Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. április 27., szombat A fák nemcsak susogni tudnak A fák is tudnak egymással kommunikálni. Legalábbis ezt állítja Yoshi Yuki Miwa japán professzor, aki a bio-elektromos hatásokat kutatva azt tapasztalta, hogy az erdőben lévő fák a gyökereiken keresztül kapcsolatba lépnek egymással. A professzor elmondása szerint egyszerre 20-50 fa vett részt a „traccspartiban”, azon egyedek, amelyeknek az óránként változó bioritmusa szinte hajszálra egyezik. Még a naptól is óvják Habiblancnak, magyarul fehérbe öltözöttnek keresztelték azt a franciaországi Carentan közelében született csikót, amelynek világrajövetel igazi szenzációnak számít. Az újszülött ugyanis albínó, s csak minden egymilliomodik ló látja meg a napvilágot pigmentanyag nélkül. Igaz, Habiblanc nemigen élvezheti a napvilágot, hiszen bőre rendkívül érzékeny az ultraibolya sugárzásra, így a csikó nyaranta csak az esti órákban hagyhatja majd el az istállót. Éretlen nagykorúak Franciaországban a fiatalok egyre önállótlanabbak, sokukat még 20 éves koruk után is a szüleik, nagyszüleik támogatják — derül iá a Cradoc Intézet nemrég megjelent tanulmányából. A közzétett adatok szerint a 18-24 évesek 76 százaléka még mindig otthon lakik. Tizenöt százalékuk ugyan már kiröpült a családi fészekből, de mert önállóan nem boldogul, visszaköltözik szüleihez. Ezt azonban az „ősök” egyáltalán nem veszik rossz néven: 68 százalékuk ugyanis kötelességének érzi, hogy az egyébként már felnőtt gyermekét továbbra is támogassa. Számítógépen a Niagara A világot átfogó számítógépes hálózat, az Internet új szolgáltatással áll az érdeklődő ügyfelei rendelkezésére. A Conect Niagara nevű vállalkozással karöltve megszervezték, hogy a Niagara-vízesést élő, egyenes adásban csodálhassák meg a számítógépes hálózat előfizetői. A kanadai-amerikai határnál található természeti tüneményt az egyik helyi szálloda tetejére rögzített kamerával filmezik, s az érdeklődők a felvevőgép szemével láthatják a vízesést. A Niagara remények szerint jó befektetés lesz, ugyanis a szolgáltatás beindulása utáni első negyedórában több, mint ezer érdeklődő tekintette meg. A A magyar óvodapedagógiában jól cseng Stöckert Károlyné adjunktus, Zilahi Józsefné docens neve. A soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola tanárai módszertani könyvet írtak az óvodás korosztály nevelésére, melyben a játékra, a mesére helyezik a hangsúlyt. A somogyi óvodák többsége alkalmazza az ő módszereiket, országjáró előadásaik mindig telt házat vonzanak. Kaposváron is jártak s a lelki egészségről szóló előadásukat szülők és szakemberek egyaránt érdeklődéssel hallgatták. — A gyerek lelki állapotát meghatározza a körülötte levő felnőtteké — mondta Stöckert Károlyné. — A mai fiatal szülők olyan rendszerben nőttek fel, ahol a lélekkel keveset foglalkoztak. A nevelésben az ember háttérbe szorult, és csak az oktatás volt a fontos, függetlenül az alanytól. Olyan ez, mintha egyDiákszínészek és színészdiákok a 15. Csokonai fesztiválon, Csurgón Szárnybontogató színházcsinálók Ez egy eszméletlenül jó buli! — Végtére is sok kutakodás után ebben a lendületes lé- nyegretörésben leltem meg a diákszínjátszás, más szóval a fiatalos színházcsinálás leg- lényegét. Egy diákszínjátszó válaszolt így a zsűri azon kérdésre, miért csinálnak színházat? Az apropó, amiért egyáltalán kísérletet tehettem arra, hogy helyre tegyek magamnak egy jelenséget, az országos Csokonai diákszínjátszó fesztivál, amelynek csütörtöktől ma estig ad otthont, immár tizenötödször, Csurgó. A dél-somogyi városban tizennégy együttes mintegy kétszáz színjátszója mutatja meg ezekben a napokban oroszlán- körmeit. Azok, akik több mint száz produkcióból az Országos Diákszínjátszó Egyesület rendezte előválogatókról a legjobbak közé jutottak. Nem tudom, a merev tekintetű, műfajánál fogva élettelen szobrán kívül itt van-e még velünk Csokonai Vitéz Mihály? És nem tudom, van-e a helynek szelleme, lehet-e érezni, sétálva a gesztenyefák alatt, hogy egykor a felvilágosodás poétája tapodta lábaival ezt a földet, vagy azt, hogy — irodalomkönyvi stílusban szólva — munkásságának egy részét itt fejtette ki. Utalni mindenesetre biztosan nem haszontalan rá, mint ahogy így tett a