Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
1996. április 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Nagy a vonzereje a falunak, a tiszta szobának Zselickislak esélye Zselickislaknak alig háromszáz lakosa van, s a város közelsége ellenére is szinte teljesen zárt zsáktelepülés. Almos hétköznapjaiból, úgy tetszik, ébredni szeretne: az idegen- forgalom, a falusi turizmus lehetőségeit kutatja. — Hat éve alakult meg a hegytulajdonosok baráti köre huszonöt taggal — mondta Bencs János zselickislaki polgármester. — Ma több mint százan vagyunk a „honpártolók körében”: az elszármazottak, a hegytulajdonosok és a falu lakosságának több mint egyhar- mada. Évente háromszor társadalmi munkát szervezünk a településen, rendbe tesszük a köztereket, a falu környékét. A kör tagja a Zselica szövetségnek, amely a kistérségi települések összefogására, a falusi turizmus fejlesztésére jött létre. A polgármester szerint van Remény sincs arra, hogy a mostoha körülmények között tanuló igali diákok szeptemberben birtokba vegyék új iskolájukat és a sportcsarnokot. Az 1963-ban szép tervekkel indított építkezés nyomán ugyanis 32 százalék kamattal terhelt, mintegy 50 millió forint hitelt kell visszafizetnie az önkormányzatnak. Az építést vállaló Komplex kft azóta csődbe ment, s nem tudja folytatni a munkát. Az önkormányzat perli a kivitelezőt s közben folyamatosan törleszti a hitelt. Ennek ellenére az idén is sor került az átütemezésre; mintegy 28 millió forintot kell befizetniük. jövője Zselickislakon az idegenforgalomnak. Mint mondta: ma már megszűnt a csikóbőrös kulacsos, ostorpattogtatásos turizmus, az ide látogatók pihenni jönnek. A tiszta szobának, az egészséges falusi környezetnek még mindig nagy a vonzereje, s ebben itt nincs hiány. — Programokra, rendezvényekre is szükség lenne, de ehhez pénz kell. Az idei költség- vetésünk 7 millió 800 ezer forint, ebből másfél millió forintot tudunk fejlesztésre szánni. Ez nagyon kevés. A szolgáltatásokkal nincs gond: tizennyolc vállalkozó van a faluban. Egyre többen költöznek ide fiatalok, ebben az évben három házat vettek meg itt. Nekünk az idegenforgalom megvalósítása, a fiatalok visz- szatelepítése létkérdés. A nyitás lenne az egyetlen esélyünk, hogy felzárkózzunk, életben maradjunk. (Jakab) Dr. Foki Zsuzsanna jegyzőtől megtudtuk: a Napfény Termál kft a fürdő vásárlását követően résztulajdonának ellenértékét, a teljes ár 27 százalékát fizette ki. Ugyanakkor a fennmaradó 70 százaléknyi önkormányzati tulajdonra is elővásárlási joga van, de ezzel még nem élt. Pedig jól jönne a csőd elkerülésére ügyelő önkormányzatnak a több mint 90 millió forint, mert ebből befejezhetnék a nyolctantermesre tervezett iskola építését. Most azonban még állagmegóvásra sem telik, és az időjárás rendre kikezdi a csupaszon meredező falakat. (Várnai) Őszre sem lesz új iskolája az igali diákoknak A csőd ellen védekeznek Vajon mikor szólal meg itt a tanítást jelző csengő? „Nem érzem, hogy bármiből is kimaradtam volna” Kisgazdaság Nagybajomban FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA A kerti kistraktoron fiatalasz- szony, az utánfutóban mosolygós kisgyerek. Láthatóan tetszik neki az utazás. — Tizenkét éve élünk itt, Nagybajomban. Soha nem laktam a városban, de azt hiszem, nem is tudnám megszokni azt az életet — mondta Nagy Mi- hályné. — Itt fiatalnak, idősnek ugyanúgy telnek a napjai; mindannyiunknak ugyanúgy náponta meg kell küzdeni a megélhetésért. Nagy Mihályné elmondta: most járt le a gyes, de nem tudott még elhelyezkedni. Régebben a postán dolgozott, és szeretne újra munkába állni. — Talán hamarosan ez is sikerül — tette hozzá. — Addig is elég munkát ad a család, a férjem és a két kicsi: a hétéves Krisztián és a hároméves Viktória. Aztán a ház körül is bőven van tennivaló: hatszáz négyszögöles telken gazdálkodnak, és állatokat is tartanak. — Vannak tyúkjaink, disznóink, nagy kertünk. Csak annyit termelünk, amennyi magunknak kell, eladni már nem érdemes. Könnyebb itt a megélhetés, a városban ezekért is pénzt kellene adni... Igaz, nem könnyű a kerti munka, és az állatok gondozása sem, de megszoktam. Kéthetente járok tápért ezzel a kiskocsival. Elismeri: másként él, mint a többi fiatal, de nem érzi, hogy bármiből is kimaradna. — A barátokkal, ismerősökkel gyakran összejárunk, és a bálokra is szívesen elmegyünk a férjemmel. Tavasztól őszig meg ott a kis gazdaságunk: ilyenkor nem jut időnk másra — fűzte hozzá. A téli esték, persze, hosszúak. Olyankor tévét, videót nézünk, meg játszunk a gyerekekkel. Nem kell ennél több szórakozás... (Jakab) Támogatást nyertek az útalaptól járda építésére Somogyaszaló változásai A somogyaszalói kerteken már látszik a tavaszi munka nyoma. A falu életében meghatározó a mezőgazdaság szerepe; sokan próbálkoznak gazdálkodással a kárpótlás során szerzett vagy a tsz-ből alanyi jogon kivett földeken. Más munkalehetőség nincs, csak a közeli fogadó és a sertéstelep. Somogyvári Gyuláné húsz éve kereskedő. Kaposváron dolgozott, míg Aszalóban is fölmerült az igény egy rugalmas nyitvatartású üzlet iránt. A családi ház garázsában nyitotta meg a kis boltot. Állandó készenlét és napi 10-12 órai munka árán tisztes megélhetést nyújt a házaspárnak. — Munkából hazatérve a háziasszony régen csak a zárt ABC-t találta, mi ezen próbáltunk segíteni. Szombat-vasárnap is árusítunk. Hét végén friss süteményeket hozunk; amire igény van, azt másnapra beszerezzük. Újabban újságárusítással is próbálkozunk; az átutazók a Somogyi Hírlapot keresik, de megtalálják a heti- és havilapokat is. A posta előtt üres telefon- fülke; az átutazó meglepődik, majd a hivatalban próbálkozik. Csaknem fél órájába kerül, mire a távhívással elérhető számot megkapja — a központon keresztül. — Sokat bosszankodnak az autósok — mondta Tóth Zoltán postavezető. — A Matáv októberban helyezte el az üres fülkét; nagyon sokan megállnak, mert nagy az átmenő forgalom. Szeretnénk, ha legalább ide bekötnék a vonalat. Tóth Zoltán több mint 30 éve látja el a feladatokat az egyszemélyes hivatalban. Mint mondta, nem a fizetés tartotta ott, hanem a felelős munka szeretete. Néhány lépésre lakik a hivataltól. Havi 7-8 millió forintos forgalmat bonyolít le, nem unatkozik az üvegablak mögött. A Kaposvártól 15 kilométerre fekvő Somogyaszalóval csak a posta közvetítésével lehet összeköttetést találni. Az idén kiépül a teljes telefonrendszer: már csak a bekötésekre várnak. Becker Józsefné a fejlődő ellátást dicséri. Az óvoda szakácsa 42 évesen kezdett tanulni, és megszerezte a szak- képesítést. Sok évi bejárás után öt éve végre a szülőfalujában talált munkát. Az önkormányzatnál Fajcsi János polgármester avatott be az aszalói tervekbe. A 757 lelkes község szépen fejlődött: kiépítették a fontosabb infrastruktúrát, harmadik éve gázzal fűtenek, óvodát létesítettek, bővítették a kultúrházat, sportöltözőt alakítottak ki, s részesei minden valamirevaló pályázatnak. Támogatást nyertek az útalaptól járdaépítésre; a munkát a 200 méter hosszú, veszélyes szakaszon kezdik. A falu költségvetése 24 millió forint — annyi, mint tavaly, pedig az intézmények fenntartásához mintegy 30 százalékkal több pénz kellene. Nagy munkák előtt állnak: a belvíz elöntötte a kertek alján a sportpályát, s összedőlt a tűzoltószertár. A vízkárelhárításra 500 ezer forintot kaptak, a csapadékvíz elvezetésének végleges megoldásához még egyszer ennyi kellene. Somogyaszaló elöljárói keresik a lehetőséget a pénzszerzésre, ám a lakosságot nem akarják adóval terhelni. Enélkül is sokan küszködnek megélhetési gondokkal. Izményi Éva Göllében találkoztak a kerület papjai Kerületi papi gyűlések kezdődtek a kaposvári egyházmegyében. Ezeken a millecentená- rium jegyében arról tanácskoznak egy-egy esperesi kerület papjai, hogy mit tehetnek a magyar társadalomért. Göllében a plébánián hétfőn találkoztak a kaposvári kerület papjai. Beiratkozott elsősök a hetesi iskolában Húsz elsős iratkozott be a hetesi általános iskolába a következő tanévre. A 144 tanulóval és 16 pedagógussal működő gyermekintézmény egyre népszerűbb lesz a helybeli szülők körében, így kevesebben keresik már a városi iskolákat. Idén év közben is érkeztek új tanulók, van diákjuk a közeli Kaposvárról is. A szomszéd óvoda kicsinyei a következő években biztosítják az utánpótlást. Kétmillió adóforint a jutái kasszában Közel kétmillió forint folyt be az adók révén a jutái önkormányzat kasszájába. A lakosok annak ellenére tettek eleget a fizetési kötelezettségeiknek, hogy a településen minden adófajtát kivetettek és átlagosan 50 százalékkal emelték ezeknek a mértékét. Már tavaly sem volt gond a behajtással, idén pedig mindössze 50 ezer forint tartozást kellett utólag befizettetni. A befolyt összegből részben pótolták a költségvetés hiányát. Kábeltévével Jádon a szebb portákért Somogyjádon a kábeltelevíziót is fel kívánják használni a lakosság nevelésére. A tiszta, gondozott porták iránti igény ugyanis a falusi turizmus sikerességének is záloga. Tervezik, hogy a kamerával ellátogatnak egy-egy portára és a jó, valamint a rossz példát is bemutatva adják át egymásnak tapasztalataikat. A városkörnyéki társult települések természeti adottságainak a kiaknázását és a falusi turizmusba való bekapcsolását is szorgalmazzák. Tétlenül a lét peremén Homokpusztán Éktelen kutyacsaholás fogad Homokpusztán. Ezen az istenhátamö- götti településen csak néhány család él. A legtöbbjük a lét peremén. Idegen is ritkán vetődik ide; legföljebb, ha eltéved. S ha eső után vezet erre útja, nehezen kerül ki a kerékdagasztó sárból. Funtek József tizenöt éve települt ide Szombathelyről. Az erdészetnél kér- gezte a fát; géppel is dolgozott. Hét év után adták kezébe a munkakönyvét. Azóta nem tud mit kezdeni magával. Mert — mint mondta — nem élet az övé, hiszen még gyerek sincs. Minek szüljön az asszony ebben a nyomorban? A félig leszakadt ajtó mellett konyhaszekrény, két tucat literes dunsztos- üveg zsírral. A meleg még nem olvasztotta fel. A földes szobában óriás sparhelt, két bevetetlen ágy. Málló vakolat, füstös fal. A hajdani első szoba egyik sarkából az eget lehet látni. Hetek kérdése, s kidől a fal, leszakadnak a korhadt gerendák. — Ebben a putriban már takarítani sem érdemes — magyarázta a 39 éves férfi. — Egyszer úgyis ránk dől, ha nem kapunk építőanyagot. Az egyik bontásról lemaradtam, de a polgármester megígérte, hogy szerez gerendát meg cserepet, mert erre sem futja. Szeptemberben megszüntették az ön- kormányzati segélyemet. Legutóbb karácsonyra kaptam háromezer forintot, hogy tudjak venni némi élelmet. Az élettársam 6700 forintjából tengődünk. Funtek József állítja: hiába keresett új munkahelyet, nem tudott elhelyezkedni. Járja a szeméttelepet. Alumíniumot, rezet gyűjt, s a pálmajori és a kaposvári cigányoknak adja el. Van úgy, hogy csak 15-20 kiló gyűlik össze két hónap alatt. Annak az ára pedig szinte semmire sem elég. Megmutatja a ház körüli kertet. Most akarja felásni a parlagon hagyott földet, hogy krumplit meg hagymát tegyen bele. — Csak akkor megyünk a boltba, amikor megkapja az asszony a pénzt. Szinte mindig a 280 forintos főzőkolbászból veszünk. Különben zsíros kenyeret eszünk, aztán ha hetente hozzák a döghúst, mi is beállunk a 15-20 ember közé... Amikor arról faggatom az egyszál- bélű embert, nem fél-e a betegségtől, legyint, majd cigarettát sodor a faluban vett dohányból: — Megkaptam a tébécét, két évig táppénzen voltam. A gyomrommal is baj van, hiába iszom a svédkeserűt. A bort sem bírom már úgy, mint régen. Ha bedobok néhány fröccsöt, elkezd görcsölni a gyomrom, és ideges leszek. Ekkor — csakúgy, mint az élettársam — beveszek egy Seduxent. A homokpusztai férfi ilyenkor mély álomba zuhan. Ébren meg arról gondolkodik, vajon hogy alakult volna az élete, ha nem érik tetten tiltott határátlépésért, amikor biztos jövő reményében Svédországba igyekezett anyja unokatestvéréhez, s amiért ülnie is kellett... Vagy ha sikerült volna megszereznie a szobafestő-mázoló szakmunkásbizonyítványt. Mert Funtek József gyerekkorában festőnek készült. Akkoriban álmában sem gondolta, hogy huszonöt év után nem egy hófehérre meszelt házban, hanem egy füstös putriban húzza meg magát. Lőrincz Sándor Még néhány hét, és nyakukba szakad a vályogház teteje... Nagy Mihályné a kistraktoron
