Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-16 / 89. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. április 16., kedd Német expón a somogyi idegenforgalom Vendégcsalogató esély Magyar-német turisztikai ke- rekasztal-beszélgetést tartottak tegnap Mesztegnyőn a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal és a helyi önkormányzat közös kezdeményezésére. A tanácskozáson részt vett Hamvas Péter, a megyei idegenforgalmi hivatal igazgatója, valamint Edgar Wern- hardt, a heidelbergi BFM turisztikai és információs marketingiroda vezetője. Több mint húsz utazási iroda munkatársai a braun- sahweigi vásáron való somogyi bemutatkozást vitatták meg. A másfél milliós lakosú nagyvárosban a nyáron rendezik meg ^ az utazási irodák nemzetközi expóját, melyre Somogyot is meghívták. Ez az idegenforgalmi kiállítás és vásár kiváló lehetőség a somogyi vendéglátás népszerűsítésére, a falusi turizmus föllendítésére. A német szervezők ötvenszázalékos részvételi kedvezményt ajánlottak föl a magyar partnerirodáknak, de a megyének még így is mélyen kell a zsebébe nyúlni. Az expón való megjelenéshez az előzetes számítások szerint mintegy 750 ezer forintos támogatásra lenne szükség. Az ismer(e)tségnek ára van, ám az idegenforgalmi szakértők szerint érdemes megfizetni. Olyan befektetés ez, ami a sikeres braunschweigi szereplés esetén többszörösen megtérül a régiónak. Cs. K. E. Szakma munkanélkülieknek Kosárfonó és fonottbútor-készítő szakmát szerzett tizenegy Marcali és környéki munkanélküli. A Somogy Megyei Munkaügyi Központ szervezte héthónapos tanfolyam személyenkénti 150 ezer forintos költségét a munkaügyi központ fedezte. A sikeres vizsgázók közül ketten vállalkozásba fogtak, a többieket a marcali kirendeltség próbálja álláshoz juttatni. Az OKTV megyei továbbjutói Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek megyei döntőiről viszonylag kevesen jutottak tovább: angol nyelvből például sem az I-es, sem pedig a Il-es kategóriában nincs továbbjutó. A német nyelv I. kategóriájában Antal András (Ady Endre gimnázium, Nagyatád) és Krónert Ildikó (Nagyboldogasszony katolikus gimnázium, Kaposvár) mehet az országos versenyre. Kémiából és magyar irodalomból, magyar nyelvből nincs továbbjutó. Történelemből Őrszigety Katalin (Táncsics gimnázium, Kaposvár), földrajzból Csiffáry Nóra és Pálinkás Melinda (Munkácsy gimnázium, Kaposvár), és Kiss Gábor (katolikus gimnázium) jutott tovább. Az OKTV fizika I. kategóriából Dányádi Attila (Eötvös Lóránd Műszaki Középiskola, Kaposvár) jutott tovább. Kegyeleti park lesz Vesén Egyezséget kötött a vései önkormányzat az evangélikus gyülekezettel az eddig egyházi tulajdonban lévő régi temető átadásáról: a jövőben az önkormányzat gondoskodik a temető fenntartásáról. Elhatározták, kegyeleti parkot alakítanak ki a temetőpark eddig gondozatlan területén. Támogatott kéthelyi építkezők A helyi önkormányzat anyagi segítségével az elmúlt évben nyolc új ház épült Kéthe- lyen. Idén eddig tizenhét család nyújtotta be támogatási kérelmét, a 1,5 millió forintos keretből, legfeljebb 300 ezer forintos mértékben részesülhetnek az igénylők. Súlyos baleset defekt miatt Balatonszemesen egy látrányi lakos által vezetett tehergépkocsi a' bal hátsó kerék defektje miatt áttért a menetirány szerinti baloldali forgalmi sávba, ahol összeütközött egy szabályosan közlekedő — budapesti lakos által vezetett — személyautóval. A személygépkocsi neki vágódott egy teherautónak. A személyautó vezetője súlyosan megsérült, 37 éves utasa súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett. Csibék égtek el Görgetegen Több avartűz is volt Somogybán, mivel a tilalom ellenére is égették a gazt. Görgetegen a Béke utcában gyulladt ki egy melléképület, valószínűleg a baromfiól melegítéséhez bekapcsolt hősugárzó meghibásodása miatt. Lángra kapott a tetőszerkezet, elégett az ott tárolt takarmány, és elpusztult harminc csibe. Háromszázezer forint a kár. A nagyatádi tűzoltók gyorsaságának köszönhetően másfélmillió forintnyi értéket sikerült megmenteni. Munkaerőpiaci alkuk A Állásbörze Bogláron Ma 2500 álláskeresőt tartanak nyilván a balatonboglári munkaügyi kirendeltségen. A megyei és országos statisztikákhoz képest ez kis mértékű munkanélküliséget takar. S hozzátehetjük a tóparti sajátosságot: egy-két hónap múlva mindössze 6-700 ember marad - egészségügyi problémákkal küszködök, nyugdíjba készülők -, aki végképp nem talált szezonmunkát. Mint Mikola Zsuzsanna, a kirendeltség vezetője megjegyezte, a következő hónapokban így több ereje marad a 11 munkatársat számláló kirendeltségnek a pályakezdők problémáira. Gondjaik ugyanis sokasodnak: július 1-től megszűnik a számukra folyósított munka- nélküli segély. A szaktárca és az Országos Munkaügyi Központ dolgozik azokon a terveken, amelyek rövidesen új képzési formákat kínálnak a fiataloknak. A Somogy Megyei Munkaügyi Központ a tervezetek elkészültéig sem tétlen: csütörtökön és pénteken a balatonboglári Lengyel-Magyar Barátság Házában rendezendő állásbörzén az iskolákból most kikerülő diákoknak kínál tanulási lehetőséget, a pécsi Regionális Munkaerőfejlesztési Képző Központ közreműködésével. A munkaerőpiacon azonban szinte valamennyi korosztálynak képeznie kell magát, hogy jó esélye legyen a munkaadóknál. Az állásbörze ehhez nyújt szolgáltatást. Mintegy kétszáz munkahelyet kínálnak ezen a két napon: a kártyákra írt ajánlatot el lehet vinni, s a helyben levő munkaadónál ajánlkozni vagy azonnal útnak indulni a várt munkahelyre. A cégek is gyűjthetik a friss információkat. A munkaügyi kirendeltségek például anyagilag is ösztönzik őket álláskeresők felvételére bértámogatással, s anti kevésbé ismert: adókedvezmény is jár érte. A bogiári körzetben 18 önkormányzat 98 közhasznú munkást foglalkoztat. Lenne igény többre is, de a megyei munkaügyi tanács támogatási kerete behatárolt. Mikola Zsuzsanna azt javasolja: a különböző kereteken belüli átcsoportosítással segíthetnék a települések pályázatait. Pénteken egyébként az ön- kormányzatoknak szakmai fórumot szerveznek, s erre meghívták Kiss Péter munkaügyi minisztert is. G. M. Iskolaviziten a polgármester Szita Károly: A város nem hagyja veszni az értékeket Aligha mindennapos vezetői program egy megyei jogú város valamennyi önkormányzat által fenntartott vagy támogatott általános és középiskoláját végiglátogatni. Szita Károly Kaposvár polgármestere végigvizitálta az intézményeket, s nem afféle udvarias beköszönésre, hanem részvételre az alkalomra szervezett nevelőtestületi értekezleteken. Okkal remélhető tehát, hogy érdemi tapasztalatokra tett szert a polgármester. — A múlt év őszén kezdődött az iskolalátogatások sora, s a napokban, a Zrínyiben fejeződött be. Miért vállalkozott erre? — Általában is elhangzott az értekezleteken: nem volt eddig példa rá, hogy a város első számú vezetője szükségét érezze annak, hogy végiglátogassa a tantestületeket. Nem tagadom, jólesett hallani, de nem ezért vállalkoztam rá. Azért jártam az iskolákat végig mert fontosnak tartottam, több okból is. Az egyik: Kaposvár költség- vetésének negyvenhét százalékát az oktatásra költi, hatalmas összeget, több mint két és fél milliárd forintot. Nem lehet a költségvetés előterjesztője, tehát a polgármester, mindenben tájékozott, de az sem lehet, hogy megfelelő alapinformációi ne legyenek a stratégiai döntések meghozatalakor. Ehhez pedig muszáj megismerni az iskolákat. A másik ok: 1700 pedagógus dolgozik Kaposváron, a város alkalmazottai, akikkel fontos kontaktust, személyes kapcsolatot teremteni amikor lehetőség van arra, hogy bemutassa az ember a város gondjait, elképzeléseit. Ugyanakkor nekik is fontos, hogy megoszthassák véleményüket, megismertessék kritikájukat azokkal, akik döntenek.- A harmadik indíték: az igazgatókkal gyakrabban találkozom, véleményüket ismerem, ez ugyan az esetek nagy részében egyezik a nevelőtestületével, de itt mégis mások lehetnek a „hangsúlyok”... — Ha csupán arra gondol az ember, hogy akkor kezdődött a látogatássorozat, amikor a város kénytelen volt megnyirbálni az iskolák költségvetését, aligha lehet ezt amolyan népszerűséggyarapitó akciónak nevezni. Nem okozott ez konfliktusokat? — Tartottam ettől. Hiszen az általános és a középfok struktúra-átalakítása után, a költségvetés csökkentését követően kezdtem el a beszélgetéseket. Az első alkalmakkor volt bennem egy kis félsz, hogy mit fogok én kapni ezért. A találkozásokon tájékoztatást adtam az adott iskola adott költségvetéséről, meg arról, hogy mi volt a döntés háttere. És megértették. Ezt komolyan mondom! Külön öröm volt, hogy azt is megértették : két és félmilliárdba kerül Kaposvárnak az oktatás, ez bizonyos esetekben kevés, de az esetek egy részében lehet sok is. Megértették azt is, hogy ehhez az államtól 1,3 milliárdot kapunk normatív támogatásként, a többit az önkormányzatnak kell előteremtenie. — Sokszor olyan tanulók számára is, akik nem kaposváriak. — Erről is volt szó. Kaposvár ugyanis eltart egy fantomiskolát, ha azt az ötszáz tanulót vesszük, aki nem kaposvári illetőségű. Felmerülhet: most ne engedjük be őket? Ez hiba lenne. Örülünk annak, hogy iskolaváros vagyunk, hogy sok diák van, ha kevesebb lenne a gyerek, ez még érzékenyebben érintené az oktatási intézményeket, a nevelőket. Ez létkérdés is. — Kínálta a találkozás a gondok, kérések, panaszok felvetését. Mire tehetett ígéretet a polgármester? — Érdekes, mert az ember arra számít, hogy a rövid tájékoztató után sorban fogalmazódnak meg a kérések. Ez részint így is volt, pontosabban szólva sorban fogalmazódtak meg a problémák. Amelyek megoldására válaszokat, intézkedéseket várnak. Vagy azonnal, vagy később. S ez bizalmat is jelent, amitől én kivétel nélkül mindenütt jól éreztem magam. Sokat tanultam ezekből a beszélgetésekből. A hétköznapi gondokból is, mert felvetették azt, hogy elavultak a szemléltető eszközök, nem tudták kimeszelni a tantermet, beázik a tető, nyomasztóak a bérgondok és így tovább. Ezek egy része olyan, ami belátható időn belül orvosolható. Vagy az oktatási iroda lép majd egy sor kérdés megoldása végett, vagy az éves költségvetések összeállításánál vesszük ezeket figyelembe. — Kényes volt-e a látogatás a bezárásra ítélt Petőfi iskolában? — Számomra nem volt az. A kollégáim akik tervezték az programot felvetették, hogy a Petőfit most hagyjuk ki. Ezzel mélységesen nem értettem egyet! Mert működő iskoláról van szó, amelyhez kötődöm is, oda jártam, de ettől függetlenül is, őket kell leginkább meghallgatni, s a gondjaikat orvosolni, amiben csak lehet. Valóban sorskérdéseiket vetették fel: hogyan tudjuk a pedagógusokat elhelyezni, tájékoztatást, listákat kértek, az oktatási iroda dolgozóit elküldtem nevelőtestületi értekezletekre, szülői fórumokra azért, hogy a konfliktussal mindenképpen járó folyamat során amennyire lehet enyhítsük a gondokat. — Ennyi találkozás után milyennek látja a polgármester Kaposvár pedagógustársadalmát? — Óriási teher van rajtuk, s ezt most ismertem meg igazában. Egyrészt azért, mert szeretik a szakmájukat, szeretnének továbbra is pedagógusként dolgozni. Ezzel összefügg a bérhelyzet. Nagyon remélem, hogy a közalkalmazottak számára kialkudott 19,5 százalékos béremelési ígéretét a kormány valóra is váltja. Ma ugyanis több pedagógus kénytelen olyasmivel is foglalkozni, ami nem a szakmája, de ezért senki ne nézzen rossz szemmel rájuk. Annak örülnék, ha olyan pedagógustársadalom lenne, amely csak a hivatásával törődhet. Hogy ennek mekkora az esélye, arra most nem tudok válaszolni. — Ma mégis az az alaphelyzet, hogy apad a gyerekek száma, van egy struktúra, amely nem egészen ehhez szabott és van egy létében részint már fenyegetett pedagógusközösség. Milyen irányban léphet, fejleszthet a fenntartó? — Nehéz kérdés. Én magamban is szeretném megszüntetni azt a bizonytalanságot amely abból fakad, hogy nincs közoktatási törvény. Rengeteg változat, módosítás született. Olyan kellene, amely meghatározza egyértelműen a feltételeket, a feladatokat és azt „pluszt” is, ami az önkormányzatokra hárul. Nekünk ugyanis ehhez képest kell kialakítani, hogy mit vállalhatunk. Félő, ha a mai oktatási rendszert szétvetjük, akkor tíz év t múlva joggal éri kritika a döntéshozókat, hogy megszüntettek azt, amit háromszoros áron kell majd újrateremteni. A Zrínyiben tették fel a kérdést, hogy ott ahol vannak színvonalas tagozatos osztályok, ahol olyan nyelvoktatás folyik, melynek a végén a tanulók teljes köre nyelvvizsgát tesz, megmaradnak-e ehhez a feltételek? Erre azt mondtam: a város nyilván alakítja majd a törvény szellemében a struktúrát, de egyet nem tehet, azt, hogy a meglevő értékeket veszni hagyja. Tröszt Tibor Könyvkötők a könyvtárban A Megyei és Városi Könyvtár sokszorosító műhelyében a napokban készül az Örökség kiskönyvtár 8. kötete. A könyvkötészetben a levéltárnak és a somogyi könyvtáraknak kötnek be folyóiratokat. Képünkön: megrendelésre díszdobozokat is készítenek, ezúttal Gera Katalin szobrászművész plakettjeinek fotó: török Brutális gyilkost ítélt el a megyei bíróság A fal, az ágy sötétlik a vértől, a földön egy idős férfi, szinte felismerhetetlenné verve. A rendőrségi fotók egy gyéké- nyesi ház konyhájában készültek, ahol a budapesti Maszárik Béla megölte a felesége nagyapját. Az ügyet a Somogy Megyei Bíróság tárgyalta. Maszárik a feleségével Budapesten élt, ám évente többször meglátogatták az asszony gyékényesi szüleit, illetve a nagyapját. Jó viszonyban voltak, a 84 éves nagyapa azt is fölajánlotta, hogy költözzenek hozzá. A végzetes „hibát” akkor követte el, amikor megmutatta Maszárik Bélának félmillió forintját, s ígérte: hozzájárul a ház tatarozásához. Maszárik Béla sikertelen vállalkozóként 200 ezer forinttal tartozott hitelezőinek. Egyebek között ennek is tulajdonítható, hogy a házaspár viszonya megromlott, a férfi egy másik nőhöz költözött. Minderről tudtak a feleség gyékényesi rokonai is. Tavaly májusban Maszárik leutazott Gyékényesre, késő este 11 órakor ért a nagypapa házához. Autóját távolabb hagyta, majd a sötét lakás ajtaján, ablakán kopogva szólít- gatta az idős férfit. Választ nem kapott; bemászott az ablakon, s a ház konyhájában talált rá a már az ágya mellett álló öregemberre. Pénzt kért tőle, ám csak szidalmat kapott. Feldühödve ezen egy 25 centiméter hosszú ólomcsővel legalább huszonötször lesújtott az idős férfi fejére, arcára, majd egy székkel ütötte. A földön fekvő áldozatát ütötte, rúgta, taposta és fojtogatta. Ezután a megtalált 15 ezer forinttal távozott. A 84 éves nagyapa halálát a vérveszteség miatti sokk okozta, élete azonnali orvosi beavatkozással megmenthető lett volna. Maszárik vallomásában csak részben ismerte el bűnösségét, hangsúlyozta: „nem rúgtam és nem tapostam meg a nagypapát, és székkel sem ütöttem”. A Somogy Megyei Bíróság dr. Halász Etelka büntetőtanácsa Maszárik Bélát bűnösnek találta nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, ezért 12 évi 6 hónapi fegyházbüntetésre ítélte és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott és védője enyhítésért, az ügyész súlyosításért föllebbezett. (Tamási)
