Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-02 / 53. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. március 2., szombat Dr. Klujber László elégedetlen elégedettsége A kultúra hivatalnoka - a városért A hivatal, - s a hivatalnok nem feltétlenül a „packázá- sairól” ismerszik meg, mert lehet ez kezdeményező, segítő, összehangoló szerep is. Dr. Klujber László a Kaposvári Polgármesteri Hivatal művelődési igazgatója a város napján a Kaposvárért kitüntetést minden bizonnyal az utóbbiakért kapta. Akik ismerik, jól tudják, hogy hivatali tevékenységét nem íróasztalának mérete, súlya szimbolizálja, sokkal inkább az örökös rohanásnak is nevezhető munkatempó. Ha keresi az ember, ötből négy esetben éppen elindult valahova, vagy várják már valahol türelmetlenül az érkezését, szervez, értekezletet tart: közoktatás, közművelődés, művészeti élet, sport — bőven kínálják a teendőket. Emellett a tanítás is, a tanítóképző főiskolán és az alapítványi középiskolában. Dr. Klujber László tehát meglehetősen elfoglalt ember, de ő nem tartja ezt rendkívülinek, áldozatnak még kevésbé. Ő úgymond, egyszerűen ilyen, mert csak így tudja és szereti ellátni teendőit. Lehet ezért tisztelni, lehet benne kételkedni, az önkéntes sokoldalúság pályája, életvitele alapjellemzője. Az volt apályhelyzetekben is és a sikeres periódusokban is. Élete krónikája most aligha adható elő, a sokféleség nyitja mégis meglelhető. Meghatározó volt számára harminchét évvel ezelőtt a pályakezdés. A kaposvári tanítóképzőt végezte, az úgynevezett 4+1-es rendszerben, ami azt jelentette, hogy az utolsó évben már tanítania kellett. Olyan iskolába került Felsőbogátra, ahol az igazgató — a később megyeszerte ismert és tisztelt szakfelügyelő — Rácz Jenő, úgy tartotta a legjobb néptanítói hagyományok alapján, hogy ezt munkát nem szabad zárt ajtók mögött végezni. így aztán az ifjú tanítójelölt mindjárt kézilabda pálya készítésébe csöppent, elvégezte a röplabda játékvezetői tanfolyamot, a községi könyvtárat vezette, belépett az akkortájt jónevű Kustos-zenekarba, akik a kutasi népiegyüttest kísérték, a somogyszobi iskolában hegedülni tanította a gyerekeket, magán énekórákat vett Kaposváron, s ő volt Lúdas Matyi, a felsőbogáti színj átszóegyüttesben. Talán elég beszédes nyitány ez, melyet lehet elismerni is, vitatni is. Ha az egyik pályán marad a kínálkozó sok közül —, mondták is később neki —, sokra vihette volna, ő azonban a sókat, a sokfélét választotta már kezdetben. Szerinte ebben sincs semmi különös, vannak ilyen emberek. Szükség van rájuk. Ez a szándék vezette később is a különböző posztokon, tanítva a Táncsics gimnáziumban, dolgozva a kulturális irányításban. Miközben elvégezte a színjátszó-rendezői akadémiát, elvégezte az egyetemet történelem-népművelés szakon, hat év helyett öt év alatt, levelező tagozaton. Később a pedagógia szakot is. A szabadművelődés történetéből doktorált. Ha e sokféleségben rendezőelvet keresünk, tőle kell kérdezni, hogy melyek a hangsúlyt, a meghatározó súlyt adó elemek. — Az első fix pont, a meghatározó, az indulás Felsőbo- gáton. A második a színjátszó-rendezői munka a Fonómunkásban, majd a Táncsics Diákszínpadban. Nem csak a produkciók, hanem a gyerekek sora, akikből jónéhányan ma már ismert színészek lettek. A harmadik a tanítás mellett a doktori disszertáció készítése , a kutatómunka. S mindezt átfogta a biztonságos családi háttér, a feleségem, aki ezt megértéssel, ösztönzéssel fogadta — mondja, s itt bizony elakad a szó. Ugyanis a kitüntetés örömhírét még megoszthatta párjával, aki néhány nap múlva meghalt. Mit jelent Kaposvár annak, aki megkapta a Pro Űrbe elismerését? — Nem tudok jobb szót találni rá, nekem Kaposvár mindent jelent. Nem csak a város, hanem Somogy is. S nem csak most, ebből az alkalomból, mert a helyi elismerés talán jöhetett volna korábban is... Hívtak, mehettem volna máshova, maradtam mégis. Számomra ez a közeg, ez a hely az, ahol gondokkal, buktatókkal együtt tehetem amit igazán fontosnak tartok. Nem panaszkodom. Kaposváron most minden együtt van ahhoz, hogy a kulturális életet - mint gazdaságot, kereskedelmet, környezetvédelmet is átfogó rendszert- építsük tovább és mutassuk be. Mert ez utóbbi is fontos. Nem öncélúak a fesztiválok, millecentenáriumi rendezvények. Nagyon sok művészeti, művelődési érték születik, s adottak a feltételek a csapatmunkához, hogy a megye- székhely és a megye eredményei . együttható módon, az önkormányzatok támogatásával, vonzóan, hatásosan jelenjenek meg. Ezért fontosak a rendezvények, s amikor jelentőségüket méltatom, talpalok, vitázom értük, ugyanakkor én vagyok az, aki önmagának is a legtöbbször felteszi a kérdést: mi nem volt elég jó, mit kellene megváltoztatni. Valahogy úgy tudnám ezt jelképessé tenni, ha arra utalok, ami Csontváry híres cédrusán látszik: a törzsből messze indázó, hajlékony ágak együttes, szép látványa. „Lefordítva”: a kulturális élet alapozó, fejleszthető stratégiája és az együttműködés, szervezés hajlékony, szerteágazó taktikája. A sokszor nyomasztó anyagi gondok ellenére is van mit tenni bőségesen, s van már mire alapozni is. Dr. Klujber László fent idézett elégedetlen elégedettsége jó szívvel nyugtázható, mint „ars poetica” is, a kulturális hivatalnoktól — a városért. Tröszt Tibor Biztató apáknak és fiúknak Azt mondod fiam, nem számít rátok a világ. Hogy a századvég félelmeket és szorongást ültet belétek, s létezés értelmetlenségét, a holnap kilátástalanságát. Hogy visszavágyódtok embermeleg korszakokba, amikor nem volt ekkora kiszolgáltatottsága az isteni teremtménynek, s a külső hatalmak sem voltak ilyen kegyetlenek és gyilkosok. Azt mondod, most reménytelen kísérlet teljes életet élni, mert könyörtelen skatulyákba kényszerül az, aki állni próbálja az időt, és mert rideg kiszámí- tottság mentén szerveződnek a dolgok, a pénz, az erő, a komputerek távoli, megérthetetlen parancsainak, feltétel nélküli teljesítése az egyetlen lehetséges magatartás a fennmaradáshoz. Hogy a tanulás, a munka — ha van — csak örömtelen robot, a létfenntartás, a puszta vegetáció esélyét kínálja, semmi mást. Azt mondod fiam, hogy színtelenek a nappalok, kevés bennük a mosoly, a nevetés, a lélek tiszta derűje, és zavarosak, komorak az álmok, ijesztő rémképekkel telítettek az éjszakák. Hogy hovatovább minden apróság elérhetetlen messzeségbe kerül tőletek és a kevesek önző, dölyfös kiváltsága lesz még a teremtő álmodozás is. Hogy úgy rossz ez a világ, ahogy van, lehetetlen benne tisztességesen élni és nem is érdemes. Megérett a pusztulásra. Én mégis biztatlak téged, kisfiam. Hiszen nemcsak a világot építhetjük lelkűnkön átszűrve magunkba, hanem magunkból is összerakhatjuk a számunkra lakható világot. Adottságaink bármilyen aprócska téglái lehetnek igazi, erős építőkövei a vágyak megvalósulásának, ha felfedezzük magunkban és megbecsüljük, fejlesztjük, sőt kiaknázzuk őket. A hasznos szorgalom és a nem csüggedő akarat elhatározásainak birodalmából valóságos világot teremthet, mégoly kicsit is, de önerőből születettet és ezért becsülhetők Gondolj csak képességeid gazdagságára olykor és erőt merítsz! Kisgyermekkorodban, amikor a nagymamához mentünk a lakótelepről — alig voltál kétéves csupán — fantáziád finom selyemszálaiból végtelen mesekendőt szőttél a hosszú úton. Más és más tulajdonságokkal felruházott mesealakokat találtál ki és úgy gombolyítottad a különleges történetet, mint egy igazi író. Szereplőid beszélgettek egymással a te hangodon, s én a türelmes hallgató csak hümmögéssel biztattalak tovább a cselekményszövésben. Képességet találtam meg benned akkor, az egyik legfontosabbat, a közlés, a kifejezés, a kommunikáció képességét. Már néhány évvel idősebb voltál, de még mindig csak óvodás, amikor karácsonyi meglepetéseidhez pénzt akartál keresni. Elmédből az pattant ki akkor, hogy gyertyacsonkokat összeolvasztva viaszbabákat, figurákat készítesz és eladásuk révén gyarapítód erszényed tartalmát. Hamarosan beindult az üzemecske. Gyertyaillat lengte be a lakást és persze viaszfoltok parányi szobádban, kis kötényeden, de hamarosan ott sorakoztak a „gyártmányok” is: viaszból gyúrt emberfigurák. Majd megjelent az ajtónkon a cédula: Karácsonyi viaszbábuk olcsón eladók. Emberséges szomszédok is akadtak, akik csöngettek és vásároltak. Mi az, ha nem az alkotó kéz és teremtő szellem kereskedő képessége. Később a kertben szinte unalomból a puha mészkőtufa kövekből egyetlen százas szöggel szobrokat „hántoltál” ki, reliefeket, emberfejet, szarvast, torzókat és különleges kőrajzokat. Aztán hullámpala-darabokból tekergő, kanyargó pályákat készítettél a parányi autóknak, amelyek mint valami boszorkányos szerkezetben, métereken keresztül robogták útjukat. De vívni is szépen vívtál. Nehezen viselted a vesztést, különösen sem szívelted a durva, hadonászós ellenfeleket, mert azt mondtad, a vívásban a becsületes kardforgatás mellett a mozdulatok kidolgozottsága és a fogásnemek tisztasága a legfontosabb. A képesség arra, hogy tisztességes és szép lehessen a győzelem. Megannyi képesség, ötlet, kreativitás, értékrend, igényesség! Némi szorgalom, a játékosság könnyű szeretete, a szellemes humorra való hajlam, mind-mind a képesség egy-egy megnyilvánulása az élethez, amiben a küzdés, a kitartás adottsága is igényeltetik. Ezért biztatlak, fiam. A világ ezer csodát szül az emberi képességek bonyolult szerveződése révén. Jót is, rosszat is, hasznosat és veszélyeset is persze. De amíg ki nem fogy az emberekből a dolgokon való változtatás, jobbítás szándéka és képessége, a lelkierő hajtóanyaga, energiája, soha, semmi sem lesz teljesen reménytelen. Már pedig mindez nem fogy ki az emberből, amíg él. Ezért biztatlak téged, fiam. Számítsatok magatokra és a világ is számítani fog rátok. Csikós József FURA EGY VILÁG... A kopaszság dicsérete „Isten teremtett néhány szép fejet - a többiekét hajjal borította!” — mondotta egykoron Telly Savalas, Kojak hadnagy megszemélyesítője, pedig az ő idejében még nem is volt divat a kopasz fej. A tar koponya hívei nem feltűnősködésből beretválják csupaszra a fejüket, és nem is ajánlják mindenkinek, hogy kövessék példájukat. A kopaszság ugyanis, szerintük, a személyiségből sugárzó sze- xepil. Azt is tükrözi, hogy gazdája nem rejtőzik gyáván holmi haj mögé, hanem kész vállalni a kockázatot. A kopaszsághoz régóta társul a tisztaság, a bátorság és az intelligencia fogalma. És még valami: a szexuális „képesség”, merthogy állítólag hajhullást okozhat a túltengő férfihormon! A kopaszság ápolása nem jár kevesebb gonddal, mint bármely frizuráé. Kezdetben ugyan elég hetente egyszer is leborotválni a kiserkenő pilléket, ám idővel a rendszeres nyírás hatására intenzívebbé válhat a hajhagymák működése. Arról nem beszélve, hogy a csupasz koponyát nyáron napozókrémmel és kalappal, télen jó meleg sapkával kell védeni. A keresztúri Oázisban az elsivatagosodás ellen Otthonosan mozgott a települési gyermek- és ifjúsági ön- kormányzatok csurgói országos találkozóján két székelykeresztúri diáklány. Sorbán Veronika és Orbán Katalin Oázis címmel már harmadik éve szerkesztenek diáklapot. Székelyföldről Ütő László tanár hozta el Csurgóra a tanítványait. Székelykeresztúron Ütő László igazgatójával, Gergely Györggyel igyekszik megteremteni a diákság érdekérvényesítési fórumait. Az Orbán Balázs Gimnázium ebben élen jár. Az új oktatási tervezet most említi először a tanulói tanácsot; az „önkormányzat” szót nem szeretik, mert az eléggé széles körű. Negyventagú diákképviseletük vezetősége szerkeszti az újságot, tudatosan szánnak nagyobb szerepet a leírt szónak. Az első szám vezércikke rendszeres, összehangolt munkát kért, és ígért, mert ha nem így lesz, „számolnunk kell azzal, hogy hamarosan elsivatagosodunk.” Sorbán Veronika indította el az Oázist, de mivel már végzős osztályba jár, karácsony óta Orbán Katalin szerkeszti azt. A folyamatos, havonkénti megjelenés nem akármilyen teljesítmény. Az iskola gépírótanfolyamát végzők segítenek a cikkek írásában, az informatikatagozatos osztályok pedig a szövegszerkesztést végzik. A harminc korszerű számítógép mellett lézernyomtatójuk, fénymásolójuk is van. A külföldi adományozók sokat segítettek nekik, a papírt helyi vállalkozóktól kapják. A 200 példányban megjelenő kiadványra nagy igény van Székelyföldön. A lap számait olvasva megismerjük a diákok életét, amelyben a legmegnyugtatóbb színfolt a világra nyitás igénye és egyre reménytelibb lehetősége. Horváth József Jó a Trevi-kút „termése” Aki vissza akar még térni Rómába — és ki ne akarna? — az a jobb kezével, de szigorúan a bal válla felett, dobjon be némi fémpénzt a Trevi-kútba. Mi történik a víz mélyén heverő pénzekkel? A városi tanács pénzügyi osztályának munkatársai kihalásszák azokat. Az idén jó „termés” volt, csak júliusban és augusztusban, a két idegenforgalmi csúcs-hónap során havonta 382 egyenként tízkilós zsákra való érme gyűlt ösz- sze. Ez abszolút rekord. Tavaly ugyanis havonta maximum 243 zsákot vittek a városházára, az évi „termés” — átszámítva — 30 millió forint volt. Dr. Klujber László művelődési igazgató FOTÓ: LANG RÓBERT
