Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09 / 59. szám

1996. március 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 13 Brüsszel, a kontinens szíve, a gazdaság és a politika lelke Európa fűtött komfortos fővárosa Harminckét söröző a városháza alatt Ilyen kicsi a híres Maneken Piss Élfél van. A varázslatos hangula­tot árasztó éttermek dugig van­nak, akár a déli busz, helyet csak előttük, a fényárban lubickoló sikátorszem sétálóutcák placcain találni. És mivel a naptár még télre áll, Brüsszelben, a Rue de Marché aux Herbes környékén hősugárzók fűtik az utcákat. A vendéglősök némelyike be­szélni magyar — Joestet kívá­nok! — eképp igyekszik levenni a lábáról a hazánkfiát, aki 1000- 1500 frank beruházásával (1 belga frank ma 4,82 forintot ér) a főváros páratlan szépségű belvá­rosában osztrigázhat és homá- rozhat kedvére. Már ha ínyére vannak a tengeri herkentyűk, és anyagilag is fűlik hozzá a foga... Belgium keresztjei A 10 millió lakosú, 30 ezer négyzetkilométeren elterülő Belgium egyik legnagyobb ke­resztje a munkanélküliség. Ha­zánk 11 százalékos rátájával szemben itt az aktív lakosság 14 százaléka — túlnyomórészt fia­talok — állástalan. Ezt a helyze­tet márcsak azért sem könnyű kezelni, mert az országban ren­geteg külföldi vendégmunkás, török, marokkói és ex-jugoszláv keresi a kenyerét. A Benelux ál­lamok közül jólétben „csak” a harmadik helyen álló országban 40-50 ezer frank az átlagfizetés, ami közel 250 ezer forintnak fe­lel meg. A mi viszonyainkhoz képest ez még azzal együtt is soknak tűnik, hogy a bérek har­madát itt elviszi a magas lakbér és rezsi. És még valami: a belga munkanélküli havi apanázsa meghaladja a 20 ezer frankot. Ebben a „királyi jólétben” a francia nyelvű vallonok és a hol­landul beszélő flamandok még azt is megengedhetik maguknak, hogy föl-föléledő nyelvhaszná­lati polémiákkal kerüljenek be a világsajtóba. Ebből mellesleg ottj árúinkkor csak és kizárólag a kétnyelvű, egymás mellett — vagy éppen alatt — jól megférő tacepaókat vettük észre. Diplomaták A bédekkerek Európa, a vén kontinens fővárosaként és szíve­ként egyaránt előszeretettel emlí­tik az egymillió lakosú Brüsszelt. Megfogalmazásaik, bár túlzónak hatnak, nem tévednek sokat, elég, ha csak azt nézzük, hogy a belga fővárosban székel a Közös Piac és a NATO európai képvise­lete. Nem kevesebb, mint 20 ezer diplomata és nemzetközi funkci­onárius él családostul Brüsszel­ben, köztük a trón jelenlegi bir­tokosa, II. Albert király mellé akkreditált nagykövetek, EK- és NATO-képviselők. Ez a fővárosi jelleg politikai vetülete. A másik, a gazdasági Brüsszel mai arcula­tának legmarkánsabb alakítója. Több mint 1200 multinacionális cég a belga főváros felhőkar­coló-negyedében alakította ki európai képviseletét, és itt kapott helyet egy nemzetközi sajtóköz­pont is, ahonnan 500 újságíró tu­dósítja a világ médiáit. Hogy van miről, az nem lehet kétséges. Az Unió és az Észak- Atlanti Katonai Szövetség már önmagában is egy-egy hírgyár; nem telik el nap, hogy az EU ki­bővítése kapcsán ne tárgyalná­nak itt külföldi delegációk. Ez a hevenyészett útiriport sem más­nak, mint az unió Mezőgazda- sági Főigazgatósága és az Euró­pai Agrárszakszervezetek Szö­vetsége, magyar részről pedig a MEDOSZ szakszervezeti szö­vetség által szervezett agrársze­mináriumnak köszönhető, amelynek részleteiről a Somogyi Hírlap a héten adott tudósítást. Turisták Arra csak a vaskosabb turista-ka­lauzok szerkesztői ragadtathatják magukat, hogy kimerítően adja­nak számot Brüsszel valamennyi látványosságáról, építészeti ékességéről; a terjedelem szű­kössége okán e hasábok csak az érdeklődés felkeltésére vállal­koznak. A függetlenné 1830-ban vált Belgium legapróbb, mégis legnépszerűbb remeke a Mane- ken-Pis, amit nemigen lehet két­szer ugyanabban a gúnyában látni, örökkön öltöztetik ugyanis. Van miből, a pisilő fiúcska gard­róbjában 500 különféle öltözék — a flanelpizsamától a farmer- nadrágig — sorakozik. Amikor először láttam, mongol népvise­letben végezte kisdolgát, másnap anyaszülten tette ugyanezt. Me­zítelensége ma már nem sért köz­ízlést, mint történt párszáz éve, amikor az érett középkori prüdé- ria még festékkel öntözte le a félméteres szobrocskát — a bel­gák imádatának legfőbb objek­tumát. A kelleténél jobban ked­velték az alkotást az angolok és a franciák is, nem is bírtak a kísér­tésnek ellenállni, mindkét nem­zet fiai ellopták már. A legenda szerint XV. Lajos egyszer sze­mélyesen járt közben a szobor visszajuttatásában, amit lovaggá ütött, majd felöltöztetve adta vissza azt a megorrolt belgáknak. Innen ered az öltöztetősdi ha­gyománya. Pis-kópia természe­tesen számtalan van a városban, efféle szuvenírek kaphatóak már az eredetitől öt méterre is, ahol, mint az orgonasípok, úgy ácsin­góznak egymás mellett a kisebb- nagyobb kukacosok. Amint a valamikori belgák a „pislantó”-szoborét, úgy a maiak a gótikus-neogótikus csodák ér­tékét ismerték föl, megőrizve azokat a mának. Minélfogva egyenesen a középkorig szár­nyalhat, aki a Grand' Place­men, Brüsszel méltán világhírű főterén a történelemben elkalan­dozik. Lélegzetelállító épületek sorjáznak itt, rőfösök, tímárok és szabók céheinek védőszentekkel óvott székházai, tehetős polgá­rok fényűző rezidenciái, vala­mint a Városháza, amelynek ár­nyékában harminckét söröző áll a porzó vesék szolgálatára. Havi bérleti dijuk 10 ezer dollár körül mozog, képzelheti az olvasó, mi forgalmat lebonyolítanak. Ehhez képest viszont kevés a nyilvános toalett... És ha már az imént a közép­kort említettem, idekívánkozik Brugge, a fővárostól mintegy száz kilométerre, északra eső te­lepülés neve. Ha van hangulatos hely, akkor ez az: kanálisok sze­lik át, katedrálisok törnek az ég felé. Ez utóbbiak magassága azért is szembetűnő, mivel Brugge-ben legfeljebb kéteme- letnyi magasságig lehet épít­kezni, ami roppant emberléptékű találmány. És még három érzék­letes dolog: a városban 30 km/h a megengedett sebesség, autót garázs nélkül nem lehet tartani, és nincsenek városképet elcsú­fító közlekedési lámpák. Itt a „gyalogos az isten”, meg a konf­lisok, amelynek lovai nem a macskakövekre, hanem a hátsó­jukra erősített bőrzsákokba pisz- kítanak. De attól tartok, hogy ez csak nekünk, keletről érkezők­nek megy élmény számba. Szenvedélyek Belgium — a csokoládé és a csipke mellett — a sör hazája. Danielle, francia nyelvű tolmá­csunk szerint kereken 400 féle komló-nedű létezik hazájában. Egy korsó világos ára 100 frank körül mozog — ennyi a cigaretta is —, amiért kicsiny hazánkban fél rekesz Kőbányai dukál. Még ennél is nagyobb megpróbáltatá­sok várnak azonban a borosokra: a hegyek import levéért üvegen­ként 700-800 frankot kell leszur­kolni. Két ampulla jóféle francia vagy dalmát bor áráért — az örömöknél időzve — egy kéj­hölgyet lehet kapni: 1500-at kós­tál a legősibb mesterséget űző bárcás örömleányok egyszeri szolgáltatása. Ezt, persze, csak az árbéli érzékletesség végett mondom, a minőséget nem tu­dom összevetni: csak bor- és sö­rízű referenciáim vannak. Ha laza erkölcsű ügyekben is lenné­nek, azt—ugye megbocsátanak! — amúgy sem kötném ország­világ és kétszázezer olvasó or­rára. Vannak ugyanakkor to­vábbi tanulságos észrevételeim, az első: Brüsszel rosszlány-ne- gyede is Európában van. Amíg egy hasonló pesti környékre a vi­lágért sem merészkednék el, ad­dig a Gare du Nord (Északi Pá­lyaudvar) városrészében, a Rue d' Aerschoot-on a legnagyobb biztonságban éreztem magam. Még akkor is, ha a magas vasúti töltés mentén sötét van, és csak a piros-kék fények, no meg a fo­lyamatos dugóban haladó gép­kocsik fényszórói adnak tájéko­zódási támpontot. A szép, ápolt, fiatal és bájos mosolyú adófize­tők kirakatokban időznek. És amikor valaki belefeledkezik a látványba, és véletlenül neki­megy a szembejövőnek, akkor az udvarias I'm sorry!-ra udvarias I’m sorry! a válász. Hiába no, Belgium Európában van. Még akkor is, ha sokan meg vannak győződve róla, hogy leg­alább ezer éve mi is éppen ott vagyunk. Erről egy vicc jut eszembe: miért volt az utóbbi hónapokban több gyenge föld­rengés is Magyarországon? Hát azért, mert közeledünk Európá­hoz... Balassa Tamás Gulet-kínálat a nyárra Hívogató Antalya Napfényes tengerpart, vi­rágzó narancsfák igézete a márciusi télben; vendégváró, vadregényes tájak - mediter­rán derű. A változó arcú vi­lág szépségeit idézte Ahnetr BülentEsleléi a Gulet Touristik munkatársa tegnap buda­pesti sajtótájékoztatóján; a Karib-tengeri szigetvilágtól Ázsiáig, s főképp Törökor­szágot. Újságíróknak és ide­genforgalmi szervezetek képviselőinek mutatta be a neves osztrák cég első ma­gyar nyelvű katalógusát. A Gulet logisztikai központja Bécs; a 180 ezer osztrák tu­rista közül 110 ezret utazta­tott. Forgalma tavaly elérte az 1,2 milliárd shillinget, 1996-ra 1,6 milliárd a terv. Megnyitotta magyar irodáját, s az idén hetente indít Tö­rökországba induló turisták­nak Ferihegyről is repülőjá­ratokat. A Gulet - nevét a kétárbo- cos török vitorlástól vette - korunk modem technikai vívmányait igénybe véve hozza közel hozzánk a leg­szebb tájakat, mondta Ah- med-Bülent Estekin, külön is felhíva a figyelmet szülő­földje, Törökország szépsé­geire. A Gulet - együttmű­ködve a Sun Express-szel, a Lufthansa leányvállalatával - két óra alatt Ántalyába re­píti utasait. Ezenkívül három törökországi város környékét ajánlotta a pihenéshez. Mint mondta: a Földközi-tenger partvidékének varázsos szépségét kínálja az érintet­len természet; napfényt, tiszta vizet, s az ókor és a tö­rök múlt romantikáját. És kü­lönleges vendégszeretet. A Gulet komplett üdülési prog­ramja — mint megtudtuk - rendkívül változatos: a Ma­gic life-tól a tavaszi elősze­zon ármérsékléséig. Szállo­dai szobákat (európai igé­nyek szerint), kirándulásokat és túrákat ajánl, s kedvezmé­nyeket a gyerekekkel érke­zőknek (különböző kedvez­ményeket nyújt 16 éves ko­rig). S az ajánlott körzeteiben magyarul beszélő ügyintéző segít az üdülőknek. A Guyet árait schillingben adja meg. Magyar katalógu­sában van olyan is, mely egy hétre 40 ezer forintba kerül. Kemal Atatürk három élete A z ankarai mauzóleumban egy NATO-küldöttség koszorúja a legfrissebb a megemlékezések sűrűn cserélődő virágainak soha véget nem érő sorában. De Atatürkre szerte Törökországban máshol is mindig és mindenütt emlékeznek. Képei ott lát­hatók az iskolákban, közhivatalokban, üzletekben, szállodákban. Sok ember­nek otthon is van Atatürk-képe. A Cumhuriyet című patinás polgári napi­lap isztambuli szerkesztőségében azonban prof. dr. Toktamis Ates egye­temi tanár és közíró dolgozószobájá­ban három fénykép függ a falon. Át- atürkén kívül Názim Hikmeté és Le­niné. „A köztársaság megalapítója, legnagyobb költője és függetlenségi harcának orosz segítője” - mutat rájuk a politológus-közgazdász-történész, az újság tárcaírója. A szerkesztőség bejárati vaskapuját géppisztolyos, polgári ruhás fiatalem­ber őrzi. A törökök nem ütköznek meg ezen. A közhivatalokba sem lehet csak úgy, elektronikus átvilágítás vagy testi motozás nélkül bejutni. Szélsőbalol­dali vagy szélsőjobboldali merénylők­től lehet tartani. Jelentkeznek iszlá­mista terroristák is. Az atatürki világi államot mind újabb és újabb kihívások érik. A lényeg azonban marad: Musz- tafa Kemal ma is hivatkozási alap és példakép. Musztafát, aki 115 évvel ezelőtt, március 12-én született Szalonikiben, apja, az 1877-1878-as török-orosz há­ború népfelkelője már pólyásként ka­tonának szánta: jelképesen bölcsője fölé akasztotta szablyáját. A gyermek kitűnt a számtanban, ezért tanárjától a tökéletes, vagyis a kemal becenevet kapta. így lett Musztafa Kemal. Az isztambuli katonai akadémián 1902- ben hadnagyként, a több mint 450 hallgató közül az első tíz között vég­zett. 1905-ben vezérkari főiskolára küldik, ötvenhetes létszámú osztályá­ban az ötödik lesz - és kapitány. A kor­szak a szultáni önkényuralom ideje; a katonaifjak titkos társaságot és újságot alapítanak. Beárulják őket, a büntetés azonban enyhe: a távoli damaszkuszi helyőrség. Onnan visszajut Szaloni- kibe, s itt lesz tagja a Szövetség és Ha­ladás Bizottságának, a nacionalista ifjú törökökkel is összeköttetésben álló kormányellenes csoportosulásnak. Az 1909-es forradalomban lemondatják II. Abdülhamid szultánt, s Enver pasa, Musztafa régi ellenlábasa lesz a hang­adó. Kemal ellenzi Envernek a csá­szári Németországgal való szoros kap­csolatait. Megjósolja, hogy nemzet­közi viszályban Németország lesz a vesztes. A világháború kitörésekor Enver mégis őt bízza meg a Gallipoli félsziget védelmével, mivel Muszafa már az első balkáni háborúban megis­merte a Dardanellák vidékét. A sors különös akaratából csak ő, a hadbalé- pés ellenzője arat török katonai győ­zelmeket. Először Gallipolinál dia­dalmaskodnak XIX. hadosztályának fegyverei; egy gránátszilánkot mel­lényzsebében tartott órája fog fel. Isz­tambul megmentőjeként ünnepük, ez­redessé léptetik elő. Másodszor az orosz fronton nyer csatát már tábor­noki rangban és pasaként. Bekövetkezik Törökország háborús veresége; 1919. február 8-án Franchet d,Espérey francia tábornok fehér lo­von bevonul Isztambulba. Mint Hódító Mehmed 1453-ban. A háborús vereség előidézői, az örményirtás bűnös szer­vezői, Enverék elmenekülnek Német­országba. Most tort ül a klasszikus im­perializmus, a titkos diplomácia, a te­rületfelosztás, a nemzeti megaláztatás politikája. Törökország nemcsak régi közel-keleti hódításait vesztette el, ha­nem a török anyaország teste is meg­csonkult volna; angolok, franciák, ola­szok, görögök, örmények akarnak osz­toszkodni rajta. A csonka nemzettest szinte csak Közép-Anatóliára korláto­zódott volna. Májusban brit ösztön­zésre görög haderő száll partra Izmir­ben. Leöldösik a török lakosságot, sar- colják, pusztítják a vidéket. Török szabadcsapatok szerveződnek, polgári körök alakulnak a nemzeti jogok vé­delmében. A megszálló szövetségesek báb­szultánja az ország belsejébe küldi Kemál pasát a rend helyreállítására, de ő május 19-én a fekete-tengeri Samsun kikötőjébe más szándékkal érkezik; célja az ország megmentése. E májusi napon született újjá, s később gyakran ezt a napot adta meg születése dátu­maként. Kemal második élete kezdő­dik: Sivasban elnökletével képviselő­bizottság, vagyis ellenkormány alakul. Megkötik a nemzeti egyezményt, amely a török nép önrendelkezését, a török lakta föld oltalmát kimondó ki­áltvány. Ankarában összeül a török Nagy Nemzetgyűlés; Kemált választ­ják elnöknek. Kemal elutasítja a sev- res-i békediktátumot, a török Trianont, s Tanács-Oroszország katonai segítsé­gével elindítja függetlenségi háború­ját. A Sakarya folyónál megsemmisítő csapást mér a görögökre, majd keleten az örményekre. Győzelmeivel lemossa Sevres gyalázatát, s az 1923. július 24- ei lausanne-i békében megőrzi a török- ség méltóságát. Első reformjaként 1924-ben felszámolja a kalifátust, a szultánság vallási megfelelőjét, bezá­ratja a vallási iskolákat, törvényen kí­vül helyezi a dervisrendeket. Zendülés tör ki, kurd felkelők az iszlám nevében akarnak kezet emelni rá. Akasztófán végzik, miként egy évvel később az életére törő tizenhármak. 1926-ban az iszlám sáriját, törökül ceriatot a svájci polgári törvénykönyvvel cseréli fel. Előírja a nyugati ruhaviseletet, eltiltja a fezt. 1928-ban kötelezővé teszi a la­tin ábécét. 1934-ben a nők megkapják a szavazati jogot, s az állampolgárok kötelesek családi nevet felvenni. Musztafa Kemal az Atatürk, vagyis a törökök atyja nevet választja. Ez már harmadik élete. Atatürk kísérletezik a demokráciával, ellenzéki pártot enge­délyez régi barátja, Ali Fethi vezetésé­vel. Sikere láttán azonban betiltja a pártot. 1938. november 21-én, teme­tése napján Szendy polgármester ren­deletére Budapest székesfőváros la­kossága gyászlobogót tűzött a házakra, s - mint a falragaszok hirdették - a testvér török nemzet gyászában baráti együttérzéssel osztozott. Flesch István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom