Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP AZ OLVASÓ KÉRDEZ 1996. február 3., szombat Olvasóink kérdéseire Ron Williams ezredes, a taszári légibázis sajtótisztje válaszol Amerikai katonák, magyar kapcsolatok Kérdések sorával bombázták a Somogyi Hírlap olvasói Ron Williams ezredest. Az üzenet- rögzítőnkre érkezett olvasói kérdéseket folyamatosan válaszolva meg a taszári amerikai légibázis sajtótisztje. A vártnál is nagyobb érdeklődés miatt azonban mai lapunkban a kérdéseknek csak egy részére tudunk választ adni. Hétfői lapszámunkban folytatjuk ezt. Akkor közöljük Ron Williams döntését arról, hogy kérdésük alapján kiket illet a Somogyi Hírlap ajándéka. Köszönjük olvasóinknak az érdeklődést, s kérjük, hogy máskor is telefonáljanak. íme a kérdések, és a rájuk adott válaszok: Kertész Andrea, Jákó: — Mi okból nem fogadják el a magyar élelmiszereket, az italokat az amerikaiak? Félnek a magyaroktól? Állítólag csak ásványvizet isznak. — Szeretjük a magyar ételeket és jóízű a víz is. Amikor alkalmunk van rá, magyar ételeket fogyasztunk, nagyon elégedettek vagyunk vele. A hadsereg jelenleg valóban csak az ásványvizet vásárolja, de az illetékesek lépéseket tettek már arra, hogy más élelmiszereket is Magyarországról szerezzenek be. A Magyarországról történő beszerzéshez vezető egyik fontos lépés a kaposvári sportcsarnokban megrendezett vásár volt. Remélem, a közeljövőben a szerződéskötő hivatal több itteni terméket vásárol majd. Latócsi Gusztáv, Kaposvár (tel.: 312-714): — Miért késett ötven évet az amerikai csapatok Magyarországra érkezése? — Bármelyik szabadságszerető ember számára sajnálatos az, hogy az 1956-os magyarországi események úgy fejeződtek be. Emlékszem kisgyermek voltam, s az édesapám egy nap hazajött és elmesélte, hogy mi történt Magyarországon. Letört volt az egész család. Remélem azt, hogy ami 1956-ban nem sikerült, az most 1996-ban valóra válhat és béke lesz majd a Balkán-térségben is. Komlós Ferenc, Barcs (tel.: 461-245): — Tudja-e az ezredes úr, hogy a Magyar Televízióban is oly sokat propagált élelmiszercsomagjukból mennyit dobnak ki a szemeteskonténerbe felbontatlanul a katonák? Barcson ez teszi ki a Határ Motelnél, a járdától pár méterre elhelyezett nyitott konténer tartalmának nagy részét. — Amikor a katonák felnyitják az ételcsomagot, azt csinálnak vele, amit akarnak: meg- ehetik, elajándékozhatják, átadhatják társaiknak. Nem hiszem azonban, hogy egészséges lenne az, ha a nyitott csomagokat adnák oda másoknak. A laktanyák nagyobb éttermeiben ugyanakkor megkísérlik az ételcsomagok egy részét újra hasznosítani. A barcsi esetről eddig nem volt tudomásom. Kiss Zsolt (tel.: 06-63-68- 498): — Lesz-e valamikor nyílt nap az IFOR-erőknél? — Még 2-3 hétbe telik, hogy az összes katona elfoglalhatja állomáshelyét Boszniában. Már korábban is felmerült a nyílt nap kérdése. Mindenképpen szeretnénk egy ilyet megszervezni. Voltak már különböző akcióink, legutóbb például negyven taszári polgár látogathatta meg a bázist. Legközelebb pedig a kaposvári Zita nevelőotthon lakói jönnek majd a légibázisra, ám az sem kizárt, hogy valamikor a nagyközönség előtt is megnyitják a taszári repülőteret. Hajdú István, Kaposvári Pipacs u. 78.: — Hány autó, kamion, bármilyen négykerekű' jármű érkezett Taszárra, illetve Kaposvárra? — Több mint ezerháromszáz szállítójármű, kétszáz busz és több mint ötszáz nehézjárműveket szállító óriáskamion haladt át az elmúlt időben Magyarországon. Ezek egy részét azonban más járművekre pakolva szállították Boszniába. Komáromi Gyula, (tel.: 85/314-659): — Szabadidejükben milyen sportot űznek legszívesebben az amerikai katonák? Személy szerint Ron Williams ezredesnek melyik kedvenc sportága, és csapata? — Az összes sportot szeretik a katonák. Van kondicionáló termük, ahol súlyt emelhetnek, szeretnek kosárlabdázni, focizni, és szeretik az amerikai focit is. Én három sportágban jeleskedtem fiatal koromban: kosárlabdában, futballban és baseballban. A családom is sportol. A fiam nyolcszáz méteres futásban az egyetemi bajnokságban vett részt, és első lett. A lányom pedig nagyon jó tornász. Rigó Jánosné Kaposmérő, Kossuth u. 71.: — Mennyire befolyásolja Amerikában a gazdasági helyzet a fiatalok pályaválasztását? — Amerikában, a vietnami háború óta önkéntes hadsereg működik. A fiatalok, akik a hadsereghez csatlakoznak, önként teszik ezt, és mindannyian nagyon büszkék arra, hogy ezt csinálhatják. Büszkék a hazájukra, ahogy én is. Vízhányó András, 12 éves tanuló (tel.: 314-400): — Milyen nem várt nehézségekkel kellett szembe nézniük akár a taszári bázison, akár Boszniában? Nem az időjárás viszontagságaira gondolok elsó'sorban. Van-e arra lehetó'ség, hogy én körülnézzek a taszári bázison, esetleg helikopterrel felszállhassak, mert nagyon érdekel a haditechnika. — Nem volt sok nehézség, hiszen a magyar partner mindig nagyon barátságosan, előzékenyen viselkedett. Kezdettől együttműködtek az amerikaiakkal, sokat segítette már a kezdeti stádiumban is. Felajánlom, hogy ha a Somogyi Hírlapon keresztül kapcsolatot tudunk teremteni, akkor kiviszlek a taszári bázisra, de a repülést nem ígérem meg, mert nagyon szigorúak a szabályai. Kaponya Ottó Kaposvár (tel.: 319-011): — Amióta Kaposváron van mennyire elégedett a hellyel? Milyen elképzelése volt erről a tájról, mielőtt ideérkezett? Van-e lehetőség arra, hogy az itt töltött idő alatt a csapattestek valamelyike felvegye valamelyik sportágba a versenyt a helyi csapatokkal? — Nem volt új a környezet, hiszen már részt vettem a korábbi, előkészítő tárgyalásokon is. Csodálatosnak tartom ezt a tájat, nagyon szeretem, ahogy csillog a nap a havon. Van már olyan amerikai katona, aki részt vesz magyar futóversenyen, és van egy olyan fiú is, aki magyar kosárlabdagálán vesz részt. József Lajos Kaposvár (tel.: 312-190): — Milyen ára van annak, hogy az ezredes Taszá- ron teljesít szolgálatot? Tudja- e, hogy Somogy megyét néha Somogyországban is nevezik? Az is, hogy miért? — Itt ugyanolyan munkát végzünk, mint Németországban Ron Williams ezredes végeztünk. A munkakörünk is nagyon hasonló. Ebből a szempontból tehát nincsenek nagy különbségek. Nagyon szeretem, hogy a magyarokkal kell találkozni. Naponta alakulnak ki kapcsolatok s van olyan amerikai katonánk, aki elkezdett már magyarul tanulni, és úgy tudom, több magyar katona tanul angolul. Ezt a tájat valószínűleg azért nevezik So- mogyországnak, mert nagyon szép, mert az emberek olyan barátságosak. Valószínű, van ennél megalapozottabb felelet is: nagyon örülnék, ha ezt az adná meg, aki a kérdést feltette. Iváncsics Gyula (kanadai-magyar állampolgár) (tel.: 06-30- 472-070): — Szeretném megtudni, hogy miért nem tudok Ron Williamssal beszélni. Többször próbáltam már. Szeretnék személyesen beszélni vele. — Mindenkivel sajnos, nem tudok személyesen találkozni, de ha a Somogyi Hírlapon keresztül megpróbálja a kapcsolatfelvételt, biztosan sikerül egyeztetnünk az időpontot. Kilián László (321-295): — Szeretnék konkrét választ kapni arra, hogy mennyit fizetnek nekünk, akik kint dolgozunk Taszáron a konyhán? Úgy gondoljuk, hogy mivel vegyesvállalatot kellett alakítani, az amerikaiak többet fizetnek értünk, mint amennyit kapunk. — A konyhai dolgozók bérével a szerződéskötő iroda foglalkozik. Erre a kérdésre én nem tudok válaszolni. Horváth Ferenc Kaposvár (tel.: 311-291): — Van-e olyan katonája, katonatisztje, akivel egy évre esetleg lakást tudnék cserélni? Szeretnék egy évet eltölteni az Egyesült Államokban, ott vannak ismerőseim, rokonaim, barátaim. Szeretném a lakásproblémát megoldani ilyen módon. Főleg Flo- rida-állam érdekel. — Én Georgiából jöttem. Az amerikaiak lakáscsere nélkül is eltöltenek itt egy évet, mert ide vannak rendelve, de lehetséges, hogy az újságon keresztül valahogy elintéződik ez. Szán Jánosné Homokszent- györgy (tel.: 41): — Van-e remény arra, hogy az amerikai csapatok Magyarországon való tartózkodásuk alatt az l'OTÓ: TÖRÖK ANETT élelmezésükhöz vásárolnak burgonyát? — Akinek valamilyen eladni való áruja van, azt útbaigazítják az élelmezési tiszthez. Tikkel Lajos Siófok (319-171): — Az amerikai katonák hallgatják-e az amerikai slágerlistát és ha igen, hogyan és milyen hullámhosszon? Örülnék, ha ezt az adást lehetne Siófokon is fogni. — A 102,1-es URH-n hallgathatják az amerikai rádiót. Nemcsak többféle slágerlista hallható itt, hanem country zenét, rock and rollt, rappet is lehet hallgatni. Katonáink ezen kívül nagyon sokszor hallgatnak magyar rádióadókat is. Horváth Ferenc (82/317-784): — Látna lehetőséget arra, hogy a Somogyi Hírlapban rendszeresen megjelenjen egy- egy csokor a katonák által beszélt nyelv leggyakrabban használt szavaiból, kifejezéseiből a magyar megfelelőivel együtt? Ez hathatós segítség volna a sok angolul tanulónak. — A katonáknak készülő újságunkban már közöltük amerikai kifejezések magyar megfelelőjét. Ennek fordítottja a Somogyi Hírlap szerkesztőitől függVéber Zoltán Kaposvár, Kertész u. 68.: — Meddig maradnak itt az amerikaiak? Azt követően végleg elmennek, vagy valaki marad itt, miután lejárt a boszniai küldetésük? — Az elnök nyilatkozata szerint előreláthatólag egy évig maradunk. Nagyon megszerettük Magyarországot, de azért majd megkérdezem: van-e önként vállalkozó, aki továbbra is itt szeretne maradni... (Tel.: 320-553): — Ezredes úr, mit tenne ön az én helyemben: a hálószoba ablakától 5-6 méterre két tábori WC-t telepítettek. Hogy oldaná meg a szellőztetést? — Nagyon kíváncsi vagyok, hol történt az eset, ez valószínűleg segítene megoldani a problémát. Ha én ugyanebben a cipőben járnék, valószínűleg ugyanezt a kérdést tenném föl. Hegedűs László Zimány, József A. u. 2.: — Segítségével, támogatásával óvodásainkkal meglátó gathatnánk-e a taszári légibázist, amelynek tőszomszédságában található kis falunk. Gyermekeink csak a fel- és leszálló gépeket csodálhatják meg és nagyon szeretnék közelebbről megismerni azokat, és a katonák életét is. — A küldetésre kell koncentrálnunk, de az újságon keresztül biztosan kaphatna az óvoda egy időpontot, amikor a későbbiekben meglátogathatnák a bázist. Jelenleg azzal vagyunk elfoglalva, hogy a fő erőket Boszniába csoportosítsuk. Az érdeklődésüket azonban nagyra értékelem. Győrfi Szabolcs Kaposvár (tel.: 425-026): — Mindig azt halljuk az amerikaiaktól, hogy a magyar emberek milyen sokoldalúak, barátságosak, segítőkészek. Én valami mást szeretnék hallani, valami kellemetlen tapasztalatot a magyar emberekkel kapcsolatban. Mondjon pár szót a rossz tulajdonságainkról, tehát a kaposvári vagy taszári emberekről. — December 9-e óta tartózkodom itt Magyarországon. Több előkészítő konferencián vettem részt, de még soha egyetlen katonától sem hallottam, hogy a magyarok bármiben rosszak lennének. Negatív tulajdonságról senkitől nem hallottam. Nagyon különlegesnek találom a magyar embereket. Kotorel Magdolna Kaposvár, Füredi u. 65.: — Ron Williams ezredeshez teszem fel a kérdésemet. Azt az ennivalót, amit a katonák annyira unnak, hogy a szemétbe kerül, nem lehetne felajánlani nagycsaládosoknak vagy a polgármesteri hivatal gyámügyi csoportjának. — Ha a katona megkapja az élelmiszercsomagot, jogában áll elajándékozni. Az ebédlőben egy papírdobozban összegyűjtik ezt, és gyakran jótékony célra használják. (Tel.: 471-273) Kaposvár, Petőfi tér 26.: — Ha az itt állomásozó katonahölgyeknek gyereke születik, milyen állampolgár lesz? — Ha egy amerikai nő Magyarországon gyermeket szül, a gyermek amerikai állampolgárságot kap. Nem vagyok tisztában a magyar törvényekkel, hogy kettős állampolgárságúnak számít-e a gyermek, vagy csak amerikainak. Stier Sándorné (tel.: 315-791): — Ezredes úr, mikor érte a legkellemesebb meglepetés és a legnagyobb öröm a családja körében ? — Amikor a gyermekeim születtek. Szűcs Andor (tel.: 327-380): — Ide jövet — gondolom egyikük sem volt még korábban Magyarországon —, milyen beszélgetés folyt a repülőgép fedélzetén? Mire számítottak, hogy milyen fogadtatásban lesz részük, és milyen környezetbe fognak érkezni? — Idefelé jövet egy nagy kalandnak tekintettük ezt. Arról folyt az eszmecsere a repülőgépen, hogy mennyire fontos történelmi esemény ez a misszió, az érzéseinkről beszéltünk, és biztosak voltunk abban, hogy sikeres békemisszió lesz, amely meghozza a békét a Balkánon. Arról is beszéltünk, hogy nyíltnak és barátságosnak kell lennünk a magyar emberekkel. Csábi Sándor Kaposvár (tel.: 310-923): — Önre milyen személyes benyomást tett a közel két hónapos magyarországi tartózkodás. Javasolná-e családjának, hogy Németország helyett hosszabb időszakra Magyarországon telepedjenek le? — December 9-e óta volt alkalmam megnézni Budapestet és Kaposvárt. Mindkét várost csodálatosnak tartom, és úgy gondolom, hogy ha azzal az ötlettel állnék családom elé, hogy települjünk Magyarországra, izgatottak lennének, és élveznék az itt-tartózkodást. Nagy István (tel.: 425-224): — Magánemberek, illetve a vállalkozók a szolgáltatásaikról milyen formában tájékoztathatják az IFOR-erők katonáit? — Az IFOR katonák mindig azt mondják, hogy a magyar szakemberek jól képzettek, keményen dolgoznak, nagyon jó benyomást tettek ránk a sátorvárosban tanúsított munkájukkal, illetve az elterelő út építésénél. Kurják Ferenc Kaposvár (tel: 312-563): — Az amerikai főnökök szándékoznak-e ingatlanokat bérbe venni, vagy vásárolnia Balatonon? Szóba jöhet-e ez esetleg Kaposváron a külső városrészben? — Egyelőre még csak tervezik, hogy vegyenek ki bérbe területeket, szálláshelyeket. Sajnos, nem tudom megjósolni előre, hogy mennyi apartmant fognak bérbe venni. Kiss Ferenc Kaposvár, Jutái u. 15.: — Volt-e fenntartásuk, amikor megtudták, hogy Magyarországra, egy volt szocialista országba jönnek? Mi a véleménye, megkapják a nehéz békefenntartó munkájukhoz azt a támogatást, amit elvárnak a várostól és Magyarországtól? Milyennek ítéli meg a helyi lakosság reagálását, az itt-tartózkodásukkal kapcsolatban? Miért nem veszik jobban igénybe a város, a megye által felajánlott szolgáltatásokat, a kiváló magyar árukat? — Az összes amerikai tudta, hogy mennyire különleges lesz ez a misszió. Nagyon örülünk, hogy a magyarokkal ilyen jól együtt tudunk működni a Partnerség la békéért program keretében. Nagyon elégedettek vagyunk a magyarok munkájával. Minden segítséget megkaptunk a helyi vezetőségtől, a magyar Honvédelmi Minisztériumtól. A magyarok büszkék lehetnek arra, hogy a kormány és a minisztériumok, illetve nagyon sok polgár milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy segítse az amerikaiakat. Úgy gondolom, hogy a helybeliek nagyon barátságosak, bár sokan nagyon keveset tudtak az amerikaiakról, mielőtt ide érkeztünk. A televízió és az újságok nyújtottak nagy segítséget, hogy közel kerüljenek az amerikaiak és a magyarok. Elmondhatom, hogy minél több szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, és nagyon örülünk a felajánlott dolgoknak. A minisztérium is biztat minket a különböző szolgáltatások használatára. Az első nagy lépés ez a kiállítás volt. Fekete Lajos Marcali, Hársfa u. 20.: — Ezredes úr! Hogyan űéli meg Clinton elnök „megtévesztő”, idő előtti érkezéséi, hogy még a köztársasági elnökünket sem értesítette az önök „túlfejlett hírközlő eszközeivel”? — Clinton elnök először Tuzlában szeretett volna le- szállni. Kétszer tett kísérletet erre, de a rossz idő miatt nem sikerült. 75 perccel az érkezés előtt tudta értesíteni az embereket. Nagyon sajnálom, hogy az egész így történt.
