Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-28 / 74. szám

10

SOMOGYI HÍRLAP

NYUGDÍJASOK

1996. március 28., csütörtök

Új klub alakult Mezőcsokonyán

Mezőcsokonyán is megalakult a nyugdíjasklub. Az ülésen részt vett a megyei nyugdíjasszövetség két vezetője is. Kovács Lajos megyei elnök beszámolót tartott a szövetség munkájáról, az országos érdekvédelmi szervezetek, és a somogyi nyugdíjasklubok tevékenységéről.

Játékvásárt rendez az Őszi Napfény

Húsvéti játékvásárt rendez Nagyatádon a művelődési házban holnap és szombaton az Őszi Napfény klub. A kézimunka-szakkör tagjai az ünnepre készített játékokkal szeretnének segíteni kevés pénzű társaik ajándékozási gondjain.

Barcsi kórus Horvátországban

Nagy sikerrel szerepelt a horvátországi Növi Gracon a barcsi nyugdíjasok vegyes kórusa. Fellépésüket színesítette a férfiak katonadal összeállítása, és Virgoncz Lajosné versmondása. Produkciójukat bemutatta a helyi rádió és televízió is, a szíves vendéglátás vacsorával és táncos ismerkedési esttel fejeződött be.

Obsitosoknak való program 1996-ra

Erre az évre is gazdag programot kínál a Marcaliban élő nyugdíjas katonáknak a Helyőrségi Klub, számos, korábban megrendezett, sikeres est színhelye. A nyugállományú katonák számára idén minden hónap utolsó csütörtökjén nyílik lehetőség kellemes, baráti, bajtársi összejövetelre. A népszerű januári és februári programok után, ma, március 28- ikán klubdélutánt rendeznek, melyen ezúttal kártya-, sakk- és biliárd-csaták mellett házi borversenyre is sor kerül. A nyertes obsitosok ó(bor)mesteri rangot remélhetnek a valaha volt óbtesteri helyett.

Fogadónap hadi- gondozottaknak

Hétfőn délelőtt - és ezentúl minden hónap első hétfőjén - a Hadigondozottak Megyei Szövetsége fogadónapot tart Kaposváron a Fő utca 37. szám alatt, a III. emeleten a nyugdíjas egyesület irodájában. Jobban János alelnök várja az érdeklődőket.

Küldöttközgyűlést tartott a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete

Felelősséggel egymásért

Szita Károly gratulált a végzett munkához fotó: király j. Béla

Küldöttközgyűlésen adott számot egyévi munkájáról kedden a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöksége. A tanácskozáson megjelent Szita Károly, Kaposvár polgármestere, Svajda József, az Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének megyei elnöke és több városi és megyei intézmény vezetője is. A résztvevők egyperces néma főhajtással emlékeztek a tavalyi közgyűlés óta elhunyt tagjaikra, majd Székely Sándor elnök számolt be az egyesület 1995-ben végzett munkájáról.

— A nyugdíjasok szaporodó számának egyik velejárója létkörülményeik, életviszonyaik egymástól eltérő' mértékű változása, romlása — mondta Székely Sándor. — Kötelességünk tehát keresni annak lehetőségét, hogy életünk elviselhetőbb, emberibb legyen. Ezeknek a törekvéseknek kell egyesületünk legfőbb tartalmi elemeivé válnia.

A tavalyi közgyűlés által jóváhagyott feladatterv teljesítéséről szólt ezután Székely Sándor. Nehéz helyzetű, létminimum alatt élő tagjainak megsegítésére az elnökség létrehozott egy segélynyújtó alapítványt, amelyet a bíróság bejegyzett, 13 tagú kuratóriuma Pécsi Márta vezetésével működik. A vagyon gyarapítása érdekében sok vállalatot, pénzintézetet, vállalkozót megkerestek. Volt aki adakozott, s még több, aki nem — mondta az elnök. Végül a városi és megyei önkormányzat, az MSZOSZ népjóléti igazgatóság, a Balaton Füszért, a megyei nyugdíjasszövetség és számos magánszemély — főképp nyugdíjasok — adományának köszönhetően 419 ezer forint van az alapítvány számláján; ezt a pénzt államilag garantált értékpapírba fektették. Ho- zadékából, illetve egyéb adományokból tavaly 44 vásárlási utalványt és 13 élelmiszercsomagot jutottak szükséget szenvedő tagjaiknak, összesen 114 ezer forint értékben. Az alapítvány 72 rászoruló embernek tudott méltányossági nyugdíj- emelést, 55-nek egyszeri segélyt kijárni. Öten gyógyszer- vásárlási és öten lakásfenntartási támogatást kaptak az alapítvány közreműködésével. Nagy munka a segélyezésre szorulók felderítése; a tavaly júniusban kezdett felmérés még tart, bár 43-an járták ez ügyben a várost. A 775 adatlap szerint 28-an nyomorognak 10 ezer forint alatti nyugdíjból, négyszáznegyvenhat pedig 12 és 18 ezer forint közötti összegből él, s mindössze hatvanan kapnak

25 ezer forint feletti nyugdíjat. Ha egy egyedülálló nyugdíjas létminimuma 25 ezer fórint körül van, egyesületünk tagjainak 90 százaléka a létminimum alatt él - mondta Székely Sándor.

A második nyugdíjasbolt is megnyílt, nagy segítséget adott ehhez az egyesületnek az MSZOSZ és a megyei nyugdíj- biztosítási igazgatóság. Sajnos, az árrést 12 százalékra kellett módosítani január 1-jétől, de az egyesületi tagokat az emelés nem érinti. Székely Sándor hosszan sorolta ezután a múlt év rendezvényeit, beszámolt a kirándulásokról.

Köszönetét mondott a megyei és a városi önkormányzatnak, a támogató szervezeteknek a segítőkészségért. Végül a nyugdíjasok második közellenségéről, a magányosságról szólt. — Ezen a területen tudnánk a legtöbbet segíteni — mondta Székely Sándor —, hiszen ez pénzbe sem kerül. Tudnunk kell egymásról, hogy segíthessünk. Sajátos gondjainkat csak közösen oldhatjuk meg. Felelősek vagyunk egymásért.

Ezután Szentes József alelnök, az egyesület pénzügyminisztere ismertette a gazdaság mérlegét. Bizony, a tavalyi boltnyitás alaposan kiürítette a kasszát, az alkalmazottak béréhez csapódó járulékok és adók óriási terhet jelentenek. így az idei évet 588 ezer forint hiánynyal kezdik. A boltok árukészletében persze ennek kétszerese fekszik, de ez a pénzügyi mérlegen nem változtat.

Szita Károly polgármester a város nevében megköszönte a nyugdíjasok méltóságos türelmét, ebben a nehéz helyzetben.

Mint mondta: megdöbbentette a beszámolónak az az adata, hogy a 60 évnél fiatalabb nyugdíjasok több mint fele 10 ezer forint alatti összegből él. ígérte: hivatala odafigyel

ezekre az esetekre.

Kisdeák Mária, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője örömtelinek nevezte a munkát, amit elszomorító körülmények között végzett az elnökség. A nyugdíjbiztosító nem szociális intézmény, de lehetőségei szerint mindenkinek segítenek a továbbiakban is.

Ottóné Bene Ibolya, a városi önkormányzat szociális osztályának vezetője elmondta: a segélyezésre fordítható összeg az idén több mint 60 millió forinttal kevesebb a tavalyinál. Csak a legrászorultabbaknak tudnak adni. Némi vigasz, hogy gyógyszerár-támogatásra többet fordíthatnak. Svajda József MSZOSZ elnök elmondta: végigélte a beszámolóban felsoroltakat, hiszen a szakszervezet ad termet a rendezvényekhez. Fontosnak tartotta, hogy a segélyezések előtt megismerjék az igénylő körülményeit, de sok esetben csak az azonnali segítség orvosolhatja a bajt. Elmondta: a munkavállalóknak sem rózsásabb a helyzete mint a nyugdíjasoknak. Megígérte: segít a boltoknak olcsóbb beszerzési lehetőségek felkutatásában.

A további hozzászólásokra Székely Sándor elnök válaszolt. Ezután a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elnökség beszámolóját, az 1995. évi pénzügyi mérleget; jóváhagyta az

1996-os terveket és a költség- vetést.

Katona Csongor

A község motorja

Rég jártam ilyen vidám, szeretetteljes társaságban, mint a látrányi nyugdíjasok klubja. A humor az éltető eleme ennek a közösségnek. • Tóth László polgármesterrel ültünk le közéjük, ő mindennapos vendég náluk. Ott a helye, odaviszi öröme, gondja. Az idős hölgyek persze nem állják meg, hogy bizony szeret velük mulatni a polgármesterük. Tehetik, hiszen gyermekkora óta ismerik. Hű, de nagy vigasság volt a pesti cirkuszlátogatás után. Hazafelé megtartották a nőnapi vacsorát. Kétszer nőnapoztak, mert virággal látogatta meg őket Tóth László és Nagy Gábor jegyző is.

A polgármester a leilei nyugdíjasok ki mit tudját látva határozta el, hogy megcsinálják Látrányban is. Az itteniek is ki tudnak állítani olyan színvonalas műsort. Mindig számíthat rájuk. Rövidesen jön beszámolni a költségvetésről.

Több mint húsz esztendeje működik a látrányi idősek klubja több mint negyven taggal. Jó barátságot ápolnak a kaposfürediekkel és a so- mogytúriakkal is. Idős asz- szony Somogy túrból jár át öt éve. Azóta ott is megszerveződött a közösség, de várják

mindkét helyen. Józsi bácsi meg 30 év után települt haza Svájcból. A bankban, ahol dolgozott ugyan törődtek a nyugdíjasokkal, de igazi otthonra itt lelt újra. A polgár- mesterrel együtt próbálják összeszedni - a külföldi példát is feltárva - a nyugdíj-reform várható fejleményeit. Tóth László ígéri, hoz szakértőt előadónak a témához. Az ígéretét bizony számon kérik. Szóvá is tették mikor jutnak él Taszárra, mert a polgármester az ottani látogatás után elhatározta, hogy egyszer elviszi a klubot, had lássák mit alkottak az amerikai katonák.

Szóval mi tagadás, itt van ebben a klubban a falu motorja. 1992-ben általuk avatták a világháborús áldozatok emlékművét. Valaki megjegyezte, már 1957-től szervezték volna. Most arra készülődnek, hogy októberben az Aradi vértanúk emlékére is gyújtanak gyertyát. A szabadságharc évfordulójának programja a segítségükkel volt felemelő ünnep a faluban. Dicsérik a hetedik osztályosok szép műsorát. Azt meg örömmel fogadják, hogy Zics Boglárka kezdeményezésére alakulhat meg rövidesen az ifjúsági klub. Szerencsés közösség Látrány. G. M.

Idős asszonyok Lábodon

Teljes a létszám Lábodon az idősek otthonában. Tizenhat nyugdíjas lakójára 11 gondozó ügyel, három műszakban. Hatvan emberre főznek, mert a község lakói közül harmincketten naponta itt ebédelnek, klubrendszerben.

— Az otthon teljes személyzete szakképzett — mondta dr. Tóth Lászlóné, az otthon vezetője. — Állandó az egészségügyi ellátás is: a körzeti orvos bármikor kijön, ha szükség van rá.

Az idősek nyugdíjuk 80 százalékát fizetik be az ellátásért és gondozásért. Közülük nyolcán lábodiak, a többiek a környék településeiről jöttek ide. Kétharmaduk nő. Hogy ki kerülhet az otthonba, egy bizottság bírálja el.

— Olyanok jönnek, akik magukat még el tudják látni, de egyedül élnek, hozzátartozóik nem tudják őket segíteni

— mondta az otthon vezetője.

— Reggelit, ebédet, vacsorát kapnak, és teljes kiszolgálást, mosást, takarítást is. Akinek kedve tartja, napközben kijár

a faluba ismerőseihez. Tavasztól pedig ott a kert, ahol többféle zöldséget és a konyhára egyetmást termelünk. Jó néhányan szeretnek ott is tevékenykedni.

Horváth Istvánná 89 éves. A lábodi otthon három legidősebb lakója között tartják számon.

— Három éve múlt, hogy itt lakom az otthonban — mondta Horváth Istvánné. — Az egészségemre nincs panasz, bár nemrég, a tél végén megfáztam; még köhögtem is. Több otthonban is laktam már, mert amióta meghalt az uram, magamra maradtam... Valaha nyolcán voltunk, de mára senkim sincs már; eltemettem a fiamat is.

Horváth Istvánné kis szekrényén több újságot is látok. Azt mondta: szeret olvasni.

— A szobatársaimmal is jól megvagyunk — tette hozzá. — Kórházban nem voltam még soha, a bajaimra kapok orvosságot itt is. Igaz, most legutóbb egyet nem szedtem be. Remélem, nem lesz belőle baj.

Németh István

Sonkás, narancsos hétvégi piac

Reggel a legtöbb az idős vásárló a piacon fotó: király j. Béla

Reggel nyolc körül több az árus a kaposvári piacon, mint a vásárló, és az árak sem igazán csalogatóak. Húsvét közeledtét mutatja a csarnok asztalain a kövér parasztsonka, a vastag szalonna és a torma. Most még all forintos tojás is megfizethető. A reggeli piac látogatóinak zöme idős ember.

Az egyik asztalnál fejkendős asszony nézegeti a zacskóba csomagolt leveszöldséget. Az árat hallva méltatlankodik:.

— Százötven forint? Hiszen csak egy levesbe elég! És még ki meri mondani ezt a szemérmetlenül magas árat. Egy kiló narancsot kapok ennyiért — bosszankodott a 82 éves Torma Pálné. — Kétszer körbejártam már a piacot, és még semmit

sem vettem. Bosszant, ha a silány árut osztályon felüliként kínálják. Megtermeltem magamnak mindent, amíg bírtam erővel, sőt a felesleget el is adtam, de soha nem akartam senkit becsapni. Talán ezért élek most olyan szűkösen... Lehet, de tiszta a lelkem.

— Késő délelőtt már lejjebb mennek az árak.

— Igaz, de engem hatkor kivet az ágy. Megszoktam a korai bevásárlást. Butaságnak tűnhet, hogy ma is a régi időbeosztás szerint élek. Déli harangszókor tálalom az ebédet, csak épp a férjem meg a négy gyerekem hiányzik az asztal mellől.

Előrelátó nagyszülők már húsvétra vásárolnak. Most 150 forintba kerül a narancs és 200 forint a banánnak kilója. Kovács Géza a feleségét kísérte el.-— Nem szeretek az asszonynyal vásárolni, mert képes többször is végigjárni a piacot. Azt mondja, így lehet takarékoskodni. Friss spenótot láttam 400 forintért, almát százért, egy csokor petrezselyemzöldet öt- venért. Ä házunk melletti zöldségesnél is hasonlóak az árak. Hol itt a piac olcsósága? A nagyobb árusoknál alkudni sem lehet.

Már jött is a felesége nagy csomag déligyümölccsel. Látszott rajta, hogy megszokta embere morgolódását.

— A férfiak nem látják át a háztartási kiadásokat; száz forint megtakarításért is érdemes eljönni. Jövő héten sokkal drágább lesz a narancs. A két nagy ünnepen nálunk gyűlik össze a

család, ilyenkor igyekszem beszerezni mindent a hat unokámnak. A sonka árát látva örülök, hogy télen áldoztunk a disznóvágásra, bár akkor eléggé megrendítette a családi kasszát. Most a tojást kell beszerezni. Jóleső érzés egy pár füstölt kolbászt vagy egy szál szalámit becsomagolni a gyerekeknek, ha benéznek hozzánk.

A piacon nemcsak a portéka vonzó, hanem a társaság is. Kosztó Lajosné alig vásárol valamit, mégsem látok az arcán csalódottságot.

— Hetente kétszer kijövök, mert itt találkozom olyanokkal is, akikkel évtizedek óta nem volt kapcsolatom. Kereskedőként mentem nyugdíjba, és nagyon hiányzik a közösség. A jó

idő végre kicsalogatja az öregeket. Ma például ötven évvel ezelőtti barátnőmmel futottam össze; valamikor egymás mellett ültünk a zárdában. Egyforma ruhánk volt, ugyanazt a nővért utáltuk, és ugyanabba a

legénybe voltunk szerelmesek. A felidézett emlékek egy hétre megszínesítik a napjaimat. Ez a csokor hóvirág az összes szerzeményem; már hiányzott a szobából a friss, élő növényv

Izményi Éva