Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-30 / 76. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. márc. 30., szombat UJ KÖNYVEK LESLIE L. LAWRENCE Síva utolsó tánca Rémfilmet forgatnak a Hi­malája hegyei között, holly­woodi módra, s titokzatos gyilkos jelenik meg. Szeren­csére ott van a környéken L. Lawrence és barátja Jondon láma, és gyilkos hajsza kez­dődik... (Gesta, 498 Ft) MÜLLER PÉTER Benső mosoly A kígyó és kereszt szerzője új könyvében szinte minden tapasztalatát összegezve vá­laszol az embert foglalkoz­tató számtalan kérdésre. Olyan könyv ez, amely élni segít. (Édesvíz -550 Ft) CALLAN PINCKNEY Callanetics Siker elképesztően rövid idő alatt az egész világon elter­jedt Callan-toma segítségé­vel. A szép, feszes test felépí­tését kínálja. (MKK, 730 Ft) PAUL DAVIES Az utolsó 3 perc Feltevések a világegyetem végső sorsáról. Csodálatosan eredeti, szellemes könyv ar­ról, hogy is lesz, ha bekövet­kezik. (Könyvklub, 540 Ft) C. JARMEY-J. TINDALL Akupresszúra A keleti orvoslásban jól is­mert ősi gyógymód szerve­zetünk energiaáramlásnak felborult egyensúlyát kezeli. Ez határozza meg, milyen a lelki, fizikai egyensúly. A könyv megmutatja, miként használhatjuk az akupresszú- rát otthon, hogyan segíthe­tünk vele családtagjainkon. (Magyar Könyvklub, 820 Ft) Csodák és realitások Egyiptomban Luxorban befejezéséhez köze­ledik az ásatási szezon, és kez­dődik az idegenforgalmi. A Királyok völgyében letűnt ko­rok sírjait kutató régészek munkáját egyre nagyobb tu­ristahad zavarja. A sivatagi nap pecsenyepirosra égette német és a mindig szemvédőt hordó japán turisták között itt járt a héten Göncz Árpád ma­gyar köztársasági elnök is. Politikai tárgyalásait Kairóban befejezve csütörtökön egyna­pos látogatásra utazott a haj­dani Thébába, a közép-egyip­tomi Luxorba. S délben, amikor a 30 fok feletti hőségben tett séta után a Sheraton szálló lég­kondicionált ebédlőjében egy pohár ásványvíz mellett tapasz­talatait összegezni leült az új­ságírókkal, azt mondta: a sírvá­ros, amelyet látott, felejthetet­len élményt nyújtott. A sírváros maga a csoda, a világörökség része. A csoda, hogy évezredekkel ezelőtt mi­lyen leleményre volt képes az ember, s milyen kincseket ha­gyott az utókorra. Nem a sírrab­lók által összegyűjtött kin­csekre — az arany tárgyakra — gondolok, hanem a kultúrára, amely a sok ezer év után ide lá­togatót lenyűgözi és gondolko­dásba ejti. Ez a sírváros sok lu­xodnak ad ma is munkát: az idegenforgalom Egyiptom egyik húzó ágazata. A világ jár ide, hogy lássa a csodát. A lu­xod repülőtéren legalább ak­kora a forgalom, mintha a nem­zetközi járatok útvonalába esne. Innen Luxorból nemcsak a királysírokhoz indulnak a turis­tabuszok, hanem hosszú nílusi hajókázásra, pihenésre — le egészen Asszuánig —, a turis­tahajók is. A három emeletes, minden kényelmet biztosító úszó szállodák úgy hozzátar­toznak az egyiptomi tájhoz, mint a sárga homok vagy a fo­lyó mentén a zöld csík. Azt mondják: Egyiptom a Nílus ajándéka. Milyen hát ez az ajándék? Keletiesen titokzatos, és euró- paian praktikus. A titkokat nemcsak a királysírok rejtik, hanem a sivatag is. Az ország területe csaknem 998 ezer négyzetkilométer, és ebből mindössze 35 200 négyzetki­lométer a művelhető. Ennek a kis területnek kell vagy inkább kellene eltadani 65 millió la­kost, mégpedig úgy, hogy a né­Magyar vezetők a Gizai-piramisoknál Kairói látkép Királyok völgye: hegy, homok, napfény, forróság pesség hihetetlen ütemben nö­vekszik. Nem hivatalos adatok szerint nyolchavonta körülbelül egymillióval. Érthető, hogy amikor Juszef Amin Váli mi­niszterelnök-helyettes, mező- gazdasági és földművelésügyi miniszter a Göncz Árpád kísére­tében Kairóban dolgozó magyar újságírókkal találkozott, első­ként az ellátás biztonságára való törekvést nevezte meg a legfon­tosabb feladatnak. Az élelmisze­rek 55 százalékát már itt terme­lik meg: cél most az, hogy elér­jék a 75 százalékos arányt. Cu­korból és rizsből már önellátók, sőt rizsből tavaly 40 ezer tonnát exportálni is tudtak. Halból is van elég, gabonából és húsból azonban behozatalra szorulnak. A hal és a gabona, no meg a rizs és a cukornád ugyancsak a Nílus ajándéka. A folyam ebbe a siva­tagi afrikai országba csak hozza a vizet, de itt nem kap utánpót­lást. Nincs egyetlen folyó vagy patak sem, amely a Nílusba öm- lene. A Nílusból viszont csator­nák százai futnak a sivatag felé, s ameddig a talajban és a csator­nákon eljut a víz, addig dús, zöld a táj. Március végén kalászba szökkent itt már a búza, aratják a cukornádat, érik a banán. Ahova már nem jut el a víz, ott viszont pozdorjaszáraz a homok, és élet­telen, holtbéli a táj. A repülő­gépről úgy látszik a csík, amely elválasztja a termőterületet a si­vatagtól, mintha vonalzóval húz­ták volna meg. A Nílus ezt a zöldet (is) adta ajándékul Egyip­tomnak. A folyóvölgy ma jól termő mezőgazdasági parcel­lákra osztott terület. A folyó­völgy évezredeken át az élet alapja volt. S az ma is. Göncz Árpád azt mondta a luxori Sheraton szállóban az új­ságíróknak: Egyiptom korábban a legfontosabb gazdasági part­nerünk volt az arab országok közül. S hogy az lehet, bizo­nyítja: államfői látogatásra eny- nyi gazdasági szakember még nem utazott, mint most. Az el­nöki látogatás ideje alatt sok partnertalálkozó is létrejött. Én magam háromszor tárgyaltam Hoszni Mubarakkal, az Egyip­tomi Arab Köztársaság elnöké­vel. Először a világpolitikai né­zőpontokat egyeztettük: egy­formán látjuk a világot. A plená­ris ülésen szabályosan végig vet­tük a két országot érintő kérdé­seket. Nem volt vita egyik pont­nál sem. Az egyetértést bizonyí­tották a partner tárgyalások is, s ezt húzta alá a négy egyezmény is, amelyet aláírtunk. Á jó kap­csolatok politikai infrastruktú­rája tehát megvan. Soha nem mondtam, hogy ilyen szinten egyik napról a másikra áttörést lehet elérni. A feladat most is a kapcsolatok korábbi szintjének elérése volt. Az üzletemberi tár­gyalások azonban feljogosítanak bennünket arra, hogy három­négy hónapon belül jelentős vál­tozás érhető el. Azt szolgálta a Magyar Köz­társaság elnökének látogatása, hogy ez a szint elérése és meg­haladása könnyebb legyen. Az egyezmények nagy része ugyanis még a pártállami idők­ben köttetett, s mint Göncz Ár­pád elmondta, arra is szükség van a most megkötött újak mel­lett, hogy megújítsák, és a kor követelményeihez igazítsák a régieket is. Hiszen csak példa­ként: nálunk a privatizáció jóval túljutott már a felén. Egyiptom­ban viszont az elején tartanak, mindössze 3 százaléknál. A ta­pasztalatok mellett a lehetősé­geket is össze kell gyűjteni. Egy ilyen lehetőségnek tekintette Göncz Árpád egy egyip­tomi-magyar közös kereske­delmi bank létrehozását. A tár­gyalások ebben az ügyben is folynak. Kairó nem egészen három órányi repülőútra van Budapest­től. A távolság nagy, de nem át­hidalhatatlan, s főleg akkor nem, ha mindkét fél akarja. Márpedig Göncz Árpád is és Hoszni Mu­barak is ezt az akaratot erősítette ezen a látogatáson. Kercza Imre Üzenetek a hírek mögötti világról A Duna-palotában mutatták be a menekültekről szóló albumot A huszadik század utolsó évtizedé­nek európai tragédiája a délszláv menekülteké. Exodusukról szól az az újabb fotóalbum, amely a nagy­atádi eM. Soós György dokumen­tum értékű felvételeit tartalmazza. „Az emberiség történelmének talán legállandóbb és mindig tragikus ese­ménye a menekülés - írta Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke írja a Mene­kültek II. című fotóalbum előszavá­ban. - Természeti csapások, éhínség, háború... Ezernyi oka volt annak, hogy emberek kisebb-nagyobb cso­portjai elhagyni voltak kénytelenek szülőhelyüket. Nincs nép, amelyik ne mondhatná el magáról, hogy ősei me­nekültek voltak, ... katasztrófáktól, erősebb népek támadásaitól űzve in­dultak el új hazát keresni.” A vajda­sági magyarok, a horvátok és bosnyá- kok kényszerű menetelése mégis más. Egy civilizált korban lettek földön­futóvá emberek százezrei. Ideiglenes menedéket adott nekik Nagyatád, amikor 1991-ben megnyitotta az egy­kori laktanya kapuit. Ä félévtizedes krónika könnyekről, születésekről és halálról szól. Menekített iskoláról, beutazóvízum utáni reményteli vára­kozásról, tehetetlenségről. A nagyatádi fotós, eM. Soós György az első percektől ott volt kamerájával a menekültek között. Kordokumen­tum felvételeit először egy évvel ez­előtt adta köre a Belügyminisztérium Menekültügyi és Migrációs Hivatalá­nak segítségével. Akkor a BM Duna-palotában kiállí­tással egybekötve mutatta be albumát Göncz Árpád köztársasági elnök. Még a válogatás sem fért el egyetlen kötet­ben, egy kiállítóteremben. Az exodus folytatódott, s eM. Soós György most újabb kötetben adta közre krónikás képeit. Világosi Gábor, a Belügyminiszté­rium politikai államtitkára mutatta be e héten - ugyancsak a Duna-palotában - a Menekültek II. albumot, amelyben ott találjuk Gál Zoltán, Világosi Gá­bor, Jungbert Béla, Einwachter János, Horváth Lajos, Székely Béla egy-egy írását. A könyv képeiből kiállítást is ren­deztek, s ezt másutt is bemutatják, akárcsak az előző tárlat képeit. Hogy figyelmeztessenek - ha az előzőekből nem tanultunk. Nagy Jenő eM. Soós György: Nagyatád '95 Vadászkürtösök a Mecsekben A hagyományos vadászat nél­külözhetetlen kellékének szá­mító vadászkürt megszólaltatá­sát és használatát tanulta e héten tíz hivatásos, illetve sportvadász a Mecsek erdeiben fekvő Kövestetőn. A Baranya megyei vadásztársaságok szö­vetsége által szervezett első dél-dunántúli vadászkürtös tan­folyam Baranya, Somogy és Szolnok megyei hallgatói Szi­lágyi Lajosnak, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar kürtösének vezetésével ismerkedtek a hangszer fúvástechnikájával, a felhangok megszólaltatásának fortélyaival, s a tanultakat gya­korlat közben, szalonkavadá­szaton is alkalmazzák. A részt­vevők a vadászat etikájáról és kultúrájáról is hallgattak elő­adásokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom