Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-22 / 45. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. február 22., csütörtök Disznótoros a katonáknak A katonák mindennapjaira voltak kíváncsiak leginkább FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Nem kérnek a babodiak segélyt Somogybabodon a lakosság egyharmada idős ember. A település önhibáján kívül hátrányos helyzetű, ezért csak szűkös anyagiakkal rendelkezik. Szociális étkeztetést biztosítanak a rászorulóknak, közgyógyellá- tási igazolványt tizenöten kapnak, házi gondozást senki sem igényel. A falu idősei nem állnak sorba segélyekért, segítenek magukon. Az önkormányzat évente egy kirándulással köszöni meg megértésüket. A Lions Klub teadélutánja Balatonlellei nyugdíjasokat látott vendégül a Lions Klub egy teadélutánon. A közel száz vendég előtt a helyi óvoda és általános iskola növendékei szerepeltek hangulatos műsorral. A szervezők terített asztalról is gondoskodtak. Gondoskodnak a sántosi idősekről Tizenöt-húsz helybéli keresi fel Sántoson az öregek klubját. Az önkormányzati hivatal épületében egy igényesen kialakított, jól felszerelt teremben Lakics Ágnes klubvezető foglalkozik az idős emberekkel, akik tévénézéssel, olvasással, beszélgetéssel múlatják az időt. Az öregeknek az idén is szerveznek egy kirándulást. Gondozóház helyett klub van Szentán Fenntartási nehézségek miatt tavaly megszűnt a Szent László gondozóház a mintegy 540 lelkes Szentán, a bentlakókat más szociális intézménybe költöztették. A falu közel 150 nyugdíjasa közül a társaságra és együtt- létre vágyó idősek, tizenöten azóta klubot alapítottak, és majd minden nap találkoznak az egykori gondozóház épületében. A klub fenntartási költségeit az ön- kormányzat vállalta magára, a napi étkezés önköltséges. Mennyasszonytánc a nyugdíjasklubban Farsangi bált tartottak a barcsi nyugdíjasok. Az éves beszámoló után műsort adott a résztvevőknek a so- mogytamócai asszonykórus. A délután fénypontja a farsangi felvonulás és a menyasszonytánc volt: az összetáncolt pénzt a nyugdíjasházban lakók támogatására ajánlották fel. Amerikai katonákat láttak vendégül a Szigetvári utcai Idősek Klubjában Kaposváron. A környék öregjei naponta olvassák az IFOR-erőkről szóló híradásokat, ám azon a környéken még nem találkoztak katonai járműveikkel. Csak egy telefonba került, s az amerikai katonák készségesen vállalkoztak a találkoKovács Lajos, a nyugdíjasok szervezetei megyei szövetségének elnöke szorgalmasan látogatja Somogy egyesületeit. Beszámol az országos érdekvédelmi szervezetekben folyó munkáról és összegyűjti a tagság véleményét Az égetően időszerű érdekvédelem lehetőségeiről, esélyeiről beszélgettünk az elnökkel. — A megye lakosságának harminc százaléka nyugdíjas. Ez az országos átlagot is meghaladó arányszám jelzi a feladat nagyságát. Ennek a társadalmi rétegnek a kiszolgáltatottsága nő, egyre védtelenebb a megélhetési költségek növekedésével szemben. Pedig érvényes országgyűlési határozat — a 60/1991. (X. 29.) számú — mondja ki, hogy a nyugdijak értékállóságát a munkavállalók bérnövekedésének arányában kell biztosítani. Évente általában tíz százalékkal kapunk kevesebbet. — Az özvegyi nyugdíjak rendezésére sem került sor, annak ellenére, hogy az idézett ország- gyűlési határozat erre is vonatkozik. — Jelenleg elvesztett házastársa nyugdijának felét kapja az özvegy egy éven át, utána semmit. Á háztartás költségei nem csökkennek, egy ellátmányból zóra. Videokazettán bemutatták harcászati járműveiket, ismertették a Boszniába vezető útvonalat, s beszéltek taszári tartózkodásuk körülményeiről. A nyugdíjasok megnézték az amerikai menetfelszerelést, az élelmiszercsomagot, melyből ajándékot is kaptak. A kérdezők nem a katonai feladatokra, inkább az itt-tarnem lehet fenntartani. Az országos érdekképviseletek véleménye az, hogy az özvegynek élete végéig jáijon elhunyt társa nyugdijának legalább negyven százaléka. A 60/1991-es határozat azt is kimondja, hogy az Országos Nyugdíjbiztosító Igazgatóságot 1994 végéig 300 milliárd forint értékben vagyonhoz, működő tőkéhez kell juttatni. Ebből mindössze 70 milliárd valósult meg, az is leginkább állampapír formájában. — Két nagy tömörülés, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége és a Nyugdíjasok Országos Képviselete ad hangot az idős emberek gondjainak. Ön mindkét testület vezetésében képviseli a megyét, egyetértés van-e az érdekképviselők között? — Az elérendő célok tekintetében mindenképpen: meg kell akadályozni a nyugdíjasok helyzetének további romlását. Január 24-én a két szervezet közös delegációját fogadta a miniszterelnök és valósnak tartotta, elfogadta kritikai észrevételeinket. A két testület az érdekérvényesítés eszközeit tekintve nincs közös hullámhosszon. A szövetség a tárgyalásos rendezés útját kívánja járni, míg a képviselet a társadalmi nyomásgyakorlás radikálisabb módszereit tartja céltózkodók személyes élményeire, közérzetére, mindennapjaira voltak kíváncsiak. A szívélyes magyar vendégfogadásból is ízelítőt adtak az idősek: meghívták ebédre a katonákat. Sikere volt a disznótorosnak és az illatos süteményeknek, útravalóul pedig maguk készítette ajándékot adtak át. I. É. irányosnak. Én a szövetség állás- foglalásával érek egyet, nem vagyok híve a tömegdemonstrációknak; mint láttuk, a pedagógustüntetéseknek sem lett semmilyen kézzel fogható eredménye. — Visszatérve szőkébb pátriánkba, Somogyba: milyen pénzeszközökkel rendelkezik a megyei szövetség feladatainak ellátásához? — Mint a nyugdíjas emberek általában, a szövetség is nagyon takarékos; a rendelkezésére álló kevés pénzt igyekszünk beosztani. Rossz nyelvek szerint elnöknek is azért engem választottak, mert hetven feletti lévén már ingyen utazom. Tavaly 460 ezer forintból gazdálkodtunk, ebből 163 ezret a különböző kluboknak, egyesületeknek juttattunk. Ebből a keretből rendeztük meg tavaly a nyugdíjas ki-mit-tud?-ot is. Ha összehívom a húsztagú elnökséget, az 16 ezer forintba kerül, ennyi az útiköltség. Az iroda fenntartása, levelezés, telefon is egyre drágul, egyszóval van helye a pénznek. Még nem tudom, hogy az idén mennyit kapunk, de a munkát folytatni kell mindenképpen. Hangot adunk a nyugdíjasok érdekeinek, hogy ne csak választások idején, a szavazataikra számítva figyeljenek ránk, hanem folyamatosan kövessék nyomon sorsunkat. K. Cs. Az érdekvédelem rögös útja Idősek közös farsangja Dr. Lamperth Mónika ország- gyűlési képviselő, valamint a Jutái úti és a Családsegítő Központ mentálhigiénés csoportjának nyugdíjasai vendégeskedtek a Szigetvári utcai Idősek Klubjának farsangi délutánján Kaposváron. Régóta készültek már a nyugdíjasok a vízkereszttől nagyböjtig tartó időszakot átfogó téltemető, tavaszváró ünnepségre: huszonegyen jelmezbe is öltöztek. Klauz Jánosné és Bíró Piroska rigmusaival mutatták be a farsangi kosztümöket, Takács Jánosné pedig a kisnyugdíjasok énekét adta elő versbe szedve. A mintegy félszáz idős ember megven- dégeléséhez adakozó szponzorok segítették a klubot, ahol a mulatság végén megválasztották a bál szépeit. Mindhárom helyre a gondozónők kapták a legtöbb szavazatot. A tavalyi búcsúban kezdődött a barátság Andocsiak Toponáron Harmincöt andocsi nyugdíjas érkezett látogatóba Kaposvár toponári városrészébe, a nyugdíjasklub meghívására. Andocs és Toponár nyugdíjasai között tavaly októberben szövődött barátság; az utóbbiak elkísérték Lóth József esperes plébánosukat a búcsújáróhelyre, ahol a toponári pap celebrálta az ünnepi misét. A helyi klub a búcsúi forgatag közepette is megvendégelt a toponária- kat, akik viszontlátogatásra invitálták a házigazdákat. Megnézték a műemlék toponári templomot, majd a toponári nyugdíjasklubot. Nagyon szépnek, otthonosnak találták a termeket, a falakat díszítő - a helyi asszonyok készítette - szőtteseket. A vendégek nem kis szomorúsággal jegyezték meg, hogy nekik Andocson még nincs saját otthonuk. Igaz, az önkormányzatiak ígérik. A vendégek a terített asztalok finomságaiból is ízelítőt kaptak, majd Illés Magda videófelvételén megnézték a klub farsangi mulatságát. Kiss Ferencné klubelnök - kérésre - rövid áttekintést adott a heti rendszeres klub- foglalkozásokról, az idei első negyedév tervezetéről. Ebben az is szerepel, hogy Szita Károly kaposvári polgármester is ott lesz az egyik hétfői klubesten. Vidám volt a hangulatuk. Kinder Vincéné az andocsi „nótafa” övéivel elkezdte a szép népdalokat, s válaszként, persze, felcsendült a „Legszebb lány a Mári Toponáron...” Kovács Sándor Téltemető nagymamák jelmezben, maskarában Az idei farsang Nagyatádon is a bálok sorát hozta magával. Vasárnap a Fehér Galamb étteremben a nagyatádi nyugdíjasok Őszi Napfény klubja szervezett farsangi bált. A rendkívül aktív közösség hónapról hónapra valami emlékezetes rendezvénnyel lepi meg tagjait. A mostani farsang azért is meglepő volt a kívülállónak, mert a nagymamákról és a nagypapákról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak unokáknak készítenek jelmezeket bálok idején. Alaposan rácáfoltak a tévhitre: ők maguk öltöttek maskarát. Sokadik ikszét taposó nagypapa vette magára arab sejk ruháját, már nyugdíjas házaspár diáklánynak és kisfiúnak öltözve, iskolatáskával vonult a táncterembe, s a klub vezetője, Gergő Sán- dorné sem átallott álarcot ölteni, teniszütőt fogni és Széles Mónikaként bevonulni. A zsűri tagjai közé a két legidősebb klubtagot választották, s hogy sértődés még véletlenül se történjen, minden maskarás kapott valami kedves ajándékot. Hogy miért pont a Fehér Galamb étteremben hálóztak a nagyatádi nyugdíjasok? A válasz kézzelfogható: a tulajdonos, Gócz József ugyancsak a nyugdíjasok népes táborába tartozik. Nagy Jenő Egymást segítő öregek Jórészt idősek utaznak délelőtt a kaposvári buszokon. Sokukat a hideg és a csúszós út sem tántorít el megszokott programjától. A megállóból kiinduló buszon egy alacsony nénike ragadja meg a mellette állót. Egyik kezében éthordó, a másikban az igazolvány, amely máris gátja a biztonságos kapaszkodásnak. — Szerencsére akad, aki segít. A felső rudakat nem az én termetemhez szabták — mondja Máté Pálné. — Az ülésekhez odatapadnak az emberek, én pedig azért drukkolok, hogy hasra ne essem a peronon. Az éthordó is akadályoz a mozgásban, de nincs más választásom; egy iskolába fizettem be, s el kell hoznom. Tudja, nekem az a zsivaj, a gyerekhang még az életnél is többet ér, attól felfrissülök. Csaknem négy évtizedig tanítottam az Alföldön kis iskolákban, Somogyba a fiam csalt a nyugdíj után. Öregségemre a gyerekek hiányoznak leginkább. — És az unokák, akik felvidítanák? — Csak egy van, és egyetemista. Én vagyok a legodaadóbb hallgatósága. A mai szülők alig figyelnek a gyerekeikre; a mi munkamegosztásunk az, hogy a fiam teremti elő a taníttatás árát, én pedig hallgatom a legújabb szerelem és a legnehezebb vizsga történetét. A buszváróban sokan összegyűltek, lassú a felszállás. Egy asszony próbál bejutni a középső ajtón, ám a sofőr leparancsolja. Sándor Györgyné engedelmesen beáll a sor végére, de nem hagyja megjegyzés nélkül. — Csak nem képzelik, hogy bliccelni akarok, hiszen elmúltam 70 éves. Látszik rajtam a kor, eléggé meggyötört az élet. Nem szeretem a tömeget, a mozgó buszon meg nehéz helyet keresni bizonytalan öreg lábakkal. Aki ezt az elsőajtós felszállást kitalálta, biztosan nem busszal utazik. Én sem tenném, de valahogy el kell jutnom a gyógykezelésre. Tegnap egy gyerekkocsival felszálló fiatalasszonyt láttam kínlódni. Felengedték hátul, de a mozgó buszon magára kellett hagynia a kicsit, és a tömeggel szemben előretolakodni ajegykezelésre; folyt róla a veríték, mire a síró gyerekhez visszaért. A buszon hasznos ismeretekre is szert tehetünk, a legértékesebbek az akciók helyszínei. Horváth Károly szatyrából tejespalackok kandikálnak ki, mellettük csordultig töltött tejfölösüvegek. — Magunknak csak egy üveggel hozok Toponárról, a feleségem összegyűjtötte a megbízást. Jó szomszédaim vannak, nem hagyjuk magára, aki bajba kerül. Az élelmiszerek beszerzésében is egymást segítjük. Érdekes, de itt a buszon is az öregek nyújtanak egymásnak kezet, ha nehezen megy a leszállás. Izményi Éva Nehéz a leszállás, ha csúszik az út FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Béke, háború, hadifogság író-olvasó találkozó színhelye volt a héten Kaposváron a helyőrségi művelődési központ, ahol nyugdíjas honvédtisztek előtt Farkas Kálmán - a szerző - arról számolt be, hogy mi késztette a Béke, háború, hadifogság című könyve megírására. A hadtörténetet - benne a második világháború történetét is - tanult és ismerő egyik alezredes a könyvvel kapcsolatban azt mondta, hogy az elfogulatlan, őszinte hangvételű írás a szakemberek számára is sok új területet tár föl a háború, majd az azt követő hadifogolyélet szomorú valóságából. A II. világháború előtti Kaposvár életét is részletesen bemutatja a könyv.
