Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. április 13., szombat Szín-Folt a polgári palettán Az alapítvány létrehozója dr. Gyenesei István és a galéria tulajdonosa, Szabóné Kimmel Ágnes fotó: lang Róbert CZOBOR ÉVA Szerelem Tudod mi a szerelem? Mézédes csobbanás a szíved húrjain, csokorba kötve vágyaid. Hol néma titkaid űzve hívnak a gyöngédség lankás tájain, felfedve régi álmaid. Furcsa, mámorító odaadás az érzés izzó hatalmának, s beleveszni a homályba, hol minden dobbanásra a szíved húrjai felelnek, s a bőröd melegét elnyeli a csönd. EGRI BÉLA Ennyit ér Simulj hozzám szép angyalom, feszes kebled megtapintom. Csókot váltok rózsa száddal, akár a méh a virággal. Átölellek, mint anyámat, vagy az istent az imádat. Tüzes szemedből olvasom, sok rossz után van még jogom feledni kínt és bánatot, mit eddig hű szívem kapott. Megróttak, de ártatlanul. Ki tette, most sunyin lapul, remegve talán arra vár, hogy ne létezzem többé már. Jó lenne élni még tovább veled, mint törzsével az ág, erősödni jó talajban egyre, egyre boldogabban. Ha a rügy nem bont levelet, tövében virág sem lehet, hisz a léte nem végtelen, korhadt fán gyümölcs sem terem, pusztul ő is és a gyökér. Anyanyelvűnk 1100 éve Harmincadik alkalommal rendezik meg hazánkban a magyar nyelv hetét. Központi témája ezúttal anyanyelvűnk 1100 éve. Ezt Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke mondta el tegnap budapesti sajtótájékoztatóján. Az ismert nyelvművelő felhívta a figyelmet: anyanyelvűnket nem csak használni, hanem védeni is kell, mert egyre több a külföldi eredetű ártó hatás. A magyar nyelv hete hivatalosan a jászberényi megnyitóval kezdődik; Deme László előadása Anyanyelvűnk 1100 esztendejéről szól. Országosan mintegy ezer rendezvényt tartanak, de van olyan megye, ahol már a költészet napján megkezdődtek a nyelv hetének rendezvényei versenyekkel, vetélkedőkkel. Az érdeklődés, a művészet- pártolás, a kulturális vállalkozás polgári palettája Kaposváron negyvennégy hónapja szó szerint egy Szín- Folttal lett gazdagabb. A múlt hagyományaihoz képest a jelen próbálkozásai, újrakezdései még sokszor törékenyek, esetlegesek, ezért okkal feltűnő ha egy kezdeményezés nem tiszavirág életű. Olyannyira nem, hogy a tárlatok megnyitásakor, a Szín-Folt Galériában másokkal összepréselődve az jut az ember eszébe, ilyenkor inkább Zsú- Foltnak kéne nevezni... Ezt mutatta az avatóünnepség is az új helyen, az Anker- házban. Legalább annyian dis- kuráltak kíváncsi türelemmel, bebocsátásra várva, mint ahá- nyan befértek. Bár a korábbi, Kontrássy utcainál nagyobb a terem. Költözött a galéria. A költözés mindig rumlis, idegesítő, a Szín-Folté viszont felettébb vidám és látványos volt. Ugyanis az avató előestéjén zeneszóval, égő gyertyával, egy pohár pezsgő után vonult a baráti kör az új helyre. Kis üvegkalická- ban ajándékot kaptak: egy faldarabot a régiből. Ez a kedélyes összetartozás a törzsközönség létének titka a Szín-Foltos ver- niszázsok szép eseményein. — Július végére írtak ki; nagyon várom már a gyermekünket. Nem igazán félek a szüléstől: ez lesz a tizenkettedik gyerkőc a családban. Dán Jánosáé Viszákpusztán él. Békésből hét éve költöztek Somogyba. A bodrogi kastélyban kaptak szolgálati lakást; ott nevelték két gyermeküket. Idővel úgy gondolták, hogy ennél többet is tehetnek a rászorulókért: öt gyermeket fogadtak örökbe a marcali és a kaposvári otthonból. — Boldogan vettük magunkhoz a gyermekeket — mondja. — A legkisebb alig volt 16 hónapos, a legidősebb betöltötte a négyet. Felemelő érzés volt, amikor hirtelenében hét gyermekünk lett. Férjemmel együtt hálát adtunk az Istennek. Biztos vagyok benne, hogy csak az ő közbenjárásával történhetett így. Kezdetben nevelőszülőként gondozták a picinyeket; az első Szabóné Kimmel Ágnes, a tulajdonos, úgy tartja, hogy minden erőlködés, könyörgés, rászervezés nélkül, szinte spontánul alakult, gyarapodott a publikum. Nem csupán a művészekből áll az a kör, amelyet nehéz lenne iskolavégzettség, foglalkozás szerint jellemezni. Egyszerűen szólva kaposvári polgárok, akiket itt művészetszeretet tart össze. Nem a hevült politizálás, a ki- vagyi nagyhangúság a jellemző, hanem az emberközeli diskurzus, a találkozás szánadandó alkalommal viszont örökbe fogadták őket. A Dán házaspár a már meglévő hét mellé újabbakat szeretett volna. Az asszony még négyszer szült. Most hét fiuk és négy lányuk van; a vér szerintit és az örökbe fogadottat egyformán szeretik. Amikor arról kérdeztem, melyik a saját gyermekük, azt mondta: mind a tizenegy. Ha rosszat tesz valamelyik, ugyanúgy kap egyet a fenekére, mint a másik. A dicsérettel is így vannak. A férfi és a nő korábban baptista volt. Most is kereszténynek vallják magukat; mindennap olvassák a Bibliát, és a kürtöspusztai evangéliumi keresztény gyülekezet tagjai. Hetente rendszeresen találkoznak 20-30 társukkal. A gyermekek névválasztása is a Bibliához kötődik: Dávid, Dániel, Illés, Johanna, Erzsébet, Lídia, János, Sámuel, Józsué, Debora, Péter... A tizenkettedik déka, az igény, hogy érezzék kellemesen, jól magukat. Természetesen perdöntő ebben az, hogy a kiállító művészek is láttak fantáziát a galériában, amely műkereskedés is. Minek tagadni: nagy boltot eddig nem hozott sem tulajdonosának, sem a kiállítóknak. A fenntartás költségeit a férj, Szabó Károly vezette képkeretező és üvegesműhely fedezi. Hogy hoz-e majdan anyagi hasznot a háromgyermekes házaspárnak, az nagy kérdés. Mondta is Szabó Károly, hogy gyermek nevét most keresik. — Az a célunk, hogy minél tisztábban kövessük Isten tanítását. Fontos, hogy az ember teljes életet éljen. Mi is keressük ezt, és abban bízunk, hogy megtaláljuk a helyes utat. A gyermekeinknek is ezt szeretnénk megtanítani. Húsvétkor sem a nyuszit ünnepeltük, hanem az Űr Jézus feltámadását. Persze ha kedvük tartja, barátaikhoz hasonlóan, ők is festhetnek tojást. Mialatt beszélgetünk, a gyerkőcök hancúroznak. Néhá- nyan monopoliznak, a többi kergetőzik. A két kisebb — Sámuel és Józsué — anyját figyeli, amint róluk beszél. — A szüléink eleinte féltettek, amikor megtudták döntésünket — mondta a 32 éves anya. — Később elfogadták tervünket, és látják, hogy jól megvagyunk. A gyerekek nagyon szeretik egymást. Elmondhatom: boldogan élünk. az érdeklődés önmagában nagy húzóerő, de mögötte manapság még alig van jelentékeny vásárlóerő. Nem volt viszont szavaiban egy cseppnyi szemrehányás vagy csalódottság, inkább realitásérzék. Amiért nekivágtak, abban a művészetpártolás és a társaságszeretet volt a meghatározó, ez pedig, ahogy mondani szokták, bejött. Amíg a házaspárt hallgatja az ember, megérti, hogy pátoszmentes, tisztes szándékú, földönjáró álmokat valósítanak meg. Van hitelük (s ez banki mércével aligha mérhető) és vonzerejük. Talán ez a titka annak, hogy a baráti társaságból kikovácso- lódott a Korona Kör is, amelynek otthona lesz ezután a Szín- Folt Galéria. A mecénások azonban fontosak. Az avatóra és a kamaraméretekben is gazdag, igényes somogyi képzőművészek kiállítására szóló meghívó azt is tudtul adja, hogy a vállalkozás támogatására egy alapítványt hozott létre dr. Gyenesei István, a megyei és a városi képviselőtestület tagja. Szinte magától értetődően vallja, hogy a korábbi támogatói szerepkörök megszűnése, átalakulása közben a feladatok egy részét a kezdeményező polgárságnak kell átvállalnia. Ez a kultúra mellett a sport fejleszA családfő háztartási gépszerelő volt, majd állattartással foglalkozott. Teheneit nemrég eladta: újabb vállalkozásra készül. Nem félnek a mindennapoktól; ennivalójuk van, beosz- tóan élnek. A tejet gazdától veszik, literje így is negyven forintba kerül. A gyerkőcök, bizony, meginnának nyolc litert is, de most csak négy literre telik. Kenyérből két kiló fogy naponta. Boltban jóformán csak vajat és kenyeret vásárolnak. Előfordult olyan is, amikor jóformán alig volt ennivalójuk. — Reggelire már csak szatésében, életben tartásában is elengedhetetlen. 1995-ben mint Kaposvár képviselőtestületének tagja a tiszteletdíját ajánlotta fel az alapítvány céljaira. Ezzel, úgymond, visszaadja a városnak a várostól kapott pénzt, azt is remélve, hogy a példa ragadós. Mert nem biztos, hogy nincs rávaló, csak a művészetpártolás ilyen gyakorlata nem alakult még ki. Az alapítvány nyitott, bárki csatlakozhat hozzá; a művészek ezt alkotásaikkal tették, s a galéria tulajdonosa elmondta, hogy igen jól jött a támogatás az új berendezéséhez. Hogy mit vár pénzéért az alapítvány létrehozója? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy valóban legyen otthona a társművészeteknek, a jó hangulatú együttléteknek, az egyébként öntörvényű utat járó alkotóknak hogy az önérvényesítés során egymásra is, közös lehetőségekre is rátaláljanak. Szabóné Kimmel Ágnes terveit hallgatva okkal remélhető, hogy ez a házigazdákon nem múlik. Ugyanis délelőtt tíztől este hatig mint galéria várják a látogatókat, hattól este tízig művészklubként. A spontán együttlétek mellett programokat is szerveznek, örömükre szolgálnának irodalmi, zenei estek, könyvpremierek. Tröszt Tibor Ionná és kenyér maradt, ami nem kifejezetten jó a gyerekeknek. Imádkoztam, és nem sokkal később ajándékot kaptunk az egyik környékbeli boltostól. A kosárban mindenféle finomság volt. A családban elkelne egy jó autó is. Nem valami csodajárgány, hanem olyan, amiben mindannyian elférnek. Van hét kerékpárjuk, és a sógor Trabantját is használhatják. Ha sikerül leműszakiztatni a 21 személyes Robur kisbuszt, már egyszerre kirándulhatnak is. Harsányi Miklós Tizenegy gyereket nevel a viszákpusztai család Egyik hozta a másikat Nevek a Bibliából - Naponta négy liter tej -A boltos ajándéka A gyerekek gyakran monopoliznak fotó: kőhalmi Szilvia A Happy Gang Kaposváron A könnyűzenei slágerlisták élvonalában egyre gyakrabban hangzik el a Happy Gang együttes neve. S második albumuknak, a Boojakának számai is. A Happy Gang nemrég fergeteges koncertet adott a Munkácsy gimnáziumban. A triót Moha, Vitamin és Cory alkotja. Az utóbbival beszélgettünk. — Furcsa a nevetek. — Két éve kaptuk; így ismernek bennünket mindenütt. Vitamin még Búza Sándortól kapta a nevét, a Halló vasárnapban, Moha azért, mert nem hagy cserben soha, én pedig azért, mert görkorcsolyázom. — Most a ragga-jungle beat eat a stílusotok. — Nem akarunk egy irányzatnál leragadni; az az izgalmas, ha sikerül valami újat összegyúrni a különféle stíluselemekből. Próbálkozásaink eredménye a Boojaka című album. Ilyen két sikeres dalunk: a Kérek egy kulcsot a szívedhez és a Minő guminő is. Az előbbi az én agyszüleményem. Szeretjük az extrém dolgokat. — A kábítószert is? A No drug! egészen másról szól. Szívtatok már füvet? — Egyikünk sem. Tudjuk, milyen iszonytató a drog; nem akarjuk kipróbálni. Jamaicában lett volna rá mód, mert ott mindenki szívja. Nem tettük. Mi enélkül is boldogok vagyunk. — Jamaicában az Öreg Sam című videoklipet forgatták. Miért pont ott? — A Jamaica jéggel kezdetűn is gondolkodtunk, de végü- lis az Öreg Sam-et választottuk. Persze nem volt elég „ja- maicás”, és untuk is, ezért átírtuk. Az az ország már régóta izgatott bennünket, ezért mentünk oda. Rendkívül érdekes érzés volt, hogy az utcán csak feketéket látni, meg néhány fehér turistát. — Mire készültök most? — Megpróbálunk befutni külföldön is. Hamarosan elkészül a Kérek egy kulcsot a szívedhez című dal angol változata. Új albumunk jelenik meg őszre, és megbízást kaptunk egy filmzenére is. Gombás Bálint Megmutatja a legtisztább emberi világot Liszt és Chopin bűvölete Hét zenei esten, kéDönálló és tizenhárom tanári hangversenyen lépett a közönség elé Kenedi Tibor zenetanár, a nagyatádi zeneiskola igazgatója. Húsz éve működik közre a város jelentős rendezvényein. — Szeretem a zongorát; természetes igényem az ilyen fellépés. Szakmai fejlődésemben is egyfajta kontrollt jelent — mondta Kenedi Tibor. — A közönség reagálása megmutatja, mit ér az, amiért az ember sok éven át dolgozott. Fontos ez azért is, mert a diploma megszerzésével megszűnt a szakmai irányítás, hangszeres tudásom továbbfejlesztésében csak magamra támaszkodhattam. Megmérettetés, hogy önálló esten előadásom leköti-e a közönséget. — Mi ösztönzi? — A zene és a hangszer szeretete. És az igény, hogy a legtisztább emberi világból megmutassam, mi a szép és mi a jó. Nem a szakmai elfogultság mondatja velem, de tény, hogy a zene — mint más művészeti ágak is — a legszebb érzelmeket fejezi ki. — Milyen műveket játszik szívesen? — Mindig erősen vonzottak a romantikus szerzők; izgatott műveik zenei és technikai megoldása, ezért hangversenyeimre is ilyen műveket választok. Elsősorban Liszt és Chopin alkotásait, ők ketten a zongora hangzásvilágának kiaknázásában más-más módon, de a végsőkig elmentek. Rendkívül vonzó, hogy az értelmezési és megformálási lehetőségek széles határok között mozognak; ez az interpretálónak egyrészt óriási szabadságot ad, mégis kényes feladat. Ennek igyekszem megfelelni a legjobb tudásom szerint. Németh István
