Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-08 / 33. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. február 8., csütörtök Leginkább az egészségügy érdekli a textiles klub tagjait Szomszédság az óvodával A meleg ebéd mellett a társaság is vonzó fotó: király j. Béla Új vezetőséget választottak a marcali nyugdíjasok Miniszter vendég a közgyűlésen Nagy érdeklődés mellett rendezte meg beszámoló és vezetőségválasztó közgyűlését a Nyugdíjasok Marcali Városi Egyesülete február 2-án. Több mint kétszázan jöttek el az eseményre, amelyet megtisztelt jelenlétével dr. Such- man Tamás privatizációs miniszter, a térség országgyűlési képviselője is. Részt vett dr. Sütő László polgármester, valamint több városi szervezet vezetője. Programokban gazdag tavalyi esztendőről adott számot Pálfalvi Gyula egyesületi elnök, aki az 1990-es megalakulás óta élvezi a tagság bizalmát. Beszámolójában megköszönte az egyesület eddigi egyöntetű támogatását és — mandátumuk lejárván — a vezetőség nevében lemondott, bejelentette azt is, hogy jelen választáson már nem indul, mert elköltözik a városból. A távozó elnök eredményes és lelkiismeretes munkáját Kovács Lajos, a Nyugdíjasszervezetek Somogy Megyei Szövetségének elnöke meleg szavakkal és tárgyjutalommal köszönte meg. A marcali nyugdíjasok köszönetét dr. Szó'cs Sán- domé tolmácsolta. A közgyűlés ezután űj vezetőséget választott; elnökké az eddigi titkárt, Antalicz Ist- vánnét, titkárrá Németh Sán- domét. A tizenegy tagú vezetőségbe öt régi és hat új tagot választottak. Az elnökhelyettesek mandátumát a közgyűlés megerősítette. Antalicz Istvánná ismertette ezután az idei terveket, a programot, majd dr. Sütő László polgármester kívánt eredményes munkát az új elnöknek és az új vezetőségnek. Méltatta az egyesület eddigi munkáját, külön kiemelve azt a tényt, hogy igen sok idős embernek szereznek kellemes napokat, órákat. Dr. Suchman Tamás eredményes munkát kívánva gratulált az új vezetőségnek. Nagy ovációval fogadták a közgyűlés résztvevői a miniszternek azt a bejelentését, miszerint 50 ezer forinttal támogatja a marcali nyugdíjasokat egyesületük terveinek megvalósításában. Az összejövetel hivatalos része után kezdődött a nyugdíjasbál. A kellemes együttlét a kora éjszakai órákba nyúlt. K. Cs. Szétesett család és sok reménytelenség Középkorú nyugdíjasok Nyugdíjasok az aracsi otthonban Tizenöt rendszeres látogatója van a somogyaracsi nyugdíjas otthonnak. Az idős embereknek ez az egyetlen közös találkozóhelyük. Az aracsiak közül sokan szinte mindennap felkeresik a klubbot. Az otthonban biztosított a kulturált szórakozás. Nemcsak napi- és heti lapokat olvashatnak, hanem televíziót is nézhetnek. A nyugdíjasok művelődését könyvtár is segíti. Idősek segítése Göllében A göllei területi gondozói központ három település — Gölle, Inámpuszta és Kis- gyalán — harmincegy idős lakójának gondozását, segítését látja el. Jelenleg az intézményben működő idősek klubját tizenhatan látogatják, hangulatos, korszerűen felszerelt klubhelyiséget rendeztek be számukra, ahol televíziót nézhetnek, s napilapok, színes folyóiratok is rendelkezésükre állnak. Szociális étkeztetésben további tizenöt idős ember részesül. Somogybükkösdi támogatások A dél-somogyi Somogy- bükkösd idén mintegy 6,5 millió gazdálkodó önkormányzata évente ötszáz ezer forintot költ szociális segélyezésre. Mivel a százharminchat lelkes település lakosságának több mint negyven százaléka nyugdíjas, a segélyek tekintélyes része — a nevelési és egyszeri támogatások mellett — az idősek anyagi körülményeinek javítására megy el. Vállalkozók a zamárdiakért Mintegy 150 nyugdíjas vett részt azon a bálon, melyet a zamárdi Nyugdíjas Klub rendezett a Balaton-parti település kultúrházában. 36 vállalkozó 98 ezer forintot ajánlott fel ajándékvásárlásra, melyet tombolán nyerhettek meg az élőzene mellett vígadó idős emberek. Házi gondozás Siófokon Közel 80 nyugdíjas, illetve rokkantnyugdíjas házi gondozását látja el a siófoki öregek napközi otthona. Az ápolók naponta keresik fel otthonukban a magatehetetlen, ellátásra szoruló időseket, és gondoskodnak mos- datásukról, etetésükről. Tizennyolc idős ember népesíti be naponta a kaposvári idősek klubját a Jutái úton. Többségükben volt textiles dolgozók töltik itt idejüket, két gondozónő felügyelete mellett. A meleg ebéd mellett leginkább a társaság vonzó. A nyugdíjasok többségének a létminimumhoz közeli ösz- szeget kézbesít havonta a postás. Mint Bognár Katalin klubvezető elmondta, ketten ingyen kapnak ebédet, és lehetőség van a klubban a fürdésre, mosásra is. Szívesen segítenek a magukat nehezen ellátóknak, van, akit naponta látogat otthonában a gondozónő. A délutáni órákra rendszeresen hívnak előadókat, leginkább az egészségügyi témák érdeklik a klubtagokat. Az egyre dráguló gyógyszerek miatt nagy gondot fektetnek a megelőzésre, s mindig szakemberektől kérnek tanácsot. Nagy érdeklődés kísérte a diétáról, a gyógyszerszedésről, a téli öltözködésről és a táplálkozásról szóló tájékoztatókat. Szívesen vendégül látják a város többi klubját is, a farsangi összejövetelre a Béke utcai és a Szigetvári utcai társakat várják. Az ilyen alkalmakhoz szponzoroktól próbálnak támogatást szerezni, ám egyre kevesebben mozdulnak a felkérésre. Szerencsésnek tartják magukat, hogy az óvoda szomszédságában kaptak helyet, így a mindennapokat a kicsik zsivaja teszi hangulatossá, az ünnepségeket pedig műsoruk bensőségessé. I. É. Levelet hozott a postás. Háncs József azt írta Fűzfőgyártelepről felesége csak magának köszönheti, hogy segítségért kiált. Három hete olvasta a Somogyi Hírlapban, milyen nehéz helyzetbe került egykori asszonya, aki hónapok óta várja, hogy rendezzék a rokkantnyugdíját. Szomorú a férj története is: hat gyermeket neveltek a feleségével, a Nitrokémiánál dolgozott szobafestő-mázolóként. Az édesanya otthon tette a dolgát, gondozta a gyerekeket. Egy szívműtét után került rokkantnyugdíjba az édesapa, s aztán gyorsan szétesett a család. Felesége erőltette a válást, két és fél évig tartott. Majd a három leány az apjához, a három fiú az anyjához került. Háncs József, ahogy lenni szokott, az anyósát is okolja, hogy ilyen csúnyán szétment a házassága. Úgy véli, amint felnőttek a gyerekek, az anyjuk édesgette magához őket. Bezzeg, a hosszú évek alatt, amíg a sok gond volt... Két középkorú ember sorsáról szól ez a történet. Alig múltak negyvenévesek, s mindketten keserves nyugdíjaséletet élnek, nagy családjuk gondozásának nehéz terhével. Bár az édesapa büszkén számol be hat unokájáról, a kisfiúról és öt lányról, akik körülugrálják, dédelgetik. Az elkövetett hibák azonban nem változtatnak a tényeken; a somogyvári vasútállomásnál kapott is házban a két nagy fiúval bizony éhezik a felesége. Hónapok óta várja, hogy elintézzék a nyugdíját, s azóta nem kap ellátást. A hatóságok végzik a dolgukat, csak nem látják az akták mögött a sok reménytelenséget. Sajnos ma a közösség is hajlik arra, hogy elítélje azokat, akik önhibájukból kerülnek lehetetlen élethelyzetbe. Vajon elveszítheti-e őket? G. M. VÉLEMÉNYEK A KORMÁNY NYUGDÍJTERVEZETÉRŐL A múlt heti nyugdíjas oldalunkon ismertettük a kormány tervezetét az 1997. január 1- jétől bevezetésre kerülő törvényről, és azt a vitát, amelyet a megyei nyugdíjbiztosítási önkormányzat folytatott az intézkedések várható hatásokról. Ez alkalommal egy orvos és két gazdasági vezető véleményét kértük a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. Dr. Egervári Csaba belgyógyász, kardiológus, üzemi szakorvos, a Kaposi Mór Megyei Kórház üzemorvosa: - Az utóbbi négy év adatai azt bizonyítják, hogy a betegforgalom évente harminc-negyven százalékkal növekszik és túlnyomó részük a negyven-ötven évesek közül kerül ki. Az is megállapítható, hogy a panaszok többsége vegetatív idegrendszeri eredetű, a megváltozott élethelyzetek miatti szorongás következménye, a betegek megkérdezése során ez egyértelműen kiderül. Az orvos kettős szorításban végzi napi munkáját: egyrészt segítenie kell a hozzá forduló betegen, másrészt figyelembe kell vennie az egészségbiztosítás egyre szigorúbb rendelkezéseit. Köztudott, hogy Magyarországon igen magas a gyógyszerfogyasztás, de a jelen gazdasági körülmények között egy kimerült, szorongó beteget csak nyugtátokkal lehet ismét munkaképessé tenni, nem javasolhatom azt, hogy menjen el néhány hétre síelni, szakadjon ki a napi gondokból, mert erre kevésnek van lehetősége. Véleményem az, hogy a nyugdíjkorhatár felemelése a jelenlegi helyzeten nem fog javítani. Dr. Várni János, a Kaposvári Ruhagyári Rt vezérigazgatója: - A nyugdíjreform elkerülhetetlen. A férfiak és nők egyenjogúságát alkotmányunk is kimondja, indokolt az egységes korhatár, már csak azért is, mert a nők születéskor várható életkora eleve magasabb, de a tervezett drasztikus korhatáremeléssel nem értek egyet. A ruhagyár dolgozóinak 80 százaléka nő, s főleg az idősebbek végzik a kvalifikáltabb munkát. A várhatóan gyakoribb megbetegedés munkaszervezési gondokat okozhat. Egy elnyújtott korhatáremelést tartok elképzelhetőnek: háromévenként egy év növekedést, s a férfiakra csak akkor kerüljön sor, ha a nők már elérték a 60 éves korhatárt. így tették ezt a példaként emlegetett nyugat-európai országok is, több évtized alatt lett 65 év a nyugdíjkorhatár. Fontos lenne, hogy a bevezetés előtt megkérdezzék az érintett korosztályt, miként tartja el- viselhetőnek az átállást, s a véleményüket vegyék is figyelembe. A nyugdíjbiztosító gazdálkodjon a beszedett pénzzel. Végeztem egy magánszámítást: ha nyugdíjasként tíz év alatt csak a munkában töltött éveim alatt befizetett pénzt kapnám vissza, jobban élnék, mint most vezérigazgatóként. Nehezebb lesz a pályakezdők elhelyezkedése is, ami azzal a veszéllyel jár, hogy aki az iskola elvégzése után nem helyezkedik el, csak lézeng, segélyeken él, az később már nehezen szokik a munkához. Összegezve: a korhatár- emelés minden várható hatását gondosan elemezni kellene, csak azután elkészíteni egy megvalósítható törvénytervezetet. Dr. Bors István, a Kapos Volán nyugalmazott vezérigazgatója: - A változtatás szándékával egyet kell érteni. A költségvetés jelentős hiánya köztudott, mint ahogy az is, hogy a nyugdíjas korúak aránya évről évre nő. Néhány év alatt oda juthatnánk, hogy a társadalombiztosítás és az állami költségvetés együttesen sem tudná fedezni a nyugdíjigényeket. Persze az emberek nem egyformák, van aki 55 éves korára annyira elhasználódik, hogy megváltás számára a nyugdíj, de olyan is akad, aki akár 62 éves kora után is képes lenne a munka folytatására. Valamilyen érdekeltségi rendszer jelenthetne megoldást, hogy értelme legyen a nyugdíjjogosultságon túl is dolgozni. K. Cs. Gyékényesen sem csak a húszéveseké a világ Csokorban viruló Margaréták A tánc és a nóta a gyékényesiek életeleme FOTÓ: TÖRÖK ANETT Az időskor nem az elmúlás előszobája, ahol az embernek fél lábbal már a sírban kellene éreznie magát, minélfogva virulnia nem szalonképes, hovatovább illetlenség az élet egyetlen biztosnak nevezhető állomásával, a végével szemben. Azt, hogy az idősek, a test öregedésének néhány szóra is alig érdemes korlátjával együtt épp olyanok, mint bármely más egészséges felnőtt — sok van bennük a gyermekből — a gyékényesi Margarétásoktól tanultam. Egy nyugdíjasklub tagjaitól, akik holnap ünnepük egyéves évfordulójukat, és akik — mint keresztségük virága — szépek és kedvesek. Virulnak, főként ha csokorban vannak, szerdánként, a helyi idősek otthonának nemrég elkészült társalgójában. Ahol is jószívvel kínált finomságok, aludttejes prósza, pogácsa, aprósütemény és forró tea ízes társaságában ülünk le disku- rálni Gyékényes „múltjával”. És jelenével, aminek csak az egyik oka az, hogy a postás a településen lakók közel felének nyugdíjat fizet. A számuknál hangsúlyosabban teszi az időseket a község életének szerves részévé az aktivitásuk. A Csokonai szövetkezet, és légióként is Csordás József polgármester és az önkormányzat támogatásával létrejött megannyi program egy fényképalbumból mosolyog vissza rám. A kommentárokat Kiss Emilné klubvezető fűzi a látványhoz, miközben a többiek saját készítésű farsangi népviseletet próbálgatnak, „indulóra” gyújtanak, táncra perdülnek. A derű titka Bencze Józsefné szerint az, hogy ebben a csapatban szeretetet, tiszteletet, megbecsülést és jókedvet egyaránt kapnak. Ofcsár András, aki 30 évig kántorizált, dalban mondja ugyanezt: szeressük egymást, gyerekek... Gyékényes idősei, tudva tudván, hogy csak ép testben ép a lélek, különös gondot fordítanak az egészségükre. Ebben Slobodáné Novográdecz Rózsa védőnő és vöröskeresztes titkár van nagy segítségükre, aki rendszeres vérnyomásmérést tart, sőt, idén még az influenza-elleni ingyenes védőoltást is megszervezte. így, amennyire csak lehet, egészségtől kicsattanóan lépnek pódiumra a holnai szüli- napi bulin a Margarétások, hogy dallal, tánccal hirdessék: a világ tényleg nem csak a 20 éveseké... Balassa Tamás Gyógyító optimizmus Az orvosi gyakorlat adatait bizonyítják, hogy azok az emberek, akik súlyos betegségük alatt hisznek a felgyógyulásban, van bennük élni akarás, gyorsabban gyógyulnak és nagyobb az élet- benmaradási esélyük. Több évvel ezelőtt egy barátom elmesélte, milyen súlyos beteg volt, szinte a halál küszöbén állt, de már újra dolgozik. Nagy lelkesedéssel beszélt terveiről. Ezt az embert optimizmusa segítette a gyógyulásban, tartotta életben. Ilyen eseteket az orvosok gyakran tapasztalnak, de sajnos van ellenpélda is, amikor a beteg az első tüneteknél feladja, befelé fordul, a kezelés ellenére sem gyógyul. Nagyon fontos tehát a gyógyulásba vetett töretlen hit. Dr. Hiev Ilia
