Somogyi Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-11 / 9. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP AZ ÖNKORMÁNYZATOKÉ A SZÓ 1996. január 11., csütörtök A gyógyszertár az egészségügyi alapellátás egyik fontos láncszeme Sikeres patikaprivatizáció Somogy megye gyógyszerészeiének történetébe a majdani krónikások „arany betűkkel” jegyzik föl 1995. december 21-ét, amikor a megye utolsó önkormányzati patikáját is magánkézbe adtuk és ezzel felszámoltunk egy túlhaladott gyógyszerellátási modellt. Megyénk gyógyszerészete visszatért történelmi gyökereihez, amelytől 1950-ben - az államosítás során - a legdurvább módon elszakították. (Már az 1876. évi XIV. te. rögzítette, hogy a jövőben létesítendő gyógyszertár tulajdonosa - személyi jogként - csak gyógyszerész lehet.) A Somogy megyei patikaprivatizáció menetét sok félreértés, a gyógyszerészeknek a gyógyszerészekkel való csatározása, helytelen jogértelmezések előzték meg, amíg a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása és végül a parlament által hozott törvény meghatározta a helyes utat. Szükség volt még a megyei közgyűlés, majd a vagyonátadó bizottság határozatára, amely együttesen zöld utat adott a magánosításnak. Megalkottunk egy privatizációs szabályzatot, amelyet az önkormányzatok többsége elfogadott. Ennek a lényege az volt, hogy a patikaprivatizáció elsősorban nem üzleti ügy, hanem az egészségügyi alapellátás egyik fontos láncszemének, a gyógyszerellátásnak az átalakítását és korszerűsítését szolgálja. Somogy megyében a fentiek szellemében zajlott le a privatizáció, a privatizációs szabályzat ún. gyorsított eljárás fejezete szerint. Ez kimondta: a magánosításnál az adott gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek abszolút előnyt élveznek. A „pályázónak” a gyógyszertár árának húsz százalékát kellett a szerződéskötéskor kifizetnie, a maradék nyolcvan százalékot tizenkét éves kamatmentes részletekkel egyenlítheti ki. Ettől az önkormányzatok néhány esetben szigorúbb, több esetben sokkal enyhébb feltételekkel tértek el (például árcsökkentéssel, a bérleti jog ellenértékének elengedésével stb.). A szerződéseket az önkormányzattal és a privatizáló gyógyszerésszel a helyszínen lefolytatott tárgyalásokon készítettük elő. A tárgyalásokon a polgármester, a jegyző, a privatizáló gyógyszerész, a Sanovita Rt vezér- igazgatója, a megyei tiszti-főgyógyszerész és a szerződést készítő ügyvéd vett részt. A szerződést a közjegyző előtt a privatizációs bizottság szentesítette, amely elsősorban a jogszabályi feltételek meglétét vizsgálta. A privatizációs bizottság tagja volt a Sanovita Részvénytársaság vezér- igazgatója, mint a bizottság titkára, a megyei tiszti-főgyógyszerész, a Gyógyszerészi Kamara Somogy Megyei Szervezetének elnöke, a megyei közgyűlés két delegátusa és az adott települési önkormányzat két képviselője. Az önkormányzatok többsége ellátáscentrikus volt, vagyis a települések polgárainak kiszolgálását korszerűbb, a jobb kiszolgálást és nem az önkormányzati bevétel nagyságát tartotta fontosnak. A megyében működő hatvannyolc gyógyszertárból hatvanötnek a magánkézbe adása sikeres volt; három településen: Pusztakovácsiban, Vízváron és Csökölyben nem akadt patikus jelentkező a kisforgalmú gyógyszertárak működtetésére. A közeli településekről azonban az itt élők ellátása is megoldható. A privatizált patikák ellátását - mint gyógyszer-nagykereskedő - a Sanovita Rt végzi, de előfordul, hogy más szállítókat is igénybe vesznek a gyógyszertár-tulajdonosok. A magánosítást a gyógyszerészek nagy lelkesedéssel fogadták. A gyógyszerellátó rendszerbe egy ön- szabályozó mechanizmus is beépült. Általában is elmondható, hogy a privatizált gyógyszertárak munkája hatékonyabbá, az ellátó tevékenységük lényegesen jobbá vált. Dr. Győrbíró Árpád a privatizációs bizottság titkára SOMOGY Megyei közgyűlés február 27-én A megyei közgyűlés ez évi első ülését február 27-én tartja. Az országgyűlés ugyanis 45 nappal elhalasztotta az önkormányzatok költségvetése elfogadásának határidejét az oktatási intézmények működési mutatóinak feldolgozása és a támogatások ezt követő meghatározása miatt. Ez a' megyei parlament január 30-ra tervezett ülését is megváltoztatta. A képviselőket, a bizottságok tagjait a napokban értesíti a megyei önkormányzati hivatal az új időpontokról. Közgyűlési elnökök a pécsi tv-nél Dr. Tóth Sándor Baranya, dr. Kolber István Somogy és Bach József, a Tolna megyei közgyűlés elnöke volt a vendége a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának. Peták István, az MTV regionális koordinátora és Békés Sándor stúdióvezető az új média- törvényből adódó tennivalókról és lehetőségekről cserélt véleményt a megyei vezetőkkel. Egységes álláspontjuk: á regionális adásokra nagy szükség van a köz- szolgálati tájékoztatásban. Közös részvétel az Euroexpon Az ausztriai Riedben - nem messze Linztől - rendezik meg Euroexpo néven május 15-19. között a nagyszabású, millenneumi nemzetközi kiállítást és vásárt, amelyre félmillió látogatót várnak. A Régiók Európája kampány keretében tartandó - számos gazdasági, környezetvédelmi, kulturális, ifjúsági és sportrendezvényt is kínáló - fesztiválra dr. Josef Pükrin- ger, Felső-Ausztria tartományfőnöke és dr. Gerhard Deiss, Ausztria budapesti nagykövete meghívta dr. Kolber Istvánt, a megyei közgyűlés elnökét,, hogy Somogy is mutatkozzon be a régiók találkozóján. A közgyűlés elnöke javasolta: megyéink közös standon mutassák be tájaik sokszínűségét. Tisztességes volt a részvénycsere A Siotour Idegenforgalmi Hivatal, mint a Somogy Megyei Tanács által létrehozott és fenntartott intézmény teljes vagyona az önkormányzati tulajdont szabályozó törvényi rendelkezések értelmében a megyei önkormányzatot illette volna meg. Az átalakításkor, 1992-ben valóban olyan döntés született, hogy a hivatalból két lépcsőben létrehozandó részvénytársaság vagyonából részesüljenek a települési önkormányzatok és a dolgozók is. Ilyen értelemben tényleg példaszerű és országosan is egyedülálló volt az átalakítás, hiszen a települési önkormányzatokat sehol másutt nem részesítették az idegenforgalmi hivatalból létrehozott gazdasági társaságok vagyonából. A megyei közgyűlés az átalakításról hozott döntésében 18 százalékban jelölte meg azon települések részesedésének mértékét, amelyek területén Siotour egységek működtek. Ilyen arányban határozta meg a többi település idegenforgalmának fejlesztésére létrehozott alapítvány tőkejuttatását is. A Siotour Rt-t 1994 februáijában jegyezte be a cégbíróság jogerősen. Ezután lehetett csak a részvényeket kinyomtatni, majd 1994. november 28-án átadni. Visszavonulás kényszerből Ekkor már javában folyt az országgyűlésben az 1995. évi költségvetés vitája. Egyre határozottabban körvonalazódott, hogy 1995-ben jelentős költségvetési megszorítások várhatók, az önkormányzatok gazdálkodási feltételei nagymértékben romlani fognak. (Ez be is következett.) Pontosan látszott tehát, hogy az alapítványi részvényjuttatásról szóló 1992-ben hozott döntést -— bármilyen jószándékú is volt az — felül kell vizsgálni, a megyei önkormányzat működőképessége, a költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében vissza kell vonni. Ez természetesen nem ötletszerű elhatározás volt, hanem egy alaposan végiggondolt és kidolgozott, a közgyűlés bizottságai által előzetesen megtárgyalt és támogatott koncepció része. Az 1994. december 10-én megválasztott új megyei közgyűlés első dolga az volt, hogy a korábbi ciklus gazdálkodási, működési folyamataira is visszatekintve, azokat és a várható gazdálkodási feltételeket elemezve új stratégiát dolgozzon ki. Erre azért is szükség volt, mert az előző közgyűlés által 1994 őszén elfogadott koncepció ezekre a kihívásokra nem adott választ. Az új stratégia meghatározásakor a megyei önkormányzat helyéből, szerepéből, jogszabályok által előírt feladataiból kellett kiindulni és elsősorban az ezek ellátásához szükséges pénzügyi feltételekről gondoskodni. Az alapítvány 180 milliós támogatásának a visszavonása sajnos, nem az egyetlen olyan döntése volt a megyei ön- kormányzatnak, amelyre a megromlott gazdasági feltételek miatt rákényszerült. Amikor a közgyűlés az alapítványi támogatásra vonatkozó döntését meghozta, közel 80 millió forintot vont vissza más, korábban felvállalt, de teljesíthetetlenné vált kötelezettségeket. Ezzel a visszavonulással egyébként nem állt egyedül. Az országban számos önkormányzat kényszerült ilyen * lépésre ebben az időszakban, anélkül, hogy emiatt bárki a tisztességtelenség vádjával illette volna. A döntésekről a települési önkormányzatokat is tájékoztattuk. Jól esett, hogy mindezt megértették. Mivel járt volna, ha a megyei közgyűlés átadja az alapítványnak a 180 milliós Sio- tour-részvénypakettet? 1995-ben nem jöhetett volna létre a 40 millió forintos kész- pénzbevételt eredményező Siotour-Posta- bank részvénycsere, 1996-ban pedig nem lehetne alapozni a Postabank részvények értékesítésére. Ezeket a részvényeket ugyanis az idén valószínűleg el kell adni ahhoz, hogy a megyei költségvetés finanszírozható maradjon. Ha ezt nem tesszük, az emiatt keletkező hiányt csak hitellel lehetne pótolni, amelynek tőke és kamattörlesztési kötelezettségei azonnal jelentkeznének és egy-két éven belül elleheteüem- tenék a megyei költségvetést. (Mellesleg ilyen nagyságrendű hitelfelvételt a hatályos jogszabályok nem is tesznek lehetővé.) Nem kis terhet jelentene a költségvetésnek Gyenesei István azon javaslata sem, hogy a 135 millió forint értékű részvények osztalékát kapja meg az alapítvány öt éven keresztül, méghozzá akkor is, ha esetleg azok időközben értékesítésre kerülnének. Ez a „megoldás” öt. év alatt mintegy 70 millió forintos bevétel kiesést és még — a kiesést pótolandó hitel miatt — legalább 20 millió forintos kamatterhet jelentene a költségvetés számára akkor, amikor például az 1995-ös megyei költségvetés vitájában egyebek között azt kellett mérlegelni, hogy juttasson-e a költségvetés plusz 20 millió forintot a megyei kórház számára műszerbeszerzésre, vagy sem. (Gyenesei István egyébként nem támogatta ezt a juttatást, mondván, hogy ezt az ágazatot nem indokolt ennyire kiemelni.) Félreértelmezések A bevezetőben említett újságcikkben Gyenesei István azzal is megvádolta a közgyűlést, hogy az 1995. évi költségvetésbe beállított 176 (és nem 200!) millió forintos hiteligény nem valós, vízió volt csupán, amelynek felvázolása a visszavonási döntéshez kívánt táptalajt teremteni. Tény, hogy 1995-ben végül is, mindössze 30 millió forintnyi hitelt kellett felvennünk, amit sikernek könyvelünk el. Ennek az volt az oka, hogy a közgyűlés menet közben hozott döntései eredményeként év közben több olyan bevételhez jutottunk, amelyek előre vagy egyáltalán nem, vagy teljes biztonsággal nem voltak tervezhetőek. Ilyen volt például az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok részére kiírt pályázaton decemberben, az utolsó pillanatban elnyert 54 millió forint, vagy a települési önkormányzatok által átadott intézmények fenntartásához ugyancsak pályázat útján elnyert 24 millió forint vagy a 25 millió forintos illeték-bevételi többlet. (Ez évközi jogszabálymódosítás hozadéka volt.) Nem utolsósorban pedig ilyen bevétel volt a részvénycseréből származó 40 millió forint is, amelyet a költségvetési rendeletünk szerint a többi — esetleges vagyonértékesítésből származó bevétellel együtt — a megyei önkormányzat vagyonának állag- megóvására és intézményi beruházásokra kellett fordítani. A prognosztizált hiteligény tehát 1995 februáijában reális volt. Függetlenül attól, hogy hogyan alakultak év közben a pénzügyi folyamatok, ma is meggyőződésem, hogy bizonytalan bevételeket felelőtlenség lett volna a költségvetésbe beállítani, s azokra feladatokat, kiadásokat tervezni. Túl azon, hogy a részvénycsere egyoldalú és látványosan koncepciózus beállítását kiigazítsam, nem mehetek el szó nélkül Gyenesei István megdöbbentő, súlyos kijelentései és minősítései mellett sem. Az az állítás például, hogy a megyei ön- kormányzat „félrevezette” és „meglopta alkotóelemeit” és ,Jdsemmizett 200 települést”, túl azon, hogy nem felel meg a valóságnak egy régen túlhaladott, osztogató megye-felfogást tükröz. A megye ugyanis már régen nem a települési önkormányzatok összessége, a települési önkormányzatok pedig nem a megyei önkormányzat alkotóelemei. Mindkét önkormányzat-típusnak megvannak a maga sajátos és önálló feladatai, amelyekről a választóinak el kell számolnia. A megyének kell fenntartani Somogy egész lakosságának oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi ellátást biztosító, 37 jelentős intézményt. El kell látnia mindazokat a környezetvédelmi, területfejlesztési, kommunális és egyéb feladatokat, amelyeket a jogszabályok számára előírnak és amelyeket ő és csakis ő szolgáltat a megye polgárai számára, mert azok nem tartoznak a települési önkormányzatok hatáskörébe. Elsősorban azért nem, mert ezek a feladatok meghaladják a települések lehetőségeit és mert ezek ellátásához szervező, integráló erőre van szükség. Nem arról van tehát szó, hogy a megyei önkormányzat a saját szükségletét a településektől vonta volna el, s pláne nem arról, hogy az ő „hátukra állva jusson levegőhöz”, hanem arról, hogy a jogszabály szerint őt megillető vagyon kötelezettségei, feladatai ellátása érdekében hasznosítsa. A megyei önkormányzat „talpon maradásának” ez a tétje. Ha ennek az az ára, hogy tarthatatlanná vált ígéretet meg kell változtatni, a legelemibb kötelességünk ezt megtenni. Milliók támogatásokra Ezek után lehet csak a települési önkormányzatokat, a különféle alapítványokat és társadalmi szervezeteket anyagilag támogatni akkor, ha ennek pénzügyi feltételei a megyei alapfeladatainak sérelme nélkül megteremthetők. Bízom benne, hogy az ilyen támogatásokra is lesz és egyre több lehetőségünk lesz. Mindig is törekedtünk erre. 1995-ben például a megye a települési önkormányzatokat, illetve az általuk ellátott különböző feladatokat több, mint 50 millió forinttal támogatta, s ebből a községek mintegy 20 millió forintot kaptak. A megyei önkormányzat — a Siotour Rt-vel közösen — létrehozásától kezdve folyamatosan biztosította., a Somogy Megyei Idegenforgalmának Fejlesztéséért Alapítvány működési feltételeit is. Meggyőződésünk, hogy az alapítványnak juttatott 5 millió forint értékű részvény, illetve az eladásból járó 1 millió forintnyi készpénz birtokában az alapítvány eredményesen szolgálhatja céljai megvalósítását. A megyei költségvetési intézményként működő, tehát ugyancsak megyei pénzekből fenntartott idegenforgalmi hivatal feladata szintén a somogyi települések idegenforgalmának fejlesztése. így az 1992-ben tett ígéret visszavonása miatt a somogyi kistelepülések idegenforgalmának ügyét nem érte olyan sérelem, ami miatt az igennel szavazó képviselők tisztességét meg kellene kérdőjelezni. Etika és feledékenység Gyenesei István nyilatkozata végén reményét fejezte ki, hogy a végső szót „a közgyűlés józanul gondolkodó nagy többsége (pártállástól függetlenül)” az 1996. évi költségvetés elfogadásakor fogja kimondani. Nos, véleményem szerint a közgyűlés józanul gondolkodó nagy többsége (pártállástól függetlenül) már kimondta a végső szót 1995. február 28-án, amikor a részvénycsomag átadására vonatkozó 1992-es döntését visszavonta. Ezt a döntést Gyenesei István „minden emberi norma szerint” eükádannak minősítette. Örvendetes, hogy a megyei közgyűlésnek van egy tagja, aki csalhatatlanul meg tudja ítélni, hogy „minden emberi norma szerint” mi az etikus és mi az etikátlan. Úgy látszik erre a nagyszerű teljesítményre a közgyűlés szavazáskor jelenlévő 35 tagjából 32-en képtelennek mutatkoztunk, eny- nyien szavaztuk meg ugyanis a visszavonási javaslatot. A ftircsa csak az, hogy ezt a döntést Gyenesei István a saját, 1995. február 28-án aktuális erkölcsi értékrendjével sem tartotta összeegyeztethetetlennek. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ugyanis a visszavonásra igennel szavazott, ellene akkor még csak szót sem emelt. Augusztusban ugyanígy megszavazta és támogatta a részvénycserét is. Ezek után ki-ki ítélje meg, hogy milyen célból és milyen alapon oktat tisztességre szárnyaló erkölcsi magaslatokról harmincegy közgyűlési képviselőt. Végezetül még két megjegyzés: Először: Nagyon jó lett volna, ha Gyenesei István a Siotour átalakításának, a részvénytársaság létrehozásának hosszú és nehéz döntésekkel terhelt időszakában is ilyen kiemelt figyelmet szentelt volna a felmerülő problémáknak, mint most. Sajnos, azonban akkoriban semmiféle érdeklődést nem mutatott sem a Siotour, sem a többi, volt megyei tanácsi alapítású és igen nagy vagyont megtestesítő önkormányzati vállalat átalakítása iránt. Csupán egyetlen egyszer érezte szükségesnek, hogy személyesen is beavatkozzon a folyamatokba, éspedig akkor, amikor 1993. telén a közel fél milliárd forintos vagyont megtestesítő Gyógyszertári Központ Vállalatot — az ÁVU és a megyei önkormányzat között folyamatban volt peres eljárás ellenére — a megyei közgyűlés minden addigi döntésével ellentétes módon az ÁVÜ megkeresésére át akarta adni a Vagyonügynökségnek. Szándékától csak néhányunk határozott fellépése és írásos tiltakozásom térítette el. Másodszor: A demokrácia alapszabálya, hogy a kisebbségben maradottaknak el kell fogadniuk a többségi döntést. Egy következő esetben lehet, hogy az ő akaratuk fog érvényesülni, s akkor ők is joggal várhatják el ugyanezt a másik tábortól. A részvényjuttatás visszavonására és a részvénycserére vonatkozó döntéseket a megyei közgyűlés nagy többséggel fogadta el. Ezt illene tudomásul venni annak is, aki e döntésekkel nem ért egyet.,A közgyűlés tagjai kényszerhelyzetben, talán ví- vódva-gyötrődve, a megyei közszolgáltatásokért érzett felelősséggel, tisztességesen — igenis meggyőződéssel állítom: tisztességesen! — felvállaltak egy nehéz és népszerűtlen döntést. Ezt a helyzetet próbálja meg most Gyenesei István a települési ön- kormányzatok érdekvédőjének szerepében tetszelegve felhasználni önmaga népszerűsítésére, politikai tőkekovácsolásra. Úgy vélem, hogy a korrekt vita minden lehetősége adott a megyei közgyűlés keretein belül. Igaz, ott ez a stílus — a tények elferdítése, mások becsmérlése —, szerencsére nem honos. Azt hiszem igaz az a bölcsesség, hogy a stílus maga az ember. Dr. Kolber István a megyei közgyűlés elnöke
