Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-25 / 71. szám

1996. március 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Családtervezési program kezdődik Marcaliban Czeizel Endre orvos-genetikus és munkatársai készítették az optimális családtervezési mo­dellt, és ez 1984 óta működik Magyarországon. Laposnyik Jánosné, a családvédelmi szolgálat marcali munkatársa­ként vett részt februárban a Czeizel-féle kurzuson. Más­félszáz kollégájával együtt arra képezték ki, miképpen se­gítse a házaspárokat a család- tervezésben. — A lényeg az, hogy a baba tervszerűen és ne véletlenül érkezzen — mondta a szolgá­lat helyi képviselője. — A program során négyszer talál­kozunk a párokkal. Először a családtervezési alkalmassági vizsgálatot végezzük el. Ezt követi a fogamzásra való há­rom hónapos felkészülés, il­letve a fogamzás időpontjának kijelölése. Az újszülött fejlő­dése szempontjából a terhes­ség első 12 hete meghatározó. A módszer segítségével a 3 százalékot kitevő születési rendellenességek a felénél is kisebbre csökkenthetők. A megelőző jellegű program a magzatnak és az édesanyá­nak a legjobb körülményeket teremti meg. Indokolt esetben viszont a szakértők akár el is tanácsolhatják a gyermekválla­lástól a párokat. — A marcali kórház vezetői az ügy mellé álltak, rajtuk nem múlik a szolgáltatás bevezetése. — Laposnyik Jánosné szerint rövidesen eldől: Kaposvár, Sió­fok, Nagyatád vagy Marcali kap-e lehetőséget a program el­indítására. Mindez nem kerül pénzébe a családalapítóknak, ugyanakkor — a cél érdekében — maximális együttműködést kíván. Cs. K. E. Közműépítés a somogyfajszi emlékműnél Múzeum születik A készülő emlékműnek és környezetének kivilágításáról mondtak véleményt az érin­tett szakemberek Somogy faj - szón, a Dunafer-Somogyor- szág Alapítvány fórumán. A faluközponttól mintegy 1400 méterre fölfedezett őskohókhoz - a tervék szerint - a vadászház érintésével az erdőn át húzza ki a vezetéket, pontosabban a meghosszabbításhoz szükséges földkábelt a Dédász. A régé­szeti szenzációnak számító vaskohók területén a villannyal párhuzamosan majd a víz- és úthálózatot is kiépítik. Stamler Imre, a 35 millió fo­rinttal gazdálkodó alapítvány titkára elmondta: az őskohó-le- letet magába foglaló emlékmű­vet múzeummá alakítják. A vasbeton szerkezetet fával fed­ték be, s erre a napokban rakják föl a barna műemlékpalát. A te­tőfedéssel egyidőben már ké­szül az emlékművet övező kerí­tés is. A Dédász rövidesen megkezdi a múzeum és kör­nyéke közvilágításának szere­lését is. (Csíky) Kányasirám Kisgombán Szomorú manapság a Kisgom­bán sok, jóféle szeszbarát: el­vették tőlük, s gyászolják ked­venc kocsmájukat, a Kányát. Mindhiába. Bezárt, elszállt, mintha álom lett volna, vagy egy igazi kányamadár. Más egységet keresett hát, s fröcs- csei, sörei felett az árván mara­dott csapat most ott vitatja meg, miként változnak manapság Marcaliban dolgai a világnak. Lám, itt a Kánya példa: volt, és most oda a krimó, pedig úgy tűnt, oly biztosan áll az a lá­bán, miként dukál a melóba in­duló melósnak a kora reggeli féldeci. Állítólag átverték a szegény kocsmárost, aki bérel­te a házat. Ami azelőtt istálló volt, és Kánya Laci lépésről (hosszú)lépésre alakítgatta, szépítgette. S ez édeni helyzetben kide­rült: aki a kocsmát barátunknak bérbe adta, az maga is bérlő volt csak, az igazi tulaj a hát­térben maradt. Most végtére megjelent, s kiüríttette a termet. Sokan tudni vélik: Kánya bu­kott a bulin jó egymillió forin­tot - de nincs egyedül. Akadnak lent is, fent is, kik rossz szerző­déseket kötnek, s ezért később keményen fizetnek. A pénz el­száll, s a csalódott becsapottak tehetetlenül káromkodnak, üt­hetik a nyomát remélt boldog­ságuk „kék madarának”. Kriglijükbe kapaszkodva, immár más marcali kocsmában a jó barátok dühöngenek, sirán­koznak, suttognak és szomor- kodnak. S már nem is csak a Kánya miatt. Kun G. Tibor A mellékvonal sem lehet mellékes a marcali vasútállomásnak Újra sínen a szállítás Fájdalmas műtétet volt kénytelen elviselni tavaly a marcali MÁV-állomás: két fontos vonatpártól s ezáltal jelentős bevételtől fosztották meg a szigorító intézkedé­sek.- Eredményeink ma semmivel sem rosszabbak a tavalyiaknál- mondta Molnár Ferencné ál­lomásfőnök. - Ellenkezőleg: különösen az árufuvarozásban és a teherforgalomban sikerült előrelépnünk. A vasutas szak­zsargonban leadásnak neve­zett forgalmunk a múlt év ha­sonló időszakához képest 28 százalékkal nőtt. Köszönhet­jük ezt elsősorban a bábolnai IKR Rt-nek, ahonnan a kül­demények folyamatosan ér­keznek iparvágányainkra. Fo­lyékony műtrágyából eddig négyezer tonnát, zsákosból kétezer tonnát szállítottak. Ezekre a küldeményekre még április közepéig számíthatunk. Kedvezőek a tapasztalatok a marcali állomáson a feladá­sokkal kapcsolatban is. Eddig 1700 tonna sörárpát szállítot­tak ebből a régióból a nagyka­nizsai sörgyárnak, a Sefag jó­voltából pedig napi négy-öt vagon fát indítanak rendelte­tési helyére, elsősorban olasz és osztrák exportra. Emellett rendszeres feladatot ad az ócskavas-szállítás. A beol­vasztásra váró hulladékkal he­tente egy vagont indítanak a rákosi fogadóállomásra.- Három új partnerrel is szerződést kötöttünk: közülük a szőcsényi erdészeti szakis­kola 400 négyzetméter, egy fonyódi vállalkozó pedig 1200 négyzetméter rakterületet bé­rel tőlünk. Ez a kéthelyi állo­másra szóló szerződés egyéb­ként 2010-ig szól. Emellett egy, a Pini részére szállító üz­letemberrel is kötöttünk elő­nyös megállapodást. Nem lehetnek elégedetle­nek Marcaliban a személyfor­galommal sem: nem esett vissza a mostohább körülmé­nyek ellenére sem. Csak ráa­dás, hogy a tavaly elvett két vonatpár a nyári menetrend életbe lépésétől ismét közle­kedik majd Somogyszob és Balatonszentgyörgy között. Kun G. Tibor Külföldi vendégek étvágya és segítsége - falusi turizmus Tavaszodik Libickozmán Vajda Ferencné kilencvenegyedik tavasza fotó: kun g. tiror Voltam én minden, csak jó nem — kapaszkodik a falu­végi kis ház kerítésébe. Fe­jén az elmaradhatatlan kendő, arcán kilencvenegy tavasz barázdálta, sokat­mondó mosoly. Özvegy Vajda Ferencné Otu- csák Anna 1930 óta lakója az alig hatvan lelket számláló Li- bickozmának. Férje, nevelt gyereke rég itt hagyta már — ki így, ki úgy múlt el mellőle. Ő maradt, s vele a derű, amit a magányos évek sem tudtak ki­koptatni belőle. — Adnék tojást szívesen, hiszen huszonnyolc tyúkom kapirgál a kertben, de éppen most vitték el a németek mind a harmincat. Adtam, mért ne adtam volna, ha jól megfize­tik. Tavaly még eldolgozgat­tam a kertben is, mert hála Is­tennek, az egészségem még megvan. Ha meg elfáradok, csak üldögélek, és hallgatom a rádiót, mi történik a nagyvi­lágban... Van ám nékem gon­dozóm, aki figyel rám: ebédet hoz, és a gondomat viseli. Pa­pír is van róla, hogy a háza­mért cserében eltartanak. Nem rokon, csak ismerős család; ők fizetnek a nyugdíjból utánam mindent. Bent a faluban akkor voltam utoljára, amikor a dok­tor úr felvitt a szép kocsiján. Hiába, a hosszú gyaloglás már nem az én lábamnak való. De hogy az az orvosság milyen sokba, vagy nyolcszáz fo­rintba került! Használ nekem a jó vörösbor is: naponta egy pohárkával, gyógyszer helyett is megiszogatom... Népek jöt­tek és mentek, néhány öreg ház is takarossá fiatalodott, ahogy az elmúlt években Li- bickozma romantikáját fölfe­dezte a falusi turizmus. Disz­nótorra, friss levegőre egyre több külföldi vendégnek tá­madt étvágya. Jól eshetett a kóstoló, mert néhányan itt ra­gadtak. Bár ahogy Horváth László polgármester mondta: fejlődés ide vagy oda, egy el- németesedő községben senki sem szeretne élni. — Idős, nyugdíjas emberek vagyunk. Nem kérünk, de a fölajánlott segítséget szívesen fogadjuk. A kápolnát például úgy tettük rendbe egy fillér községi pénz nélkül, hogy az egyik német építészcsalád — kalákában a libickozmaiakkal — tíz nap alatt bepucolta. Nem is akárhogyan: ragyog most kívül-belül, s olyan elektromos szerkezet van a to­ronyban, hogy napjában két­szer is harangoz... A földből éltünk mindig, de a művelés mostanában istenes egy dolog! Gépek nélkül, felszerelés híján neki se álljon az ember. Mit tehetünk? Megvesszük, ami kell, ha a legutolsó kuporga- tott forintunk bánja is. Mert nem a gazdagság, csak a mindennapi boldogulás, amire mi vágynak. Csíky K. Erika A Hétszínvirág iskola 390 ezer forintja A marcali Hétszínvirág általá­nos iskola oktatói pályázatot nyújtottak be a Közoktatási Modernizációs Központhoz, s korszerűbb oktatási rendszer kialakításához kértek támoga­tást. A modernizációs központ 390 ezer forintot ad egy új pe­dagógiai program kidolgozá­sára, és a kész anyagot más, hasonló iskoláknak is átadja. Sikeres jótékonysági bál - támogatásra Sikeres jótékonysági bált ren­deztek a hét végén Kéthelyen az iskolában; a marcali-kéthelyi Kézilabdázók Baráti Köre volt a házigazda. A bevételből a sportágat támogató vállalkozók segítségével 30 ezer forintot ajánlottak fel a kéthelyi iskolá­nak sporteszközök vásárlására. Tisztítják a marcali a Mol-benzinkutat Tisztítják a marcali Mol-töltő- állomás tartályait. A tömörségi és ultrahangos vizsgálat is el­engedhetetlen a környezetvé­delmi, biztonságtechnikai okok miatt. A marcali Mol-kút várha­tóan április első napjaitól fo­gadja újra a tankoló autósokat. Megújul Sámsonban a Kossuth utca Folytatják Somogysámsonban a Kossuth utcai lakásépítéseket. Az önkormányzat 12 ház építé­séhez állított ki igazolást a szo­ciális segélyre, s ennek összege elérheti a 2,2 millió forintot is. Három házon már van tető is, másik háromnak állnak a falai, a többinél végeztek az alapo­zással. A kalákában folyó épít­kezések folytán enyhül majd a marótpusztaiak lakásgondja. A Marcali Tévé heti műsora Hétfő 13.00:Közvetítés az ön- kormányzati ülésről. 19.00: Az önkormányzati ülés, felv. Kedd 19.00: Marcali híradó, sport. Szerda 19.00: A keddi adás. Csü­törtök 19.00: Tükör, közéleti ma­gazin. Péntek 19.00: Tükör, ism. Gondnok nélkül a Gondviselés Gondnok nélkül maradt Marca­liban a Gondviselés Háza. El­maradt ugyanis a tízágyas át­meneti szállás kialakítása, így fölöslegessé vált a munkakör.- Határozatlan időre szólt a gondnok szerződése, ez bármi­kor felbontható - mondta Kiss Iván marcali plébános. - Kide­rült ugyanis a munkaköréről: ebben a formában fölösleges, ezért az egyházi vezetés meg­szüntette. A Gondviselés Házá­ban 150 négyzetméternyi he­lyet a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportja kapott, 25 évre. Itt van az egyház X-háza, de félbemaradt az ide tervezett átmeneti szállás kialakítása. Marcali élénkülő hitélete a főállású hitoktatót igényli, majd az költözik ide. Esetleg a sek­restyés vagy a kántor. (Csíky) Pusztakovácsi polgármestere nem rejti véka alá a véleményét / Eletnyi szolgálat a faluért Pusztakovácsi községért végzett kie­melkedő tevékenységéért Csöndör József polgármester a Magyar Köz- társasági Arany Erdemkereszt kitün­tetést vette át nemzeti ünnepünkön Göncz Árpád köztársasági elnöktől.- Kicsit meglepődtem, amikor értesítet­tek, hogy Budapestre kell utaznom a ki­tüntetés átvételére - mondta Csöndör József. - A működő hatalommal ugyanis nem felhőtlen a viszonyom: a rossznak tartott mai parlamenti dönté­seket, kormányhatározatokat magánbe­szélgetéseken, különböző fórumokon nyíltan bírálom. Ha ennek ellenére ér­demesnek találtak rá, azt nem politikai erényeim, hanem a faluban végzett munka elismerésének tekinthetem. Csöndör József bár kezdettől a köz- igazgatásban dolgozott és rövid idő alatt vezetői posztra került, csak egy­szer kapott miniszteri kitüntetést (Ki­váló Munkáért), a hetvenes években. Életének jelentősebb állomásai a kö­zelben vannak: Boronka, Hosszúvíz, Libickozma, Marcali és természetesen Pusztakovácsi. 26 évesen választották tanácselnöknek, és bár jól dolgozott, 1985-ben törvénytelenségek sorozatá­val leváltották. Ma is fájlalja, hogy ezt az egyik általa is tisztelt vezető tette. Öt évvel később Csöndör Józsefet - három jelölt közül - választotta meg a falu népe: a lakosság 70 százaléka rá adta voksát.- Nem tartottam kortesbeszédeket - mondta -, viszont mindenki tudja, hogy nekem a munkaidő télen-nyáron reggel hatkor kezdődik, és gyakran csak késő este ér véget. Amikor ide kerültem, Pusztakovácsi a járás egyik legelmara­dottabb faluja volt. Szerencsére jó kol­légákkal, képviselő-testülettel fokról fokra sikerült előrelépnünk. Először or­vosi rendelőt építettünk, majd ide hoz­tuk az egészséges vizet. Utána a gyógy­szertár következett, klubhelyiséget kap­tak az idősek, és ott alakítottuk ki a könyvtárt is. Utak, járdák, szolgálta­tás... Alapelvem, hogy a munkát szigo­rúan meg kell követelni, de amit lehet, meg kell adni az itt élő 950 embernek, ebben a nehéz helyzetben is. Ezt tapasz­talom a Somogyért Egyesületben is, amelynek elkötelezett híve vagyok. Kun G. Tibor Csöndör József: A Somogyért Egye­sület elkötelezett híve vagyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom