Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-29 / 304. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP GAZDASAG 1995. december 29., péntek Privatizációt a munkahelyekért! Dr. Suchman Tamás: Nem tudom elfogadni, hogy az ország boldogulásának egyetlen újra, hogy boldogtalanná tegyünk másokat Magyarország első autópálya-átkelője Január 4-én adják át ünnepélyes keretek között az Ml-es autópályát és ezzel Hegyeshalomnál megnyílik Magyarország első' autópályahatárátkelőhelye. Az átkelőhelyen nyolc sáv áll majd az utazók rendelkezésére és ez lényegesen gyorsíthatja majd az átkelést. Ahhoz azonban, hogy ez meg is valósuljon a forgalomnak alkalmazkodnia kell az útlevél- és vámkezelés-rendszeréhez. Csökkent a vízügyi létszám A KHVM tájékoztatása szerint az évek óta súlyos hiánnyal küzdő költségvetés nem tudta a korábbi formában finanszírozni a vízügyi szolgálatot. Amíg 1985-86- ban a vízügyi igazgatóságoknál foglakoztatottak létszáma 20 ezer volt, ez a szám 1995-re 5300-ra csökkent. Ezek a dolgozók már csak a védekezés irányítására elegendők. Az átszervezés a rendkívüli védekezésnél a közerők (honvédség, rendőrség, polgárivédelem) fokozott, időszakos igénybevételét jelenti. Visszaesés a bányászatban Ellentmondásos helyzet alakult ki 1995-ben Komá- rom-Esztergom megye iparában. A Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságának legutóbbi összesítése szerint a termelő szféra teljesítménye úgy növekedett, hogy az egykori vezető ágazat, a bányászat az ipari termelésnek már csak a 3,4 százalékát adta, s a vegyiparban is jelentős visszaesés következett be. Kisebb a turista- valuta-kereslet Novemberben is mérsékelt volt az érdeklődés a lakossági turistavaluta iránt: a Magyar Nemzeti Bank előzetes adatai szerint az elmúlt hónapban 27 millió dollárt vásárolt a lakosság évi 800 dolláros kerete terhére, és ez éppen a fele a tavaly novemberben eladott 54 millió dollárnak. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Német márka 97,42 Osztrák schilling 13,85 USA-dollár 139,55 ECU (Európai Unió) 178,64 (Folytatás az 1. oldalról) A privatizációnak a legnagyobb politikai garanciája az, hogy az Európai Unió azon országaiból jöttek a vevők, amelyekkel kifejezetten jó gazdasági és politikai kapcsolataink vannak. Nyolc éve harcoltam a privatizációs bizottságért, soha egyetlen interpellációt nem utasítottam vissza. Jó érzéssel vettem tudomásul, hogy ellenzéki képviselők nagyon sok interpellációra adott válaszomat elfogadták. Nem volt viszont jó érzés, hogy Recsk ügyében leszavaztak, ez bánt. Recsken van 25 milliárd dollár értékű rés, és a kutatások szerint nagyon jelentős mennyiségű arany. Tízmillió forintért nem lehet ezt odaadni. Hiába nem fogadták el a válaszomat, az interpelláló képviselővel közöltem, hogy amíg ézen a poszton leszek, addig azért dolgozom, hogy legalább az az összeg az államkasszába kerüljön, amennyibe a kutatás került. A kutatás 100 millió dollár volt eddig. Ezen felül — a lehető legvastagabb ceruzával meghúzva -— szeretném a bányajáradékot és az egyéb befizetési kötelezettségeket is beszedni. Gondoljuk meg: az államadósság összegét meghaladó értékű ércvagyonról van szó. Pontosan érzem és értem az állam érdekét és ezt fogom képviselni. Ez nagyon sokaknak nem tetszik, de én ezzel a legkevesebbet sem foglalkozom. Munkatársaim a korábbi munkahelyemen is tudták, hogy nem bízok meg senkiben. Ez most is így van. Sőt most különösen így van. Ez egy külön történet, hogy a pénz hatalma és ez a rosszul értelmezett kapitalizmus, amelyet piacgazdaságnak hívnak, hogyan változtatja meg az emberi erkölcsöt. Ezért nagyon oda kell figyelnem. — Az eredmények ismertek. A tárgyalások alig. Milyenek voltak ezek az alkuk? — A tárgyalások bizalmasak. . Az eredményről viszont hírt adtunk. Sehol a világon nem volt olyan, hogy például a televízió kamerái előtt bontották a tendereket. Nálunk megtörtént. A tárgyalások kemény munkát jelentettek, hiszen a tét a kölcsönös bizalom megtalálása volt; ez hozhatott üzletet. — Ön nem közgazdász, hanem jogász. Kik segítették a tárgyalásokat? — Nem vagyok közgazdász, de az elmúlt évekbe pénzügyekkel foglalkoztam. A tárgyalásokat magam szoktam folytatni. Az előkészítésében azonban segítséget nyújt egy szűk csoport. — Tanácsadó testület? * — Nem. Egy-két ember. A tárgyalásokat saját elképzeléseim szerint folytattam, úgy tűnik, nem is eredménytelenül. — Ön az egyik legnépszerűbb, a nyilvánosság előtt legtöbbet szereplő miniszter. Horn Gyula miniszterelnök éppen Marcaliban juttatta kifejezésre, hogy az egyik leg-4 közvetlenebb munkatársának tekinti. A kormány többi tagjával hogy alakult a viszonya? — Azokkal, akikkel az elmúlt öt évet együtt töltöttük a parlamentbe baráti és nagyon jó a viszonyom. Ez mondható el azokra a barátaimra is, akik kikerültek a kormányból az elmúlt évek alatt. Nem csinálok titkot abból, hogy az SZDSZ- szel mértéktartóan hűvös, Kuncze Gáborral ennél egy fokkal jobb a kapcsolatom. Bokros Lajossal való kapcsolatomról pedig a sajtó naponta ír. Tudom, soha nem lehet megbocsátani, hogy a szocialista párt legjobb szakértőit, legelkötele- zettebb baloldali politikusait, akikkel mély emberi, baráti kapcsolatban voltam elveszítette az ország. Kovács Pálra, Kósáné Kovács Magdára, Pál Lászlóra, Katona Bélára gondolok és hozzá teszem, hogy Bokros Lajos azt nem tudja megbocsátani nekem, hogy nem szavaztam a Bokros-csomag szociálpolitikai részére. Kértem, hogy jegyzőkönyvbe rögzítsék ezt. Azért döntöttem így, mert elveimet nem adom föl, elveim föladása nélkül viszont nem tudom elfogadni, hogy az ország boldogulásának egyetlen útja az, hogy boldogtalanná teszünk másokat. A családi pótlékon, a gyesen, a gyeden és egyéb szociálpolitikai juttatásokon keveset nyertünk, de annál többet veszítettünk. Többet ért volna, ha máshonnan, például a nem adózó vállalkozóktól, illetve a feketegazdaságból próbáljuk megszerezni ezeket a pénzeket. Bokros Lajos nein politikus vagy — mint az utóbbi időben tapasztaltam — nem baloldali politikus. — Bokros Lajos önnek még banktisztviselő korában főnöke volt. — Bokros Lajossal korrekt volt a viszonyom. Azok közé tartozom, akik jelölését támogatták, és akikkel egyeztette — velem éppen Marcaliban egy egész napon keresztül — programját: ott ilyen antihumánus, antiszociális lépésekről szó sem volt. Bízom abban, hogy jövőre intézményesen kompenzálhatjuk azokat, akiket sújtottak ezek az intézkedések. Ezért Bokros Lajossal most nem felhőtlen a kapcsolatom, de ez nem akadályozza a kormányzati munkákat. Az utóbbi időbe tett nyilatkozatai nekem csalódást okoztak, és természetesen a privatizációs bevételek fel- használásában sem tudok vele egyetérteni. — Ez azt is jelenti, hogy a kormányon belül kisebbségben van elveivel? — Kisebbségben maradtam, de remélem az idő engem igazol. Bízom abban, hogy a szocialista párt 1996-ban olyan instrukciókat ad a kormánynak, amelyekkel ezeket az úgymond nem túl népszerű intézkedéseket korrigálni lehet a költségvetési stabilizáció egyensúlyának megingatása nélkül. — Nehezen éli meg a kudarcokat? — Nem. Valójában nem hiszem, hogy vannak kudarcaim, mert a fő kérdésben, amit vállaltam, azt teljesítettem. — Sok munkával? — Nyolc hónapja napi 15-16 órát dolgozom. Elsőnek érkezem és utolsóként megyek el. Egyelőre bírom. — Ki főzi meg a vacsoráját? — Vagy étteremben vacsorázom, vagy sehol. — Családja Marcaliban hogyan tolerálja ezt? — Minden hétvégén _ hazamegyek. Azt sajnálom, hogy most már nem sikerül minden hétvégén fórumot tartani a választókerületemben. Januárban és februárban igyekszem majd pótolni a hiányosságokat. Fontosnak tartom a választópolgárokkal a kapcsolattartást, és vannak elképzeléseim a választókörzetbe legalább négy fontos feladat megvalósítására. Szeretném, ha ciklus végére befejeznék a gázfejlesztést azokon a településeken, amelyeken a lakosság anyagilag bírja. Januárban a Matáv vezérigazgatójával és a pécsi igazgatóval tartunk fórumot a polgármeste-. reknek, hogy néhány kérdést, amely Somogy megyében és a választókörzetben akut megbeszéljünk. Fontosnak tartom a munkahelyek stabilizálását és új munkahelyek telepítését. Elfelejtett javaslat a Marcali városi fürdő építése, mert nem akadt üzemeltetője. Most jó eséllyel üzemeltetőt tudunk szerezni. — Egyik információs forrása a marcali piac volt. Meg is maradt? — Most már csak a vásárok, mert azok szombaton vannak. A pénteki piacra ritkábban jutok el. A beszélgetések azonban most változatlanul őszinték, kritikusak. Arra inspirálnak, hogy magamat, a frakciót és a kormányt próbálja befolyásolni az életszagúbb kormányzásért. — Más szemüvegen át nézik Marcaliból a világot, mint mondjuk a budapesti Kossuth- térről? — A Kossuth-térről egy kicsit homályos a világ. Nemcsak Marcaliból, az ország legkisebb településéről is más világ látszik. Tartok tőle, hogy a szocialista frakció egy része is Kos- suth-téri szemüvegen át kezd nézni és ez zavar engem. — Megítélése szerint milyen év lesz 1996? — Három fontos kérdést kell a kormányzatnak megoldani. A'z államháztartási reformot és a stabilizációt be kell ágyazni egy intézményi reformba. A költségcsökkentés ugyanis önmagában nem jelent semmilyen területen intézményreformot. A szociálpolitika, az oktatás, a kultúra nem veszíthet azáltal, hogy szűkülnek anyagi lehetőségei, hiszen a következő évezred magyar gazdaságát, magyar valóságát akarjuk megtervezni. Ez pedig pénz nélkül a világon sehol sem megy. A másik fontos feladat az új munkahelyek teremtése. Vitám ezért van Bokros pénzügyminiszterrel és még néhány emberrel. Hiszem, hogy van esélyünk új munkahelyeket teremteni azokból a százmilliárdokból, amelyek a privatizációból befolytak. Ebben az évszázadban biztosan nem volt fejlesztésre készpénze Magyarországnak bankban. Most van. Nagyon aggaszt a fiatal diplbmások, pályakezdők helyzete, és azoké, akik egyetemre járnak és nem tudják, hogy hol kezdik az életet. Ezért — a választási ígéreteinknek megfelelően — az a kötelességünk, hogy teremtsünk munkahelyet. Sehol a világon nem fejlődött a társadalom, hogy ha a növekedés anyagi feltételeit nem teremtették meg. Japán és az ázsiai kistigrisek sem a monetáris egyensúlyra figyelt, hanem hosszú távon gondolkodtak, s a növekedés hosszú távon a monetáris egyensúlyt megteremti. 1996-ban világosan meg kell mondani az ellenzéknek azt is, hogy volt négy éve, amikor bizonyíthatott, és lehet bármikor újabb négy éve, amikor majd bizonyíthat. Az elmúlt négy év azonban nem a bizonyosság időszaka volt, legyen hát legalább annyi tisztesség bennük, hogy amit maguk rosz- szul csináltak, azt először is- meijék el, s csak utána bíráljanak. Tisztázni kell a koalíción belüli egyensúlyt is. Én ma is azt tartom, hogy a koalícióba van egy 18 százalékos és 54 százalékos párt. A felelősség is ilyen arányú. Ezt a felelősséget senki nem fogja levenni a vál- lunkról. A Szabad Demokraták Szövetségének a felelősségvállalás szempontjából is kellene lépni, nemcsak a jogok, a gazdaság és a kulturális élet irányítási pozícióinak a megszerzésében. Nem a liberalizmusra, hanem egy baloldali kormányzatra szavazott az ország. — De az 1998-as választásokon nem a baloldaliságot fogják számon kérni a szocialista párton, hanem az ország sorsát. — Pontosan a baloldaliságot fogják számon kérni. Európa vagy a nagyon progresszív konzervatív erők felé, vagy a szociáldemokrata erők felé fordul. Ennek néhány eleme a mi pártunk programjába is benne van: ez a szociális kérdések tisztességes rendezése, a foglalkoztatás, a szakszervezetekkel való korrekt együttműködés, a szolidaritás elvének gyakorlása. Ezt a pragmatikumot vagy ennek hiányát fogják rajtunk számon kérni, amelyet egyébként a társadalom többsége a baloldalisággal kapcsol össze. Abban hiszek, hogy fel fog épülni az új baloldal Magyarországon, létrejön, hiszen annak alkotóelemei az egyénekben megvannak és rendelkezésre állnak. Meg kell szabadítani magunkat az önmagukra kényszerített béklyóktól és máris emelt fővel várhatjuk az 1998-as választásokat. Addig azonban nagyon sokat kell dolgozni. — A kaposvári húskombinát privatizációja nem igazán felel meg az ön által vallott elveknek. — Azzal a szándékkal jöttem Kaposvárra, hogy egyeztetek a húsipari szakszervezettel és találkozom a gyár vezetésével. Nem sikerült megszervezni. Tárgyalni szeretnék velük, mert lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy mi történik az üzemben dolgozókkal a privatizáció után. Jóllehet, a privatizáció nem a nevemhez kötődik, de évek óta megelőlegezett bizalommal vannak irántam, több jelzést kaptam az ott dolgozóktól. Szeretném megismerni a körülményeket, hogy mi vezet a mostani létszámleépítéshez és szeretném megkérdezni, hogy miben segíthetek, mert elképzelhető, hogy valamiféle közös megoldásra tudunk jutni. Minden munkahely elvesztését fájdalommal élem meg, bárhol is legyen az. A kaposvári húskombinátban pedig különösen. — Köszönöm az interjút. Kercza Imre Alacsonyabb exporttámogatás GATT-hatás Megkondult a vészharang hazánk jövő évi agrárkivitele felett. Kongatják termelők, feldolgozók, szinte valamennyi jelentős exportőr. Az ok: az 1996-ra tervezett, az ideinél alacsonyabb exporttámogatás: 44 helyett csupán 33 milliárd forint lesz. A csökkenés ezúttal nem a költségvetés szűkmarkúságának, hanem a GATT- egyezménynek a következménye. A költségvetés - érvel a húsfeldolgozók néhány képviselője - tulajdonképpen örül e támogatásleépítési kötelezettségnek, és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megpróbálja azt „hazánk szája íze szerint” értelmezni. Holott megtehetné, hogy más módon, más címszó alatt - például a termelés, a feldolgozás bizonyos költségcsökkentő elemei révén - juttasson anyagi hozzájárulást a külpiacra termelőknek, feldolgozóknak. Ez nem újdonság, Nyugat-Európában jelentős támogatáshoz lehet jutni például állat-egészségügyi, környezetvédelmi költségek révén is. Ily módon, ha az állam akarná, javíthatná a vállalatok kiviteli lehetőségeit - vélekednek az érintettek. És így nem kerülne veszélybe az export. (Újvári) Beszélgetés Vértes Andrással a gazdaság idei bizonyítványáról (II.) Gazdaságpolitikai banánhéjak A GKI Gazdaságkutató Rt folyamatosan elemzi a magyar gazdaság helyzetét, és rendszeresen jelzi a várható változásokat. Az intézet elnök-vezérigazgatójával, Vértes Andrással az esélyekről és a buktatókról beszélgettünk.-Lehet-e biztonsággal előrejelzést készíteni, amikor szinte napról napra változik a gazdaság állapota?- A gyenge lábakon álló gazdaságban bekövetkező változásokat nehezebb előre látni. Azokban az országokban, ahol az éves infláció csupán háromnégy százalék, nem lehet nagyot tévedni a .jóslatokban”. A magyar gazdaság ráadásul érzékenyen reagál a világgazdaság változásaira is. A javulás tehát nemcsak attól függ, miként tudunk gazdálkodni saját erőforrásainkkal, hanem attól is, hogy mire kényszent bennünket a világ.- Melyek a legfontosabb, előre is látható tennivalók?- Az infláció rövid távú menedzselése mindenesetre kulcsfontosságú. Szeptemberig jó ritmusban csökkent az infláció, az utóbbi hónapokban viszont érezhetően lassúbb ütemben. Mértéke az év egészére vonatkoztatva 28,2 százalékos lesz. Jövő évre a mi prognózisunk 20-23 százalékos inflációt jelez, ha sikerülne, jótékony hatással lenne a gazdaságra.- Ugyancsak rövid távú cél és alapvető érdek a lakossági megtakarítások növelése...- Az utóbbi hónapokban túl gyors volt a kamatcsökkenés. Az ideális az volna, ha éves lekötés esetén 1-3 százalékos reálkamat alakulna ki, azaz ha a félre tett pénz hozamát nem vinné el az infláció. Ebben az esetben növekedne a megtakarítási hajlandóság. A hosszú távú politikában is vannak banánhéjak, amelyeken elcsúszhat a magyar gazdaság. Ilyen például, hogy a fogyasztás visszafogása csökkenti a belföldi keresletet.- Ami viszont a beruházások mérséklődését vonja maga után.- Valóban. Márpedig jövőre az ideinél is jobban kellene ösztönözni a munkahelyteremtő tőkebefektetéseket. A másik, közeli-távoli cél az export versenyképességének nö1 velése. Jó lenne bővíteni és tartóssá tenni a hazai termékek külföldi értékesítését. Ez nem csupán gazdaságélénkítő szerepe miatt fontos, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásnak is feltétele. CEFTA-tagságunk is ezt kívánná. Bozsó Bea