megnyitón Szászfalvi László is. A polgármester arról a csaknem kétszáz évre visszanyúló örökségről, hagyománnyá váló értékről beszélt, a diákszínjátszásba vetett hitről, amelyet Csokonai alapozott meg Somogybán. A hagyomány őrzése, éltetése 1968-ban kapott új erőre, amikor első ízben rendezték meg a városban a színjátszónapokat. Csurgóra azóta minden második évben „hazatalál” a fesztivál, s hogy ez megtörténhetik, abban nem kis szerepe van a Csokonai művelődési központ munkatársainak, akik éjt nappallá téve dolgoznak az esemény zökkenőmentes lebonyolításán. Köszönet illeti az önkormányzatot és a vállalkozókat, akik fontosnak tartják a kultúra támogatását. Az országos fesztivál ez évi mezőnyébe budapesti, budaörsi, békéscsabai, dombóvári, veszprémi, egri, debreceni, székesfehérvári és soproni együttesek kerültek. Produkcióik színvonala és vállalása egyaránt eltérő. A zsűri tagjait arról kérdeztük: miben látják a résztvevők közti különbséget? jelmezbe, valaki másnak a bőrébe bújjon. Ez persze akkor szerencsés, ha találkozik a fiatalság saját indulataival és érzelmeivel, saját kétkedésével és világfájdalmaival. Ha mindez megfogalmazódik, az a jó. De ez borzalmasan nehéz, mert a színház egy kollektív műfaj, és nagy kérdés, hogy mindez hogyan artikulálódik előadássá. A bemutatkozó csapatok között több drámapedagógiai osztály is volt, mint például a budapesti Sirály Színpad, amely a Vörösmarty gimnázium harmadikosaiból verbuválódott. Federico García Lorca Bemarda Alba háza című művét adták elő. — A választás egyik oka az, hogy sok lány van a társulatunkban — mondta kérdésemre Munkácsi Mária, az előadás címszereplője, aki törékenysége, fiatalsága ellenére hatásosan formálta meg az erős, ellentmondást nem 'törően zsarnokoskodó asszony figuráját. Elmondta, hogy közülük legtöbben színi pályára készülnek, ő maga is elszánt e téren: ha elsőre nem sikerülne a felvételije, színházban szeretne dolgozni stúdiósként. A sirályosoknak a Fővárosi Művelődési Ház adott otthont, ahol Genet-, Mrozek- és Nádas Péter-bemutatójuk is volt már, Nádasdi Sándor rendezéseiben. A vörösmartysok profi színházi törekvésekről adtak számot, szemben a Hunyadi gimnázium elsős csapatával, amely a János vitéz történetét dolgozta föl és ültette át a fiatalság nyelvére. — Nekünk, azt hiszem, mondhatom általánosságban, nincsenek színészi ambícióink. Ha profik akarnánk lenni, annak az lenne a veszélye, hogy elveszik a dolog lelke — mondta Boronkay Botond, a csapat egyetlen negyedikese. — A játékért vagyunk együtt, ez a hobbink — egészítette ki Török Tímea. így a végére tán összeállt valamilyen kép azokról, akik Csurgón a szárnyaikat próbálgatják vagy éppen csak játszanak a maguk örömére — és a miénkre. Színházat csinálnak, amit persze nem lehet „büntetlenül” tenni: a csoportok megítéltetnek. Erről Csányi János beszélt: — Fontosnak tartom kiemelni: minden bírálat, elmarasztaló szó ellenére nagyon jó, hogy ezek a csoportok vannak, és csinálják a színházat. Ez mindennél fontosabb. Balassa Tamás Jelenet a budapesti Sirály Színpad Bernarda Álba háza című Lorca-előadásából — Onnan kezdeném, hogy már a gyerekekben megvan, létezik az együtt-játszás közösségi műfaja. Az, hogy ezt a tevékenységet később ki miként ideologizálja meg, hogy például pedagógiai célzattal közelebb visz drámai művek megértetéséhez, az más kérdés — mondta Árkosi Árpád rendező. — Mindenesetre ezt a színpadi együtt-játszást mi úgy nevezünk, színjátszás. Azt már nem tudni, hogy ez a játék mire akar hasonlítani, a színjátszók belső eszményeire vagy arra, amit látnak, és amit végső soron leutánoznak. Sok a résztvevők között a klasszikus, érettebb, hivatásszerű színház, amelyek egy része azonban lehetetlen vállalkozásba csap, amelyhez nincs készsége, képessége. Ezeket én túlvállalásnak érzem. Másrészt azt gondolom, azt szeretném, ha engem, az idősebb generációt jobban szembesítenének. Bontsák rám az asztalt! Csányi János színész-rendező a szakmai beszélgetésen arra hívta föl a színjátszók figyelmét, hogy néha több sikerélmény származhatna abból, ha a diákok a saját világukat próbálnák megfogalmazni, és nem a tőlük idegen darabok mondanivalóját. — Nemcsak saját problémáról érdemes előadást csinálni; lehet teljesen más korosztályét, más kultúrkörbe tartozó emberekét is. A lényeg az: a megszólalás személyes-e vagy sem. És hogy mi a cél? Az, hogy elmondjak valamit, vagy az, hogy egy szerepet eljátszÁsó, kapa, nagykalap — a Hunyadisok tolmácsolásában szak. Az egyik esetben, ha elemezni akarom, amit látok, akkor a professzionális törekvést mint kulturális teljesítményt kell szemlélnem, abszolút, színházi mércével kell mérnem. A másik esetben alapvető dolgokra lehet rákérdezni a világból, és ez, szerintem, 14 és 20 év között nagyon fontos egy felnőtté válás előtti ember szempontjából. Nánay István kritikus, zsűrielnök szerint ennek a korosztálynak életkori sajátosságából adódóan nagy igénye van a szerepjátszásra. — Végül is az életben mást sem csinálunk, mint szerepet játszunk, márpedig ezeket a szerepeket, technikákat meg lehet, és meg is kell tanulni. Minden fiatalban benne él az a vágy, hogy beöltözzön egy óvodai nevelés játékkal, mesével A belső harmónia a lelki egészség millió egyforma ruhát kiszabnánk, és ezt akarnánk mindenkire ráadni, tekintet nélkül az adottságaira. Tabu volt a lélektan és a vallás, ma pedig a külsődleges dolgokért — érvényesülésért, anyagiakért — törekednek, s a szülő nem tudja segíteni sem a saját, sem gyermeke belső rendjének kialakulását. — Mit tehet az óvónő, mikor a gyermekeket munkanélküliség, szegénység, létbizonytalanság, válás, ideges hajtás veszi körül? — Biztonságot kell adnia, melyben a gyermek átérzi, hogy védik, oltalmazzák. Ahol feltétel nélkül elfogadják, és bátran megnyilatkozhat. Az ilyen légkörben megfelelő a személyiségfejlődés, kevesebb az agresszivitás, a törtetés, az akamokosko- dás, A gyermekkornak a bibliai édenkerthez kellene hasonlítania. A kicsik számára emészthetetlen a külvilág túlzott hatása, szorongást, lelki problémákat okozhat. A gyermek úgy oldja fel a feszültségeit, hogy kivetíti a játékába, a mesébe. — Az óvónőt felkészíti a főiskola, ám a szülői szerepet nem tanítják. Milyen ismeretük van a szülőknek a nevelési célokról, módszerekről? — Azért is vesznek részt az óvónők olyan lelkesen a továbbképzéseken, mert megfelelő tudással, érvanyaggal akarnak rendelkezni. Sokszor hiába próbálnak a gyermek életkorának megfelelő módszereket, eljárásokat bevezetni, mert a szülők túlzott elvárásokat támasztanak az óvodával, s az óvodással szemben. Azt szeretnék, ha nyelvet, matematikát, irodalmat tanulnának a kicsik, ami nem illik a gyermek életkorához. Itt a játékos tanulás a leghasznosabb, melyen keresztül sokféle képességet lehet fejleszteni. Az óvodás kor az önkéntelen tanulás időszaka, a szándékos tanulás majd az iskolában következik. A gyermek éber állapotában reggeltől estig egyfolytában tanul, csak ennek nincs tudatában. Ha a szülőt az óvónő meg akaija győzni, akkor megfelelő pedagógiai és pszichológiai tudásra van szüksége. Szerencsére nagy a vágy bennük a tanulásra, s alacsony fizetésükből is áldoznak rá. — Az Önök módszertani programját nagy sikerrel használják az óvodákban. A Montes- sori, Waldorf, Freinet pedagógiának csak egyes elemeit lehetett átültetni az itthoni gyakorlatra, ám a Zilahi-Stöckert program teljességében hasznosítható. — Arra vállalkoztunk, hogy a hazai óvodapedagógiára és a kiemelkedő magyar pszichológusok tudásának eredményeire támaszkodva a mai helyzetben megfelelő programot nyújtsunk — mondta Zilahi Józsefné. — Tíz éve próbáltuk ki először a Dunántúlon két gyakorló óvodai csoportban és húsz óvodában. Azóta az országban elterjedt, s bizonyítja, hogy a gyermekek játékosan is eljuthatnak az iskolaérettség állapotába. A gazdag magyar néphagyományokra, a kimeríthetetlen népköltészetre, zenei kultúrára támaszkodtunk, s a szülőknek is azt ajánljuk, meséljenek sokat a gyerekeknek. — Nemzetközi összehasonlításban milyen a magyar óvodapedagógia? — Korszerűek a magyar módszerek, a keleti országok között az élen járunk. Több intézményt meglátogattam a szomszédos országok magyarok lakta vidékein. Szlovákiában, Romániában, a Kárpát-alján még mindig nagyon megterveznek, szerveznek mindent, akárcsak nálunk régebben. Ha a gyermeket igazán fejleszteni akarják, akkor nem az előírások szerint dolgoznak. A magyar nyelvű óvodai csoportok ott is játékosabbak, vidámabbak, mint amit a normák előírnak. Izményi Éva
