Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. december 30., szombat Igazságügyi főiskolát terveznek Kaposváron Csodával a csőd ellen Dr. Ujkéry Csaba: A bíróság nem sztrájkolhat! — Megkaptam a decemberben esedékes fizetésemet — vála­szolta a Somogyi Hírlapnak dr. Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke. Tu­dom, hogy kérdésével az 1995-ben valóban anyagi gondokkal küzdő igazság­ügyre célzott. Sajnos tartok at­tól, hogy az a pénztelenség, amely főként az idei második félévet jellemezte, 1996-ban sem változik. — Milyen volt a megyei bí­róság gazdasági helyzete 1995-ben? — A dologi kiadásokra 47 millió forintot terveztek, ám elérték az 52 millió forintot. Ennek nem a pazarló gazdál­kodás volt az oka, hanem egyebek mellett a 29 százalé­kos infláció. A csodával hatá­ros módon sikerült csőd nélkül túlélnünk ezt az évet. Az ilyen jellegű intézmények múlcö- dése nagyon fontos, a bíróság ugyanis nem sztrájkolhat. Ha hosszabb időre becsuknák a kapuit, annak csak azok örül­nének, akik ellen büntetőeljá­rás folyik, és nincsenek előze­tes letartóztatásban. Az idén az 1993 évi költségvetési sa­rokszámokkal dolgoztunk. Túlélésünk köszönhető egy­részt a célszerű gazdálkodás-, nak, másrészt pedig annak a lehetőségnek, hogy bérekből dologi kiadásokra csoportosít­hattunk át. — Megítélése szerint mennyire népszerű a bírói pá­lya, van-e gondjuk az után­pótlással? — Szerencsére más az or­szágos és más a somogyi helyzet. Nálunk nincs elván­dorlás: nyolcvan bírói állá­sunk van, s valamennyi betöl­tött. Az idén három bírónak szűnt meg a munkaviszonya (kettőnél mi kezdeményeztük a távozást), ám három bírót ki is neveztünk. Hogy mennyire népszerű ez a pálya, mutatja, hogy a friss diplomás jogá­szok folyamatosan jelentkez­nek a fogalmazói állásokra. Rövidlátó politika lenne azt hinni, hogy az 1995-ös meg­torpanás a jövedelmezőség te­rületén hosszú távon tartható. A jogállamisághoz hozzá tar­tozik, hogy a kiemelt tevé­kenységet végző, más jövede­lemmel nem rendelkezhető és sorskérdésekkel foglalkozó embereket tisztességesen megfizessék. Tudom, hogy egy bíró soha nem keres any- nyit, mint egy menő vállal­kozó, ám a munkáját társa­dalmi megbecsülés és egzisz­tenciális biztonság kíséri. Ujkéry Csaba, a megyei bíróság elnöke — A megyei bíróság az el­múlt években több olyan új­donsággal rukkolt elő, ame­lyet az ország más bíróságai is követtek. Gondolok például a talár viselésére, az ítélkezési szünetre. 1995-ben történt hasonló? — Egy igazságügyi főis­kola létrehozását kezdemé­nyeztük a pécsi tudomány- egyetem jogtudományi kará­val közösen. Ennek társadalmi oldalát én vállaltam fel. Meg­kerestem a minisztériumon túl az Országos Ügyvédi Taná­csot, a Közjegyzői Kamarát, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt is, hogy a véleményüket kérjem. Már szervezzük a kar beindítását Kaposváron, most az akreditá- ció előkészítése folyik. Az ok­tatás szakmai részét a pécsi egyetem szervezi, amelynek kihelyezett tagozataként indul majd a főiskola. Mi a tárgyi feltételeket biztosítjuk a me­gyei közgyűlés elnökének és a város polgármesterének a tá­mogatásával. — Kiket képeznek majd a főiskolán? — A bíróságokra, ügyészsé­gekre, ügyvédi kamarákba, közjegyző, illetve végrehajtó irodákba olyan hivatali tisztvi­selőket,' akik érdemi ügyinté­zők lesznek. A négyéves, cél­szerű képzés során jogi és ad­minisztrációs ismeretekre tesz­FOTÓ: TÖRÖK ANETT nek szert, s nem utolsó sorban gyakorlati ismereteket szerez­nek. Ez utóbbiba kapcsolódnak be a bíróság nagy tudású bírái. — Mi volt az idei év legsú­lyosabb problémája, és el­nökként mire a legbüszkébb? — A legsúlyosabb prob­léma az augusztusban tetőzött gazdasági helyzet volt. Ekkor nagyon szerettem volna, ha már december utolsó napjait írjuk. Nagyon nehéz időszak volt... Viszont büszke vagyok arra, hogy Somogy az orszá­gos átlagot tekintve teljesít­ményben az első harmadban foglal helyet. És arra a jó munkahelyi légkörre is, ami a megyei bíróságon kialakult. — 1995-ben új kollégium is alakult... — A gazdasági kollégium kibővült közigazgatási, mun­kaügyi és cégügyszakkal, te­hát egy harmadik kollégium jött létre. — Elnök úr, mit kíván 1996-ra? — Azzal is elégedett len­nék, ha a jövő év decemberé­ben ezeket mondhatnám el, amit most elmondtam. Szeret­ném, ha a munkánkat megfe­lelő költségvetési háttér bizto­sítaná, hogy a szakmai és tel­jesítményi színvonal ne essen, s változatlanul jó kollégiális légkörben dolgozzunk. — Köszönöm az interjút. Tamási Rita 1996 kulcs év lesz Dr. Lamperth Mónika: A saját elgondolásaimat is képes vagyok kétkedéssel fogadni (Folytatás az 1. oldalról) — Mikor volt ilyen hosszú ideig együtt a családjával? — A nyáron. Két hétig vol­tunk szabadságon, elutaztunk Gyulára. Ez volt az utolsó ilyen alkalom. A költségvetés készí­tés időszakában vasárnap is Pesten voltam, és az eléggé megviselt. — Pesten egyedül van. Mi­lyenek az estéi? Akkor is papí­rokat néz vagy unatkozik? — A parlament ülései sokáig tartanak: amikor ott Pesten ha­zamegyek, még mindig van dolgozni valóm. Hét óra tájban felhívom telefonon a családo­mat Kaposváron, aztán nekiál- lok még egy-két órát dolgozni. Nem érzek egyedüllétet, mert eltelik ezzel a munkával az idő. — Mi volt, ami leginkább elkeserítette 1995-ben? — Leginkább azon kesered­tem el, hogy nem tudjuk megér­tetni az emberekkel, a társada­lommal, hogy erre a gazdasági átalakító intézkedéssorozatra — amit stabilizációs programnak nevezünk — elkerülhetetlenül szükség van, és ez az ország ér­deke. Az emberek — tapaszta­latom szerint — értik ezt, és el­vesztegetett időnek érzik ilyen szempontból az előző négy évet, de a konkrét intézkedése­ket nagyon nehezen fogadják el, s ez azért is így van, mert igazá­ból rosszul magyarázzuk. Én magunkban látom a hibát. Elke­seredett ettől vagyok. — Divatos szóval ezt szokták kommunikációs zavarnak mondani. Mit gondol, ez a za­var a személyek, vagy a rend­szer rovására írható? — Azt hiszem mind a ket­tőre. A politikusainknál hibá­nak tartom: kevés energiát for­dítanak arra, hogy a társada­lommal, az emberekkel megér­tessék az intézkedéseket, meg­magyarázzák azokat. A rend­szer hibája pedig, hogy ebben a törvénykezési hajszában kevés .figyelmet fordítanak a kellő előkészítésre, a hatásvizsgála­tokra és arra, hogy miként lehet megértetni azt az emberekkel. Hosszú távon nem lehet úgy politizálni, ha a társadalom úgy érzi, ellene történik valami, /S nem értek. Ez soha nem az em­berek, hanem mindig a politi­kusok hibája. — A hiba fölismerése, az az első lépés a kijavításához. Lát lehetőséget arra, hogy ebbe va­lamilyen változás történjék?-— Határozottan mondom, hogy igen. Én már tudatosan próbálom a frakcióban így ala­kítani a dolgokat. Amikor az önkormányzatok finanszírozá­sáról vitatkoztunk, nagyon sok energiát és időt fordítottam arra, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel, a pol­gármesterekkel — itt Somogy­bán is megkerestem jó néhá­nyat — előzetesen szót vált­sunk, és tudatosan együtt ké­szüljünk föl valamilyen változ­tatásra. — Milyen a kapcsolata a somogyi emberekkel? Ön nem egyéni választókerületben, ha­nem pártlistán került a parla­mentbe. — A kapcsolat nem azon múlik, hogy egyéni vagy listás képviselő valáki. Nagyon sok helyre hívnak, és ennek örülök. Ezeken a fórumokon őszinte a szó és ez nagyon jó, mert lehet kontaktust teremteni. Néhány hete Tüskevárra hívtak, úgy ér­zem, hogy az emberek nagyon őszinték voltak, szeretettel fo­gadtak. — Kétkedő ember ón? — Amíg nem győződöm meg a dolgok valódiságáról, addig igen. A saját elgondolá­somat is képes vagyok kétke­déssel fogadni addig. Utána vi­szont nagyon keményen próbá­lok már dolgozni azért, hogy abból eredmény legyen. Az emberekben viszont igazából nem kételkedem. Megelőlege­zem a bizalmat, és amíg. az el­lenkezőjét nem tapasztalom, addig ez így marad. Éz azt gon­dolom, hogy helyes módszer. — A novemberi MSZP- kongresszust megelőzően sok szó esett személyi kérdésekről. Többek között a frakció vezeté­séről is. Hogyan érintette ez önt? Tartott attól, hogy mást választanak ön helyett? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem érintett, meg ez a dolog. Nekem leginkább az esett rosszul ebben a történet­ben, hogy nem volt arca a kez­deményezésnek. Azt gondo­lom, hogy úgy egyenes a dolog, ha föláll valaki és azt mondja, én elégedetlen vagyok a frak­cióvezetés munkájával és azt fölsorolja, hogy miért, aztán azt javasolja, hogy záros határidőn belül tartsunk új választást. Ez így tisztességes és korrekt. Erre ugyanis lehet magyarázatot adni, megmondani, hogy mi a valóságos érv, mi nem az. Te­hát van miről beszélni. Most vi­szont nem volt arca a fölvetés­nek és senki nem vállalta azt magára. így pedig borzasztóan nehéz kezelni ezt. Hibának tar­tom, hogy ezen „összerándult” a frakcióvezetés. Nem kellett volna. Január végén lesz egy ér­tékelés, ahol a frakció dönt ar­ról, hogy mikor akar új vezetést választani. Ha erre sor kerül, én szeretnék újra indulni ezért a funkcióért. Ezzel tartozom an­nak a munkának, amit eddig el­végeztem. — Gondolom azonban Lamperth Mónika elsősorban képviselő, és nem frakcióve­zető-helyettese. — Nem lehet ezt nagyon szétválasztani. Természetesen elsősorban képviselő vagyok. Nagyon örültem annak, hogy találkoztam sok olyan emberrel ebben az évben, aki tenni akart valamit a közösségért. Ha van egy fogadóóra, ahova eljön húsz ember és abból kettő azt mondja van egy elgondolása, jó lenne azt megcsinálni együtt, akkor az már nagyon jó érzés. Ilyen javaslatokkal találkoztam a Nők Kaposvári Egyesületé­ben, amelynek elnökévé válasz­tottak. Nagyon torokszontóak az élményeim. A fogyatékos gyerekeknek szervezett kará­csonyt például, ahova elhozták a mozgássérült-, a vak-, a fo­gyatékos-, a süket gyerekeket, és soha nem felejtem el azt .sem, hogy ezek a gyerekek ott egymással megpróbáltak kom­munikálni, és ahogy élvezték az előadást. Mi nem tudtunk mil­liós ajándékokat adni, aprósá­gokat adtunk: csupán pólót, labdát, szaloncukrot. Azt, ahogy a gyerekek ezt fogadták, és ahogy ezt megszervezték azok az asszonyok, akik erre vállalkoztak nem lehet elfelej­teni. — Évfordulóhoz értünk. Mit remél 1996-tól? — Azt gondolom 1996 kulcs év, abból a szempontból, hogy miként sikerült előkészíteni az 1997-et. 1997-ben ugyanis az embereknek már tapasztalni kell, hogy tényleg vége van az alagútnak. 1996-on múlik, hogy sikerül-e a nagy ellátó rendszereket átalakítani, az ál­lamháztartási reformot elindí­tani. Enélkül ugyanis nincsen gazdasági kibontakozás. Ez na­gyon kemény éve lesz a parla­menti képviselőknek is. Ha az 1996-os évet jól csináljuk, ak­kor el tudjuk hitetni az embe­rekkel, hogy tényleg volt ér­telme áldozatot hozni. Ha nem hisz ebbe egy kormánypárti képviselő, akkor nem tud az emberek elé tisztességgel oda­állni. — Hol köszönti az új évet? — Otthon leszünk, földíszít- . jük a lakást, megnézzük a tévét, kicsit játszunk, kártyázunk. Ez most egy otthoni újévköszöntő lesz. — Boldog új évet. Kercza Imre Költségvetést ír a falu Figyelemre méltó kezdemé­nyezést indítottak útjára Szólá- don. A helyi önkormányzat minden választópolgárhoz kér­dőívet juttat el, amelyen mint­egy harminc kérdés szerepel. A • helyi közvéleménykutatás arra ad lehetőséget a szóládiaknak, hogy hallassák véleményüket falujukkal kapcsolatban. Vörös Gyula polgármester tegnap azt mondta: érdekli az önkormányzatot, hogy például a helybéliek milyen támogatá­sokat szavaznának meg, melyik ingatlanokat adnák el, az in­tézmények közül ' melyiket számolnák fel vagy módosíta­nák a tevékenységét. A kérdőív kiértékelése még a jövő évi költségvetés megszavazása előtt megtörténik. (Czene) Nagy forgalom a nagyatádi Szent István patikában Privatizáció után influenza Az influenzahullám nem ke­rülte el Nagyatádot sem. Ennek eredménye megmutatkozott a Szent István gyógyszertár for­galmán is. Az elmúlt két hétben két-háromszorosára emelkedett a különféle gyógyszereket vá­sárlók száma. A patika két pénztára előtt hosszú sorokban várakoztak a betegek. . — A legtöbb gyógyszer a szövődmények megelőzésére az antibiotikumokból, lázcsilla­pítókból és a tünetek megelőzé­sére a vitaminokból fogyott — mondta Gara István a gyógy­szertár vezetője. Azért is ilyen nagy a forgalmunk, mert a he­tek óta tartó influenza, és a vár­ható gyógyszeráremelés miatt sokan tartalékokat képeznek, a vidékiek három hónapra besze­rezhetik már a szükséges gyógyszermennyiséget. Na­ponta végezzük az utánrendelé- seket. Az ügyeletet is adó gyógy­szertárban három gyógyszerész nyolc asszisztens és három technikai személy dolgozik. A patikát december elején privati­zálták, azóta betéti társaság ke­retében működik. A dolgozók 22 éve vannak már együtt, a Vasdényei Elemér féle gyógy­szertár helyéről költöztek ide 1978-ban. — Mindezek mellett több a munkánk az új szervezeti for­mában, mert azokat a bank- technikai és könyvelői felada­tokat is nekünk kell elvégezni, amit eddig a gyógyszerközpont megcsinált — teszi hozzá Gara István. Nyereségérdekeitek va­gyunk, de a haszonkulcs már ti­zennyolc százalékra csökkent, várható, hogy ez tovább mér­séklődik. Munkánkat meg­könnyíti a számítógépes rend­szer, amit dolgozóink hamar el­sajátítottak. Jelenlegi létszá­munkat meg akaijuk tartani, ami fele a régebbieknek. A gyógyszertár nagy for­galma ellenére vannak olyanok, akik nem vagy csak részben tudják megvásárolni a szüksé­ges gyógyszereket. Ez legin­kább az idős, a zömmel szív és érrendszeri megbetegedésben szenvedő nyugdíjasra jellemző. (Németh) Tabi Békemérleg A tabi Béke szövetkezetben az árbevétel meghaladja a 400 millió forintot, ami tíz-tizenöt millió forint közötti tiszta eredményt hozott — mondta Dr. Szűcs József, a tabi Béke Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. Eredményes évet zár a Béke. Az igazgatóság elnöke az ága­zatok munkájáról elmondta: néhány növénynél (pl. repce, borsó, napraforgó) a kedvezőt­len időjárás miatt jelentős kie­sés volt, de az ágazat végühjól zárta az évet, ugyanis a kalá­szosok és a kukorica ellensú­lyozta (hozamban és jó értéke­sítési árral) a veszteséget. Az állattenyésztési ágazat szintén jó évet zárt, hozta az árbevételi tervét. Az év során több mint 280 szarvasmarhát értéke­sítettek, főleg olasz exportra. — Alaptevékenységünkön kívül a gumifutózó üzem is tel­jesítette árbevételi és ered­ménytervét — mondta Dr. Szűcs József. — Sajnos, a ke­reskedelmi egységeinkről ez a jó hír már nem mondható el. Ebben közrejátszott a fizetőké­pes kereslet csökkenése, vala­mint a mezőgazdasági kisáru- ház átalakítása is. így bevétel­kiesési keletkezett, de időará­nyosan elfogadható évet zártak. Ez vonatkozik a községekben működő takarmányboltokra is. A gépesítési ágazat — az igaz­gatóság értékelése alapján — túllépte a meghatározott költ­ségtervet. Ez visszavezethető a jelentős üzemanyag és gépal­katrészek áremelkedésére. (Krutek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom