Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
1996. február 17., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 13 SZIRMAY ENDRE A holnap reménysége Szélmuzsikás, hidegdudás sok a jeged, pályás havad ezüstfehér bilincsbe ver és megbénít fagyos szavad hókócoló, ködkergető van-e vágyad, selymes álmod a sejtések árkain túl békességed megtalálod? tél is, hó is, te is, én is együtt vagyunk harc és béke jégsziporkák a szíveden holnapjaink reménysége. 1996. január Merre van az a pálya? TV • ✓ 1 1 •• i / n "I Diakdontes ajovorol Az általános és középiskolákban február 15-ig kellett leadni a továbbtanulási lapokat. Két nappal később már a középiskolai felvételik is megkezdődnek. A kaposvári Bartók Béla utcai Általános Iskolában 68 nyolcadikos fejezi be az idén a tanulmányait: tizenegyen gimnáziumban, harmincán szak- középiskolában, a többiek szakmunkásképzőben szeretnének továbbtanulni. Dénes Jánosné igazgatónő mondta: az előző években a gyerekek kétharmada az elsőnek megjelölt oktatási intézménybe került. Az iskola megtartó ereje erős, az alsóbb évfolyamokról kevesen próbálkoznak, évente mindössze hárman-négyen a nyolc- és hatosztályos gimnáziumokkal. A pályaválasztási tájékozódás rendszere megváltozott. Korábban ősz végén összehívták a szülőket egy beszélgetésre a középiskolák vezetőivel. Most a középfokú tanintézetek a nyílt napokon a gyerekek mellett a szülőket is igyekeznek megnyerni. Szókéné Kimpf Ildikó először a pályaválasztási tanácsadóba vitte a lányát. — Későn érő a kislányom, jó eredményű, de féltettük a túlzott terheléstől. A vizsgálat megerősítette az osztályfőnök véleményét: biztosan megállja majd a helyét. Állatorvos szeretne lenni, ehhez alakult ki az érdeklődési köre, a biológiában jeleskedik. A Munkácsy Gimnáziumba jelentkezett, humán tagozatra. Nem néhány hét töprengésének eredménye a vála^tás: tanárával évek óta témánk a pályaválasztás. A szülői‘értekezleteken is gyakran szó volt erről. Karlovics István nyílt napokon^ próbált ismeretet szerezni a. fiával. — Először a kaposvári Táncsicsba mentünk ismerkedni. Szóba került az előfelvételi, de az időpontról nem tájékoztattak és lecsúsztunk róla. Ez nagyon elkeserítette a fiamat. Részt vettünk a Munkácsy nyílt napján is, s végül nyelvi tagozata mellett döntöttünk. Az iskolák egymást akarják megelőzni. Akad, amelyik már novemberben felvételi ígéretekkel kecsegteti a diákot. Hátrányos helyzetbe kerülhet, aki nem vesz részt felkészítésen és előfelvételin. Kovács Erzsébet tanárnő, nyolcadikos osztályfőnök szerint a felvételi követelménynek azonosnak kellene lenni az általános iskolai törzsanyaggal. Gyakran előfordul azonban, hogy a középiskolai válogatáson szerepelnek olyan kérdések, melyek csak a következő hónapok tananyagát képezik. — Nem egy alkalomra kell készülni, hanem folyamatosan. Aki eszerint tanul, az nem jön zavarba a megmérettetésen. Meg lehet vásárolni — igaz borsos áron — az előző évek összegyűjtött feladatlapjait. Ez hasznos az önálló gyakorláshoz, de nem megbízható; tele van hibás megoldásokkal. Versenyeket szervezünk, minden alkalmat megragadunk az ismeretek frissen tartására. — Sokan bizonytalankodtak az osztályában? — Ötödiktől foglalkozunk önismerettel, arra biztatom őket, hogy legyen önbizalmuk, merjenek vállalkozni, próbálkozni. Időnként kénytelenek kompromisszumot kötni, amikor az érdeklődésüknek megfelelőpálya nem kecsegtet biztos megélhetéssel. Ilyenkor jelentkezik például a humán beállítottságú diák számviteli területre, s megalkuszik a lehetőségekkel. Az idén négy ilyen esettel is találkoztam. Izményi Éva Főszerep tizenkilenc évesen, emlékgyűrű elismerésként Villámcsapás és büszkeség Az álmoknak van egy csodálatos tulajdonsága: néha valósággá válnak. — Sohasem voltam „szereplős” típus — meséli Teremi Beatrix, aki kapós várról indult, és ma már az Operettszínház szub- rettje, sikeres és elismert művész. - Még most sem mindig hiszem el, hogy egy színpadon léphetek fel olyanokkal, akiket csak a televízió képernyőjén csodáltam. Kaposváron a Tóth Lajos iskolában, majd a pécsi Kodály Zoltán ének-zene tagozatos gimnáziumban tanultam, komolyzenei pályára készültem. Egy éneklési versenyen az osztályunk egy operettrészletet mutatott be. A versenyt megnyertük, én pedig a zeneművészeti főiskola helyett a színművészeti főiskola operett-musical szakán kötöttem ki. Elsőre vettek fel. Gyakorlatra először a Madách Színházba, aztán az Operettszínházba kerültem. — Ahová — s ez ritkaság — már harmadéves főiskolásként le is szerződtették... — Bevallom, féltem egy kicsit a példaképek véleményétől. Oszvald Marikát például annyira tiszteltem, hogy eleinte alig mertem megszólítani. Nemrég mint az utódját mutatott be az Előttem az utódom című műsorban... Aztán Németh Sándor, Lehoczki Zsuzsa, Farkas Bálint, Németh Marika... Ma már szerencsére mindnyájan elfogadnak, nagyon sokat köszönhetek nekik. Kedvenc partnerem, operettem nincs; minden előadás elvarázsol. A szubrett mellé persze táncos-komikus is kell: Bozsó Józseffel remekül kiegészítjük egymást, és földim is akadt: Lugosi Claudia, aki szintén kaposvári. — A család mit szólt a választásához? — Nem örültek. Édesapám is színészi pályára készült, és villámcsapásként érte, amikor bejelentettem, hogy operettszíTeremi Beatrix, az Operettszínház szubrettje nésznő leszek. Ma már büszkék rám a szüleim, sokat segítenek. Nekem pedig fontos, hogy hozzájuk mindig hazajöhetek, itt vagyok igazán otthon. Meséli: szerencsés, mert legnagyobb szerepálmát, Mi-t A mosoly országában már eljátszhatta. Ez volt az első főszerepe, tizenkilenc évesen. Most, hat év elteltével már tíznél több operettben játszott főszerepet. Évente többször utazik a társulattal Németországba, Svájcba, Ausztriába, nemrégiben pedig egyhónapos, sikeres japán tuméróL tért vissza, ahol a Víg özvegy pergő kán-kán-dalát — amiben tíz cigányFOTÓ: TÖRÖK ANETT kereket vet — ötször ismételték minden előadáson. Itthon havonta 8-10 este lép fel az Operettszínházban, próbál, és egyre többször hívják „vendégszerepelni” is. Most új, izgalmas feladat vár rá: egy új magyar operettnek lesz az ősbemutatója. Ä címe: Dobostorta. A legnagyobb elismerésként két éve átvehette a Bársony Rózsi-emlékgyűrűt, amit szubrettek kaphatnak meg egy-egy emlékezetes alakításért... Ennek ellenére a sikerről azt tartja: fontos, de nem akar sztár lenni. Egyszerűen csak játszani szeretne... Jakab Edit Rénszarvasagancs után kutat a segédrendező Tombor néha tombol Tombor Zsuzsa segédrendező FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Tóth Béla betegsége miatt Stella Attila ügyelő ugrott be a Két úr szolgája című darabba a színházban. Ä súgó hiába „ordította” a takarásból a szöveget: Ki vagy ? Honnan jöttél? Merre tartasz? A beugrónak csak az jött ki a torkán, hogy Ki vagy? De az háromszor. Koltai Ró- bertnek hosszú monológgal kellett volna a kérdésekre válaszolni, ám kényszerűségből azonban meg kellett a szöveget „erőszakolnia”, hogy válaszoljon a váratlan kérdésre. A változtatás végülis jól sült el. Tombor Zsuzsa, a kaposvári Csiky Gergely Színház segédrendezője meséli a történetet. Akkor még súgó volt. Szolnokról tizenöt éve szerződött Kaposvárra súgónak és öt évad után lett segédrendező. — Szerettem súgni, mert az írott és a mondott szöveg között én közvetíthettem. Színészt, rendezőt egyszerre segítettem a próbákon. A segédrendező munkája azonban mozgalmasabb. — Mi a dolga? — A próbakiírások adják a munka adminisztratív részét, de a premierig szinte mindenben részt veszek: a különféle változtatásokon keresztül egészen a jelmezekig. Megpróbáljuk megvalósítani a színészekkel közösen a rendező kívánságait. Ötleteket adunk, hogy milyen és mennyi étel kerüljön az asztalra azért, hogy a színészek könnyen, de mégis „kétpofára” tudjanak enni. Az italt is jól meg kell választani, hiszen a szénsav a színész legnagyobb ellensége a színpadon. Teát, vizet, ételfestéket és szörpöket használunk, de azokat keverni kell, hogy megfelelő színű italt kapjunk. A szörp nem lehet tömény, mert összeragadhat a színész szája. Van olyan kolléga, aki például nem tud felhajtani egy nagy korsó „sört” az előadáson. Ilyenkor egy kisebb poharat teszünk a nagyobbá. Tombor Zsuzsa segít a kellékeseknek is. A vásárokban többnyire régi tárgyak után kutat. Azt mondja: kiszuperált viharlámpát már az Ecserin sem kap, és a régi rádió, fényképezőgép is egyre nagyobb hiánycikk. Gyakran rajzok, fényképek alapján gyártatják újra a kelléket. Most például egy kapitális rénszarvasagancsot keres Ibsen Peer Gynt című darabjához, amelyet Babarczy László rendez. A piacon zöldségfélét, ananászt, virágot, tojást vesz, vagy bontott csirkét, amit a színházban sütnek meg. A Csókolj meg Katám! című zenés játékhoz minden előadásra kellett egy csirke, hiszen a nagyétkű Körösi Andrásnak mindent el kellett követnie, hogy Makrancos Katának ne jusson belőle... — Tehetetlenségemben néha tombolok is — meséli mosolyogva. — Főleg akkor, amikor egyszerre tíz dolgot kellene elintéznem, vagy ha mások ellenállásába ütközik az én elképzelésem. Ilyenkor magamra is haragszom. — Mi történik akkor, ha egy jelenetről eltér a véleménye? Szóvá teszi a rendezőnek? — Csak a premier .után. Bár nálunk eléggé „szabadelvűek” a próbák, mindenki elmondhatja ötletét, véleményét, de a rendező döntése a végleges. Lőrincz Sándor A szignálkomponista Bogáthy Józsefet, a kaposvári Kodály és a zeneiskola tanárát, a városi ifjúsági fúvószenekar karnagyát szignálszerzőként is ismerik. A Kaposvári Tavaszi Fesztivál - Somogyi Tavasz rendezvényein is az ő szignálja teremtett csendet. Mert ez a néhány akkord a csendteremtés eszköze is. A megye napján, majd a farsangi napok kezdetét jelentő miniatűr képek kiállításán csendült fel rövid zeneműve. Mindig foglalkoztatta, hogy miként lehet a publikumot ráhangolni a koncertre, az előadásra. Ezért fogott hozzá oly nagy kedvvel a szignálszerzéshez. Némelyik saját ötlet alapján született, némelyiket pedig nagy zeneszerzők munkái ihlették. L. S. Az alul látható cserepekből készült az üvegváza Vizsgamunka lett az Andrássy ebédlő Nagy Agnes a megyei múzeum munkatársa a Magyar Nemzeti Múzeum felsőfokú szilikát tanfolyamának elvégzését követően vizsgamunkának a Rippl-Rónai tervei alapján készült Andrássy-ebédlő egyik üvegvázájának restaurálását választotta. Rippl-Rónai az első magyar képzőművész, aki a francia és az angol törekvések hatására foglalkozni kezdett a dekoratív művészetekkel is. Legnagyobb erőpróbája az Andrássy- ebédlő megtervezése volt. Andrássy Tivadar gróf 1897- ben bízta meg Rippl-Rónait, hogy budapesti palotája ebédlő termét tervezze meg a bútoroktól az üvegablakokon át a díszüvegekig. A 24 darabos készlet — néhány kivételével — a II. világháború alatt megsemmisült. A megmaradt darabokat magántulajdonban, valamint a fővárosi Iparművészeti Múzeumban, a Történeti Múzeumban és a pécsi Zsolnay Múzeumban őrzik. Nagy Ágnes 1995 júliusban kezdte el az egyik megmaradt, 54 apró darabra törött pehelykönnyű üveg restaurálását. Munkáját nehezítette, hogy falvastagsága rendkívül vékony, helyenként 0,02 milliméter... A munka elkészült. Nagy Agnes, a türelmes restaurátor fotó: török anett
