Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-22 / 274. szám

1995. november 22., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 A szerdahelyi fíírészes szebb napokra vár Újra a föld lesz a parasztember kenyere Rinyakovácsi holnapja Három generáció él békében az új házban Megszépült a falu — mutat­ják örömmel a rinyaková- csiak. S ahogy végigjárjuk az utcákat, megváltozott kép fogad bennünket. Legutóbb — mintegy 130 ezer forint értékben — tuja, rózsalonc, vérszilva, aranyeső, vörös­tölgy került az utcákra és szebb lett a református templom környéke is. Az önkormányzat megtoldotta a pályázaton nyert ötven ezer forintot — tudtuk meg Orbán Margit polgármestertől, aki a múlt ciklusban is a falu első asszonya volt. A 182 lelkes te­lepülés komfortját szinte lé­pésről lépésre teremtette meg az önkormányzat. A tudatos tervezést az is bizonyítja: éve­kig takarékoskodtak, hogy végre legyen vize Rinyaková- csinak. Utak épültek, hiszen az infrastruktúra jelentheti a vonzerőt. Az ide települők kö­zül néhányan építettek csak új házat; a többiek a régiek mel­lett döntöttek. Igaz, aki Ri­nyakovácsiban akarja leélni az életét, olcsón juthat lakóház­hoz. Miközben beszélgetünk, Orbán Margit egy üzenetet akar átadni telefonon. Illetve csak szeretne, mert a kurblis telefon rakoncátlankodik. Jó egy órába telik, amíg a cím­zetthez eljut az üzenet. Azt ígérte a Matáv, hogy jövő év végére lesz krosszbar telefo- nuk. A bolt előtt már hónapok óta ott áll a fülke. — Mi a legnagyobb gondja a falunak? —- Több fiatal kellene. Ha nem kap még több pár kedvet ahhoz, hogy Rinyakovácsiban vegyen házat, előbb-utóbb ha­lálra lesz ítélve a falu. Régeb­ben iskola működött, most vi­szont bűn lenne visszaállítani. Kinek? Tizennégy iskolásunk és hat óvodásunk van. Diviánszki Jézsefné negy­venhat éve rinyakovácsi. 1986-ban építettek új házat, , amiben ő él férjével és Tibor fia a családjával. FOTÓ: LANG RÓBERT — Csendes, szép falu volt a mienk, de a rendszer meg a ci­gányok tönkretették. Nem lop­tak itt korábban, most meg a tyúkjaimat is félteni kell — mondja az asszony. — A falut csak a gazdaság emelhetné fel, hiszen tudja a parasztember: újra a föld ad kenyeret — jegyzi meg Divi­ánszki József. Mi bérbe adtuk a visszaigényelt földeket, mert öregek vagyunk, nem tudjuk megművelni. Miközben az öregek a múlt­ról beszélnek, az ifjabbik Di- viánszkiné nyolcéves Lívia lányával hallgatja őket; az öt­esztendős Máté még alszik. A szőke fiatalasszony korábban segédvető volt a sütőiparnál, most takarítónő. Férje buszso­főr. Ha nem is túl jól, de meg­élnek a fizetésből. S hogy miért itt vertek ta­nyát? — A férjem jobbnak látta, ha nem megyünk be a városba. Ott még rosszabb a helyzet. Lőrincz Sándor Szárad a termés a gigei telepen Halódik az építőipar, így a fűrésztelepeknek sem megy valami fényesen. Ritkábbak a megrendelések, és ha vannak, már korántsem olyan nagy tételben, mint régen. A kaposszerdahelyi fafűré­szelő kisüzem is látott már szebb napokat a mostaniaknál. A tulajdonos, Kaiser János 1971 óta foglalkozik bérfűré- szeléssel. — Régen alig tud­tam besorolni a megrendelése­ket, mára csak annyi van, amennyi fát itt lát — mutat körbe a gazda. — Néhány éve még száz köbméterekről be­szélhettünk; most el kell vál­lalnia az iparosnak azt is, ha csak két fát hoznak feldolgo­zásra. Nem szabad válogatni. Ugyan miből is építkezze­nek az emberek, amikor nem kapnak hitelt vagy ha kapná­nak is, csak uzsorakamatra? Aki mögött nincs erős családi háttér, az a fiatal pár ma nem jut otthonhoz. Hiszen egy építkezés kész anyagi csőd. Az ajtók, ablakok 70-100 ezer fo­Kisasszond. Szeles, őszies-té­lies vasárnap. A délután nyu­galmát hirtelen ismerős dal­lam bolydítja meg. Republic. Szállj el kismadár... A dallamok — s közelebb érve már az illatok is — a Rákóczi- kúriába vezetik a kíváncsisko­dót. Lakodalom van. A terem­ben fiatalok, idősek hada fogja körbe az ünnepelt párt. Ropják a táncot. Ötven éve élnek együtt. Bók Eszter és Polótár János arany lakodalmát tartja. Feszte­lenül, vidám szóval invitálják a vendéget. — Igazán boldog vagyok, hogy megérhettük ezt a napot — mosolyog Erzsi néni. — Már legalább öt éve erre ké­szülünk. Erzsi néni és János bácsi gyerekkoruk óta ismerik egy­mást. Szülőházuk ugyanabban az utcában van, egymással majdnem szemben. Iskolába i^ együtt jártak. A két ház között rövid az út, mégis viszonylag későn, huszonhárom évesen ta­láltak egymásra. Ma Polótár János szülőházában élnek. — Weimarból — a katona­ságtól — szöktem haza miatta — mondja az idős ember, és mosolyogva néz feleségére. — Negyvenöt tavaszán érkeztem rintba kerülnek. Ugyan miből fizessenek ki ennyi pénzt? Érthető, ha nem vágnak belé egy építkezésbe. Falburkoló anyagok vagy éppen asztal, ami manapság a fűrészüzembe kerülő fából ké­szül. Az üzem egymagában nem elegendő arra, hogy el­tartson egy családot, amelyik ráadásul népes: kilenctagú. — Ma egy vállalkozónak minimum három lábon kell állnia — véli Kaiser János. — Én is viszem ezt a telepet, az­tán szántok, ha arra van meg­rendelés, és ha leesik a hó, fát vágok a Sefagnak. Ha az egyik vállalkozásom akadozik, még mindig ott a másik kettő, ame­lyikből megélek, és esetleg pénzelhetem a rosszul menőt egy darabig. Persze akkor, ha megéri. A vállalkozó nem sok esélyt lát arra, hogy belátható időn belül jobb legyen bármi is. Az egyetlen dolgot akar: talpon maradni, és kivárni, amíg meg­javul a helyzet. Nagy László meg, ősszel már egybe is kel­tünk. — Itt esküdtünk Kisasszon- don, s itt is éltünk egész éle­tünkben. Ha Isten engedi, itt is halunk meg. A lakodalmat is itt tartották, nem messze a mostani cere­mónia helyéhez. Nagyobb volt, mint a mostani, de a ro­konokban, barátokban most sincs hiány. Már délelőtt, a református templomban is szép számmal megjelentek. — A lelkész sem feledkezett meg rólunk: gyönyörű isten­tiszteletet tartott. Énekelt a kó­rus, virágcsokorral kedvesked­tek nekünk. Sok vendég gratulált a jubi­láló párnak. Ki virággal, ki sü­teménnyel lepte meg őket. Er­zsi néni kedves mosollyal, sa­ját készítésű rétessel és más nyalánksággal viszonozta sze- retetüket. — Talán éjfélig is eltart a mulatság — reménykedik Já­nos bácsi. — A legszebb ajándékot egy hete kaptuk: megszületett az első dédunokánk. A teremben újabb dallamok csendülnek föl. A pár össze­néz, felpattan, s eltűnik. Twis- telni mennek... Gombás Bálint Főként magángazdák termé­nyeinek bérszántásával és -tá­rolásával foglalkozik a szom­bathelyi Tsz-ker Rt gigei szán­tója. Nagy Józseftől, a telep ve­zetőjétől megtudtuk: a helyi termelőszövetkezet megszű­nése után egy kft vette meg a szárítót, s azonnal bérbe adták a szombathelyi cégnek. Az idei eredmények azonban nem túl biztatóak... . — Ez az első évünk, hogy ezzel foglalkozunk, nem igazán jöttek be a számításaink — mondta Nagy József. — Har­minc-negyven környékbeli ma­gángazda hozta a gabonáját ide, közülük talán kilencen gazdál­kodnak 25 hektárnál nagyobb földterületen. A többiek néhány hektárnyi területről takarítottak be termést. Búzából nyolcvan vagonnyit tárolunk állami tarta­lékként. Három hete kezdtük a kukorica szárítását: eddig száz­ötven vagonnyi érkezett. Órán­ként negyven-negyvenöt mázsa kukorica szárítását végzik el a gépeink. Akár 300-350 va­gonnyi mennyiséget is tudnánk vállalni ebben az évben. A szárító fenntartási költsé­gei magasak, s ez nem térül meg ilyen kis mennyiségnél. A magángazdáktól csak ennyi ér­kezik, mert egyre nehezebb helyzetben vannak. (Jakab) Nyolcszázezer forint a kutasi diákokra Több mint nyolcszázezer forin­tot fordított beiskolázásra a ku­tasi önkormányzat. Az alsó és a felső tagozatosokat, a középis­kolásokat és a főiskolásokat, egyetemistákat egyaránt támo­gatta a polgármesteri hivatal. Kertész-képek Dombóváron Kertész Sándornak, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium művész tanárának alkotásaiból nyílt kiállítás a Dombóvári Ga­lériában. A neves somogyi fes­tőművész alkotásait dr. Gye- nesei István ajánlotta az ér­deklődő látogatók figyelmébe. Próbaidős mozi Böhönyén Hosszabb szünet után ismét üzemel Böhönyén a csaknem 300 nézőt befogadó mozi. A he­lyi önkormányzat fél évre szóló bérleti szerződést kötött egy tapsonyi vállalkozóval, aki heti három alkalommal tart vetítést Böhönyén a filmkedvelőknek. Ifjú zenebarátok Magyaregresen Az ifjú zenebarátok napját ün­nepelték a hét végén Magyar­egresen. A tantestület és a szü­lői munkaközösség szervezte esten a legkisebbek gyerekjáté­kokat adtak elő, majd koncert következett, amelyen megmé­rettettek a közreműködők. Az est bállal zárult - az Ikrek zenekar húzta a talpalávalót. Mózsi Adrienn volt a legjobb A somogyjádi Illyés Gyula Ál­talános Iskolában a névadó em­lékére rendezett vers- és mese­mondó versenyen az alsó tago­zatosok közül Mózsi Adrienn (4. osztályos) lett az első. A második helyezést Kovács Kata 2. osztályos kisdiák szerezte meg; a harmadik lett az eddei Varga György 3. osztályos ta­nuló. A felső tagozatosok közül húszán indultak a megmérette­tésen, de egyikőjük sem produ­kált kiemelkedő teljesítményt. Ötven éve együtt a kisasszondi házaspár Twist az aranylakodalmon Kapcsolatok Hargitával Nemcsak a somogyi váro­sok, hanem egyre több falu is keresi a kapcsolatot egy- egy európai településsel. A kutasi és a kisbajomi ön- kormányzat a közelmúltban arról döntött: egy-egy Har­gita megyei településsel szeretne együttműködni; kulturális, gazdasági és idegenforgalmi célból. Mint megtudtuk: hogy mielőbb létrejöjjön a kap­csolatfelvétel, Egyed György kutasi és Végh Gá­bor kisbajomi polgármester együtt utazik Erdélybe. Mi­vel a balánbányai alpolgár­mester magyar, őt akarják megkeresni a somogyi köz­ségek képviselői. A mozgóbolt minden pusztára betér FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Fél hétkor indul útjára a kenyér meg a tej Mozgóbolt a pusztán Bárdudvarnokról indul hajnalonta, és betér az összes környékbeli pusztára a bárdibükki mozgóbolt. Az öreg autó­buszt kifejezetten arra a célra alakították át, hogy a pusztai népeket ellássa az alapvető élelmiszerekkel. Az útvonal főbb állomásai Vótapuszta, Olajhegy, Gigenagypuszta. Családi vállalkozásban csinálják Gőgös Zoltánék. Ő a bolt ve­zetője, a tulajdonos pedig az édesanyja. — Az embereknek nagyon kevés a pénzük: ezen a vállalkozáson nem gaz­dagszik meg senki —.mondja a fiatal­ember. — Azért csinálom mégis, mert a, szakmámban nem tudtam elhelyez- kédni, és szeretem is csinálni. Egy per­cet sem dolgoztam szerszámkészítő­ként, pedig ez a tanult szakmám. A munkaügyi központ kategóriája szerint én is pályakezdő munkanélküli lennék, ha nem jött volna ez az ötlet, hogy csi­náljunk mozgóboltot. Elvégeztem hozzá egy négyhónapos kereskedelmi tanfolyamot, és most minden kedden, csütörtökön és szombaton reggel fél héttől késő délutánig járjuk a falvakat. Az emberek nagyon hamar megkedvel­tek bennünket. — El se lehet mondani, hogy milyen jó, hogy házhoz jön a bolt. Ha nem lenne, fel kéne ülnünk a buszra, és be- buszozni a két-három kilométerre lévő faluba — helyesel egy asszony, aki ép­pen akkor érkezett vásárolni. —- A pusztákon főleg idős emberek laknak, akik már nehezen mozognak — mondja —, nekik megfizethetetlen, hogy nem kell nap mint nap utazgatniuk a bevá­sárlás miatt. Aztán az is jólesik az öre­geknek, hogy a fiatalembernek mindig van egy kedves szava a kenyér meg a tej mellé. Nagy László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom