Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-20 / 67. szám

1996. március 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Programsorozat a böhönyei tanulóknak A diákönkormányzat és az érdekvédelem Szülők a mérői óvodáért ízlik a gyümölcstorta az ünnepi zsúron fotó: török anett A falusi iskolákban a diákön­kormányzat elsődleges fel­adata a programszervezés, hogy a vidéki gyerekek ne érezzék, hátrányukat a városi­akkal szemben. A böhönyei Riba László öt év óta segíti Böhönyén a diákönkormány­zatot. Rendszeresek a kirán­dulásaik; Budapesttől Kla­genfurtig sokfelé jártak. Lát­ták a Csodák palotáját, a sza­fari parkot. Tavasszal Velen­cébe mennek. Rendszeresen táboroznak: alkotótábort, horgásztábort szerveznek a gyerekeknek. Iskolarádiójuk van, és iskola- újság Hopp címmel. Sok kö­zépiskola megirigyelhetné. — A böhönyeieken kívül a nagyszakácsi nevelőotthonból és Szenyérből járnak ide gye­rekek — mondja Riba László. — Sok az olyan gyerek itt is, Elzász-Lotaringia tartomány­ból tizenkét szociális munkás érkezett Dombóvárra. A vá­rosházán Tóth Attila polgár- mester és Gyöngyösi Tibor al­polgármester fogadta a fran­cia vendégeket, akik tapaszta­latcserére jöttek a városba. A kétnapos látogatás során a francia szakemberek meg­ismerkedtek a dombóvári Egyesített Szociális Központ­tal. Minden érdekelte őket: a napközis ellátástól kezdve a konyhai berendezésekig, az étkeztetés lebonyolításán át a diabetikus készítményekig. Kalauzuk az intézmény veze­tője, Fehér Jánosné volt. A városházán többek kö­zött az önkormányzat szociá­Kilenc szakembernek ad megélhetést a simonfai gépte­lep. A Sefag Rt zselici erdé­szetének műhelyében az erdé­szet erőgépeit javítják. Mint Zsunics László telepvezető elmondta, a traktorok, teher­autók mellett speciális faszál­lító berendezéseket és rako­dógépeket is ellenőriznek. Ezekben a napokban tava­akiket ha az iskola nem moz­gat meg, a szülő sosem fog. Egy falusi gyerek akkor jut el képtárba, ha a helyébe viszik. Hogy jól látja a dolgot, leg­inkább az bizonyítja, hogy míg másutt elhalt, Böhönyén jól működik a diákönkor­mányzat. Az iskolavezetés partner, és a gyerekek aktí­vak. Jó a kapcsolatuk a kör­nyező iskolákkal is. A diákönkormányzatnak persze az érdekvédelem is feladata kell legyen. — Az általános iskolás gyerekek még csak a legrit­kább esetben tudják megfo­galmazni problémáikat - tartja Riba László. - Középis­kolában, főiskolán már in­kább. Igazából itt még a diák legjobb érdekvédője a szülő: azonnal szól, már a legkisebb sérelemnél. N. L. lis rendeletéire, a támogatási rendszerre voltak kíváncsiak. A dombóvári szakemberek elmondták: a segélyezési rendszer széles skálájú; lakás- fenntartási támogatást éppúgy kaphatnak a rászorulók, mint eseti segélyeket. Ez utóbbi segélyezési módot a franciák is modell-értékűnek tartották. Dombóváron ugyanis három üzletet működtet a Jóléti Szolgálat alapítvány, ahol bonra vásárolhatnak a rászo­rulók. A francia vendégek Dom­bóvár életével is megismer­kedtek. Az Egyesített Szociá­lis Központ vezetőjét pedig meghívták egy tapasztalatcse­rére. (Lőrincz) szi munkálatokra készülnek; sok elfoglaltságot ad a vető­gépek ellenőrzése. A beren­dezéseken kicserélték a vetőe­lemeket, felújították az el­használódott alkatrészeket. Ottjártunkkor a traktorok első futómű javításával foglalkoz­tak a szakemberek. Az erdé­szet gépein kívül külső meg­rendelésre is dolgoznak H. M. Segítik a szülők a kaposmérői óvodát. Nekik köszönhető, hogy szeptemberben egy cso­porttal több indulhatott be. Két hét alatt adták össze a berende­zést, a szőnyegtől a bútorig, így gyermekeik megfelelő körül­mények között, ideális lét­számban kezdhették el az őszi foglalkozásokat. Az óvodában tíz óvónő és öt dajka gondozza a százharmin­chét kicsit. Nagy hangsúlyt he­lyeznek az óvodások testi fej­— A kormány tagjait szívesen látnám egy félnapos somogy- jádi látogatásra, és akkor még nem is a legrosszabb jövedelmű településre kerülnének — mondta Lőrinczné Kiss Ilona. — Megmutatnám nekik azokat a valós jövedelemigazolásokat, amelyeket a különböző ellátá­sokhoz nyújtanak be, és meg­kérdezném: az a négytagú csa­lád, amely havi 35 ezer forint jövedelemből él és 10 éven be­lül épített házat, bevezettette a gázt, villanyt, vizet, milyen he­lyi adót tudna még többet fi­zetni az eddigieken kívül? A mai napig nem vetettünk ki például iparűzési adót, mert örülünk annak, hogy a mező- gazdaság egy kicsit kezd talpra állni. Nem akarjuk „megfoj­tani” őket, és azt sem szeret­nénk, ha egyes vállalkozók ez­zel manipulálnak. Tavaly egy fórumon kértük: amivel csak lesztésére, ezért szeretnék az udvari játékokat bővíteni. A szegényes költségvetésből azonban erre aligha futja, segít­ségképpen a szülők gyűjtenek pénzt a rendezvényeiken. Az óvodai szüreti bálon negyven- hétezer, a farsangi mulatságon huszonkétezer forintot adtak össze, amit játékra, könyvre költenek. A hátrányos helyzetű csalá­dok sorsát ősszel és tavasszal ruhabörzével könnyítik az óvo­tudják, támogassák az önkor­mányzatot. Nekünk az is sokat jelent, ha odaadják a mikro- buszt és nem kell pénzért utaz­tatni a gyerekeket az uszodába. Lehet, hogy később ez visszaüt, de többet ér, ha egy-egy jóté­konysági rendezvényhez hozzá­járulnak. Ezt ugyanis önként és nevesítve adják. — A kommunális adó is vál­tozatlan maradt? — A kommunális adót már 1990-ben bevezettük, most pe­dig megemeltük kétezer fo­rintra; . ezt amit két részletben fizethetik. Egy ingatlan után azonban csak egy adót szedünk. Eddig fizetni kellett a szemét- szállításért, most ezt is átvállal­tuk, így többletbevételünk nem nagyon keletkezik. Mégis meg kellett ezt tenni, mert korábban az utca végi illegális szemétte­lepek felszámolására ennél lé­nyegesen többet fizettünk. Heti dapedagógusok: a szülőktől begyűjtik a fölöslegessé vált ruhákat, s kiosztják a rászoru­lók között. Most épp frissen in­dított csoportjukat féltik, mert a következő tanévben a megszün­tetés veszélye fenyegeti. A jel­zések szerint pedig nem csök­ken az óvodás korúak száma a következő években sem, ám ha több kisgyermeket zsúfolnak egy csoportba, az az egyéni fej­lesztés kárára mehet. (Izményi) egy alkalommal az Osztopán- nal közösen használt szemétte­lepre szállíttatjuk a hulladékot. Azóta szigorodtak a szállítás feltételei, s most már csak zárt autókban lehet vinni, így a ka­posvári városgazdálkodással kell szerződést kötni. A gépjárműadó esetében a minimális 400 forint helyett, 500-at kérünk, abból a meggon­dolásból, hogy a kommunális adót — ez a közteher — minden családnak fizetnie kell, jöve­delmi viszonyaitól függetlenül. Ebből a tönkrement utakra, a közvilágításra és egyéb infra­strukturális szolgáltatásra köl­tünk. Ám ha csak annyit fordíta­nánk rá, amennyi befolyik, an­nak nem lenne látszata; pályáza­tokból és egyéb bevételekből még ki kell egészíteni. A kom­munális adót semmiképpen sem akartuk háromezer forintra emelni, mert úgy gondoltuk: akinek van gépjárműve, az talán egy kicsivel jobban áll anyagi­lag, mint az, aki még egy biciklit sem tudott venni s talán egy kiló kenyér megvásárlása is gondot jelent neki. (Várnai) Magyaratádiak patalomi műsora A magyaratádi általános is­kola tanulói verses-zenés összeállítással léptek kö­zönség elé a patalomi szo­ciális otthonban. Irodalmi műsorukat az otthon nyolc­van lakója tekintette meg. A szociális otthon és az is­kola vezetői azt tervezik, hogy a jövőben rendsze­ressé teszik az ünnepi sze­repléseket. Köszöntötték a sántosiakat is A sántosi önkormányzat csaknem húszezer forintot fordított a településen élő asszonyok megajándékozá­sára. A közelmúltban ren­dezett ünnepséget a klub­ban tartották, ahol jó han­gulatú műsor keretében nyújtották át az alkalmi ajándékokat. Előadás Nagybajom történetéről A közelmúltban Nagyba­jomban rendezett Csokonai napok egyik kiemelkedő eseménye volt Maries Jó­zsef berzencei plébános előadása. A katolikus pap Nagybajomban született, itt járt iskolába, és régóta a helytörténet megszállottja. Ezúttal a nagyközség életé­nek 1686-tól 1790-ig tartó időszakának eseményeit vette nagyító alá. Előadását nagy érdeklődés kísérte. Adakozó vállalkozó Alsóbogáton Több ezer forinttal segítette az alsóbogáti önkormány­zatot Kocka István vállal­kozó, aki egy húsz szemé­lyes fűrészüzemet működ­tet a településen. Eddén a focipálya kapuit is ő csinál­tatta meg ingyen. A So- mogyjád körüli települése­ken a vállalkozók letelepe­désével enyhülhet a mun­kanélküliség. A magyar szociálpolitikával ismerkedtek A franciák elvitték Dombóvár hírét Simonfai géptudorok Szívesen fogadná a kormány tagjait a jádi polgármester Könnyebb az önkéntes teher Az önkormányzatoknak elsősorban a helyi adókból kell nö­velniük a bevételüket. Lehet-e ezekre építeni? Mi lesz, ha azért csökken a központi támogatás, mert számolnak a helyi bevételekkel? — kérdeztük Lőrinczné Kiss Ilona somogyjádi polgármestertől. Kaposgyarmaton a megyéspüspök — Ebben a faluban sem járt még püspök! — mondogatták a hívek Kaposgyarmaton, amikor Balás Béla kaposvári megyés­püspök ellátogatott a hétszáz éves településre. Zsúfolásig megtelt az egy­kori iskola-épület, amelynek nagytermében szokott misézni Kiss József szentbalázsi plébá­nos. Nemcsak a helybéli hívek, hanem a környéken élők is el­jöttek a misére, amelynek ve­zérgondolata az volt: hogy le­het tisztességesen élni és visel­kedni a jelenlegi helyzetben. A püspököt a mise után a kapós- gyarmati képviselők látták vendégül. Balogh Józsefné pol­gármester elmondta: a hitélet fellendülését várja a kis telepü­lésen; főleg a fiatalok között. Akit a munkahelyén is fiatalok vesznek körül, lélekben soha nem öregszik meg Egy élet könyvek között Horváth Éva harminckét évig ve­zette a nagybajomi könyvtárt A hivatásom is, a szabadidőm is a könyvtárhoz köt: a munkám a hobbim. Szerencsés embernek tartom magam — vallja Horváth Éva, aki harminckét éven át vezette a nagybajomi könyvtá­rat. Néhány hete ment nyugdíjba, de ma is a könyvek között tölti napjai nagy ré­szét. — A könyvek szeretetét, a nyitottsá­got, ezt a soha nem szűnő tudásszomjat édesapámtól örökölhettem — mondta. — Nyolc évesen már Jókait olvastam. Középiskolásként láttam először igazán nagy könyvtárat. Mivel nem tudtam el­igazodni az írók és művek sokaságá­ban, a legegyszerűbb volt betűrend sze­rint haladni a katalógusban: négy év alatt az összes klasszikust „bekebelez­tem” Balzactól Zoláig. Hetente három könyvet olvastam el. Meséli: soha nem készült könyvtá­rosnak, közgazdasági szakközépiskolát végzett és tíz évig a gépállomáson dol­gozott. Amikor 1963-ban függetlenítet­ték a nagyobb településeken a könyvtá­rakat, akkor került a nagybajomi téka élére. — Négyezerötszáz kötettel indul­tunk, most 26 ezer könyvünk van. Az olvasó viszont egyre kevesebb. Amikor könyvtárosként kezdtem dolgozni, ez volt a kulturális élet központja: a könyvtárban jöttek össze az emberek egy kis beszélgetésre, olvasni. író-ol­vasó találkozókat is szerveztünk. Mű­ködött itt akkoriban egy ifjúsági klub is, vendégül láttuk Jancsó Adriennt, Fodor Andrást, Jókai Annát és Horgas Bélát. Utoljára két éve volt ilyen rendezvény, mert ma már nem lehet összehozni húsz embert sem. Olyanok is itt hagyják a könyvtárat, akik harminc éve ide jártak. Hatvankét évesen is energikus, irá­nyítja a falu sportéletét, az ifjúsági programokat. Úgy érzi: aki fiatalokkal van körülvéve, annak csak a külseje öregszik meg, a lelke sohasem. — Meg lehet találni a mai ifjakkal is a hangot, annak ellenére, hogy mások, mint mi voltunk. Sajnálom őket: annyi információ zúdul rájuk, hogy kénytele­nek védekezésül „becsukni a fejüket”, s így a szépséget, a hasznosat is kizár­ják... Segíteni nekik, felnyitni a szemü­ket, szép és nehéz feladat. S ha biza­lommal fordulnak hozzám vagy együtt örülhetünk egy-egy sikeres vizsgának, szép eredménynek — számomra ez a legszebb ajándék, az igazi elismerés... Jakab Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom