Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. december 30., szombat A kényszerleszállásra üzemanyaghiány miatt volt szükség Helikopter a kert végében Adót emelnek Zamárdiban 1996-tól megemelte az ide­genforgalmi adót Zamárdi képviselő-testülete: az ed­digi 60 forint helyett a fő­szezonban ezután 80 forin­tot fizetnek naponta és sze­mélyenként a település üdü­lőterületén nyaraló turisták. A vasúttól délre eső terüle­ten tartózkodók 50 százalé­kos kedvezményben része­sülnek. A főszezont július 1- től augusztus 15-ig hatá­rozta meg a testület. Siófokon segítik a rászorulókat Siófokon a Fő utcában a. Családsegítő Központ szer­vezésében december 23-tól üzemel a városi konyha. A vállalatok és vállalkozók adományából naponta 50-80 rászorulónak biztosítanak egytál ételt. A konyha 30- án, 31-én és 1-én is várja a hajléktalanokat, illetve azo­kat, akik nem tudnak mele­gételt biztosítani maguknak. 9 Szánkóval ütközött a személyautónak Súlyos arc- és koponyasérü­léseket szenvedett az a ti­zenöt éves fonyódi fiatal, aki a temető mellett szánkó­zott, s amikor egy keresztut­cán siklott át, összeütközött egy szabályosan közlekedő helyi lakos gépkocsijával. Állásajánlatok Tab térségében A Somogy Megyei Munka­ügyi Központ tabi kirendelt­sége számos állásajánlattal várja a munkanélkülieket. Többek között kőművesnek, minősített hegesztőnek, la­katosnak, szakképzett és be­tanított varrónőnek, C kate­góriás gépkocsivezetőnek kínálnak elhelyezkedési le­hetőséget. Módosították a szociális rendeletet Módosította a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló rendeletét a sérsekszőlősi önkormány­zat. A képviselő-testület a jövedelmi viszonyoktól függetlenül átmeneti segélyt állapít meg azoknak a lako­soknak, akiket esetenként jelentős többletkiadás ter­hel. Döntöttek arról is, hogy 16 éves korig az oktatási in­tézmény által szervezett üdültetés, táborozás esetén gyermekenként maximáli­san 1500 forint támogatást biztosít. (Folytatás az 1. oldalról) A helikopter végül a kaposvári Beke Tibor kertjében ért földet, néhány méterre a szántóföld végében csordogáló pataktól. A környékbeliek már a leszállás előtt figyelmesek lettek a nagy zajra. — Húsz méter magasan re­pülhetett a helikopter és látha­tóan leszállóhelyet keresett magának — mondta Beke Ti­bor. Végül még tett egy kört és leszállt a kertünk végébe. A leszállás után még hosszú percekig forogtak a légcsava­Lelassult a közlekedés, kocsi­sorok állnak a villanyrendő­rök előtt Kaposváron. A jel­zőlámpák ugyanis egész nap nem működnek, hogy a NATO-csapatok konvojai za­vartalanul vonulhassanak vé­gig a városon. A város legve­szélyesebb, legforgalmasabb csomópontjaiban is szinte megbénul a forgalom. — A napokban megállapo­dást kötöttünk a rendőrséggel, hogy a villanyrendőröket bár­mikor kikapcsolhatják, ha szükséges, de előtte értesítik a közúti igazgatóság ügyeletét — mondta Jaczó Győző' a Ka­posvári Közúti Igazgatóság igazgatója. — A csapatok el­Az előzetes kalkulációk szerint az önkormányzat közel kétmil­lió forint helyi bevételt remél a négyféle, január elsejétől érvé­nyes adónem után. Dr. Völgyi Zoltán jegyző, a tanácskozás szünetében az adó­zás mesztegnyői változatait so­rolta fel. A magánszemélyek és a vállalkozók jövőre esedékes kommunális adója mellett az építmény —, valamint az ide­genforgalmi adó került meg­szavazásra. A munkaerő-fog­lalkoztatással összefüggő éves rok, hatalmas hófelhőt kavarva ezzel a környéken. Az utcában lakók sem tudtak aludni, mert a gép félelmetes robajjal ért föl­det. Av házakból a férfiak kisza­ladtak megnézni, hogy mi tör­tént valójában. Elsőként a kert tulajdonosa érkezett a helikop­terhez. Az összesereglettek forró teával és kávéval kínálták az amerikaiakat, akik ehelyett bekéretőztek az egyik környék­béli házba és különös megérker zésükről telefonon is értesítet­ték .a kaposújlaki repülésirá­nyító tornyot. vonulása után aztán azonnal vissza kell kapcsolni a jelző­lámpát. A rendőrség számára olyan megterhelést jelent a csapatok vezetése, vonulásuk biztosí­tása, amihez a jelenlegi lét­szám nem elegendő. — A városi kapitányság és a megyei főkapitányság közle­kedési osztályán kívül segítsé­get kértünk más kapitánysá­goktól és a rendőrség más osz­tályaitól is, de ez is kevés — mondta Dán Erzsébet, a So­mogy Megyei Rendőrfőkapi­tányság Közlekedési Osztá­lyának helyettes vezetője. — Az amerikai csapatok mozgása bizonytalan, tervezhetetlen. Ha előre be is jelentik a vonu­adó mértéke, egy fő után két­ezer forint; a -személyenként és vendégéjszakánként fizetendő adó összegét ötven, a gépjár­művek után kötelezően járó sú­lyadót 100 kilogrammonként pedig ötszáz forintban állapítot­ták meg a képviselők. Az önkormányzat jövőre esedékes munkatervénél részle­tesen foglalkoztak az elöljárók a hagyományteremtő célzatú Gólyafesztivál ügyével. A már­ciusban induló, s augusztusig folyamatos programot ígérő A helikopter kényszerleszál­lása következtében szeren­csére nem történt személyi sé­rülés és anyagi kár sem kelet­kezett. A repülőgépet az amerikai katonai rendészet helyszínre si­etett katonái őrizték egészen tegnap délutánig. Ekkor a gépet a helyszínre érkezett repülő­gépszerelők vizsgálták át, a ki­ürült tartályokat feltöltötték üzemanyaggal és a helikopter a kert végéből felszállva folytatta útját Kaposújlakra. B. Zs. lás időpontját, rendszerint azt sem tudják betartani, s így szinte lehetetlen biztosítani a zavartalan közlekedést a vá­rosban. Az elmúlt napokban való­ban ki kellett kapcsolni a jelző­lámpákat, mert a városon na­ponta átvonuló 8-10 menetosz- lpp útját csak így lehetett fo­lyamatossá tenni. A rendőri irányítás sem megoldható, mert ehhez szintén nincs ele­gendő emberünk. Szerencsére, a sárgán villogó lámpák miatt még nem történt baleset, de kétségtelen, hogy próbára teszi az autósok türelmét. Azt vi­szont nem lehet tudni, hogy meddig tart még ez a helyzet. (Jakab) fesztivál máris országos vissz­hangra talált. Több település is szívesen látna ilyen, vagy eh­hez hasonló rendezvényt. Mesztegnyő neve nemcsak a megye-, hanem az országhatá­rokat is átlépte. Méltán. A programtervezetből az is kide­rül, hogy az ökoturizmus je­gyében szerveződő esemény az egyhetes, júniusra ütemezett rendezvényben csúcsosodik ki. A Mesztegnyőn tavaly létreho­zott Gólya Alapítvány eszméit továbbvivő mozgalom, a kör­nyezetvédelem és a szelíd tu­rizmus hazai szerves összekap­csolását tűzte zászlajára. Eddig úgy tetszik, a sok munka meg­hozta gyümölcsét és a sikert. Folytatása következik. (Csíky) Az amerikai konvojok vonulnak, az autósok dühöngenek Sárgán villogó jelzőlámpák Kaposváron a csomópontokban Új helyi adókról döntött Mesztegnyőn a képviselő-testület Gólya hozta fesztivál Szilveszter előtt két nappal, csak félig sikeredett ünnepélyesre a mesztegnyői képviselők évzáró, testületi ülése. A vidám óév­búcsúztatót megelőzően komoly, a község egészét érintő té­mákkal szembesültek a döntéshozók. A költségvetési lyukak 1996-os pótlása érdekében a testületi tagok többsége a helyi adók bevezetése mellett szavazott. fr« / • i •• M i » Újévi koszonto Tisztelt Somogyi Polgárok! Az óév búcsúztatásának és az új esztendő köszöntésének vidámsággal teli hagyomá­nyaihoz a számvetés és a jö­vendő mérlegelése is hozzá­tartozik. Főként mostanában, amikor naponta érezzük: gondból kevesebb, remény­ből több kellene Somogybán is. Egy esztendeje e hasábo­kon az újjáalakuló megyei közgyűlés kemény vitákkal járó, de bizakodással induló működéséről, terveiről olvas­hattak. Az eltelt egy évben szinte minden napra jutott egy-egy hír valamilyen ese­ményről, kezdeményezésről, amelyek igazolták, hogy a Somogy megyei testület vé­gül összefogott a szűkebb pát­ria gyarapításáért. A mind­annyiunkat sújtó gazdasági terheket tiszte és megbízatása szerint a negyven képviselő a vállára vette, s viszi tovább 1996-ban is. Az év elején a 170 millióra kalkulált hitel­felvételt különféle kezdemé­nyezéseinkkel sikerült jóval kisebbre, 30 millióra szorí­tani, mérsékelve ezzel a jö­vendő esztendők rendkívüli kamatkiadásait. Az év végi számadásunkban e két tétel a meghatározó. A helyzet óva­tosságot és előrelátást köve­telt, hiszen az oktatási, a gyermek- és ifjúságvédelmi, a szociális és a kórházi ellátás működőképessége volt a tét. Az önkormányzatok helyzetét ismerve szívesen elfogadnánk ezt a mérleget a? új esztendő­ben is. Ám a megyei mérleghez tartozik az is, hogy egészében miként érvényesíthettük, képviseltük a somogyi embe­rek érdekeit, törekvéseit és ér­tékeit. Közismert, hogy a me­gyék, a különböző térségek keményen vetélkednek a fej­lődési lehetőségek megszer­zésében. A társadalmi-gazda­sági átrendeződés számtalan szociális nehézséggel jár: szegénységgel, munkanélkü­liséggel, reménytelenséggel. Tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú távra most dől el az itt élők sorsa! A megoldást nem bízhatjuk másra, s a se­gítséget sem várhatjuk el pusztán mástól. Egyik fő célunk az volt, hogy feltárjuk a megye társa­dalmi és gazdasági helyzeté­nek erősségeit és gyengesé­geit, hogy mindenki pontosan tudja: mire építhetünk? Itt kö­szönjük meg azoknak a mun­káját, akik bármilyen formá­ban részt vettek Somogyor- szág sorsának előbbrevitelé- ben. Minden jobbító szándékú iparkodást igyekeztünk erőnk és lehetőségünk mértékében támogatni, hogy anyagi és szellemi javakban gyarapod­hasson megyénk. A másik teendőnk az együttműködés szélesítésé, összehangolása, s ílymódon erőforrásaink megsokszoro­zása volt. Úgy látszik, hogy országosan — illetve a nem­zetközi kapcsolatainkban is fenntartottuk, sőt tovább javí­tottuk a megyénkről kialakult képet. A kezdeményezőkész­séget, az új megoldásokat be­fogadó, továbbépítő aktivi­tást, a holnappal való foglal­kozást, törődést. A kormány­zati, a gazdasági, a tudomá­nyos és kulturális élet képvi­selőitől érkezett visszajelzé­sekre alapozható ez a megál­lapítás. Ügyanakkor az igazi választ a megyében élők ad­ják meg arra a kérdésre, hogy több lehetőséghez, informá­cióhoz jutottak-e a somogyi polgárok a munkánk által? Érzékelhető volt-e a megye­gyűlés jobbító szándéka? Hi­szünk abban, hogy igen. A je­lenlegi megyeszerep jogi ke­retét is gyakran túllépve kel­lett Somogyot képviselni, gyarapítani. Tudjuk, hogy azon is vah javítanivaló, ahogy mindezt tettük. Bizton­ságot ad, hogy a médiák se­gítségével eredményeinkről és hibáinkról tájékozódhatott a megye lakossága. Előretekintve az újeszten­dőre, a megyei önkormányzat gazdasági kilátásai az 1996. évben sem lesznek jobbak. Továbbra is a megyei közgyű­lés egységére, az önkormány­zatok, gazdasági és társadalmi szervezetek, az együttműkö­désre kész emberek összefo­gására támaszkodunk. Dél- Dunántúl és a Balaton kör-, nyéki megyékkel együtt ígé­retesek a lehetőségeink. Déli határainkon, szomszédsá­gunkban megcsillant a béke megteremtésének az esélye. Ebben Somogy is közremű­ködik. Remélhető, hogy ez a békemisszió nemcsak áldoza­tot kíván, de lehetőséget is te­remt az itt élő embereknek. Mindent megteszünk a me­gye gazdasági életének fel­lendítéséért, az' itt élők boldo­gulásáért. Ezekben, s légió­ként a somogyi emberek hité­ben, akaraterejében és tehet­ségében bízva a Somogyi Hír­lap hasábjain keresztül vidám óév búcsúztatót, továbbá eredményes és boldog új esz­tendőt kívánok megyénk minden polgárának.! Dr. Kolber István a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke Szemben az élet kihívásaival Ragyogott az arca a 19 éves Orsós Er­zsébetnek, szótlanságán is átütött a boldogság, mikor végre rátalált a ked­vére való házra. Azoknak a kevés sze­rencséseknek egyike — ha lehet sze­rencséről beszélni egy családja által eldobott, állami gondozott gyereknél —, akinek az önálló életkezdéshez elegendő pénz gyűlt össze számláján a családi pótlékból és az árvaellátásból. Büszke háztulajdonosként mutatta a felásott kertet és a tiszta, apró lakást. Az otthonteremtéshez nincs mintája: soha nem érezhette a család bensősé­ges légkörét, az anya ölelését, a saját helyét. Mindig csak egy volt a sok kö­zül, s bár emlékeiben ott van egy ked­ves gondozónő arca, a legfontosabbat, a szülői szeretetet nélkülözte. A hiá­bavaló vágy, hogy egyszer érte jönnek, erős dacot szült; most már nem hagyja magát hazaédesgetni. Nyolcezer forin­tos fizetésből él, s a neheze még ezután következik. — Az állami gondozottnak nagyon nehéz beilleszkedni a társadalomba —1 mondta Németh Istvánné, a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet ifjúsági ottho­nának vezetője. — Mindent mások szerveztek meg helyette, nem kellett hivatalokba mennie, számlát kifizetni, pénzt beosztani. Mindezzel könnyeb­ben birkóznak meg a családi környe­zetben, nevelőszülőknél élők. A leg­főbb probléma a nagykorúság elérése­kor kezdődik. Tizennyolc éves korá­ban megszűnik az állami gondosko­dás, ha önálló életvitelre képes és nem tanul. Segítünk albérletet keresni, s ennek díját is átvállaljuk, amíg fizetése el nem éri a nyugdíjminimumot ■— a 8400 forintot —, illetve 24 éves ko­ráig. Amint ezt meghaladja, máris ma­gáról kell gondoskodnia. Munkanélkü­liként kilátástalan helyzetbe kerül: al­bérletet nem tud fizetni, intézeti újra- felvételét rendelet tiltja, útja a hajlék­talanokhoz vezet. Ezért törekszünk arra, hogy az intézetben valamilyen szakképesítést szerezzenek. 1240 állami gondozott gyerek van a megyében, a fele nevelőszülőknél, másik fele intézetben. Többségük ci­gány. Kétharmad részüknek nagyko­rúságáig csekkszámlán gyűlik a csa­ládi pótlék, árvaellátás, ami összessé­gében közel 150 millió forintot tesz ki. — Amint a fiatal önjogúvá válik, kézhez kellene kapnia a pénzét, ami­nek néhány hónap alatt a végére érne — állítja Porczió Györgyné, a Gyivi igazgatóhelyettese. — Szeretnénk megóvni a gyerekeket ettől a végzetes meggondolatlanságtól, ezért segítséget nyújtunk az önálló életkezdéshez. A betétet — általában 250-300 ezer fo­rint — jól kamatozó értékpapírra cse­réljük. 1978-tól az intézet a saját költ­ségvetéséből önálló életkezdő támoga­tás jogcímén segíti a fiatalokat: az idén kétmillió forinttal. Ez nem alanyi jo­gon jár, bizottság vizsgálja a lakásvé­tel lehetőségét. Segítünk az ügyinté­zésben az alkutól a beköltözésig, a bú­torvásárlásban, másoknak albérletet keresünk. Évente 120-130-an válnak nagykorúvá, tavaly öten kaptak segít­séget az intézettől lakásvásárláshoz, harmincegyen pedig tartós fogyasztási cikkhez. A városban ritkán találni la­kást egymillió forintért vagy az alatt, falun pedig a munkalehetőség hiány­zik. Néhány önkormányzat — például a nemesvidi és a zamárdi — kamat­mentes, illetve vissza nem térítendő hi­tellel támogatta a volt állami gondo­zott letelepedését, a helybeliek szere­tettel befogadták őket. Az ilyen pél­dákra nagy szükség lenne! 18 évesen megkezdődik az időszám­lálás azok számára, akiknek reménye sincs az önálló lakásra, s ők vannak többen. A tanulás egy szalmaszál, mert amíg tart, nem kell kitenni az otthon­ból a fiatalt. 19 éves' Sós Anita is a normális életért küzdők egyike, május óta albérletben él. Kicsi korától állami gondozott, nevelőszülőknél nőtt fel. Három éve került vissza az intézetbe, kitanulta a virágkötészetet és elvégezte a háziasszonyképzőt. Állása van a kórház célgazdaságának kertészeté­ben. Szüleivel nem akar kapcsolatot teremteni. Határozottsága, erős akarata — mely az intézetben konfliktusok forrása volt — most talán a talpon ma­radás biztosítéka lehet. — Nagyon meg kell gondolnom, milyen élelmet vegyek, mert a 10500 forintos fizetésből az albérlet kifize­tése után négyezer forintom marad egy hónapra. Az utolsó három intézeti év­ben 58 ezer forint gyűlt össze a családi pótlékból, abból ruháztam fel magam a télre, s vettem meg az edényeket. Előfordul, hogy hónap közepétől 5- 600 forintot osztogatok be. Tudom, nekem kétszeresen meg kell küzdenem mindenért, de bízom abban, hogy jobbra fordul majd a sorsom. Idén huszonötén kerültek ki a ka­posvári ifjúsági otthonból felnőttkorá­nak minősítve. Izményi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom