függ, hogy egy színház mennyibe kerül. Jelenleg egy színházjegy tényleges értéke három- négyezer forint között van. Akik ma Kaposváron színházba járnak 2-300 forintot fizetnek ezért. Tehát úgy is lehetne fogalmazni, hogy színházba járni a legjobb üzletek egyike ma Magyarországon. (Telefon: 84/360-258) — A Salome-t mikor játsz- szák legközelebb, illetve levet- ték-e már a műsorról? Miért nem játszanak a nagyon komoly, tényleg monumentális előadások mellett néhány vidámabb, könnyedebb produkciót is? — Nem vettük le a műsorról a Salome-t, május végén és júniusban is látható lesz, és június elején Budapesten a Táncművészeti Fesztivál egyik darabjaként is játsszuk majd. (Telefon: 316-693) — Milyennek látja a fiatal színészeket? Van-e bennük tehetség, lelkesedés? Kapnak-e elég lehetőséget, hogy a sokoldalú tehetségüket kibontakoztathassák, megmutathassák egyáltalán a tudásukat? A mai nehéz anyagi körülmények között, vidéken, ahol nincs szinkron és egyéb ilyen lehetőség, vannak-e eszközei a színháznak, hogy a fiatalok megtartsa? — A kérdésre részben már válaszoltam. Általánosítani nagyon nehéz a fiatal színészekkel kapcsolatban, hiszen mindegyikük önálló tehetség. Én azt gondolom, hogy a színházban néha még el is túlozzuk azokat a feladatokat, amelyeket fiatal tagjainkra bízunk. Teher alatt nő a pálma. — Ez többnyire kamatozik, ha nem is éppen abban a produkcióban, amit még nem tud a fiatal színművész megfelelően teljesítem, hanem az utána következőkben. A kaposvári színházban nem a magas fizetés miatt vannak itt a színészek. Aki meg akar gazdagodni, annak máshol kell munkát keresnie. (Név nélkül) — A színházat, úgy mint a tévét vagy éppen a marcali moziműsorokat is, elöntötte-e az amerikai, illetve „nyugati” szennyes, trágár, gyilkolást oktató áradat, mármint a darabok megválasztását illetően? Tudom, hogy a bevétel nem utolsó, de a fertőzés súlyos. Főleg azoknál, akik gyengék földrajzból, nem tudják, hogy Európában, méghozzá Európa szívében mi, magyarok vagyunk. — Kedves kérdező, feltehetően Marcaliból. A kérdésnek arra a részére, hogy játszunk-e sűrűbben kommersz darabokat az új gazdasági viszonyok között, már válaszoltam, és az eddigi válaszaimban burkoltan benne van az is, hogy — habár a bevétel nagyon fontos a színház számára — mégsem meghatározó tényezője a műsor összeállításának, őszintén remélem, hogy onnan messziről is képes lesz alkalmat keríteni arra, hogy megnézze előadásainkat. Látni fogja majd, hogy azok igyekeznek népszerűek és hatásosak lenni, de távol áll tőlünk, hogy valami „kultúrsze- metet” próbáljunk meg a magyar nézőkre ráerőszakolni. (Telefon: 315-949) — Hogyan értékeli a jelenlegi évadot? Mennyire váltotta be az ezzel kapcsolatos elképzeléseit? Milyenek a kilátások a következő színházi évre — műsorterv, gazdasági helyzet stb? Együtt tartható-e a társulat? Tervezik-e újabb tehetségek beszervezését? — Az évad egy kicsit komo- rabbra sikerült, mint amit kívánatosnak tartok, de egészében véve sikeres volt. A legnagyobb értéknek azt tartom, hogy a társulat fiataljai — néha idézőjelben úgy szoktam őket emlegetni, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház harmadik nemzedéke — igen nehéz feladatokat teljesítettek, és ha néhányan kicsit halványabbak is voltak, mint amit vártunk tőlük, színházunk rendszeres látogatói tapasztalhatták, hogy jelentős fiatal színésztehetségek vannak kialakulóban a társulatban. (Név nélkül) — Milyen gazdasági reményei vannak a színháznak arra, hogy továbbra is ilyen színvonalon működjön? Miért nincs operaelőadás a színházban? Sokat szerepelnek külföldön, de vidékre keveset járnak. Miért? — A színház gazdasági esélyei elsősorban az önkormányzatok döntéseitől függnek. Úgy látom, hogy a következő években a színház képes lesz kiegyensúlyozottan, a korábbi színvonalán működni. Opera- előadást sajnos nem tudunk tartani, bár nagyon szeretjük az operát, és van egy-két olyan tagunk, aki képes lenne operában is helytállni, de az opera a legdrágább színházi műfaj. Hatalmas zenekarra van szükség, körülbelül háromszor akkorára, mint a jelenlegi kaposvári zenekar, legalább 80 tagú kórusra, ami azt jelentené, hogy meg kellene dupláznunk a társulat művészeti állományának létszámát, valamint tánckar és igen-igen drága magánénekesek kellenének. Ezt sem a város, sem az ország nem lenne képes finanszírozni. Hogy mégis a kaposvári közönség opera iránti éhségét valami módon csillapítani tudjuk, rendszeresen meghívjuk a pécsi operát vendégszerepelni, és néha műsorra tűzünk olyan musicaleket, amelyek zenei szempontból nagyon igényesek. (Telefon: 489-501) — Régebben minden évadban volt egy nagyoperett előadás. Mostanában miért nincs? Mi ennek az oka? — Ebben az évben nem mutattunk be új nagyoperettet, de talán még nem merült feledésbe a Csárdáskirálynő egész országot megborzongató sikere. Ebben a szezonban folyamatosan műsoron volt a Csókolj meg Katám című musical, eredeti műfaji meghatározása szerint — de istenigazából nagyoperett. * * * Ez alkalommal is megkérdeztük a válaszadót melyik három kérdést érezte a legérdekesebbnek. Babarczy László színházigazgató Kovács Piroskának, Pálos Krisztinának és Varga Róbert kaposvári kérdezőknek ítélte oda a Somogyi Hírlap ajándékát.
