Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. december 2., szombat Az illatos tea meredek hegyoldalon terem Szingaléz mosoly Srí Lanka azt jelenti: fenséges sziget A majomnak ne nézz a szemébe! Srí Lanka szingaléz nyelven azt jelenti, hogy fenséges sziget. Azt, hogy sziget, könnyű bizonyítani: India lábánál fekszik a háromnegyed magyarországnyi terület. Ezen a 63 ezer négy­zetkilométeren 18 millió ember él. A szigettől délre már csak az Indiai-óceán terül el, s azon túl valahol a végtelen messzeség­ben a Déli sark. Srí Lanka olyan, mint egy óriási vízcsepp. Fö­lül az indiai partokhoz közel vékonyabb, s lent, délen testesebb. Azt, hogy fenséges, hosszabban kell magyarázni. Európából tizenegy órás légiót után érkezik az óriásgép Co­lombo nemzetközi repülőterére. S ahogy partközeiben süllyedni kezd a repülő, a párából egyre jobban kibontakozik a táj. Óriási pálmaerdők szépen rendbe sora­kozó pálmafákkal, házikert nagyságú rizsföldek és üdezöld trópusi természet. Azt, hogy milyen az óceán ölelte sziget levegője, akkor érzi meg az utas, amikor kilép a re­pülőgépből. Az európai tél után itt- tomboló nyár, ragyogó napsütés, párás levegő fogadja. És mosolygós, barátságos embe­rek. Ez az első benyomás Srí Lan­káról. Aztán következik a virág- füzér, amely minden vendégnek kijár. A szállodaportán a hostess melle előtt összefogott kézzel, mély meghajlással köszönti az idegent, és virágkoszorút akaszt a nyakába. S ez a virágkoszorú ráébreszti az embert valamire. Ennek a földrésznek különleges illata van. Fűszernövények te­remnek itt, és mindig virágzik a természet. Ez a fűszeres virágil­lat elkíséri az utast napozzon akár tengerparton, vagy járja a hegyeket. Lépjen be kókusz- pálmafedelű falusi viskóba vagy ultramodern, sokcsillagos szál­lodába. A fenséges jelző a tájat illeti meg. Hatalmas trópusi er­dők borítják a szigetet. S hogy mi van az erdőkben? Negombo tengerpartján mo­torcsónakot kínál és kirándu­lásra hív egy sok vizet megjárt szingaléz. Gyorsan alkuszunk meg az árban, s indul a motor­csónak a nyílt tenger felé, hogy aztán a parttal párhuzamosan megkeresse a lagúnák bejáratát. Valamikor itt az erdőben a hol­landok építették ezeket a csator­nákat. A csatornák mentén ma trópusi falvakban emberek él­nek, a lagúnák menti fákon pe­dig kormoránok, pelikánok ta­nyáznak, a vízben krokodil úszik, a fák tetején pedig maj­mok hintáznak. Figyelmeztet­nek: „majomnak ne nézz a sze­mébe, mert rád ugrik!” Nem próbáltam ki. Kiszállunk a csónakból, el­szakad a papucsom. Semmi baj, int a csónakos, s folytatjuk to­vább mezítláb az utat. Ez az or­szág úgyis mezítláb jár. Nem­csak azért, mert a buddhista templomokba nem illik papucs­ban belépni, hanem azért is, mert a trópusokon így kényel­mesebb. Névtelen falu csöndes alkonyának vagyunk tanúi. Az emberek vacsorához készülőd­nek, az utcán tehenek legelnek, s a vendéglő hívogatóan tálja ki ajtaját. A vendéglős jéghideg sörrel kínál, _ azt mondja, ott helyben főzték. A vendéglőnek csak teteje van, oldala nincs. — Itt lakik? — kérdezzük a tulajt. — Ott, hátul — mondja, s int, kövessük. Apró földes utcán földszintes házhoz vezet. To- porgunk az ajtóban, invitál, bel­jebb. Az épület előtt ott áll az autó, bent a házban légkondici­onáló működik. Fényképek a családról, igazán szép faragott indiai bútorok, és irigylésre méltó a tisztaság és a rend. Olyan, mint nálunk a tiszta­szoba. De hogy nem tisztaszoba, az abból is kiderül, hogy a hét­köznapok apróbb kellékei ott so­rakoznak a szobában. Megyünk tovább a lagúnán, s egyszer csak partra fut a csónak. A trópusi erdő nagyon buja. Gyorsan nőnek az indák, s borí­tanak be mindent. Aztán egy tisztás, ahol lagúnavízzel mosott pohárból kínálnak valami erős folyadékot. Kiderül: kókuszpá­linka. Itt, helyben desztillálják. A tartályt sötétre festette a ko­rom, a hűtőrendszer egy olajos­hordón keresztül vezet, benne a lagúna vize, s valahol a hordó oldalán műanyag kannába csö­pög a lé. Otthon biztosan zug- főzdének minősítenék. A fák közé ért a nap, mire visszafordulunk, s amikor a mo­torcsónak kifut a tengerre, már sötétedik. A fák között egyre több a kő épület. Azt mondják, hollandok fogtak itt beruhá­zásba. Sötétben tesz bennünket partra a motorcsónak. Az első nap véget ért a fensé­ges szigeten. A Siotour vendégei vagyunk itt, Srí Lankán. Újságírókat, ide­genforgalmi szakembereket hoz­tak el, hogy megmutassák azt, amit a világ már tud. Itt az Indiai-óceán ölelésében novem­bertől áprilisig tart a nyár: ilyen­kor a legcsendesebb a tenger vize, és a legszebb a napsütés. Májustól novemberig viharo­sabb a tenger, de fürdésre az év minden napján alkalmas, és a napfényből sincs hiány. Bizo­nyíték erre az, hogy a szállodák kihasználtsága a nem főszezon­nak számító időszakban is kö­rülbelül 75 százalékos. Az idegenforgalom a máso­dik gazdasági ággá lépett elő Srí Lankán a mezőgazdaság után. Az északi és a keleti partokat ki­véve szinte szállodalánc öleli a szigetet, s az egyik legnagyobb szállodacég a Jetwing Travels, amely az Air Lanka légitársa­sággal és a Siotourral közösen a magyar utasok vendégfogadója is. A sziget 120 szállodát kínál, s benne 25 ezer ágy van. Az ide­genforgalom itt 1970 óta szá­mottevő. Előtte jobbára az ango­lok jártak a szigetre nyaralni. Tudatos és intenzív fejlesztés eredményeként ma világszerte kedvelt az itteni nyaralás. A vendégek 30 százaléka német, 20 százaléka angol, és 10 száza­léka érkezik a skandináv orszá­gokból. A többiek Hongkong­ból, Singapurról és a Távol-Ke­let többi államáról. Srí Lanka azonban nemcsak a tengert kí­nálja, hanem a hegyeket is. A szelek itt délről hozzák az esőt, hogy aztán az ország közepén, a hegygerincen lecsapják azt. Bő vizű folyók rohannak innen a tenger felé, dús rizsföldek terül­nek el a völgyben, a hegyoldala­kon pedig az ország kincse, a tea. A teaültetvény olyan, mint egy angolkert. Az embernek mi­közben órák hosszat autózik, kapaszkodva a hegyoldalon, olyan érzése támad, hogy a ker­tészek állandóan nyílják a bok­rokat. Pedig csak a teaszüretelők teszik a dolgukat. Hetente két­szer járják végig az ültetvényt, s a friss hajtásokat csípik le; a felső három, legfeljebb négy le­Falukép lakókkal Ültetik a rizst: évente kétszer velet. Izzasztóan nehéz munka ez. Figyelem a teaszedőket. A hátukon hatalmas zsák, ebbe gyűjtik a leveleket. A lábuk fe­szül, ahogy a domboldalra ka­paszkodnak. És hát irgalmatla­nul tűz a trópusi nap. Napcser­zett, barna arcú emberek vakí­tóan fehér fogakkal. A „teagyár­ban” —<- mert hogy az ültetvé­nyek között ott van a szinte mindenütt egyformára épített feldolgozó is — aztán szigorú a technológiai rend. A tea híressé tette az országot, és a minőség garanciáját a név is jelzi. A be­érkezett friss leveleket tizenkét órán át fonnyasztják, aztán egy hatalmas darálógépen apróra zúzzák. Ezt követi a szárítás és az osztályozás, s a gépsor végén ládákba kerül a tea. Mutatják: melyik az első osztályú s melyik a semmire sem használható hul­ladék. Az első osztályú tea szinte fekete, a hulladék, ame­lyet kidobnak, barna. Közötte az árnyalatok minőségi osztályokat is jelentenek. Az üzemlátogatás végén mi más következhet: tea­kóstoló. Azt, hogy melyik minő­ségi osztályból főzték, soha nem tudom meg. Az ízét azonban az­óta is érzem. Aranysárga volt és illatos. A felhők fölött járunk. Úgy kétezer méter magasságban a tenger szintjétől számítva. Itt már nem párás a levegő, és szik- rázóan tisztán süt a nap. A he­gyek kékek, mint a mesében. Ameddig a szem ellát, teaültet­vények üde zöldje. Ízelítő abból, hogy fenséges. (Hétfői számunkban folytatjuk) Kercza Imre c Somogy Megyei Vállalkozói Központ ADÓKONFERENCIA a vállalkozásokat leginkább érintő adójogszabályok 1996 évi változásairól ELŐADÓK: Dr. Pitti Zoltán az APEH elnöke, miniszteri biztos Dr. Csillag Dezsőné az APEH Jogi Főosztályának vezetője Kudomrák Lászlóné az APEH Somogy Megyei Igazgatóságának igazgatója Dr. Zakariás Zsuzsanna az APEH Hatósági Főosztály Somogy Megyei Hatósági Osztályának vezetője Dr. Kaposi Tamás adószakértő, az ADÓKONTROLL Bt. vezetője Helye: Kaposvár, Csokonai u. 3. (Megyeháza, nagyterem) Ideje: 1995. december 8. (péntek) 10.00 óra Szervező: Somogy Megyei Vállalkozói Központ Alapítvány, az ADÓKONTROLL Bt. közreműködésével. Jelentkezési határidő: 1995. december 4. (hétfő) (A jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében fogadjuk el.) Információ: Somogy Megyei Vállalkozói Központ Alapítvány 7400 Kaposvár, Csokonai u. 3. Tel.: 82/312-330 Fax: 82/416-024. ___________________________________________________________________(2439) TOYOTA-napok a KOTO Autóházban Most itt az alkalom, hogy kipróbálja December 2-án és 3-án mindenkit szeretettel várunk márkakefeskedésünkben, aki szívesen kipróbálná a TOYOTA középkategóriás modelljét, a Carina E-t. Amíg Ön ismerkedik a Carinával, és márkakereskedésünk szolgáltatásaival, szerelőink közben díjmentesen átvizsgálják autóját, felmérik műszaki állapotát. Ha a próbaút elnyerte tetszését, teszünk Önnek egy rendkívüli ajánlatot: a gazdag alapfelszereltség mellé most légkondicionálót, légzsákot és ködfényszórót adunk ajándékba! <5£> TOYOTA A MEGBÍZHATÓSÁG SZOBRA 3 év, vagy 100 OOO km teljes körű garancia Nyitva tartás: szombat 8-16 óráig, vasárnap 9-16 óráig KOTO Autóház Kft, Kaposvár, Zöldfa u. 58. Tel.: 82/411 -456. fax: 422-266 Minden OCEAN típusú acéllemez radiátorból 10% kedvezményt, valamint hozzá 1 db radiátorszelepet adunk ajándékba. Pl.; 600/1320-as 16 700 Ft helyett 15 000 Ft 600/1440-as 20 200 Ft helyett 18 000 Ft OCEAN kombi (Luna) gázkazán k 105 000 Ft helyett valamint minden OCEAN típusú gázkazánhoz 1 db szobatermosztátot adunk ajándékba. Ezenkívül megkezdtük a kitűnő minőségű, nagyteljesítményű Ideál Modex olasz alumínium radiátorok forgalmazását, melynek tagonkénti egységára (600 mm-es kötéstávolsággal) Cím: Siófok, Fő u. 113. Tel.: 84/310-649 Nyitva: hétfő-péntek 8-17, szombat 8-12 óráig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom