Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-22 / 300. szám
1995. december 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP SPORT 19 Favorit lett a Favorit AC Nagyszerű évet zártak a Kaposvári Favorit AC atlétái. Működésük legsikeresebb éve volt a mostani, pedig az 1994-es esztendőben is volt mivel büszkélkedniük. A szakosztály három edzője — Dovigyel Csaba, Lengyel Tibor és Lukács Sándor — felkészültségét és szakértelmét dicséri, hogy a versenyzőik minden korábbi klubrekordot megdöntőitek. Ezekről beszélgettünk Dovigyel Csaba edzővel. — Az idén megannyi szép sikerrel hallattak magukról. Kérjük, sorolja fel azokat az eredményeket, amelyeket az idén oda tehetnek a karácsonyfa alá. — Az előző évben is rekordnak számító hatvanegy országos bajnoki döntős szerepléssel szemben, idén kilencvenhárom hasonlóval dicsekedhetünk. Az OB-kon atlétáink tizenegy alkalommal állhatták fel a dobogó tetejére, s az aranyak mellett további huszonöt éremmel gyarapodott a gyűjteményük. Több utánpótlás versenyről is kupagyőztesként távozhattunk. — Az utánpótlás legjobbjainak találkozóin ugyancsak helyet kaptak a versenyzői. — Három válogatott viadalon a mieink közül nyolcán ölt- hették magukra 'a címeres mezt, s ez ugyancsak páratlan az egyesület életében. — Az idén már a felnó'ttek eredménylistájáról sem hiányoztak. — Nem. Dr. Pénzes Tamás révén felnőtt magyar bajnoka is van klubunknak, ő a következő évben jó eséllyel pályázik a világversenyeken való indulásra is. De mellette fiataljainknak egy ígéretes csoportja szintén sikerrel szerepelt a felnőttek között. Atlétáink közül tizennyolcán verekedték be magukat versenyszámuk országos döntőjébe, közülük hárman ezüstérmet nyertek. — A pénzdíjas versenyeken patináns klubokat utasítottak maguk mögé. — A Favorit atlétái e vonatkozásban is egyesületi rekordot döntöttek. Az első osztályú Pénzes mellett tizenkilencen érték el az aranyjelvényes szintet. A még jövőre is ifjúsági korú, sokszoros válogatott Kilvinger Attila a felnőtt mezőnyben is előkelő helyet biztosított magának. A serdülő „A” korcsoportba tartozó Győri Krisztina és Benke Judit már az ifi-válogatottban is szerepelt és mindketten döntőbe jutottak a felnőtt OB-n. A „B” korcsoportos mezőnyben találjuk a klub legeredményesebb versenyzőjét, a 14 éves Grábner Tímeát, aki — korábbi évéhez hasonlóan — idén is négy bajnoki címet szerzett. Súlylökésben két éve nem győzték le, egyéni csúcsai pedig korosztályában kimagaslóak és ígéretesek. — Ennyi szép eredményhez nagyon sok versenyen kell részt venniük, az pedig tetemes költséggel jár. Bírják anyagilag? A Favorit atléták egy csoportjának ,Jedettpályás” edzése — Ha nem lennének önzetlen szponzoraink, ennyi szép sikerről aligha adhatnánk számot. A város nagyban segíti életbenmaradásunkat és olyan támogatók sorakoztak föl mögé, mint a „H" és „T” Kereskedelmi Bt, a Slender' You és a SZE-BA Bt vagy az utaztatásainkat bonyolító Haász János. — Úgy hallottuk, hogy egy külföldi olajcég is a szponzorokhoz csatlakozik. — Az Egyesült Arab Emír- ségek-beli ADNOC FÖD cég is felfigyelt eredményeinkre és jövőre egyik fő támogatónk lesz. Ezért januártól a klubunk új neve: ADNOC FOD-Favorit AC. — Gratulálunk a keresztelőhöz azzal a reménnyel, hogy a jövőben még olajozottabban működik majd a klub gépezete. Jutási Róbert Dovigyel Csaba fotó: király — Nagy visszhangot váltott ki felnőtt csapatbajnoki eredménysorunk. Hetedik helyezésünkkel olyan egyesületek kerültek mögénk, mint az FTC, a Pécsi AC és a Haladás VSE. — Atlétikában sokat elárul a végzett munkáról a minősítések száma. Egy nap alatt százhat tonnát emelt a legerősebb magyar Korunk Toldi Miklósa Hogy ismerem-e Arany Toldiját? A kedvenc olvasmányom. Kár, hogy Miklós csupán kitalált személy. Ha élt volna valaha, biztosan a vitrinemben őrizném a szobrát. Tudja, mindig arra törekedtem, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezzem, amilyenekkel őt a költő felruházott. Egyrészt talán sikerUlt elérnem, s ha így van, már nem éltem hiába. így summázta véleményét önmagáról és példaképéről Fekete László, akit a világ legerősebb embereként tartanak számon. Őserő szorult belé, amivel sokáig igazán nem tudott mit kezdeni. Megannyi sportágba belekóstolt, voltak biztató sikerei, de mindig maradt fölös energiája. Ülünk egymással szemben a Kapos Hotel éttermében és az útról faggatom, az útról amelyen eddig haladt, s amely rövidesen — ha igaz — „Budára tér el...” — Kisgyermek korában bizonyára nem vágyott arra, hogy egyszer a világ legerősebb embere legyen... — Nem, ez eszembe sem jutott. Én szinte minden sportágba belekóstoltam. Egy szatyor atlétikai érmem volt már, amikor beleszerettem a kézilabdába, őrületes vágyat éreztem iránta, 12 éves koromban már tagja voltam az ősi csapatnak — Osi„így hívják a szülőfalumat — amely eljutott az országos döntőig. Tizenhat évesen már a Várpalota NB I B-s játékosa lettem. — Miként került át a hazai erős emberek táborába? — A visegrádi váijátékok kapcsán. De hazai „táborról” ne beszéljünk, mert egyedül vagyok, mint a kisujjam. Bár sokan belekóstoltak, de egytől egyig abbahagyták, mert nem szeretik a fájdalomküszöbig gyötörni magukat. — Ön viszont szereti? — Nekem ez nem jár fájdalommal, bennem megvolt áz a veleszületett adottság, amely ezeket ^ a gyötrődéseket lenullázta. Én sokkal inkább élveztem mintsem megszenvedtem a sikereket. — Tulajdonképpen mi adta a végső lökést ahhoz, hogy a mázsákkal birkózzon? — A gyors sikerek. Úgy tizenhat-tizenhét éves lehettem, amikor csak úgy virtusból száznegyven kilós betongerendákkal sétálgattam az utcán. Ekkor, már Fekete László tisztában voltam azzal, hogy valami őrületes erő lakozik bennem. Aztán Dorogra kerültem, s a közeli Visegrádról nap mint nap hallottam, hogy így a Toldi- verseny, meg úgy a Toldi-verseny. Gondoltam, belekóstolok. — És maradt a jóllakásig. — Bizony, megnőtt az étvágyam a súly iránt. Állandóan fel voltam töltődve mint egy elem, szinte vibrált bennem a nyugtalanság. Fáradtságot nem imer- tem. Amikor elkezdtem a munkát, 96 kg ha voltam, most meg száznegyvennél tartok. — Pedig a nemzetközi mezőnyben ön elég szikárnak tűnik. — Igen, én is azt hiszem, hogy a „kollégáim” 20-30 kg fölösleget is cipelnek a derekukon, de én azt inkább megemelem, s bármikor letehetem. — Miért tartják önt ma a világ legerősebb emberének? — Mert amit végrehajtok, azt más nem tudja. Néhány hete állítottam föl új világrekordot. Egy kétszázegy kilós betongolyót tettem föl egy százhúsz centiméter magas állványra. >. — Miért nem próbálja meg pénzre váltani az erejét? — Való igaz, hogy Toldi is Budára tartott. Most egy ideje kacérkodik velem a Fővárosi Nagycirkusz, szeretne erőművészként szerződtetni. Még gondolkodom a dolgon. — Büszke a teljesítményeire? — Tudja mire . vagyok büszke? Bár sokan kételkednek ebben, de soha semmilyen doppingszert nem szedtem. — Van edzője, gyúrója? — Nincs, én nem is lesz. Eddig is elboldogultam egyedül. — Hány kilót emel meg egy- egy edzésen? — Kilót?... Tonnát!.,. Naponta három-négy órát dolgozom és az egynapi rekordom kilenc óra alatt százhat tonna. De hát én is „öregszem”, így visz- szavettem a mennyiségből, már megelégszem a napi hatvan- hetven tonnával. — Gondolom, egy ilyen tréning után megjön az étvágya? — Nem kell megjönnie, mert sohasem megy el. — A kedvenc étele? — Két szelet marhahús között egy pulykamell. — Es az ebbéli rekordja? — Öt jól fejlett grillcsirke fél kiló burgonyakörettel egy üveg savanyúsággal, és tizenöt almáspite. De nemcsak hússal élek, rengeteg tejet iszom. Fő szponzorom, a Naszálytej. Valamennyi termékével „bensőséges” a kapcsolatom. — Ki állítja össze az étrendjét? — Én magam. Nem tartok orvost, meg diabetes nővért, a szervezetem a tanácsadóm. Tudja, van egy alapelvem: inkább a koleszterin szint emelkedjen, semmint az éhhalál fenyegessen. — Van az ön „műfajában” kontinens- és világbajnokság? — Igen. Itt Európában úgy tizenöten tartozunk az elit kategóriába, de csak hármunkat tartják sztárnak. — És a világon? — Mondjuk, öttel többen vagyunk. — A legnagyobb riválisa? — Az izlandi Magnusson. Neki éppen a közelmúltban törtem le a „szarvát” egy dorogi viadalon. Van egy német meg egy skót kolléga is, aki eredményeivel néha „belekotyog” a mi külön versenyünkbe. — Ön elég vidám természetű. — Igen, én egy showman vagyok ... és végtelenül béketűrő. Ha enni adnak elfogadom, ha nem, hát elviselem és azt is ha netán a hátamba egy szeker- cét állítanak. Nincs bennem agresszivitás. — Tervei? — Mondjam?... Jövőre szeretnék itt Kaposváron egy nemzetközi versenyt rendezni. Az erőm már megvan hozzá, csak a pénzem hiányzik. Jutási Róbert Döme és a világválogatott FOTÓ: KŐHALMI SZILVIA Hosszú évek óta hagyomány, hogy ilyenkor decemberben a különböző országos sport- szövetségek megválasztják és megjutalmazzák a legjobbakat. Az idén — bármilyen fájó is ezt leírni — hiába böngésztük át alaposan többször is a különböző listákat, nem találkoztunk somogyi sportoló nevével. Azaz egy mégis csak akadt: a Magyar Röplabda Szövetség 1995 legjobb férfi utánpótlásjátékosának Mészáros Dömötört választotta meg. A Kaposvári Balatel RC szurkolói már jól ismerik a csapat fiatal játékosát, Mészáros Dömötört. A mindössze 19 esztendős Döme (most egy centi híján két méter magas, de szerencsére még növésben van!) nyolc évvel ezelőtt ismerkedett meg a röplabda alapjaival; megjárta a szamárlétrát, s ma már a háromszoros bajnok és kétszeres Magyar Kupa-győztes Balatel RC nélkülözhetetlen tagjának számít. Előtte sem volt számára ismeretlen a sport: először jó két évig atlétizált, majd négy éven át úszott, amelyet a cselgáncs követett. Ekkor ment el barátai unszolására a Honvéd utcai Általános Iskolában egy röplabdaedzésre, s mindjárt ott is ragadt. A fiatal játékos — akit sokan Kántor Sándor utódaként emlegetnek — nemcsak tehetsége révén üt el csapattársaitól. — Édesanyám magyar, édesapám pedig nigériai — mondja Mészáros Dömötör. — Anyukámnak és nevelőapámnak egyébként nagyon sok hálával és köszönettel tartozom: ők voltak azok, akik elkezdtek „rugdalni”, hogy sportoljak már valamit. Hogy idáig egyáltalán eljutottam, az pedig Törő Zoltán és Burcsa Tibor edzők érdeme. íme, egy rövid kérdezz-fele- lek a sportág nagy ígéretével, a kaposvári együttes amolyan Jolly Jokerével. — Az első tétmérkőzés? — Jó két évvel ezelőtt a Szuperliga nyitányán a horvát Osijek ellen — győztes mérkőzésen — mutatkoz(hat)tam be. Ha jól emlékszem, vagy kerek két percet játszottam. — A legemlékezetesebb csata? Mészáros Dömötör — Másfél éve — ugyancsak a Szuperligában — a jó nevű Donaukraft Wiennel játszottunk Kaposváron. Nyertünk 3-1-re, s akkor én vittem a csapatot. — Az első nagy siker? — Tavaly májusban a bajnoki cím. — Kedvenc poszt? — A szélső. Most kényszerből játszok centert. — 11-es? — Kántor Sanyi. — Kántor Sándor? — Minden. Haver, példakép, nagy játékos. Magyarországon és Németországban a Bundesligában is egyértelműen a No 1. — Pásztor Attila? — A legjobb barát. — Demeter György? — Edző és egyben jóbarát. — Dauer Daugavpils? — Hát... Illet volna továbbjutnunk. Azt hittük, hogy a 25 pont elég lesz, kint pedig egyszerűen csődöt mondtunk. — Kudarcok? — Az elmúlt egy hónapban volt benne részünk bőven; Én nagyon bízom abban, hogy végre sikerül kimásznunk a gödörből és egyenesbe jövünk. — Válogatottság? — Nem is tudom pontosan, hányszor szerepeltem a serdülő, ifjúsági és junior válogatottban. Most már szeretnék a felnőtt együttesben is bemutatkozni. — A nagy álom? — A világválogatottság. — És addig? — Fejlődni, fejlődni és fejlődni. Újra bajnokcsapat tagja lenni, évek múlva pedig külföldön folytatni. — Újságírók? — (Egyelőre) semmi gondom velük. — Nők? — Jól megvagyok velük. Remélem, ők is velem. — Alkohol? — Soha! Ugyanígy vagyok a dohányzással is. Mindig a sport, a röplabda (lesz) az első. — S végül: számítottál erre a sikerre? — Inkább úgy mondanám, hogy bíztam benne. Csapattársam, Koch Robi, aztán a dunaújvárosi Gelencsér (őt tavaly választották meg), vagy a csepeli Nyíri is lehetett volna a végső befutó. Azt hiszem, a Németországban rendezett junior VB-selejtezőn nyújtott teljesítményem alapján szavazták nekem ezt a megtisztelő címet. Fenyő Gábor
